Ellenőrző
, 2009.11.16. 07:58
Gina levelét adjuk közre, amelyben leírja elkeseredett harcát azért, hogy megvédje 5-es gyerekét az iskolai atrocitásoktól. Többször szólt a tanároknak, beszélt az igazgatóval, próbált beszélni az egyik érintett gyerek szüleivel, de végül az iskolaváltás mellett döntött.
Kedves Ellenőrző!
A gyerekemet ért sorozatos iskolai verések miatt fordulok levelemmel hozzátok! Gondolhatjátok azt is, hogy miért nem inkább az iskola tanáraihoz, vagy az igazgatóhoz fordulok inkább, de az már megtörtént. Odáig fajult a dolog, hogy jeleztem az Önkormányzat felé az iskola tehetetlenségét, illetve iskolát váltottunk. De kezdem az elején!
A kislányom korababa volt, sajnos maradtak vissza nála fizikailag látható jelei ennek, valamint neurológiai problémái is vannak. Születése óta járunk vele fejlesztésre, mozgása óvodás korára rendezetté vált, a finommotorikával vannak gondjai, de ebben nem tért el kortársaitól. A kudarcra viszont nagyon rosszul reagált, sírt, illetve bebújt a szekrényébe, de SOHA nem vált agresszívvé, nem verekedett, nem fenyegetett senkit. Sajnos ennek ellenére már óvodában kezdődtek a problémák, a gyerekek megérezték, hogy könnyen ki lehet borítani, piszkálták, verték gyakran rohantam érte a munkahelyemről mert nem tudták az óvónők sem megnyugtatni. Az is kiderült évközben, hogy az óvónők is megverték néha, ez persze továbbrontott a helyzeten. Elköltöztünk, óvódát váltottunk és tényleg a világ legjobb óvódájába kerültünk, kedvesek voltak, türelmesek, bár a gyerekek itt is piszkálták a lányomat, de verésig nem fajult soha a helyzet, szívesen járt oda.
Az iskolaválasztás bekövetkeztével alapítványi iskolába szerettem volna vinni a lányomat, mert úgy éreztem, hogy teljes osztálylétszámmal nem tudna megbírkózni, ráadásul a fejlesztésre is szüksége van, erre pedig a speciális iskola a megfelelő. 2 éves korától járunk vele pszichológuhoz, ő nem javasolta a speciális iskolát, valamint a nevelési tanácsadó sem, mondván, hogy korának megfelelően fejlett, intelligenciája átlagon felüli, nem igényel speciális gondozást. Alsóban rendben is ment minden. Szeretett odajárni, néha megkergették az udvaron, de a tanító nénik nagyon odafigyeltek rá -és a többiekre is-, soha nem érte különösebb atrocitás. Felsőben viszont visszatért a rémálom. Ütik-verik, ahol érik, a szünetekben ki sem mer menni az osztályból, mosdóba sem. Többször beszéltem az osztályfőnökével, az igazgatónővel, de érdemi változás nem történt az ügyben. Azt a választ kaptam, hogy az iskolai atrocitások mindennaposak, nem állhat tanár minden diák mellett, vigyem kisebb osztálylétszámú iskolába. Az Önkormányzatnál ugyanezt a választ kaptuk. A speciális iskolába egyébként azért nem vették fel, mert a Nevelési Tanácsadó szerint nem szorul speciális ellátásra és fejlesztésre. Ettől függetlenül most kerestem neki egy kisebb osztálylétszámokkal dolgozó alapítványi iskolát és remélem, rendeződik a helyzetünk.
Ellenőrző
, 2009.11.15. 18:00
Több olyan komment is érkezett, miszerint a Felsőoktatási és Tudományos Szakállamtitkár irodájától érkezett levél stílusa nem hagy maga után semmi kívánni valót. Levélírónk erre reagálva küldte el nekünk az ugyanarra a levelére, a Bologna Bizottságtól érkezett válaszát. A válaszokat Derényi András úrnak köszönjük. A felsőoktatási intézmények tanulmányi osztályán dolgozó, telefont lecsapkodó ügyintézők után felüdülés a levelét olvasni. Újabb példája annak, hogy aki igazán érti, amiről beszél, az a nagyon bonyolult dolgokat is el tudja egyszerűen magyarázni, ráadásul kedves, emberközeli stílusban. Nekünk ez a mérce.
Kedves ...................,
köszönöm megkeresését. Megértem felháborodását, különösen, ha félreérthető előzetes tájékoztatást kapott, lehet kellemetlen más feltételekkel szembesülni, mint amelyre számított.
A tanárképzés új modelljét egy kormányrendelet (198/2005 sz. Korm.rend.) átfogóan és egy oktatási miniszteri rendelet (15/2006. sz. OM rend.) 4. melléklete részletesen szabályozza. Ebben igen részletesen (és ezért elég bonyolultan, nehezen érthetően) le van írva és meg van határozva, hogy a tanári mesterképzés három nagy eleméből (szakmai tárgyak modulja, pedagógiai-pszichológiai tárgyak modulja, szakmai gyakorlatok) milyen előzetes tanulás (és képesítés) esetén milyen mennyiéget (kreditet) kell elvégezni. Azaz a képző intézmény - jelen esetben az egri EKF - nem teljesen a maga kénye-kedve szerint jár el, amikor valamennyi teljesítendő kreditet előír, hanem az említett miniszteri rendelet szerint. (Hogy az előzetes tájékoztatás, amit adott a főiskola, mennyire volt pontos, általános, esetleg félreérthető, az más kérdés. És valószínűleg a többi képző intézményben sem annyira egyértelműen rózsaszín a helyzet, ahogy arról a hírek szólnak, hiszen az itt említett rendelet őket is köti.)
