Úgy pofon váglak, hogy behugyozol!

Levélírónk egy megengedhetetlen helyzet fültanúja volt a napokban, a napközis tanító néni minősíthetetlen stílusban kiabált egy alsó tagozatos gyerekkel. Az igazgatónő tud ugyan a tanító néni viselkedéséről, de annyira kevés van neki már a nyugdíjig, hogy nem akarja elküldeni.

Kedves Ellenőrző blog!

Gyakran olvasom a blogot, gratulálok hozzá! Sajnos nem egy kedves, happy endre végződő történetet osztok meg veletek -egyrészt mert elég kevés van belőle-, másrészt az ember hajlamos csak a rosszat megjegyezni.

Kertvárosi általános iskola alsó tagozat, napközi a helyszín. Több szülőtársammal együtt várakoztunk a folyosón a saját gyerekünkre, amikor kivágódott a folyosón egy ajtó és a napközis tanító néni kipenderítette a gyereket a folyosóra úgy, hogy szó szerint a fal adta a másikat. Ez már magában is megdöbbentő volt, az utána következő hangorkán még inkább: "Úgy pofon váglak, hogy behugyozol!"-üvöltötte a napközis "tanító néni". Alig akartunk hinni a fülünknek, szóltunk a saját napközisünknek, aki azt mondta, hogy :Ja, a Teri néni! Neki nem lehet szólni, mert ő a napközis vezető. Az igazgatónő tud róla, de hát annyira jó pedagógus (?!), és nagyon kevés van már neki a nyugdíjig, hogy nem lehet elküldeni. Tényleg, ez szempont ilyen helyzetben?

Tanár úr kommunista, hogy pofára osztályoz?!

 Blogunk kizárólag oktatással foglalkozik és nem is szoktunk politikai tartalmú leveleket közre adni, a következővel mégis kivételt teszünk, mert azt írja meg benne levélírónk, milyen közvetlen hatása van a minden napjainkra a politikának.

Kedves ellenőrző blog!

Orbán Viktor évértékelőjében elhangzott a gondosan hónapokkal előre kitalált és megtervezett poén, "ha pofára osztályoznék, rosszabbul járna". Nagyon frappáns, vicces, különösen alkalmas arra, hogy jelezze, mennyire szakmai alapon hozza meg döntéseit, őt nem befolyásolja pártállás, etnikai hovatartozás, csak a szakértelem és hozzáértés. Lelkes hívei nyilván jót derültek rajta, nekünk pedagógusoknak megint sokat ártott, hiszen a "pofára osztályozás fogalma az oktatásból jön és egy olyan  hibás eljárást jelent, ami -reményeink szerint már nem létezik. Az évértékelő beszéd különösen alkalmas volt arra, hogy ezt a rossz beidegződést újra behozta a köztudatba, külön gratulálnék hozzá annak a kreatív szövegírónak, aki a beszédet írta.

A középiskolások követik a politikát, aktuális háború híjján az osztálytermekben alakítanak ki frontvonalakat, érvek nélkül támadják egymást, klikkeket alakítanak, a tanárokat is politikai -vélt, vagy valós- véleményük szerint kedvelik vagy utálják. Nagyon nehéz ebben a helyzetben pártatlan bíróként viselkedni, egyrészt a tanárokat is bizonytalanságban tartja a várható kormányváltás, másrészt a diákok lesarkított, részigazságokat tartalmazó érveit is helyre kell tenni. Az évértékelőt is sokan nézték, meg is jelent az egyik órámon a fent idézet szösszenet, amin őszíntén meglepődtem. Megkérdeztem, hogy vajon csak a kommunisták osztályoznak-e pofára, természetesen igen volt a válasz, hiszen népünk régi-új vezére ezt sugallja. Több, mint 20 éve vagyok a pályán, nem gyanúsítottak meg még azzal, hogy pofára osztályoznék -fizikából nehéz is lenne-, ezt is megértem, mi jöhet még?

A Fidesz oktatási programja

Az Egyenlítő-tv - egyenlito.blog.hu - jóvoltából hozzájutottunk a Fidesz oktatási programjának egy részéhez. Köszönjük!

Sziasztok!

Publikáltunk egy részt a Fidesz tervezett oktatási programjából, ezt ajánlom a figyelmetekbe:

Hetek, hónapok óta remegve várja egy ország, hogy megismerhesse a kormányzásra készülő Fidesz programját. Orbán Viktor azonban nem mond semmit, ezért úgy döntöttünk, utánajárunk annak, hogy mire készülnek a fiúk.

Az Egyenlítő TV munkatársa egy pikánsnak ígérkező Fidesz lakossági fórumot látogatott meg. A rendezvény vendége volt Hoffman Rózsa (Fidesz-KDNP), Mráz Ágoston (pártNézőpont Intézet igazgatója) és Kövér László. A legizgalmasabbnak természetesen a köteles beszédről elhíresült – de azóta érezhetően sokat szelídült – vendég tűnt, de az ő beszédéből adásunk egy következő részében fogunk bemutatni részleteket.

Hoffman Rózsáról annyit egyébként érdemes tudni, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pedagógia tanszékén oktat.

I. Hangfelvétel

Megtudhatjuk hogy Kádár-rendszerben egész Európa a csodájára járt oktatási rendszerünknek, az elmúlt 8 évben azonban minden elromlott, természetesen az oktatáspolitika a hibás. Korábban erkölcsösségre nevelték a fiatalokat. Ha a gyerek jól teljesít megjutalmazzák, ha nem akkor megdorgálják, ez ennyire egyszerű. De ez az elmúlt évtizedben megváltozott. Az iskolát így jellemzi beszédében:

,,Az évtized eleje óta! a gyerekek lógnak, visszabeszélnek, megverik, ütlegelik a tanárokat. Nem egy gyilkosságot követtek el, szándékosan. Mindennaposak a lopások, a pénzbehajtás. Az agresszió, a gonoszság és az erkölcstelenség ott van az iskola mindennapjaiban.’’

Egy olyan korban, amikor a gyermekek 10%-a jár csak templomba, az iskola szerepe mindennél fontosabb. A probléma egyik fő oka az alsó tagozatosok buktatásának megtiltása volt (tehát 1. a Fidesz-KDNP visszaállítja az alsó tagozatosok buktatásának lehetőségét).

19:50 – a NAT – ban agyonajnározzák a kompetenciákat, szakmailag teljesen dilettáns, hamis módon. 2. Vissza kell hozni azt a kerettantervi szabályozást, amely ragaszkodik a nemzeti műveltség továbbadásához.

21:30 - 3. A tanárok munkájának felügyeletét vezetik be: ,,a pedagógusok munkáját szakemberek kívülről, objektívan ellenőrzik. Az a pedagógus aki nem képes a munkáját magas színvonalon végezni, attól a szakmának meg kell válni.’’

II. Hangfelvétel

0: 45 - ,,4. A nem szakrendszerű oktatást el kell törölni és el akarjuk törölni.’’

0:55 - ,,5. A Hátrányos Helyzetű gyerekek programját fel fogja váltani valami más’’.

01:10 - ,,6. terveink szerint a pedagógusok fizetését államilag garantáltan kapják meg az iskolák és a fenntartóra marad a többi, ez kb. 10%. Most a fenntartó 50-60%-át teszi hozzá a működéshez.’’

2:00 -,,7.  szigorításra van szükség az érettségi és felvételi rendszerében. Az egész rendszert (a pontszámítást is!) változtatni fogjuk két éven belül. ’’

2:30 –,,8. a tanárok képzését osztatlan képzésre kell visszaállítani.’’

3:28 –,,9.  minden településen ahol igény van erre és elég gyerek – legyen csak 8-10 – ott alsó tagozatot kell működtetni. Felső tagozatnál egyedileg kell mérlegelni. A régi tanyasi, osztatlan iskolákat ajánlja  a hallgatóság figyelmébe, hiszen azok kiválóak voltak. ’’

Hoffman a cigányságról:

5:50 – kényszerhelyzetet kell a romák között teremteni, hogy dolgozzanak a romák!

07:40 – a jogvédő akciók amelyek a bűnt pártolták mindig az ártatlansággal szemben, többet ártottak a cigányságnak mint amennyit használtak.

Végül:

09:20 - ,,9. a médiatörvényt módosítani kell a gyerekek médiafogyasztásának korlátozása céljából’’.

Utóbbinál megjegyzi hogy ehhez kell a hőn áhított 2/3-ad is, úgyhogy menjen mindenki szavazni.

Szakdolgozat pénzért?

ifj. Farkas Gyula -a BME mérnök-fizikus szakának ötödéves hallgatója kondenzált anyagok fizikája szakirányon- meglepő, de cseppet sem mulatságos felfedezését osztja meg velünk. Az ELTE ÁJK iwiwes honlapján kész szakdolgozatokat lehet venni, segédanyagokkal, jegyzetekkel, piszkozatokkal együtt.

Kedves Ellenőrző Blog!

