Van-e jövője a gyereknek Magyarországon?
Levélírónk egy túlbuzgó tanárnőről számol be nekünk, aki azt gondolja, hogy azért kell a diákoknak jól teljesíteniük, hogy utána külföldön helyezkedjenek el.
Üdv!
Gyakran olvasom a blogot, de nem godnoltam volna, hogy valamikor írni is fogok ide! A történet egyszerű, de megrázó, jól példázza, hogy milyen szellemben tanító pedagógusok tanítják gyereinket, formálják világlátásukat.
A fiam nyelvi előkészítőbe jár és szerencsére jól teljesít, az első idegen nyelvből nyárra tervezi a középfokú nyelvvizsga letételét, szeptembertől pedig kezdeni szeretné a másikat is. A tanárnő meg is jegyezte a szülői értekezleten, hogy szerencsére jól tanulnak a gyerekek és különösen nyelvből fontos a jó teljesítmény, hiszen, mint mi is tudjuk a gyerekeknek csak külföldön van esélye egy normális életre. Szerinte ezt mi is így gondoljuk, ezért adtuk a gyerekünket nyelvi előkészítőbe. Többen egymásra néztünk, nem hittünk a fülünknek! Nem arról van szó, hogy ősmagyarként, árpádsávba öltözve küldjük a gyereket iskolába, de arra tanítjuk, hogy ez a hazánk, itt kell boldogulnunk. Hihetetlen számomra, hogy egy tanár arra buzdítja a diákokat, hogy azért tanuljanak, hogy utána külföldön tudjanak boldogulni. Milyen hozzáállás ez?