Az idén sem lesz több pénz?

Az Indexen megjelent "Tragikus pedagógusképzésről beszélnek a bölcsek" című cikkben Csermely Péter biokémikus professzor, az oktatáspolitikai rész felelőse értekezik a közoktatás, pedagógusképzés helyzetéről.

"A pedagógus szakma presztízsének növelésére az egyik legtöbbször hangoztatott megoldás a fizetések növelése. Létezik-e olyan út, amelynek lényegi eleme nem a többletráfordítás?

Hadd mondjak ellent. A „több pénzt a fizetésekre” nem lenne megoldás abban az esetben, ha ezt a több pénzt egyenletesen osztanák el, mint ahogyan a néhány évvel ezelőtti 50 százalékos béremeléssel történt. A több fizetést csak a jobb munka érdemli meg. Az viszont igen. A szakma presztízse azonban sok más eszközzel is növelhető. Ezek egyike a pedagógusképzés elitképzéssé változtatása, amely még mindig forrásigényes feladat. A pedagógus önbecsülését nagymértékben meghatározza az a segítség, amelyet a környezetétől kap. Ha van kihez fordulnia a problémáival, ha az igazgató egy valóban jó vezető, ha a tanári kar közösséget képez, ha van egy segítő hálózatot mozgósító szakfelügyeleti rendszer, akkor a pedagógus nem marad egyedül és tartása lesz. Ha mindehhez a továbbképzések sem nívótlanok, ha vannak a rendes oktatási terhelésbe beleszámító, de szabadon választható „jutalom tantárgyak”, „jutalom szakkörök” és „díszelőadások” a legjobbaknak, és ha vannak a jó pedagógust elismerő, az iránta érzett szeretetünket kifejező társadalmi szokások, akkor a pálya értéke nőni fog."

Eddig az idézet és most hadd mondjak én ellent! Igenis kell a több pénz! Szép szavakból, dícséretekből nem tudom felnevelni a két gyerekemet, nem tudom  nyári táborba küldeni őket, nem tudom tartani a normális elvárható életszínvonalat. Nem adnak kenyeret a boltban arra, hogy engem ma megdícsértek. Ez az alap. Végezd jól a munkádat, ismerjék el, nem csak a tanárét, mindenkiét! Nevetséges indoklása annak, hogy érjétek be ennyivel, ez van, ha nem tetszik mehetsz. Ebből vajon hogyan lesz elitképzés, társadalmi megbecsülés? Szánalmas a hozzáállás, nagyon sokat segített a pedagógus társadalman az 50%-os béremelés, több jó szakember maradt a pályán, látta biztosítottnak a családja megélhetését, más kérdés, hogy azóta a fizetésünk reálértéke jelentősen csökkent, béremelésre pedig legfeljebb ígéretünk van.

Olyan szívesen megkérdezném ilyenkor a "nemcsak kenyéren él az ember" hozzáállást pártoló emberektől, hogy neki vajon mennyi a fizetése -sejtem, hogy nem pedagógus szintű- és éljen egy évig havi nettó 100 000-ből, utána beszélgessünk a társadalmi megbecsülés mindent helyettesítő hatásáról! Ki tanácsolja jó szívvel a gyerekének, hogy legyen tanár ebben a tarthatatlan helyzetben?!