Történt a minap, hogy egyik ismerősöm csatlakozott az iwiwen az ELTE ÁJK nevezetű klubhoz. Mivel mostanában szerény személyem is posztolt néhány dolgot a felsőoktatásról és elmerengett azon, hogy a jog vajon bölcsészettudomány-e, ezért magam is végignéztem a klubban. Amit ott találtam, az legsötétebb rémálmaimat is túlszárnyallta. A főoldalukon ott virít a link: http://sites.google.com/site/humanszakdolgozat/. Itt pénzért lehet szakdolgozatot venni humán témában. Megállt bennem az ütő is! Bár az oldal kezdetben csak azt ajánlja, hogy segít a szakdolgozatra való felkészülésben, később azonban már kerek perec kimondják: a delikvens helyett fogják megírni a dolgozatot. "Megírás után átadjuk neked a segédanyagokat, jegyzeteket, piszkozatokat, linkeket, utalásokat, könyvcímeket tartalmazó dokumentumot, hogy gyorsan és hibátlanul fel tudj készülni a témából, és megdicsérjen a konzulens: látja milyen lelkiismeretesen foglalkoztál a szakdolgozat írásával."
Ez a cinizmus engem nagyon felmérgelt. Különösen szomorúnak tartom, hogy mindez jogászberkekben történik. Még szerencse, hogy a reáliákba nem ártják bele magukat ezek a hüpék!
Szerintetek hová lehetne fordulni ez ügyben? Nem hiszem, hogy a felsőoktatást még tovább kellene zülleszteni ilyen módszerekkel.

Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula
a BME mérnök-fizikus szakának ötödéves hallgatója kondenzált anyagok fizikája szakirányon

Buszsofőr leszek!

Levélírónk a BKV sztrájk nyomán gondolkodott el azon, hogy milyen lenne, ha a tanárok is sztrájkolnának, mondjuk az érettségi előtt. Közfeladatot ellátó személyek esetében ez nem annyira egyszerű, de akik hivatásuknak tekintik a tanítást, nem is lennének képesek rá, ez a kormány nagy szerencséje!

Kedves Ellenőrző!

Döntöttem, buszsofőr leszek!

"A 2010. évre szóló bérmegállapodás értelmében a MÁV Zrt. valamennyi olyan munkavállaló számára biztosítja az Országos Érdekegyeztető Tanács megállapodásában rögzített emelést, akinek bére legfeljebb 170 ezer forint. Megállapodás született a munkavállalók által választható béren kívüli juttatások összegéről is, amely a korábbi évi 270 ezer forintról évi 338 ezer forintra emelkedik."

Én sok kollégám nem keres ennyit, én 3 diplomával éppen hogy elérem ezt a szintet, persze a béren kívüli juttatásokon kívül mert nálunk olyanok, hogy ruhapénz, könyvpénz, cafeteria, ebédjegy már régen nincsen. Elhiszem, hogy felelősségteljes a munkájuk, nem lehet egyszerű minden nap a budapesti forgalomban, a menetidőt betartva teljesíteni, de a mi munkánk is van annyira idegörlő és felelősségteljes, mégsem jut eszünkbe -komolyan-, hogy sztrájkoljunk. Milyen lenne, ha az érettségi előtt bejelentenénk, hogy sztrájkolunk, az idén nincsen érettségi! Hoznának sztrájktörő tanárokat, akik leérettségiztetnék a diákokat? Nem tudom, de olyan sokan szidják a tanárokat, felelőssé téve őket az oktatás színvonalának romlásáért, de valahogy senki nem gondol bele, hogy olyan felelősség van rajtunk, amit kevesen vállalnak fel, hiszen az oktatás területén a jövőnk a tét.

Mindenki hibázik?

Zitatanító néni kommentjét tesszük közzé a sok "Ki javítja a tanár hibáit" kommentek közül. Ő maga a sok negatív vélemény miatt nem is szeretné elkezdeni ezt a pályát. Érdekes lehet elgondolkozni azon, hány értékes embert téríthet el a tanári pályától a társadalom negatív véleménye.

Elolvasva a kommenteket az csak ne szóljon semmit, aki nincs benne ebben a világban, mármint a tanítók világában. Soha nem szóltam még hozzá semmi ilyesfajta blogokhoz, meg hasonló dolgokhoz, de itt most nem tudtam megállni, ha már egy olyan dologról van szó, ami engem is érint. Miért van az, hogy az emberek többsége azt gondolja, hogy a tanítók élete és maga az iskola elvégzése olyan egyszerű? Mindenki azt hiszi, hogy ez séta galopp? Mert akkor tévednek! Persze az olyanokat nem védem, akiről messziről lerí, hogy egyáltalán nem erre a pályára teremtetett ( helyesírási hibák, magatartásbeli különbségek), de én pont az ilyen szinten megnyilvánuló emberek miatt nem szeretném folytatni! El sem kezdtem, mivel az iskolát is halasztottam, de mielőtt bárki bármiről is véleményt nyilvánítana, csak egyszer próbálják ki azt, hogy milyen 30-40 gyereket egyben tartani, és magukra irányítani, fenntartani az érdeklődést,
figyelmet...Igen nehéz, főleg a mai időkben, mikor mindennaposak az iskolai erőszak formái minden szinten!
Remélem senkit nem bántok meg ezzel a véleménnyel, de azért jobb ha elgondolkodik mindenki, nem csak a tanítóknak, tanároknak van hibája. Hisz csak az nem hibázik, aki semmit csinál, ezt jó ha tudjuk!

"egy" tanító végzettségű fiatal.

Ki javítja a tanár hibáit?

Bosszantó és zavarbaejtő dologra hívja fel Salix a figyelmünket. A tanító néni néha helyesírási és szövegalkotási problémákkal kűzd, levélírónk pedig tanácstalan a megoldást illetően.

Kedves Ellenőrző,

Apró ügy nagyon, lehet az is, hogy túldimenzionálom - akkor majd jól beszólnak :) de azért megkérdezem, hátha érdemesnek tartod a publikálásra.

Annyi az egész, hogy van nekem egy elsős fiam, iskolaotthonos osztályba jár. A "magyaros" tanítónéni - akivel egyébként nincs nagy gond, kicsit rutintalan és merev, de nem rosszindulatú, a mindennapokban elvagyunk vele - rendre olyan üzeneteket ír/ragaszt az üzenőbe, hogy csuklani kezdek, ha arra gondolok, hogy nemsokára ő fogja helyesírásra, nyelvhelyességre meg szövegalkotásra tanítani a gyereket. Alany állítmánnyal nem egyezik... a "kerül kiosztásra" szókapcsolat iránti olthatatlan szenvedély... a minap pedig így kezdte: "Kérlek küld el a...."

Mit csináljak? Javítsam ki pirossal és úgy küldjem vissza? Beszéljek vele? Vagy a tanítónénitársával? Vagy az igazgatóval? Ajándékozzak neki nyelvtankönyvet pedagógusnapra? Vagy hagyjam a fenébe, majd én megtanítom a gyereket az igényes nyelvhasználatra meg a felszólító módra?
Félre ne értsetek, nem vagyok "nyelvtannáci", de itt egy alsós tanítóról van szó... Nem is értem, hogy a diplomáig hogyan juthatott el, és bosszant, a fene egye meg, bosszant :)

Köszönök minden segítséget, további jó blogolást, üdvözlettel:

salix

Mit felügyel a szakfelügyelő?

Több olvasónk is billentyűzetet ragadott Sólyom László különítményének véleménye kapcsán, levélírónk konkrétan a szakfelügyelői rendszer értelmetlenségét nehezményezi -tegyük hozzá-, joggal.

Az Indexen megjelent oktatással foglalkozó cikk, az oktatás színvonalának javítását részben a szakfelügyelői/szakértői rendszer megerősítésében látja. Milyen szép is lenne, ha évente kétszer jönnének a szakértők, hospitálnának, azután pedig jóindulatúan javaslatot tennének a hibák javítására, ötletekkel, tanácsokkal látva el a gyakorló pedagógust.

Hogyan is néz ki napjainkban a szakfelügyelői látogatás? Küld egy levelet az Önkormányzat az iskolának, hogy nem használta ki kellőképpen a rendelkezésére álló kapacitást -magyarul a szakfelügyelőnek nincs dolga- és legyen szíves igényeljen szakfelügyelőt. Az iskola igényli, a szakfelügyelő elmondja, mikor is tud jönni. Aztán jön. Az adott tanár már egy héttel korábban a bemutató órát gyakoroltatja a diákokkal, minden óramű pontossággal működik. A vezetés üdvözli a szakértőt, etetik-itatják, bekísérik, kikísérik, mindenki nagyon boldog, de ki profitált a szakfelügyelő véleményéből, tudásából, szakértelméből. Mondjuk ki nyugodtan senki. Jött, látott, de mit? Semmit abból, ami egy iskolai órán igazából történik, nem látott fegyelmezetlenséget, új anyag tanítást, gyakorlást, hiszen az nem mutatós, sőt unalmas. A pedagógus heti 25-30 óráját nem képes azon színvonalon tartani, amit a szakfelügyelő előtt produkál és ezt mindenki tudja. Kirakat óra, mégis miért van rá szükség?

Az idén sem lesz több pénz?

Az Indexen megjelent "Tragikus pedagógusképzésről beszélnek a bölcsek" című cikkben Csermely Péter biokémikus professzor, az oktatáspolitikai rész felelőse értekezik a közoktatás, pedagógusképzés helyzetéről.

"A pedagógus szakma presztízsének növelésére az egyik legtöbbször hangoztatott megoldás a fizetések növelése. Létezik-e olyan út, amelynek lényegi eleme nem a többletráfordítás?