Az Ön és társai konkrét esetére térve: ismét áttanulmányoztam a fent jelzett miniszteri rendelet hatályos állapotát, hogy ne (esetleg hibás) emlékek alapján válaszoljak. S arra jöttem rá, hogy a pontos választ megnehezíti, hogy nem tudom, hogy pontosan milyen tanári szakon tanul most az EKF-en. Mert ettől függ az, hogy a három nagy képzési modulból mennyit kell tanulnia. Leírásából az tűnik kézenfekvőnek, hogy csak angol tanári mesterszakra jelentkezet (hiszen németből/germanisztikából rnedekezik egyetemi szintű -- azaz a jelenlegi mesterrel azonos szintű - tanári képesítéssel). Még ez esetben is lehet kétféleképpen értelmezni a helyzetét: úgyis, hogy a főiskolai angol diplomáját fejeli meg/ emeli magasabb szintre, de úgy is, hogy a meglévő egyetemi német tanári diplomája mellé szerez egy újabb - mester szintű - szakképzettséget (s nem árulja el, hogy angolból van már egy főiskolai végzettsége). Ez a kétféle értelmezés azért érdekes, mert a két esetr más-más kreditgyűjtési kötelezettséget ír elő a miniszteri rendelet.
Amennyiben a főiskolai képesítését upgrade-eli, akkor alpesetben 2 félév alatt 60 kreditet kell teljesítenie, amely úgy áll össze, hogy a szakterületi (jelen esetben angol) tárgyakból 30 kreditet, a pedagógiai-pszichológiai tárgyakból 10 kreditet, a szakmai gyakorlatból 20 kreditet kell teljesítenie (a hivatkozott OM rendelet 4. melléklet 4.3.a) pont, 5.1.2, pont és 6.1 pont 5. francia bekezdése alapján).
Amennyiben az egyetemi német tanári képesítését egészíti ki egy újabb (ezúttal angol) tanári képesítéssel, úgy 2 félév alatt 60 kreditet kell teljesítenie, amely úgy áll össze, hogy a szakterületi (jelen esetben angol) tárgyakból 40 kreditet, a pedagógiai-pszichológiai tárgyakból 10 kreditet, a szakmai gyakorlatból 10 kreditet kell teljesítenie (a hivatkozott OM rendelet 4. melléklet 4.4.b) pont, 5.1.2, pont és 6.1 pont 7. francia bekezdése alapján).
Mint látja, nem túl egyszerű a helyzet, de az egyértelmű, hogy teljes egészében nem kaphat felmentést a pedagógiai-pszichológiai tárgyak alól. Bármelyik helyzetben értelmezi is saját magát (vagy Önt a főiskola) a rendelet szerint 10 kreditet gyűjtenie kell. (Nyilván azért csak ennyit és nem 40-et, mert 30 kreditet eleve elismernek a korábbi főiskolai vagy egyetemi ped-pszich. tanulmányaiból). Azaz a helyzet azért jobb, mint ahogylefesti, de kétségtelenül nem tanulásmentes.
Remélem, hogy sikerül dűlőre jutniuk a főiskola tanulásszervezőivel e kérdésben és jó tapasztalatokat szerez a képzés során.
Üdvözli,
Derényi András
Ellenőrző
, 2009.11.15. 07:59
Sajnos minden nap tapasztaljuk az iskolai erőszak erősödését. Nem csak a szülők lépnek fel egyre agresszívebben a tanárokkal szemben, a diákok is erőszakosabbak egymással, gyakran veréssel/verekedéssel intézik el a vitás ügyeiket. Mit tehet egy tanár egy ilyen helyzetben? Mihez van joga és mi lenne az elvárható magatartás? Ezekre a kérdésekre keresi a választ kedves levélírónk.
Kedves Ellenőrző!
Az iskolai erőszak terjedésével foglalkozó híradások kapcsán gondolkoztam el azon, hogy vajon milyen eszközök vannak nekem, tanárnak a kezemben? Meg tudom-e védeni a gyereket az iskolában egyre terjedő erőszakkal szemben?
A szülő elindítja reggel iskolába a gyerekét és elvárja -jogosan-, hogy biztonságban tudhassa, ne kelljen azon is aggódnia, hogy nem éri-e a gyereket fizikai inzultus az iskolai nap során.
Vegyünk például egy egészen egyszerű példát, összeverekszik két fiú/lány, odamegyek, hogy szétválasszam őket, de mit tudok tenni? Nyilván rájuk szólok, de ha nem engedelmeskednek, nem tudok mit tenni. Hívhatnék férfi kollégát, ha lenne.
Bejöhetnek illetéktelenek az iskolába, akár lopni, verekedni, rendet bontani, de sem megelőzni, sem megakadályozni nem tudjuk bejutásukat. A diákok bármit behozhatnak, senki nem néz bele a táskájukba, így fordulhat elő, hogy késsel fenyegetnek meg diákokat, pénzt követelve tőlük felsőbb évesek. Akkor még a drogról, szexuális inzultusról, vagy csak a "sima" verésről nem is beszéltünk.
Nem tehetek semmit, nincsen semmilyen jogosítványom. Felszólíthatom, hogy hagyja el az iskola területét és hívhatok rendőrt, de gyakorlatilag ebben ki is merül egy tanár eszköztára. A napvilágra került verekedésekről, diák alázásokról, tanár verésről szóló felvételeket is a cinkostársak mobilfelvételeinek "köszönheti" a nagyközönség.
Sajnos már ott tartunk, hogy szükségessé válhat az önvédelmi tárgyak beiktatása a tanárképzésbe, talán legegyszerűbb lenne egy biztonsági őr 100 órás képzését beilleszteni a sok felesleges és elavult pedagógiai tárgy helyett. Például lehetne a specializáció az "idegen nyelvű ügyintéző és tolmács" helyett, hogy "személy és vagyonőr", lassan már egyébként is a gyerekfelügyelet a legfőbb tevékenységünk.
Ellenőrző
, 2009.11.14. 08:10
Elmúltak már azok az idők, amikor a tanárok kiverték a gyerekből a jó jegyet, nem engedve, hogy lustaságból képességei alatt teljesítsen. Daisy levele ezekről a régi "békebeli időkről" szól, amikor még nem a tanárból verték ki a szülők a szerintük elfogadható osztályzatot.
