Óvoda választás?!

Minden szülő szembesül az intézmény választás problémájával. Gondos szülőként alaposan körbejárjuk az életkornak megfelelő intézményt -bölcsi, ovi, suli- és különboző szempontok alapján próbálunk dönteni. Akkor ér minket a sokk, amikor kiderül, hogy nem mi választunk igazából, hanem az intézmény dönti el, hogy felveszi-e a gyerekünket. Erről a problémáról szól levélírónk története is.

Kedves Ellenőrző!

Érintettként az idén is szíven ütött az óvoda választás körüli felhajtás. Internetes és nyomtatott médiában is ránk tör a jó tanácsok hada, mi alapján választ egy gondos szülő óvodát a gyerekének! Mindenre figyelni kell, milyen a légkör, mennyire világosak a terek, mi van a pedagógiai programban, ott főzik-e az ebédet, kik járnak oda, milyen plusz foglalkozások vannak, stb... Ezek alapján maximum Demcsák Zsuzsa választ óvodát a gyerekének, egyszerű halandót be sem engednek -nagyon helyesen- egy óvoda konyhájába.

Mi alapján választunk mi, egyszerű földi halandók óvodát? Mi bizony nem választunk, minket választanak. A nagyobbik fiammal végigjártam az óvoda választás kálváriáját. Naivan kezdtem a játszóteres anyukákkal, hová menjünk, hová ne. Megoszlottak a vélemények, abszolút favorit nem volt, így választottuk a legközelebbit, aminek az udvara ugyan egy mélygarázs tetején volt és mindennap zuhanyozták az udvar után a gyerekeket, de volt uszodája, tornaterme és gyönyörűen fel volt újítva. Nem voltak délutáni programok, 26-an voltak egy 40 nm-es szobában és emeletes ágyak voltak, de azt gondoltam, hogy közel van, nem kell a kistesót az egész kutyaszaros kerületen áttolni, pláne nem BKZni, úgyhogy hajrá. Gondoltam én.

Első gond, kistesó: Kedves anyuka, hát hogy gondolja, hogy beadja a gyerekét oviba, amikor otthon van a kicsivel?! Nem szereti annyira a saját gyerekét, hogy otthon tartsa? Szegény, akkor talán tényleg jobb helye lesz itt nálunk!-ez szó szerint így hangzott el a vezetőnő szájából. Össze kellett szednem az összes jómodoromat, hogy ne azt mondjam, amit gondolok, így azt mondtam, hogy félállásban dolgozom és nem tudom megoldani a két gyerekét felügyeletét. Persze nem volt igaz, de mindig a munka a jó kifogás, egyébként csak legyintenek.

Második gond:A mi lépcsőházunk már nem tartozik oda, ugyanis újrakörzetesítették a kerületett és úgy sikerült megoldani, hogy az egy épületben lévő 3 lépcsőházból kettő odatartozik, a miénk már nem. Ez az ovi a házunkkal szemben, az utca túloldalán volt, ahová az új rendszer szerint tartozunk pedig 4 villamos megállónyira.

Harmadik gond:Túl sok a gyerek. Ez ellen nincsen apelláta, 100 fős az ovi, jelenleg 115 fővel működik, nem tud többet felvenni.

Megoldás:Miután falfehéren, minden reményt feladva távozni készültem, megjegyezte a vezetőnő, hogy van az óvodának alapítványa és azokat, akik rendszeresen támogatják az óvodát természetesen nem utasíthatják el. Tesz egy jelet a nevünk mellé, és ha beérkezik az összeg a döntéshozatalig, akkor számíthatunk a pozitív elbírálásra. A gerincemet otthon hagyva kértem el az alapítvány számlaszámát...

A történetünk röviden ennyi, így választottunk mi óvodát.