Hadd mondjak ellent. A „több pénzt a fizetésekre” nem lenne megoldás abban az esetben, ha ezt a több pénzt egyenletesen osztanák el, mint ahogyan a néhány évvel ezelőtti 50 százalékos béremeléssel történt. A több fizetést csak a jobb munka érdemli meg. Az viszont igen. A szakma presztízse azonban sok más eszközzel is növelhető. Ezek egyike a pedagógusképzés elitképzéssé változtatása, amely még mindig forrásigényes feladat. A pedagógus önbecsülését nagymértékben meghatározza az a segítség, amelyet a környezetétől kap. Ha van kihez fordulnia a problémáival, ha az igazgató egy valóban jó vezető, ha a tanári kar közösséget képez, ha van egy segítő hálózatot mozgósító szakfelügyeleti rendszer, akkor a pedagógus nem marad egyedül és tartása lesz. Ha mindehhez a továbbképzések sem nívótlanok, ha vannak a rendes oktatási terhelésbe beleszámító, de szabadon választható „jutalom tantárgyak”, „jutalom szakkörök” és „díszelőadások” a legjobbaknak, és ha vannak a jó pedagógust elismerő, az iránta érzett szeretetünket kifejező társadalmi szokások, akkor a pálya értéke nőni fog."

Eddig az idézet és most hadd mondjak én ellent! Igenis kell a több pénz! Szép szavakból, dícséretekből nem tudom felnevelni a két gyerekemet, nem tudom  nyári táborba küldeni őket, nem tudom tartani a normális elvárható életszínvonalat. Nem adnak kenyeret a boltban arra, hogy engem ma megdícsértek. Ez az alap. Végezd jól a munkádat, ismerjék el, nem csak a tanárét, mindenkiét! Nevetséges indoklása annak, hogy érjétek be ennyivel, ez van, ha nem tetszik mehetsz. Ebből vajon hogyan lesz elitképzés, társadalmi megbecsülés? Szánalmas a hozzáállás, nagyon sokat segített a pedagógus társadalman az 50%-os béremelés, több jó szakember maradt a pályán, látta biztosítottnak a családja megélhetését, más kérdés, hogy azóta a fizetésünk reálértéke jelentősen csökkent, béremelésre pedig legfeljebb ígéretünk van.

Olyan szívesen megkérdezném ilyenkor a "nemcsak kenyéren él az ember" hozzáállást pártoló emberektől, hogy neki vajon mennyi a fizetése -sejtem, hogy nem pedagógus szintű- és éljen egy évig havi nettó 100 000-ből, utána beszélgessünk a társadalmi megbecsülés mindent helyettesítő hatásáról! Ki tanácsolja jó szívvel a gyerekének, hogy legyen tanár ebben a tarthatatlan helyzetben?!

(r)Educatio

Abban szinte mindenki egyetért, hogy tarthatatlan a felsőoktatás -bár véleményem szerint a komplett magyar közoktatás- helyzete. Sokan, sokfélét gondolnak erről, másban látják a megoldás kulcsát. Levélírónk elsősorban a létszámcsökkentés és ezáltal a finanszírozás megreformálásában látná a dolog megoldását.

Kedves Ellenőrző blog!

Új irányt kell vennie a magyar oktatásnak, ha nem akar tovább csúszni a lejtőn, ezt a kijelentést hallottuk egy rektori tájékoztatón, igaz informális formában történt ez a kijelentés, mégis meglepődtünk azon, hogy kivételesen egyetért valamiben a Hallgatói Önkormányzat és az Egyetem vezetése. A probléma megoldását természetesen más módon képzeli a két oldal -ami nem is lenne gond, ha lenne beleszólásuk-, az egyetlen közös pont természetesen a pénzhiány. A rektori hivatal tájékoztatása szerint csökkenteni kell a hallgatói létszámot, úgy, hogy ne fejpénz formában finanszírozzák a felsőoktatást, teljesítmény alapú támogatást és bérezést szeretnének, valamint visszaállítani az egyetemi campus függetlenségét, önálló jog és hatáskört. Ez persze szép álom, de ha a fele megvalósulna, akkor is lenne valami remény ennek a tarthatatlan helyzetnek a megszüntetésére. A hallgatói oldal természetesen nem korlátozná a hallgatói létszámot, sőt mindenféle felvételi -emelt szintű érettségi-, szóbeli meghallgatás, alkalmassági vizsgát is törölne, emellé magasabb szinvonalú oktatást, jobb körülményeket és teljesen ingyenes oktatást -tankönyv, könyvtár, felszerelések- képzelne el. Valóban paradicsomi állapot lenne, de nyilván nem sok köze van a valósághoz.

Első lépésként a finanszírozást kellene megváltoztatni, ezáltal elkerülhető lenne, hogy a felsőoktatási intézményeket minél több hallgató felvételére kényszerítsék, olyan épületek falai között, amelyeket sokkal kevesebb hallgató befogadására terveztek. Felesleges terhet ró a megnövekedett hallgatószám az oktatókra, technikai személyzetre egyaránt. Az igazi vesztesek azonban maguk a hallgatók. Szemfényvesztés az állam részéről azt állítani, hogy jól járnak a most érettségiző diákok, hiszen könnyebben és magasabb létszámban juthatnak be a felsőoktatási intézményekbe, hiszen ez sokuk esetében csak a konkrét munkábaállást késlelteti, sokuknál pedig egyenesen megnehezíti, sőt ellehetetleníti. Gondoljunk bele, hogy sokan vannak, akikből nagyon jó szakember lehetett volna, ha nem a felsőoktatásban tanul tovább és munkanélküli bölcsész, jogász, stb. lesz, hanem szakmát tanul. Egy MA diplomával a zsebében azonban nem fog már visszatalálni a szakképzésbe, illetve csak nagyon nehezen, így maradnak a képesítést nem igénylő munkák. Ki járt jól? A szülő, aki fizette 5 évig a kollégiumot, eltartotta,  hiszen nem tudott közben munkát vállalni. A hallgató, aki ott áll 5 év elteltével úgy, hogy nem tudja, mihez is kellene kezdenie a szinte értéktelenné vált diplomájával. Az állam, ami ugyan kicsit kozmetikázhatta a statisztikát, áttette egyik zsebéből a fiatalt a másikba, de nem tudott olyan utat mutatni neki, ami alkalmassá tenné a munkaerőpiacon való sikeres szereplésre.

Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy a mai felsőoktatásban nincsenek nyertesek, csak vesztesek, sürgős reformokra van szükség, mielőtt tényleg teljesen elértéktelenedik a diplomáink értéke, mert ha művelt főket sem tudunk kinevelni, nagyon sötét jövőt vízionálok.

Minden szak nehéz

Rabyn írt nekünk újra, ezúttal arra hívva fel a figyelmünket, hogy ha a hallgató komolyan veszi a feladatát és jó szakember akar lenni, akkor igenis tanulni kell, nem elég kettesekkel és puskákkal megelégedni.

Sziasztok!

Azért ragadok ismét billentyűzetet, mert azt látom, hogy kezd elharapódzni a blogon "az én szakom a legnehezebb" stílusú kommentek száma.
Azt gondolom, hogy minden szak nehéz, ha az ember komolyan veszi, ha azt szeretné csinálni amire majdan a diplomája feljogosítja, ha a nyelvész tényleg nyelvészként akar dolgozni, a pedagógus jó pedagógusként végezni a munkáját, az orvos olyan orvosként, akiben a beteg megbízhat, mert nem diagnosztizálja félre, az építész olyan házakat építeni ami 100 év múlva is tökéletesen áll stb.
Persze minden karon át lehet menni puskákkal, kettesekkel, minden karon vannak szemétségek (nálunk speciel kivételeznek a fiúkkal, mert kevés van belőlük), mindenhol van szemét tanár, idióta TO-s néni stb.

De dolgozni úgy is csak az fog elmenni a tanult szakmájában aki ezt akarja csinálni, aki ugyanis nem ,az előbb-utóbb kiesik, hiszen nem ért ahhoz amit csinálnia kéne, mert puskákkal, kettesekkel nem lesz senki sem jó szakember.

Rabyn

A kettes is jó jegy!

Helicobacter kommentjét találtuk érdemesnek arra, hogy az Elégséges orvosok posztra válaszként megjelentessük. Érdekes egy orvosis szemszögéből látni a dolgokat, azért annyit hozzátennék, hogy a Btk-n sem két nap egy vizsgafelkészülés, még puskával sem...

Úgy érzem, talán egy érintett többet tudna mondani ezekről a dolgokról...és lássatok csodát, érintett vagyok.

Per pillanat harmadéves vagyok a szegedi orvostudományi egyetemen, a vizsgaidőszak vége felé tartunk ugyebár... Amikor elolvastam ezt a bejegyzést, először csak ringattam a fejem elképedve, bár tudtam, hogy ez felmerülhet emberekben. DE üzenem a "mű" jól tájékozott kreálójának, -mert ugye a fent nevezett karon van idejük ilyeneken gondolkozni, hogy ki mit csinál ha vizsgára készül, mert két Kosztolányi idézet között el lehet merengeni, nekünk sajnos nincs túl sok szabadidőnk...- hogy ha hőn szeretett háziorvosának belenézne az indexébe, nem biztos, hogy ott a legfényesebb jegyeket látja, mégis őt keresi, bízik benne. Miért? Mert addigra már megtanulta az orvos, hogy mi az amire szüksége van a praxisában, és mi az, amivel egyszerűen nem tud elbánni, és továbbküldi a beteget.