Kedves Ellenőrző!
Elit iskola válogatott osztályába jártam, kisvárosunk összes akkori vezetőjének velem egykorú gyerekével. Mindenki nagyon izgult, hogy milyen lesz az első nap, talán ezért is marad meg bennem egy érdekes beszélgetés foszlány, ami a tanító néni és Karcsi anyukája között zajlott le. Karcsi anyukája azt mondta Kati néninek, hogy legyen nagyon szigorú a Karcsihoz, ha kell, verje ki belőle az ötöst. Emlékszem nagyon megnyugodtam, hogy ha Karcsit veri majd Kati néni, akkor engem biztosan nem fog, kb. ennyit fogtam fel 7 évesen a beszélgetésből.
Kati néni nem verte Karcsit -pedig nagyon figyeltem-, de másodiktól Karcsiból így is potyogtak az ötösök. Belőlem viszont sajnos nem. Már arra is gondoltam, hogy azért nem, mert az én anyukám nem mondta a tanító néninek, hogy verje ki belőlem az ötöst, sőt meg is voltam győződve róla, hogy egy pofon nélkül soha nem kapok ötöst, ezért kezembe véve a sorsomat, a tanító nénihez fordultam a problémámmal:
-Kati néni, tessék már belőlem is kiverni egy ötöst!
Szegény nem értette, ráadásul többen is álltak ott, amikor ezzel a kérésemmel megtaláltam, elég kínos lehetett, így utólag belegondolva. Továbbra sem vert meg, bár otthon kaptam az akciómért egy makarenkóit.
Ellenőrző
, 2009.11.13. 08:08
Sok szempontból vizsgáltuk már a tanárok helyzetét a társadalomban, az iskolában, a családban, de levélírónk egy egészen új perspektíváját mutatja be a tanári létnek. Tapasztalata szerint, nem az a legnehezebb a tanárságban, hogy az ember megtalálja a közös hangot a diákkal, vagy a szülőkkel, hanem eligazodni a kollégák által kavart viharokban.
Kedves Ellenőrző!
Mindig jó tanuló voltam, ezért talán érthető volt a szüleim döbbenete, amikor közöltem, hogy tanár szeretnék lenni. Egyetemre jelentkeztem, ezért békén hagytak 5 évig, hátha meggondolom magam, de az idő előrehaladtával a kétségbeesésük egyre nőtt. Sokat vártak az iskolai gyakorlattól is, de mivel ott aztán tényleg nagyon jól éreztem magam, és csak megerősített az elhatározásomban, más oldalról próbálkoztak.
Egyikük sem tanár, de tisztán emlékszem, mennyire élethűen írták le, hogy milyen egy tanári szoba belülről. Leginkább, hogy hogyan marják egymást semmiségeken a tanárok és hogyan butulnak le az általuk tanított korosztály szintjére. Arra is emlékszem, hogy majd meglátom, milyen kicsinyes viták folynak néha, képesek még kávépénzen is összeveszni.
Elkezdtem tanítani. Első munkahelyem, második napján iszonyatos vitára léptem be a tanáriba. Mint kiderült, a kávépénzen veszett össze két kolléganő, pontosabban azon, hogy ténylegesen bedobja-e vajon az egyikük a közös kasszába az elfogyasztott kávék árát. Nagyon megdöbbentem és megijedtem, hogy lehet, hogy az összes többi is igaz? A tanárnak a legtöbb konfliktusa nem a diákkal és a szülővel van, hanem a kollégákkal? Sokunk megkeseredett, elfáradt, kiégett, vagy csak az állandó stressz helyzet miatt ugrunk könnyebben egymásnak? Sajnos az eltelt 3 év azt mutatta, hogy tényleg a tanár a tanár legnagyobb ellensége, és ha az ellenség a falakon belül van, sok jóra nem számíthatunk.
Ellenőrző
, 2009.11.12. 17:40
Kedves levélírónk elküldte nekünk a, blogunkban korábban már felvázolt problémára kapott levelét. A felsőoktatási intézmények tanulmányi osztályaitól már megszokott lekezelő, bunkó stílust úgy látszik, a Felsőoktatási és tudományos szakállamtitkár oktatja, levele mindenesetre mintapéldánya annak a "de fontos dolgom van, ne zavarjon, nem látja, hogy ebédelek/sminkelek/telefonálok/beszélgetek stílusnak", amit a To-k részéről naponta tapasztalhatunk. Tényleg, egy adófizető állampolgár ne levelezgessen, dolgozzon! (Kiemelés tőlem)
FELSŐOKTATÁSI ÉS TUDOMÁNYOS SZAKÁLLAMTITKÁR
FELSŐOKTATÁSI FŐOSZTÁLY
Iktatószám: 26.212-1/2009.
Ügyintéző: Soósné dr. Faragó Magdolna
Tel.: 473-7121
Hiv. szám:
Melléklet:
Tárgy:
Kedves .....................!
Levelében tájékoztatást kér arról, hogy miként tudja érvényesíteni korábbi tanulmányait a tanári mesterszakon, és állásfoglalásunkat kéri az Ön szerint „méltánytalan helyzetben”. Sajnáljuk, hogy - noha csak hallomások és nem a jogszabályok ismerete alapján vonta le következtetéseit – nem várta meg információinkat, hanem felháborodott levelét párhuzamosan megküldte a Miniszterelnöki Hivatalba és Miniszterelnök úrnak külön is.
A leírt helyzet ugyanis nem méltánytalan.
Ön egyetemi szintű tanári szakon végzett, és jelenleg egy második tanári szakképzettséget nyújtó képzésre nyert felvételt a tanári mesterszakon.