Tudjátok, mondjuk a gépészmérnök sem ért annyira a villamossághoz, és fordítva, pedig rokon szakma. Ugyanez van nálunk, egy idő után mindenki azt tanulja, amit szeret, amit fontosnak tart, és abban lesz jó. A vizsgákon pedig mindent kérdeznek, néha arra hegyezik ki, hogy bebizonyítsák, szar vagy. Ebből fel kell állni, és arra kell gondolni, hogy majd ha ezen túl vagy, akkor már jó lesz, tanulhatsz mást...Addig pedig le kell nyelnünk a keserű pirulát, hogy igen, olyat is kell tanulni, amitől hányingerünk van, és mondjuk nem egyenlő a követelmény a leadott anyag minőségével, érthetőségével, hanem sokkal nagyobb... Sőt azt is be kell tudnunk egyszerűen, hogy néha pofára megy, néha egyszerűen olyan bazi nehéz feladatok vannak, hogy azt is kétlem, hogy maga a prof meg tudná csinálni.

Nem tartom magam hülyének, hiszem már minden féléves vizsgán túl vagyok, mikor a többiek még szenvednek, de én is megszenvedtem a sajátommal, volt, hogy sírógörcsöt kaptam. Minden vizsgámra minimum két hetet tanultam, volt 3 nehéz. A többit nem is számolom. Így is két hármasra és egy kettesre futotta... És mikor megláttam az ETR-ben a jegyeimet, ujjongtam. Kb 150 társam irigyel emiatt. Az évfolyam fele. és ha ebből puskázunk és elkapnak, kizárnak az egyetemről... Elenyésző mennyiségű ember meri megtenni, de minden tiszteletem az övéké, annak ellenére, hogy igen, magunkat csapjuk be. Csak mi nem ábrándos Júliákról ,meg háborúkról tanulunk, és nem két nap egy vizsgafelkészülés, mint a BTK-n...

Lássuk be, mesélni könnyebb, mint EKG-t elemezni, endokrin betegségeket magolni, mikróbákat benyalni, pathológiai rendellenességekre rámutatni, aorta nyomásgörbéket rajzolni fejből... Szóval aki nem hiszi, járjon utána. Én örülök a kettesemnek, és akkor is jó orvos leszek, ha azt a nyelvészek kétlik is. Ők ne járjanak orvoshoz. Ettől függetlenül kíváncsi lennék, ha ő bekerülne erre a karra, mit érne a puskáival. Nekünk is lehet egy kis mákunk néha. Én nem irigylem tőlük.

Remélem senki önérzetét nem sértettem meg, csak egy belsős szemszögéből szerettem volna pontot tenni a dologra, mert kicsit csípte a szememet a belefröcsögött rosszindulat. Üdv Néktek!

Van-e jövője a gyereknek Magyarországon?

Levélírónk egy túlbuzgó tanárnőről számol be nekünk, aki azt gondolja, hogy azért kell a diákoknak jól teljesíteniük, hogy utána külföldön helyezkedjenek el.

Üdv!

Gyakran olvasom a blogot, de nem godnoltam volna, hogy valamikor írni is fogok ide! A történet egyszerű, de megrázó, jól példázza, hogy milyen szellemben tanító pedagógusok tanítják gyereinket, formálják világlátásukat.

A fiam nyelvi előkészítőbe jár és szerencsére jól teljesít, az első idegen nyelvből nyárra tervezi a középfokú nyelvvizsga letételét, szeptembertől pedig kezdeni szeretné a másikat is. A tanárnő meg is jegyezte a szülői értekezleten, hogy szerencsére jól tanulnak a gyerekek és különösen nyelvből fontos a jó teljesítmény, hiszen, mint mi is tudjuk a gyerekeknek csak külföldön van esélye egy normális életre. Szerinte ezt mi is így gondoljuk, ezért adtuk a gyerekünket nyelvi előkészítőbe. Többen egymásra néztünk, nem hittünk a fülünknek! Nem arról van szó, hogy ősmagyarként, árpádsávba öltözve küldjük a gyereket iskolába, de arra tanítjuk, hogy ez a hazánk, itt kell boldogulnunk. Hihetetlen számomra, hogy egy tanár arra buzdítja a diákokat, hogy azért tanuljanak, hogy utána külföldön tudjanak boldogulni. Milyen hozzáállás ez?

Okoz-e maradandó károsodást az iskola?

A félévi bizonyítvány/értékelés sok családban vezetett konfliktushoz, levélírónk is egy ilyen problémát oszt meg velünk. Esetében a tanító néni negatívan értékelte a lánya öltözetét és frizuráját, ami a kislányt és a szülőket is megviseli.

Kedves Ellenőrző!

Egy kiselsős kislány édesanyja vagyok, nem mellékesen pedagógus. A lányom szétszórt, rendetlen, sok gondot okoz nekem is a rendre szoktatása, de, amit a félévi értesítőjében olvastam nagyon megdöbbentett. A tanító néni hanyagnak és rendetlennek titulálta a viselkedését, hozzátéve, hogy nem tud vigyázni a dolgaira, önnállótlan, több tekintetben is fejlesztésre szorul. Nekünk szánt kis fricskaként még odakanyarította, hogy a ruházata elhanyagolt, gyakran érkezik fésületlenül az iskolába, éppen csak azt nem írta oda, hogy elhanyagoljuk. Igyekeztem türtőztetni magam, de sajnos a személyes beszélgetés során elragadtattam magam és megjegyeztem, hogy lehet, hogy ha többet fizettünk volna az iskola alapítványába, akkor az én gyerekem is jobb értékelést kapott volna. Természetesen nem volt igazam, nem az alapítványi befizetéstől függ, hogy ki milyen minősítést kap, de abban sajnos igen, hogy van 5 gyerek, akinek mindent lehet, a többi pedig töltelék. Amikor a ruházatát kérdeztem és a fésületlenséget, akkor azt mondta, hogy több gyereknek is beírta, mert egy kislánynak igényesebbnek kell lennie a kinézetére és elhiszi, hogy otthon megfésülöm, de miután leveszi bent a sapkáját, újra meg kellene fésülködnie. Szerinte ez elvárható lenne, szerintem nem, ebben sem fogunk soha egyetérteni. A lényeg az, hogy a kislányom nagyon megszenvedi ezt a negatív hozzáállást és napok óta becsmérlő megjegyzéseket tesz magára, csúnyának, butának érzi magát, játék közben is a lusta lányt választja szerepként. Megengedhető-e, hogy egy tanító ilyen módon beleavatkozzon a gyerek önképének kialakulásába, feladata-e a kinézetét bírálni a félévi értékelés során?

Óvoda választás?!

Minden szülő szembesül az intézmény választás problémájával. Gondos szülőként alaposan körbejárjuk az életkornak megfelelő intézményt -bölcsi, ovi, suli- és különboző szempontok alapján próbálunk dönteni. Akkor ér minket a sokk, amikor kiderül, hogy nem mi választunk igazából, hanem az intézmény dönti el, hogy felveszi-e a gyerekünket. Erről a problémáról szól levélírónk története is.

Kedves Ellenőrző!

Érintettként az idén is szíven ütött az óvoda választás körüli felhajtás. Internetes és nyomtatott médiában is ránk tör a jó tanácsok hada, mi alapján választ egy gondos szülő óvodát a gyerekének! Mindenre figyelni kell, milyen a légkör, mennyire világosak a terek, mi van a pedagógiai programban, ott főzik-e az ebédet, kik járnak oda, milyen plusz foglalkozások vannak, stb... Ezek alapján maximum Demcsák Zsuzsa választ óvodát a gyerekének, egyszerű halandót be sem engednek -nagyon helyesen- egy óvoda konyhájába.

Mi alapján választunk mi, egyszerű földi halandók óvodát? Mi bizony nem választunk, minket választanak. A nagyobbik fiammal végigjártam az óvoda választás kálváriáját. Naivan kezdtem a játszóteres anyukákkal, hová menjünk, hová ne. Megoszlottak a vélemények, abszolút favorit nem volt, így választottuk a legközelebbit, aminek az udvara ugyan egy mélygarázs tetején volt és mindennap zuhanyozták az udvar után a gyerekeket, de volt uszodája, tornaterme és gyönyörűen fel volt újítva. Nem voltak délutáni programok, 26-an voltak egy 40 nm-es szobában és emeletes ágyak voltak, de azt gondoltam, hogy közel van, nem kell a kistesót az egész kutyaszaros kerületen áttolni, pláne nem BKZni, úgyhogy hajrá. Gondoltam én.

Első gond, kistesó: Kedves anyuka, hát hogy gondolja, hogy beadja a gyerekét oviba, amikor otthon van a kicsivel?! Nem szereti annyira a saját gyerekét, hogy otthon tartsa? Szegény, akkor talán tényleg jobb helye lesz itt nálunk!-ez szó szerint így hangzott el a vezetőnő szájából. Össze kellett szednem az összes jómodoromat, hogy ne azt mondjam, amit gondolok, így azt mondtam, hogy félállásban dolgozom és nem tudom megoldani a két gyerekét felügyeletét. Persze nem volt igaz, de mindig a munka a jó kifogás, egyébként csak legyintenek.