A 15/ 2006. (IV. 3.) OM rendelet tanári mesterképzési szakjának képzési és kimeneti követelményei külön nevesítik a követelményeket az Ön sajátos előtanulmányai szerinti esetekre, s pontosan meghatározzák a korábbi tanári diplomája alapján kötelezően csökkentett tanulmányi időt és követelményeket is.
A tanári mesterszakon az újabb, oklevelet adó tanári szakképzettség megszerzésére irányuló képzésben egyetemi szintű tanári szakképzettség birtokában a képzési idő 2 félév, 60 kredit lett. Ennek belső tartalmi arányai a következők: a szakterületi képzési elem 40 kredit (ez nem változik a korábbi oklevele alapján, tekintettel arra, hogy új szakképzettségről van szó); a pedagógiai, pszichológia képzési elem az első tanári oklevelet szerzők 40 kreditjéhez képest 10 kreditre csökkent (és az ennek részét jelentő szakdolgozat sem követelmény); a féléves 30 kredites összefüggő külső iskolai gyakorlat pedig szintén a korábbi tanári oklevelére való tekintettel csökkent 30 kreditről 10 kreditre (lásd a fenti rendelet 4. mellékletének 4., 5. és 6. pontját).
Vagyis az Ön levelében „tanárszakos tárgyaknak” nevezett tárgyak alóli felmentés kérdésében nem mindegy, hogy melyikre értette, hogy azt mondták: nem kaphatnak felmentést a már végzett tanárok, hiszen ezek a tanárszakos tárgyak a fenti módon differenciálódnak, és a háromból két területen összesen 50 kreditértékű a csökkenés a korábbi tanári oklevelére való tekintettel. A „felmentést kaphat/nem kaphat” kérdésfelvetés sem pontos, hiszen nem a korábbi kreditek összevetésével határozzák meg, hogy mi alól járhatna a felmentés, és mi alól nem, hanem a képző intézmény határozza meg a két elemben a 10-10 kreditnyi tantárgyak vagy tevékenységek tartalmát.
Még egy megjegyzést fűzök az Ön által bemutatott helyzetleíráshoz: A fent idézett rendelet azt is meghatározza, hogy az újabb tanári szakképzettség megszerzésére irányuló képzésben milyen szakterületi előismeretek megszerzése szükséges a belépéshez. A tanári szakképzettségek közismereti csoportjában (ahová az Ön leendő angoltanári szakképzettsége is tartozik) nem követelmény a teljes alapképzési szak elvégzése, elegendő a szóbanforgó szakon 50 kreditértékű szakterületi ismeret megszerzése is. Ön tehát ezt a követelményt „túlteljesítette” – holott itt is lett volna kedvezmény az első tanári oklevelére való tekintettel.
Remélem, sikerült megindokolnunk, hogy miért tarthatnánk inkább mi „méltánytalannak”, hogy kérdések helyett a helyzet félreértelmezéséből fakadó negatív következtetésekre jutva egyszerre többféle szervezetet is foglalkoztatott levele megválaszolásával.
Budapest, 2009. november 10.
Üdvözlettel:
Szövényi Zsolt s.k.
főosztályvezető
Ellenőrző
, 2009.11.12. 08:00
A médiából naponta értesülünk pedagógusokat érő fenyegetésekről, vagy akár fizikai inzultusokról. Levélírónk egy rövid listát állított össze az elmúlt év eseteiből és azok büntetési tételeiből, jól példázva, hogy sokat bizony nem ér a bőrünk.
Kedves Ellenőrző!
Az egyre elszaporodó tanárverések/inzultusok és az ez ügyekben hozott -példásan gyors- ítéletek olvastán felmerült bennem a kérdés, hogy vajon mibe is fájhat a szülőnek, illetve a diáknak egy-egy ilyen akció. Arról, hogy a tanárnak mibe fáj, arról a médiából naprakészen tájékozódhatunk. Talán egyszerűbb lenne kitenni a termekbe egy listát az aktuális tarifával, hogy a diák mérlegelhesse, hogy megéri-e megütni a fizika tanárát egy egyes miatt, ráadásul, nem mondhatja, hogy nem gondolta, hogy ezért büntetés jár.
Nézzünk egy rövid listát az elmúlt évek precedens értékű tanárverései és azok büntetései alapján.
-Hajhúzás: 6 hónap, 2 évre felfüggesztve
-Pofozás: 6 hónap letöltendő, igaz más büntetéssel összevonva
-Pofozás, lökdösés: a tanár nem jelentette fel a szülőt
-Verés, fenyegetés:5 hónap, 2 évre felfüggesztve
-Verés, lökdösés: 6 hónap, 1 évre felfüggesztve
-Leköpés, szidalmazás: 6 hónap, 1 évre felfüggesztve
A legtöbb ügyben nem született még ítélet, illetve a tanár nem tett feljelentést, nagyrészt az igazgató döntése alapján.
Ellenőrző
, 2009.11.11. 08:00
A múlt héten leírta Nsocsi negatív véleményét a babajelbeszédről.
Rengeteg komment érkezett pro és kontra, sokan a téma ismerete nélkül
vontak le messzemenő következtetéseket, így felajánlottuk Zentai Katalinnak -
a babajelbeszéd oktatójának-, írjon egy posztot ebben a témában,
hogy akit érdekel, tisztábban lásson.
Kedves Ellenőrző!
A múlt héten megjelent levélre reagálva szeretném kifejteni az álláspontomat a babajelbeszéd oktatójaként.
Szeretnék néhány félreértést eloszlatni.
1. A babajelbeszéd senkinek sem kötelező, és senki sem állítja, hogy ha
valaki nem alkalmazza, akkor a gyermeke valamiben lemarad vagy hátrányt
szenved.
Többen nem értették, hogy miért jelelnek egyes szülők a gyerekeikkel.
Művinek érezték, vagy azt gondolták, hogy a jelelő szülők unatkoznak,
nem tudnak mit kezdeni magukkal vagy a babájukkal, esetleg nem
képesek/nem hajlandóak megérteni a babájuk hagyományos jelzéseit. Én úgy
vélem, hogy a legfontosabb a szeretetteljes szülő-gyermek kapcsolat és a
kellően ingergazdag környezet. Ez babajelbeszéd nélkül is megvalósulhat.
Viszont a babajelbeszédnek semmi hátránya nincs, a szülő-gyermek
kapcsolatot még inkább erősíti, a köztük kialakult interakciókat még
jobban gazdagítja. Egy bensőséges szülő-gyermek kapcsolatból semmit nem
vesz el, csak hozzáadhat.
2. Nem igaz az, hogy „az a baba, aki a jelbeszédet használja, később fog
beszélni.”
Ettől nem kell tartani. Épp az ellenkezője igaz; a babajelbeszéd segíti
a beszédfejlődést.
Számos, éveken át tartó tudományos vizsgálatot végeztek a babák
beszédfejlődése tekintetében és megállapították, hogy a babajelbeszédet
használó babák gyorsabban fejlődtek nem jelelő társaiknál (még annál a
kontrollcsoportnál is, akiknél a verbális ingereket helyezték előtérbe),
hamarabb kezdtek el beszélni és gazdagabb szókinccsel. (Linda Acredolo -
Susan Goodwyn, valamint Michelle E. Anthony és Reyna Lindert tudományos
kutatásait ajánlom.)
3. A babajelbeszédnek nem célja a beszédfejlődés gyorsítása és
egyáltalán nem a teljesítményorientáltság a lényeg. Tehát azok, akik
azon szörnyülködnek, hogy „zseninevelést már 6 hónapos korban elkezdik”,
tévúton járnak.
Ez azért merülhet fel a babajelbeszédet (minden háttérismeret nélkül)
ellenzők körében, mert az előbbi tévhit (miszerint gátolná a
beszédfejlődést) eloszlatása végett és egyáltalán a babajelbeszédet
övező értetlenkedés miatt gyakran kerül sor a babajelbeszéd előnyeinek a
felsorolására. Pl. hamarabb kezdenek el beszélni a babák, segíti a
kreatív gondolkodást, magasabb IQ... Pedig egyetlen, a tanfolyamomra
jelentkező szülő sem arra a 12 ponttal magasabb IQ-ra pályázik. Ezek
tudományos vizsgálatok eredményei, de a babajelbeszéd szempontjából
mellékesek. A szülők a babáikkal szeretnének minél hatékonyabban
kommunikálni már a beszéd megindulása előtt is, egy új eszközzel
gazdagítani azt, amit eddig is csináltak.
4. Sokan azt mondják, hogy „a babájuk amúgy is használ jeleket, minek
ide babajelbeszéd?”
Pontosan erről van szó: A babajelbeszéd a babák természetes
gesztikulálási hajlamára épül, egyáltalán nem idegen a babáktól! A
tudományos kutatások is innen indultak ki több évtizeddel ezelőtt.
Minden baba spontán mód maga is használ 1-2 jelet, vannak, akik többet
is. Ehhez a néhány jelhez megtaníthatunk még jó néhányat (akár 100-at
is), ami lehetővé teszi, hogy a még nem beszélő baba még hatékonyabban
kifejezze szükségleteit és megossza velünk gondolatait. A gyermek a
jelek segítségével képes „beszélni” nem jelen lévő tárgyakról vagy akár
a múltról is, képes felhívni a szülők figyelmét olyan dolgokra, amik
iránt érdeklődik.
5. Nem csak arra a néhány hónapra jó a babajelbeszéd, amíg a baba már
kellően értelmes, de még nem beszél.
Egyrészt előre nem tudhatjuk, hogy a babánk 1 évesen vagy 2,5 évesen
kezd majd el beszélni. Ha később, akkor bizony jól jön a babajelbeszéd,
sokkal kevesebb lesz a gyermekben a frusztráció amiatt, hogy a felnőttek
nehezebben értik meg őt. De valóban, aki 1 évesen kezd el beszélni,
valószínűleg kevesebbet fogja használni, de ennek sem feltétlenül kell
így lennie, mert:
Akkor is jó, ha a baba elkezdett beszélni, mert segíti az asszociációt.
A babák hamarabb értik meg jelek segítségével, hogy mi a különbség pl.
„autó” vagy „ajtó”, „holló” vagy „olló” közt. És mi is könnyebben értjük
meg a még nem tökéletes kiejtéssel beszélő gyermekünket, ha néha
jelekkel is segíti a megértést. Különösen az apukák nagyon hálásak a
babajeleknek, mert az anyukák már hamarabb megértik a gyermekük kezdeti
beszédét.
Hosszú távú hatása is van: a babák egyszerre kapnak különféle ingereket
(hallási, látási, mozgásos), így agyuk sokkal kiterjedtebb hálózatot
alakít ki a nyelvi ingerek feldolgozására. Agykutatók szerint minél
korábban tudunk a két agyféltekénk között összeköttetést létrehozni,
annál több agykapacitást tudunk kihasználni.
Rengeteg olyan esetet tudnék még felsorolni, amikor jóval később is
alkalmazhatjuk a jeleket. Most csak egy dolgot említenék még. Ugyan a
babajelbeszédben lényegében mindegy, hogy a baba saját spontán jelei
mellett a családon belül kitalált jeleket vagy a siket jelnyelvek
valamelyikét alkalmazzuk, a jelek használata mindenképpen közelebb hozza
a hallókat a siket közösséghez, ami az eléggé előítéletes magyar
társadalmat talán nyitottabbá teszi.
6. A rövid, 6 hetes tanfolyamaimon nem a babákat tanítom meg jelelni,
hanem a szülők sajátítják el a babajelbeszéd módszerét.
Óráimon (más babajelbeszéd-tanfolyamoktól esetleg eltérően) a szülők
nemcsak jeleket és jól használható dalokat, mondókákat tanulnak meg. Ez
egy olyan program, ami a szülők számára hasznos tanácsokat és
stratégiákat nyújt, a szülők megtanulják, hogy hogyan alkalmazzák a
babajelbeszédet otthon a napi tevékenységek során, hogyan lássák a
világot a gyermekük szemszögéből.