Második gond:A mi lépcsőházunk már nem tartozik oda, ugyanis újrakörzetesítették a kerületett és úgy sikerült megoldani, hogy az egy épületben lévő 3 lépcsőházból kettő odatartozik, a miénk már nem. Ez az ovi a házunkkal szemben, az utca túloldalán volt, ahová az új rendszer szerint tartozunk pedig 4 villamos megállónyira.

Harmadik gond:Túl sok a gyerek. Ez ellen nincsen apelláta, 100 fős az ovi, jelenleg 115 fővel működik, nem tud többet felvenni.

Megoldás:Miután falfehéren, minden reményt feladva távozni készültem, megjegyezte a vezetőnő, hogy van az óvodának alapítványa és azokat, akik rendszeresen támogatják az óvodát természetesen nem utasíthatják el. Tesz egy jelet a nevünk mellé, és ha beérkezik az összeg a döntéshozatalig, akkor számíthatunk a pozitív elbírálásra. A gerincemet otthon hagyva kértem el az alapítvány számlaszámát...

A történetünk röviden ennyi, így választottunk mi óvodát.

Miért kell angolul tanulni?

A blog hasábjain több teljesen értelmetlenül tudatunkba rögzülő sztereotípia ellen kikeltem már, úgy mint a „minden amerikai hülye”, „fogalmuk nincs hol van Európa”, „azt hiszik Bukarest Budapest” és még sorolhatnánk axiómák, de most egy másik tételmondatot állítanék pellengérre:

Nem tom mi lesz, asszem kimegyek egy fél évre Angliába dolgozni, hogy megtanuljak végre angolul.

A téma nem csak azért kerül terítékre, mert az USA-ban a spanyol mellett nyomokban még angolul is beszélnek (Fernando angol tudása a félév során egyébiránt romlott, mert nem volt rá nagyon szüksége…), és nem is csak azért, mert az emberi hülyeség néha Dr. House-i magaslatokban irritál (lásd még: asztrológia, összeesküvés elméletek, babonák, szellemek, stb.), hanem mert édesanyám sikeres angol nyelvtanárként keresi a kenyérre valót. Tovább után tévhitek, értéktelen papír fecnik, könnyebb utat kereső tömegek, pandzsábi, szindi, pastu nyelvek és a halhatatlanság csalfa álomképe!

Az első bekezdésben talán ugorjunk is át röviden azon a teljesen evidens kérdésen, hogy miért is kell angolul tanulni. Mindenki álljon meg egy ásónyomra, és keressen magában 3 indokot ezen a ponton, majd olvasson tovább!

Nem, nem és nem: nem azért, mert a nyelvvizsgára plusz pontot adnak az érettségin, se nem azért, mert az egyetemi diplomának sokszor feltétele, sőt még csak nem is azért, mert az állásinterjú során elkérhetik – nem fogják – a papírt. Sokkal inkább azért, mert amíg olaszul kiválóan beszélnek Olaszországban, viszont viszonylag komoly akcentussal törik Dániában, addig angolul – noha az akcentus nem igen küszöbölhető ki – gyakorlatilag az albán érintetlen tengerparttól Izland hófedte buckáiig és Gibraltártól Moszkváig kvázi bárhol megértethetjük magunkat. Természetesen van rá némi esély, hogy keresni kell a megfelelő célszemélyt – ezt még Velencében is átéltem -, vagy hogy be kell vetni némi activity-t, de az esélyeink azért radikálisan nőnek a bwin live bet-en, amint a nyelvet angolra váltjuk. Ezen felül a szakirodalom bizony minden szakterületen angolul íródik döntő többségben, a konferenciák angolul zajlanak, és ha netalántán nemzetközi munkahelyen találnánk magunkat, akkor függetlenül az intézmény székhelyétől a vegyes összetételre való tekintettel bizony az értekezlet angolul fog zajlani jó eséllyel. Járulékos haszonként még meg lehet olyan húrokat is pengetni, hogy jobb eredetiben élvezni a filmeket, vagy esetleg néha mókás érteni a számok szövegét – nem a most itt szóló rapre gondolok ezen a ponton. Fogadjuk tehát el a tényt: lehet, hogy a „mocskos gyarmatosító britek” és „a világot elnyomó amerikaiak” eröltetik ránk, de nincs más választás, bizony a mai világban roppant hasznos angolul tudni.

A tény elfogadása után a következő lépés a nyelv tényleges megtanulása nyelv tényleges megtanulását igazolni hivatott nyelvvizsga hajkurászása. Emlékszem, régen a Rigó utca említése körülbelül a Gyorskocsi utca nevének hallatán felbukó érzelmekkel ekvivalens folyamatokat indított el az emberben… A 62 ponttal a határon való átesés, és a rezgő léc gyakorlatilag kézzel történő megfogása még heveny ünnepi hangulatot idézett elő. A középfokú nyelvvizsga megszerzése dicsőség volt, a magas pontszám elismerést kiváltó teljesítmény, a felsőfokú meg egyenesen halhatatlanná tette az embert. Azóta ez a helyzet megváltozott, ugyanis a kereslet igazítja a kínálatot, és bizony sokan úgy vélték, hogy a Rigó utcai ITK-s teszt koránt sem megfelelő nehézségű. Azt pedig hogy lehet elérni, hogy inkább az új, saját termékként hirdetett nyelvvizsgára jelentkezzen az ifjúság? Természetesen a nagyobb sikerességi ráta garantálásával. A tömegek pedig meghallgatták vala az igét, és látták, hogy az jó! Ezzel be is köszöntött a „bucsuban is kétpálcás” nyelvvizsgák kora: 5 évvel a boldogan, 72 ponttal abszolvált nyelvvizsga után olyanok is 98 pontos teszteket lobogtattak, akik bizony még talán az összes igeidőnek sem voltak teljes birtokában. (Itt meg is jegyzem gyorsan, hogy azokat igenis használják az élő nyelvben is, és komoly csacsiság, már-már böszmeség azt hinni, hogy a present perfect az amerikaiak számára olyan ismeretlen mint Csád fővárosának neve.) A versenyt azonban állni kell, így bizony az eredeti intézmény renoméja is megkopott: a 72 pont a dicső magaslatokból fénysebességgel zuhant porba, és az „éppen átment a lúzer” kategóriába. Talán kár is kitérni az olyan nyelviskolákra, ahol a saját tanfolyam után igen sikeres arányban általuk szervezett, elismert nyelvvizsga tehető… Aligha mondok újat azzal, hogy az utolsó órákon gyakorlásként bizony nem egyszer a másnapi feladatsor került megoldásra…

Tegyük fel, hogy mindezzel még nem is lenne baj – pedig dehogynem, mert mennyiben más ez, mint az Ecseri piac? -, azonban az igazi gond ott jön el, hogy a delikvens innentől szentül meg van győződve a nyelvtudásának nagyszerűségéről. Többen viszont már előtte is. Példának okáért szülők egész sorát említhetném, akik az első óra előtt közlik édesanyámmal: a gyerek járt nyelviskolába is fél évet, jó lenne ha 2 hónap múlva nyelvvizsgázna… Ezekben az esetekben általában két dolog derül ki 5 perc alatt:

• A szülőnek fogalma sincs a gyerek valós tudásáról, csak a ráfordított időt és pénzt méri, de hát balgaság lenne egyenes arányosságot feltételezni
• A gyerek tudása nem hogy nem nyelvvizsga kompatibilis, de egyenesen csak zavart okoz fejében a félinformációk, és begyakorolatlan formulák zagyva elegye

Idegen nyelvet ugyanis nem lehet könnyen, gyorsan, 3 hét alatt, csak most és csak önöknek megtanulni! Egyszerűen ha tudni kell x szót, akkor meg kell tanulni x szót, az nem tud gyorsabban menni, nem tud könnyebben menni, nem diffundálnak be az agyba a párnán át. Továbbá az, hogy valaki leírja egy lapra, hogy mi is a pontos grammatikai formula az adott tartalom kifejezésére, az bizony még nem jelenti azt, hogy tudja is miként használja üzembiztosan. Példa: valószínűleg mindenki tudja, hogy tégla-malter-tégla és fal lesz belőle. Ki merné magának felhúzni a saját házát segítség nélkül a gyakorlatban?

Ebben rejlik annak magyarázata is, hogy gimnáziumi órán igazán jól megtanulni egy nyelvet szinte lehetetlen. 30 emberrel foglalkozni heti 3 vagy 4 órában embert próbáló feladat – sokan bizony nem is igen törik magukat sajnos -, és könnyen kiszámolható, hogy levonva az új anyagra fordított időt, a dolgozatokat, a szövegértési feladatokat, a tankönyvi gyakorlatokat hány perc jut egy ember megszólaltatására…

Erre sok replika jöhet, hogy „de hát én kiválóan értem a filmeket is, mindig felirattal angolul nézem őket, mégsem tanultam soha angolul”. Való igaz, a feliratos filmnézés segít, de csak egy pontig. Próbáljuk csak meg felirat nélkül. Ugye mennyire más? A felirat remek, ugyanis ha jól készült, akkor alkalmas egy-egy szó, kifejezés megtanulására. Sok esetben azonban – lásd még a nagysikerű félrefordítások blogot – ez sem állja meg a helyét. Szinte minden feliratban lehet találni legalább egy kapitális baklövést. Nagy kedvenc az alábbi:

I have green fingers.

Jelentés: hobbim a kertészkedés

Fordítás: zöldek az ujjaim – hogy mit gondoltak, amikor ezt leírták, az kérdés…

Az ember azonban akaratlanul is összehasonlítja a feliratot a szöveggel, és emiatt folyamatosan fordít. A folyékony beszéd kulcsa azonban a fordítás kiküszöbölése. A gondolat angolul születik és soha nem volt magyar a fejben sem ideális esetben. Néhány hét után vettem észre magamon, hogy már nem kell fordítanom magamban, egyszerűen angolul értem. Nem tudom értjük-e a különbséget. Ebben az esetben előfordulhat az a fura helyzet is, hogy az angol kérdésre azonnal tudunk válaszolni angolul, míg ha magyarul kell elmondanunk, hogy miről is volt szó az előbb, akkor keressük a szavakat. Sokkal hasznosabb, és az értést jobban segítő megoldás egy idő után az angol feliratok használata, majd persze azok elhagyása… Na, de ne kanyarodjunk el ennyire a tárgytól! Térjünk vissza a megszerzett nyelvvizsgához!

Először is: állásinterjún ezt nem nagyon kérik, beszélni viszont tudni kell. Különös tekintettel arra, hogy sok esetben előfordul, hogy eleve külföldi az interjúztató. Őket pedig nem a papír érdekli, hanem a valós tudás. A nyelv ugyanis nem olyan, mint a biciklizés. Ha 10 évig gimi után egy árva mondat nem hagyta el az ember száját, akkor bizony varázsütésre nem fog megszólalni Shakespeare-t szavalva eredeti nyelven.

Ebből adódik azonnal, hogy ez nem olyan, mint a jogosítvány: egyszer meg van és onnantól felejtős a dolog, hanem folyamatos szinten tartást igényel (hozzáteszem, utóbbinál sem lenne feltétlen hülyeség). Sokan a nyelvvizsga birtokában örökké magukénak érzik a tudást a felejtés rögös, ámde roppant meredek útjára lépve.

Sokan mondják azt is, hogy igazán anyanyelvi környezetben lehet megtanulni a nyelvet, és felpakolva a hátizsákot, „mekis meló” után nézve meg sem állnak Londonig, vagy csereprogram keretében egy külföldi egyetemig. Sokan nekivágnak az ilyen útnak olyan nyelvtudással is, ami gyakorlatilag karcolja a 0-t, hogy majd ott ráragad, majd hazatérve büszkén mondják, hogy kenik vágják az angolt. Itt el is értünk a cikk indító mondatáig:

Nem tom mi lesz, asszem kimegyek egy fél évre Angliába dolgozni, hogy megtanuljak végre angolul.

Fél év után nyugodtan mondhatom, hogy ennél kevés nagyobb ökörség van! Ezt a családi tapasztalatok is megerősítik. Természetesen egyáltalán nem felesleges az ilyen kiruccanás, de a 0-ról semmint nem segít. Előnyös csak abban az esetben lehet, ha az ember már előtte is komoly szinten tisztában van a nyelvvel. Mert innentől gyakorlásnak minősül a dolog, és igen hasznosnak, ellenkező esetben kétségbeesett szenvedésnek csak. Jómagam gimnázium végén relatíve jó pontszámmal húztam be az ITK felsőfokút, de az egyetemi évek alatt nem sokat használtam a tudást. Főleg nem szóban. A megértés, olvasás nem okozott gondot, hála a TV-nek, a cikkeknek, a netnek, de meg nem nagyon szólaltam, csak alkalmanként egy-két külföldivel beszélve. Éppen emiatt passzívan lappangó tudással érkezhettem a tengerentúlra, sok-sok szót elfeledve. És bizony az első hetek komoly nehézséget okoztak. De felvértezve az egykori nyelvtan füzettel, meg rendszeresen kérve az ismerősöket, hogy javítsanak ki, hamar sikerült eredményt elérni, noha az akcentus csak finomíthatónak, de le nem rázhatónak bizonyult, nekik is kellett kicsit tanulni.:) A legfőbb eredmény az angolul gondolkozás, és a fordítás kiküszöbölése volt, ami gyakorlatilag automatikussá tette a nyelvhasználatot. Fejlődött továbbá a tempo és a kiejtés, de ezt is csak odafigyeléssel és koncentrációval lehet elérni, mert könnyen el lehet lenni anélkül, hogy semmivel nem akarjuk jobban kimondani a szavakat. A nyelvhelyesség viszont romlott, hiszen hamar rááll az ember a szlengre, a félmondatokra és a köznyelvre. Érdemes figyelni tényleg a magyarban is meglévő különbségeket, you know what I’m saying? Viszont mindez a fejlődés esélytelen lett volna az előzetes tudás nélkül. A köznyelv ugyanis egyrészt különbözik a tanult szabályos formáktól – gondoljunk csak bele, hogy milyen érdemjegyet érne egy átlagos netes csevej gépelve nyelvtan órán magyarul… -, másrészt nincs senki, aki elmagyarázza, hogy mit hogyan kellene mondani. A 13. harcos tűz mellet figyelve megtanulunk vikingül legendája igen komoly szellemi képességeket és hihetetlen memóriát feltételez, vagy csak simán fogalmazva az átlagember számára lehetetlen. Mondhatják, hogy meg tudták értetni magukat – persze, 1-1 szó egymás mellett a kontextusban könnyen kiadja a mondanivalót némi mutogatással -, vagy hogy értettek mindent, de ez nem más, mint önmaguk becsapása. Ez semmiképp nem keverendő össze a tudással. A füllel elkapott foszlányok pedig egy bizonytalan halmazt eredményeznek csak, amelyek kijavítása utána sokkal nehezebb, mint sem a 0-ról való tanulás. Szintén millió 1 példa van erre a lakásban megforduló diákok esetében…

További probléma, hogy csereprogramok, vagy alkalmi melók esetén általában jobb esetben olyan emberekkel kerül össze a tanulni vágyó kalandor, akik maguk is hasonló cipőben járnak. Ergo halmozódnak a hibák, és még annyira sincs senki, aki kijavíthatná őket. Egy londoni konyhán pedig még a pandzsábi, szindi, pastu nyelveket is előbb sajátíthatja el a delikvens, mint sem magát az angolt…

Összefoglalva: angolul tudni jó, és kell! Viszont nem szabad bedőlni az irracionális ígéreteknek, amik újabban egyre divatosabbak, és meglátásom szerint a külföldön pallérozódásnak csak úgy van értelme, ha tényleg anyanyelvi környezetbe csöppenünk, és ha már a megszerzett tudást akarjuk használni és fejleszteni, nem pedig égből aláhulló mannaként várunk a beültetendő nyelv-csomagra agyunk processzorához. Avagy az NHL-be sem úgy igazol valaki, hogy szeretne megtanulni korcsolyázni…

Boxzsák tanárok?

Ildi a médiában megjelent cikk kapcsán -  index.hu/bulvar/2010/01/16/eltortek_egy_tanar_ujjat_debrecenben/ -  gondolja tovább a történteket és próbálja megérteni a lehetséges kiváltó okokat. Egy szülő eltörte egy tanár ujját, azután, hogy a lánya intőt kapott. Sajnos mindennapos esetről van szó, levélírónkat ezúttal a kiváltó ok és lehetséges következmény aránytalansága háborítja fel.

Kedves Ellenőrző!

Egy budapesti általános iskolában tanítok, ahol sok probléma merül fel az iskolai erőszakkal kapcsolatban. Ezek nagy részét a diákok egymás közötti agressziója teszi ki, de sajnos egyre gyakoribbak a tanárokat ért inzultusok, támadások is. Hozzánk zömében SNI-s gyerekek járnak, ráadásul fővárosi az iskola, talán ennek is köszönhető az agresszió markáns jelenléte, legalábbis mi -a tantestület-, eddig így gondoltuk. Olvasom a napokban, hogy egy debreceni középiskolában eltörte egy szülő a tanár ujját, amikor az udvaron(!) rátámadt a lányának szaktanárit adó tanárra. Nem térek magamhoz azóta sem, nem azért mert nem hallottam még ilyet és naiv kék szemmel nézném a világot, hanem az agressziót kiváltó ok döbbent meg. Egy szaktanári miatt?! Amikor én voltam iskolás, egy ilyen eset kapcsán a gyerek ujját törte el az agresszív szülő, nem a tanárét, ráadásul aki tanít tudja -bár nyilván más is-, hogy ma már egy szaktanári kutyafüle, gyakran be se írjuk, mert minek, a szülő el sem olvassa, a gyerek írja alá, az iskolai fegyelmezésben igazán szerepe nincsen. Nálunk legalábbis. Legfeljebb azért írjuk be, hogy a nagyon fegyelmezhetetlen gyerek esetében nyoma legyen a szülő felé és a Főváros felé is jelezni tudjuk, hogy folyamatosan gond volt a gyerekkel, vigyék máshová. Mi lehetett a kiváltó ok így a félév végén? Sokból bukott a gyerek és a szülő a tanárt tette felelőssé érte? Ritkán vált ki a gyerek teljesítménye ekkora feszültéget a szülőből. Sokkal valószínűbbnek gondolom, hogy valamilyen családi, társadalmi feszültséget vezetett le az anya a tanáron, aki a saját munkahelyének udvarán sincsen biztonságban. Gondolom kap majd 3 hónap felfüggesztettet és a következő esetben majd nem ő megy be, hanem a testvére, sógora, aki éppen ráér. Különösen elgondolkoztatónak tartom, hogy vidéken történt az eset, ahol a közösség visszatartó erejének nagyobbnak kellene lennie, mint Budapesten, ahol gyorsan el lehet tűnni az arctalan tömegben.