Valóban csodálatos élmény, amikor a babakezek beszélni kezdenek, de
senki nem attól lesz jobb szülő, hogy jelel a gyermekével, vagy rosszabb,
ha nem jelel, mert szülőnek lenni felelősségteljes hivatás és az a jó,
ha mindenki úgy végzi, ahogy a szíve diktálja.
Zentai Katalin
Ellenőrző
, 2009.11.10. 08:00
Nagyon érdekes levelet kaptunk a napokban és örömmel tesszük is közzé, tekintve, hogy nem a hétköznapi iskolai problémákat boncolgatja, hanem 5 nagyon érdekes részből álló filmre hívja fel a figyelmünket. Japánban -ki gondolná, hogy pont a precizitás és feltétlen fegyelem országában- egy tanár a boldog életre tanítja -a kötelező tananyagon kívül- a diákjait. Habár a filmek angol nyelvűek, a képek és a gesztusok magukért beszélnek!
Kedves Ellenőrző!
Én egy sokat szenvedett és tapasztalt szülő vagyok, ezért kíváncsian és mindig érdeklődve olvasom blogotokat.
Írhatnék kálváriánkról iskola-ügyben, de a jobbítás szándékával inkább közlésre ajánlom az alábbi filmeket. Nagyon tanulságos, engem mindig megríkat.
Sajnos angolul van, valaki lefordíthaná a köz javára.
https://www.youtube.com/watch?v=armP8TfS9Is
https://www.youtube.com/watch?v=jd7YWx7idfE&feature=related
https://www.youtube.com/watch?v=Oc7S8HAfDzk&feature=related
https://www.youtube.com/watch?v=OEW65OKRiAk&feature=related
https://www.youtube.com/watch?v=5FGdXEBcdh4&feature=related
Ellenőrző
, 2009.11.09. 08:00
Fontos-e a történelem tanítás napjainkban? Mit és mennyit kell tudnia egy gyereknek a világtörténelemből, az emberiség gaztetteiről? Okolható-e a Himnusz lehangoló szövege a magyarok népbetegségévé vált depresszióért? Ezekre a kérdésekre keresi a választ levélírónk, a szombaton megjelent levél kapcsán.
Kedves Ellenőrző!
A napokban egy a blogon megjelent levél gondolkodtatott el azon, hogy vajon, mit is kell tudniuk a gyerekeknek a világtörténelemből. Konkrétan az Angliában végzett felmérésről volt szó, és arról, hogy a diákok nem ismerték sem a II. vh szereplőit, sem a főbb eseményeket. Az egyik kommentelő megemlítette, hogy nem is szerencsés, ha ezeket tanítják a gyerekeknek, jobb lenne az egészet elfelejteni, nem mindig az ilyen sötét dolgokon rágódni, inkább az élet naposabb oldalát kellene nézni. Ha egy békésebb, vidámabb világot szeretnénk a gyerekeinknek, akkor értelmetlen a régi sebeket feltépve, önsajnálatba merülve, a dicső múltról keseregni történelem órán, vagy az emberiség gaztetteit tanítani konkrét dátumokkal és külön kiemelve a halottak számát.
Először megdöbbentem ezen a hozzászóláson, hiszen a múltunk, a történelmünk a kultúránk része és nem lehet eligazodni a világban anélkül, hogy tudnánk, honnan jöttünk, hová tartozunk. Tanulnunk kellene a hibáinkból, felhasználva a korábbi eseményeket, analizálva azokat és levonni a helyes következtetéseket, hogy tényleg ne lépjünk kétszer ugyanabba a folyóba.
Továbbgondolva a dolgot azonban rájöttem, hogy tényleg nem vagyok attól boldogabb, hogy tudom, hogy a háborúkban mindig a vesztes oldalon álltunk -a kisfiamnak nagyítóval keresek győztes csatát, ha a kis lelke arra éhezik-, hatalom és pénzéhes vezetőink gondolkodás nélkül taszították a népet nyomorba és háborúba saját életüket és egzisztenciájukat mentve. Az sem tölt el boldogsággal, hogy nagyjaink között alig akad magyar, a legtöbben nem is beszéltek magyarul. Imádott Mátyás királyom meg igazából egy nőcsábász alkoholista volt, akit jobban érdekelt a saját meleg ágya, mint az ország sorsa. Az "igazságossága" meg aztán legalábbis megkérdőjelezhető. A hibáinkból sajnos eddig sem tanultunk, ugyanabban a pocsolyában tocsogunk évszázadok óta.
Könnyebb lenne ma az élet, ha nem Trianonon búsulnánk még mindig, nem lennénk haragban az összes lehetséges szomszédunkkal, nem lőnének le embereket faji hovatartozásuk miatt. Nem lehetne fiatalokat egymásnak úszítani idejét múlt eszmékkel, felejtsük el Hitlert, Sztálint meg az összes pszichopatát és keressünk közös emlékeket, élményeket! Azt keressük, ami összeköt és ne azt, ami szétválaszt, mert attól leszünk nemzet.
Én a mai nappal új lapot nyitok az életemben, igyekszem elfelejteni, amit eddig tanultam az emberiség gonosztetteiről, nem érdekel a "régi dicsőségünk" -ami talán utoljára még a hunokra volt érvényes-, igyekszem a jót meglátni és értékelni. Nagyon remélem, hogy egyszer majd a gyerekeink is olyat tanulhatnak az iskolákban, ami előreviszi őket az életben, nem csupa olyan tényt, ami a híres magyar búskomorságba taszítja.
(A Himnuszt már meg sem merem említeni, mint minden magyar depressziójának állandó kiváltóját.)