Elégséges orvosok

Levélírónk rövid eszmefuttatását olvashatjátok arról, hogy ér-e valamit a puskázással szerzett jegy és számít-e, hogy ki-milyen módszerrel szerzi meg a diplomáját. Van-e következménye később, felhasználás közben a puskázással szerzett jobb jegynek?

Vizsgaidőszak van, az ember halálra tanulja magát, mégsem sikerül mindenből mindent megtanulnia. Ilyenkor gyártja a puskákat, mindenféle fondorlatos módon próbál hozzájutni az esetleges vizsgakérdésekhez, rövidített változatokat olvas el, szóval próbálja lerövidíteni a tanulás fáradságos folyamatát. Az egyik ilyen próbálkozásom közben ötlött fel bennem a kérdés, hogy mi van akkor, ha ezt nem csak mi bölcsészek csináljuk így, hanem mondjuk az orvosisok is?! Nem tanul meg mindent, hanem puskázik, les, csal és megkapja a kettest. Akarom-e, hogy engem később egy kettessel esetleg átcsúszott orvos kezeljen?! Mi van akkor, ha nem is puskázott, csak eleve kettest, esetleg hármast kapott, tud-e annyit a kettes szint, hogy ne kezeljen félre egy beteget? Gondolom, hogy gyakorlatban nagyon sok mindent tanulnak még és nem elsősorban az egyetemen szerzett tudást használják (ők sem), de nyilván súlyosabb következménye van az ő bizonytalanságuknak, mint ha én nem tudom, hogy az USA tagállamai mikor és milyen sorrendben csatlakoztak.

Tanítóképző=feleségképző?

Rabyn osztja meg velünk kétségeit azzal kapcsolatban, hogy lehet-e tanulás és munka mellett olyan átlagot produkálni, hogy a hallgató ösztöndíjat kapjon. Sokan tekintenek a tanítóképzőre úgy, mintha egyszerűen feleségképző lenne, pedig nagyon sok teljesítenivaló tárgy van, természetesen a beadandó feladatok száma sem kevesebb, mint más szakokon.

Üdv!

Ígérem rövid leszek, de szeretnék megosztani veletek egy kis eszmefuttatást, és érdekelne a véleményetek.

Harmadéves tanítóképzős vagyok, nappalin. A tanítóképzőről sokan azt hiszik, hogy „feleségképző” és nagyon könnyű elvégezni. Ez egyáltalán nem így van, aki tényleg tanítani akar annak azért nehéz, aki nem annak azért.  Szinte minden előadást kötelezővé tesznek, több a szemináriumunk mint bármelyik másik karra járóknak, és emellett még tervezeteket kell írni, tanítani, készülni. Van olyan, hogy egy nap reggel nyolctól este hatig folyamatosan óráink vannak, és nincsen olyan, hogy kettőnél-háromnál hamarabb végeznénk. Emellett ugyebár elég nehéz állást találni, hiszen a diákmelók többsége a nem bejárókra van kitalálva.
Nekem még is sikerült, de ennek megvan az ára is. Egyszerűen képtelen vagyok elérni az ösztöndíjátlag alsó határát, és azt látom, hogy mindenki, aki az évfolyamból dolgozik az egyetem mellett, hasonló jegyeket szerez, mint én (többségünknek 4 egész fölött átlagot sikerül produkálni, de az nem elég az ösztöndíjhoz, ami egyébként nevetségesen alacsony). Ha viszont nem dolgozunk akkor akár éhen is halhatnánk, mert a szoctám+diákhitel lótúróra sem elég, nemhogy élni, a koliehelyeket az elsőévesek kapják zömmel, ráadásul más egyetemi karra járókkal közös szobában lakhatunk, ami nem túl szerencsés ha azt nézzük, hogy egy TÓK-os reggel nyolcra jár, egy BTK-s meg délre, ezért másod-harmadévben már inkább megpróbáljuk fenntartani az albérletet, csak hagyjanak minket este aludni.  Persze az embernek a tanuláson kívül, jó esetben még van magánélete is, mondjuk barátai, kedvese, családja és szeretne néha hazamenni.
Mi osztatlanban maradtunk, tehát maradt a szigorlat is, és egyéb finomságok.:)

Ettől még én szeretek ide járni, és szeretném ha majd kamatoztatni tudnám azt a tudást amit a négy év alatt megszerzek.

A kérdésem az lenne, hogy szerintetek lehetséges-e munka mellett olyan átlagot produkálni amiért már normális összegű ösztöndíj jár. (Az alsó határ 9 ezer forint volt az előző félévben, a maximum pedig 25 ezer forint) Más szakokon ez hogy működik? Nem járnak be az emberek? Akkor hogy tudnak levizsgázni, beadni a beadandókat? A 3 éves BA képzést  6 év alatt végzik el?

Rabyn

Adóvisszatérítés, ki jár jól?

Kovács Marietta levelét olvashatjátok ma, aki arról számol be, hogy MÁK arról tájékoztatta a gazdasági vezetőjüket, hogy kétféleképpen vehetik igénybe az adóvisszatérítést a számfejtőprogram tökéletlensége miatt. Lehetőség van a maximális összeg igénylésére, de ha nem jogosult rá, akkor büntető kamattal köteles visszafizetni, illetve nem veszi igénybe és jövőre kapja csak meg. Reméljük, van más lehetőség is...

Középiskolai tanár vagyok, közalkalmazott, bérünket a MÁK számfejti és utalja a folyószámlára. Tegnap volt nálunk egy rendkívüli nevelőtestületi értekezlet, amit a gazdasági vezető tartott a szuperbruttósításról és az ezévi adóváltozásokról, és arról, hogy hogyan érinti ez a pedagógus fizetéseket. Ezen a következő hangzott el:
2 510 000 Ft éves jövedelemig jár 15 100 Ft/hó adóvisszatérítés. E fölött a jövedelemhatár felett ez az összeg csökken és kb. 3 800 000 Ft-os éves jövedelemnél teljesen megszűnik (lehet, hogy nem teljesen pontosan emlékszem a számokra). A mi tantestületünkben zömmel olyan kollégák vannak, akik bruttó bére most (szuperbruttósítás nélkül) 200 000 Ft és 250 000 Ft között van, tehát járna nekik adóvisszatérítés, de valószínűleg nem a teljes összeg.
De a gazdasági vezető a következőket mondta: kapott egy levelet a területileg illetékes MÁK-tól (Győr), hogy a számfejtő program töredék adóvisszatérítést nem tud kezelni, ezért vagy a teljes 15 100 Ft-os összeget számfejtik, vagy semmit. Erről nekünk nyilatkozni kell, hogy melyiket választjuk. Amennyiben nem kérjük az adóvisszatérítést, de járna, a különbözetet a 2010-es évi adóbevallásban (azaz legkorábban 2011. márciusában) fogjuk tudni visszakérni, kamat nélkül. Ha valaki kéri a teljes összegű adóvisszatérítést, de csak kevesebb járna neki, annak a különbözetet BÜNTETŐ KAMATTAL EGYÜTT kell visszafizetnie jövő évben. Ezután természetesen nálunk senki nem merte kérni, hogy utalják át neki az adóvisszatérítést.
Érdekelne, hogy ez tényleg így van-e, vagy csak a gazd. vezető értett félre valamit a levében, illetve hogy megteheti-e a MÁK, hogy visszatartja/nem fizeti ki a nekünk járó adóvisszatérítést. És hogy jogos-e az, hogy a MÁK büntetéssel való fenyegetéssel éri el, hogy több mint egy évig ne jussunk hozzá ezekhez az összegekhez.Ma olyan információt kaptunk, hogy lemondható az adóvisszatérítés év közben is, ezért több kollégának azt javasolt a g.vez, hogy most kérje ki a 15 100 Ft-ot havonta, figyelje a jövedelme alakulását, és mondja le az adóvisszatérítést július-augusztus környékén. Így a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. Mondják ők.

Pártok az egyetemeken

Szimpatikus blogra hívta fel levélírónk a figyelmünket, a Corvinus figyelőről van szó - bcehok-lg.blogspot.com/ -. Innen jelentetünk meg egy közérdeklődére is számotartó írást. Lakatos Gergőnek köszönjük ezúton is.

Augusztus óta farigcsálják azt az ötletet, hogy a pártok ifjúsági szervezetei az egyetemekre jussanak. Ugyan sehol sem láttam leírva ilyesmit, de a koncepció az lehet, hogy a HÖK-választásokon ezek az ifjúsági szervezetek és tagjaik indulnak.