Ellenőrző
, 2009.11.08. 08:00
Sokan emlékszünk még arra a történetre, amikor egy tanár hazaküldött egy diákot az osztálykirándulásról és ezért felelősségre vonták. Mint korábban egyik kommentjében ígérte, Adani elküldte nekünk az ominózus történetet, annak minden dokumentumával együtt.
Üdv Ellenőrző blog!
Egy történetet küldök, ha úgy gondolod vagy gondoljátok, hogy érdemes mehet ki az oldalra.
http://www.angelfire.com/crazy/rip/
Az egyik volt tanáromról van szó, aki középiskolában tanított és igen ő tényleg egy nagyon jó tanár és tényleg ért a szakmához, fegyelmet is tud tartani és el tudja érni, h tiszteljék. Az érdekesség itt az ,hogy tényleg minden részletre kiterjedően le van dokumentálva pontosan mi történt, és sok dolgot én is meg tudok erősíteni, bár akkor már nem jártam oda, viszont az írásokban megemlített emberke közül többet is azóta is jól ismerek.
Köszönöm.
Ellenőrző
, 2009.11.07. 08:00 ·
1 trackback
Gyakran panaszkodunk a fiatalok érdektelenségére és tájékozatlanságára, de amiről Méda leveléből értesülünk, az a legvadabb rémálmainkat is felülmúlja. Felnő egy nemzedék, akinek már semmit nem jelent a náci Németország, és sokan vagyunk még, akik azt hiszik, hogy Hitler neve soha ki nem törlődik az emberiség emlékezetéből, szinonímájává válva az embertelenségnek. Úgy látszik, vesztésre állunk az idővel szemben. Az idő tényleg minden sebet begyógyít?
Kedves Ellenőrző!
A napokban egy külföldi újság online kiadását böngészve akadt meg a szemem egy nagyon érdekes cikken. Röviden összefoglalom a lényegét, a teljesség igénye nélkül, de a megadott linken az egész cikk olvasható.
20-ból egy megkérdezett iskolás szerint Adolf Hitler a német focicsapat kapitánya volt, derül ki egy a napokban nyilvánosságra került felmérésből, amelyet Nagy-Britaniában végeztek. A felmérést egy második világháborús veteránokat segítő szervezet végezte, 2000 9-15 éves gyerek megkérdezésével, a közelgő Emlékezés Napja alkalmából. Az eredmény több, mint meglepő lett, alulmúlva a felmérést készítők elvárásait,
Néhány, a II. világháborúhoz kapcsolható nevek és események szerepeltek a kérdőíven, és mivel nem ikszelni kellett, hajmeresztő megoldások is születtek. Így lett például a Holocaust a II. világháborút lezáró örömünnep, vagy a Blitz egy európai tisztító akció a II. vh után.
Azt, hogy mikor is van a Rememberance Day, a megkérdezettek 40 % nem tudta, különösen aggasztónak tartják a felmérés készítői.
Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy a magyarok vásárlási szokásairól beszélgettünk szünetben 11-es diákokkal és bizony nem tudták, hogy miért is volt szünet október 23-n. Sajnos, tájékozottságban a mi fiataljaink sem állnak jobban, mint a britek.
http://www.telegraph.co.uk/news/newstopics/howaboutthat/6507969/Adolf-Hitler-was-a-German-football-coach-say-one-in-20-children.html
Ellenőrző
, 2009.11.07. 05:20
Újabb levelet kaptunk a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetétől, amelyben az előző felhívást kibővítve, a konkrét követeléseket is leírják. Kérem, aki egyetért vele, az menjen el ma, 11-re a meghírdetett demonstrációra!
Tisztelt Kollégánk!
A PDSZ demonstrációt szervez a közoktatást érintő újabb megszorítások ellen. Ezzel a demonstrációval jelezzük, hogy a helyzet mennyire elfogadhatatlan.
63 milliárd forintot akarnak kivonni közvetlenül a közoktatásból. Ezt mindenképp meg kell akadályoznunk.
Ne legyen az óvodákban 30 fős csoportlétszám, az iskolákban 40 fős osztálylétszám, ez ugyanis csoport- és osztályösszevonásokat, újabb több ezres elbocsátást, a jelenleginél jóval több munkát jelent.
Ne lehetetlenítsék el a pedagógiai szakszolgálatokat több mint 12%-os támogatáscsökkentéssel, mert nem lesznek képesek feladataik ellátására.
Ne csökkentsék a normatíva alapját közel 7%-kal, mert nem lesz pénz az intézmény működtetésére.
Ne vonják meg az érettségi és szakmai vizsga támogatását, mert vagy veszélyeztetik a vizsgák megtartását, vagy ezt a hiányt is a dolgozók fizetik meg – alacsonyabb illetménnyel, munkahelyvesztéssel.
Ne lehetetlenítsék el az alapfokú művészetoktatást a több, mint 25%-os forráscsökkentéssel,
Ne rontsák a kollégiumok és a gyermekvédelmi szolgáltatás működőképességét,
Ne csökkenjen 10 000 Ft-tal a szakkönyvvásárlási támogatás, továbbá ne tűnjön el a továbbképzési támogatás, ha a kötelezettség megmarad.
Ha nem hallatjuk a szavunkat, azt hihetik a döntéshozók, hogy egyetértünk velük, és újabb áldozatokat kívánunk hozni nemcsak a magunk, hanem tanítványaink kárára is.. Még nem késő tiltakozni, mert a végszavazásig – ez előre láthatóan december második hetében lesz - még változhat a költségvetés.
Kérjük, hogy jöjjetek el NOVEMBER 7-ÉN 11 ÓRÁRA a Budapest, V. ker. Balassi Bálint u., KÉPVISELŐI IRODAHÁZHOZ (Jászai Mari tér és a Kossuth tér között) a demonstrációra!
Üdvözlettel
Kerpen Gábor
Ellenőrző
, 2009.11.06. 08:00
Az iskola beavatkozásának következményeként, levélírónk nevelt lánya majdnem intézetbe került, egy nagyon rosszul sikerült és egyébként is otromba diák tréfa miatt. Az iskola vezetése úgy gondolta, hogy most aztán megmutatja, tudja ő, mi is a gyerekvédelem.