Ez érdekes folyamatokat indítana be, feltéve, ha az ötlet életképes. Mert nem biztos, hogy az. Ugyanis lényegében eddig sem állt akadály az előtt, hogy az IKSZ, a Fidelitas vagy a Societas tagjai egyetemeken átívelő hálózatot szervezzenek azokból a tagjaikból, akik amúgy most felsőoktatási hallgatók. Nyugodtan alapíthattak volna listát is a választásokon, annyi megkötöttséggel, hogy kitalálnak egy fedőnevet, és hogy nem pártpolitikai kérdésekről kellett volna írniuk és beszélniük, hanem az egyetemi politika kérdéseiről.

Mert van az is bőven, és nem igaz az, hogy most nem lehet értékek vagy gondolatok mentén alakítani az egyetemi közéletet. Itt vagyok például én: a nagyobb átláthatóságot pártolom és teszek érte, mert abban hiszek, hogy első körben ez eredményezhet jobb működést.

Ott van aztán Kiss Dávid, aki kari identitást akar építeni, igaz, egyelőre inkább csak a HÖK-ön belül, de hát a Holdra utazást is kis lépésekkel kezdték. Ott van Kovács Zsolt is, aki erős EHÖK-öt akar és karokra szétesett helyett corvinusos identitást; vagy éppen egységes hétkari szoctámot. Ott volt Korai Szabolcs és Bodnár Krisztián, akik a hatékonyság érdekében a campust munkálták ki.

Magyarán szólva az ifjúsági szervezetek hibáztak. Ha tényleg az egyetemekre szerettek volna jutni, akkor csendben eddig is megtehették volna. A rektori konferencia, a sajtónyilvánosság csak árt ennek az ügyüknek.

Büntethet-e a tanár a rossz magaviselet miatt?

B. esetében a tanár nem fogadta el az orvosi igazolást egy zh hiányáról, így keresztféléves tanulmányai egy egész évvel tolódnak, aminek anyagilag is jelentős következményei vannak. Kérdését teljes terjedelmében a levélben olvashatjátok.

Kedves Ellenőrző blog!

Én egy kérdéssel fordulnék hozzátok. A kérdésem az, hogy nincs-e valami illegális abban, hogy az iskola szabályzata szerint, egy tanár megtagadhatja (ez csak a saját döntésén múlik) a félévi aláírást, ha a kötelező két zh valamelyikét nem írja meg a hallgató. Még abban az esetben is, ha orvosi igazolása van arról, hogy beteg volt, és ezért nem tudott megjelenni az egyik zh-n. Ezt a tájékoztatást nekem a Diálcentrum kedves alkalmazottai mondták (természetesen széles mosollyal). Csak tájékoztatásul, nálunk (PSZF), és gondolom mindenhol, az aláírás megtagadása azt jelenti, hogy a delikvens abban a félévben már nem is uv-zhat a tárgyból, csak vizsgakurzuson csinálhatja meg, ami a következő félévhez tartozik már. Ez nekem az utolsó évben minden tantárgyból azt jelenti, - keresztféléves tárgyak hiányában - hogy az ott tartózkodásom a rossz magaviselet miatt egy egész évvel tolódik. (Ami a 3 éves képzésben +33% bónuszt jelent ugye, de korántsem ingyen) Szerencsére a történet jól végződött, a tanár kegyeskedett megadni a pótlás lehetőségét, de nem kellett volna így tennie a szabályzat értelmében. (Rákosi visszaadta a gyerekeknek a labdát, pedig közéjük is lövethetett volna.) Szóval a kérdés: legális-e ez így? B.

Próba, szerencse?

Mesterm levelét adjuk most közre, amelyből megtudhatjuk, hogy bizony nem mindig a tudás számít, hanem a szerencse, illetve adott esetben a pofátlanság. Egyik csoporttársa kisírta magának a plusz pontot, azzal a szöveggel, hogy a balti államok helyett a balkániakat írta le, és megadták neki a plusz egy pontot, így átment.

Sziasztok Ellenőrzősök!

Gyakran olvasom az oldalt, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar írni fogok. Szóval 2009-ben kezdtem az egyetemet, az ELTÉ-n, földrajz szakon. Az első félévben van egy ún. Földrajzi helyismeret tárgy, és ha ez megvan, csak akkor veheted fel a 2. féléves tárgyakat. Ez abból áll, kiadnak 50 oldal tömény névanyagot, és tanuld meg. 3 része van, történelmi-, gazdasági-, és természetföldrajzi. 3 ZH van félév közbe, plusz van egy UV lehetőség. Az megy át, aki valamelyiket megírja 66 pontra a százból. Nekem sose ment az ilyen seggelős anyag, úgyhogy mehettem UVzni, arra azért tanultam, így lett 65 pont. Nosza, tanárokhoz be, (ugyanis a 3 részt 3 különböző tanár javítja) kb. negyed órát beszélgettem az egyik tanárral, és teljesen korrekt módon elmagyarázta, hogy ő szívesen megadná, mert volt amit csak felcseréltem, vagy 1-2cm-rel írtam  mellé, de ha ő ezt megadja, azzal egy lavinát indít el, és mindenki be fog járkálni, hogy ezért meg azért adja meg. Szóval marad a 65 pont.
Tegnap egyik évfolyamtársammal beszélgettem, és ő mondta, hogy volt egy csaj, 64 pontja lett, de megadták neki. Másik tanárhoz ment be, és a szentem félreértette, és a balti államok helyett a balkáni államokat írta le, tessék már megadni neki. Megkapta. Én ahhoz a tanárhoz nem tudok bemenni, mivel az a része maximum pont lett. Kicsit bosszant a dolog, mivel egy nálam rosszabb dolgozatot meg elfogadtak...Vagy kicsit vulgárisabban rossz érzés a f... másik oldalán állni.

Üdvözlettel:
mesterm

A nyíregyházi főiskola lett a világ legjobb középülete

Kellemes hangulatú levelet kaptunk Radioheadtől, amelyben a nyíregyházi főiskola új épületét ért kitüntetésre hívja fel figyelmünket.

 Sziasztok!

Habár a hír nem új, jól esik ilyet látni, olvasni, különösen, ha figyelembe vesszük a magyar középületek állapotát. A Nyíregyházi Főiskola lett a világ legjobb középülete, ami azt jelenti, hogy esztétikailag és funkcionálisan is kiemelkedik a vizsgált középületek közül. Nyíregyháziként különösen nagy büszkeséggel tölt el, hogy végre ilyen összefüggésben is olvashatunk várorunkról, ahol egyébként az elmúlt években jelentős változások történtek építészeti téren. 

Mindenkit szeretettel invitálok egy Nyíregyházi kirándulásra!

index.hu/kultur/blog/2009/10/15/a_nyiregyhazi_foiskola_lett_a_vilag_legjobb_kozepulete/

Hülyítik a pszichológusokat?

V.A. a pszichológia szak buktatóit mutatja be nekünk, elsősorban az intézmény elektronikus hátterének hiányosságaira helyezve a hangsúlyt. A tanárok értékelési szokásain lassan már meg sem lepődünk, talán az lenne szokatlan, ha olyan teszteket íratnak, aminek van megoldása, vagy éppen nem több megoldása van, szabad kezet biztosítva ezzel a tanárnak az osztályzásban.

Hello!
Elsőéves egyetemista vagyok a PTE pszichológia szakán és van van egy pár
olyan dolog, ami szerintem említést érdemel.
Először is ugye a pszichológia nem (mindig) egzakt tudomány, lehet olyan
kérdéseket feltenni, amikre többféle válasz is lehetséges. Ezzel a való
életben nincs is baj, azonban amikor zh-ba tesznek fel olyan
feleletválasztós kérdést, amire mindhárom válasz elfogadható az egy kicsit
zavar.
Ezen kívül a Tanulmányi és Vizsgaszabályzatot figyelmen kívül hagyják.
Benne van, hogy vizsgaidőszak kezdete előtt 3 héttel meg kell hirdetni az
időpontokat... ez egyik kurzus (9 kurzusom van!) sem teljesült. Aztán,
hogy az ETR-en keresztül nem lehet íratni vizsgát, csak ha bent van a
hallgató az egyetemen... kétszer írtunk ilyen vizsgát, mindkétszer
itthonról írtam meg. Ráadásul a második esetben az egész évfolyam
vizsgaanyaga eltűnt a süllyesztőben, úgyhogy írhatjuk újra. A másik
esetben viszont a biztosan helyes választ (szó szerint megtaláltam a
jegyzetben) nem fogadta el a rendszer.
Aztán nem tudom ki hogyan érzi, de szerintem 15 db igaz-hamis és 15 db
feleletválasztós kérdésből nem lehet lemérni egy ember fél éves anyagból
szerzett tudását... persze tudom, hogy furcsának tűnik, hogy erre
panaszkodom, de ez így szerencse kérdése, hogy megnéztem-e az adott
anyagot.
Van olyan is, hogy december 21-én vizsgámnak ma (január 3) nincs eredménye
és lassan lejár a vizsgaidőszak (még két hét, de vannak más vizsgáim is).
Ja, és természetesen az első szemináriumom az 5. félévben lesz... addig
100 fős előadásokon ülök, ahol néha a tanár szó szerint felolvassa a falra
kivetített anyagot. Mindezt pszichológia szakon, ahol ugye állítólag
beszélni kéne meg kommunikálni.
Hát ennyi lenne így elsőre... jah és mindez szemeszterenként egy vagyonba
kerül.