Bár ne tette volna!
Kedves Ellenőrző!
A történetem a következő :
Adva van Emma /a nőm kit.név / és Réka lánya /13 éves/ kitalált név/ .
lány elkérezdkedik nyáron anyjától egy napra Edith nevű óvodás kora óta meglévő barátnőjéhez , hogy ott is alszik éjszakára és másnap hazajön.
Edithnél szülő ott van , tehát megoldott a szűlői felügyelet .
este Réka fürödni indul Edithtéknél. Edith brahiból / v.csuda tudja milyen megfontolásból/ a telefonja kamerájával felveszi Rékát ahogy fürdik. Réka összekuporodik a kádba kéri hogy ne tegye - . A így felvett jelenet cca. 2 perc .
másnap az évek óta tartó barátnők Réka és Edith összevesznek .
Eltelik pár hónap , az iskola elkezdődik és egyszer csak érkezik egy telefon az iskolából Emmának hogy azonnal jöjjön be. Emma mit sem sejt a cuccból, lánya nem tartotta szükségesnek elmondani anyjának a nyáron történt felvételt . Nem lehetett tudni /mai napig sem / hogy mi miatt vesztek össze, lehet hogy Réka is aktívan ebben közreműködött , ezért nem volt részéről ez annyira publikus.
a lényeg most jön :
az igazgató, annak helyettese , és az oszt.fő előbb a lányt, aztán később az anyát is behívta "meghallgatásra ". Közölték , hogy tegnap az informatika órán! / nagyszar.hu -n/ a gyerekek-tanulók a neten látták Rékát a fürdőszobai jelenetben. Ezért azonnali hatállyal az anyja ellen eljárást indítanak, mivel nem képes a lányát kellő szigorral nevelni azaz . eljárást indítanak a kerületi jegyzőn keresztül a gyermekvédelmi hatóságnál ,és pszichológus igénybevételével is , de mivel az iskolát sérelem is érte rékán keresztül , azonnal ! tegyen feljelentést az anya a rendőrségen ebben az ügyben .
emma kiborult sírt és nem válaszolt szinte semmit , illetve elmondta a történetet , és azt is elmondta hogy fogalma sem volt és nincs a nettes és a fürdőcuccos felvételről . Megszégyenülve és sírva elment a rendőrségre . Útközben felhívott , és közölte hogy megy a rendőrségre , de annyira zavart volt , hogy a jelenlétem kérését is elutasította . . ne hívjam , majd hív /azt gondolta : tudja kezelni az ügyet /
a II. sz hatóság .
a kerületi kapitányságra beérve az ügyeletesnek elmondta mi járatban van . az ügy.tiszt kihivott egy bennfentes tisztet / nő / akinek szintén elmondta a cuccot . a tisztnő kezébe nyomott emmának egy cetlit és kérte , hogy tegye meg a feljelentését a cetlin levő webcímek valamelyikén . A cetlin az internet rendőrség webcíme volt , ill. ugyanennek a ker-i rendőrkapitányságnak szintén a webcíme volt , az ahonnan most elküldték .
így kerültek haza , majd hozzám is , amivel így az egész történetet megismerhettem . Elhűltem az iskola és a rendőrség mint hatóság hozzáállásán ahogy ezt az ügyet kezelték .
Az iskolától pár napra rá kapott egy levelet ami summázata volt az " ig.tanácsnak" a fent leírt meghallgatáskori véleményével. és az iskola a kapott levelet aláírva kérte zőle visszaküldeni. A levelet Emma nem írta alá, hanem mellékelt egy választ amiben ez sacc/kb ez állt .
Semmiképpen nem a lányát nem okolja , sem sajátmagát nevelési ügyben ez esetben nem hibáztatja, hiszen a lányát az óvodáskori barátnőjéhez engedte el egy napra, az ott meglévő szülői felügyelet mellett, az ott történtekért utólag sem értelmezhető sem a lánya sem az ő részéről felróható hibának .és réka másnap haza is jött a megbeszélt időben . Nem a lánya a hibás az ott történtekben , hanem az a barátnője , aki az összeveszésük miatt feltehetően bosszúból az internetre felrakta egy másik barátja segítségével /mivel edith nem értett hozzá / a telefonos videóanyagot. Amennyiben az iskola úgy érzi hogy sérelem érte , akkor tegyen az iskola saját jogán ismeretlen tettes ellen feljelentést , hiszen az őáltala meg a lánya által meghallgatott előadott történet alapján csak erre a következtetésre juthatott volna .. a levélben annak tartalmában hiányosan levezetett tényállás miatt nem írom
alá . stb,stb
III. hatóság
két hete a ker. jegyzőtől kapott emma egy levelet , amiben a jegyző közli ,hogy hivatalból meginditotta az eljárást , és annak befejeztéig ő mint a kiskorú anyja semmit nem tehet az ügyben addig ,amig a vizsgálat tart és annak végeredményéről határozat nem születik /summázat/
Visszaírtunk , hogy nem értünk egyet az eljárásssal. Kértük a jegyzőtől egy személyes meghallgatás lehetőségét ,az iskola vezetőségének jelenlétével, részvételével .
IV. hatóság
gyermekv. kijött egy aranyos kislány , meghallgatta a lakáson emmát , de szabadkozott hogy nincs mit tenni , az eljárást mindenképpen le kell folytatni
Gy.védelmis aranka el..
tegnapelőtt arrogáns gy.védelmis vezető telefonon felhívta emmát és nyomta a biflát /valszeg beosztottja aranka "puha" volt neki/ . Kötelessége emmának mind a rendőrség , mind a szabályokat normákat betartani amit előírnak..blablabla...
emma közli vele : nem hajlandó 13 éves lányát elvinni sem a rendőrségre sem sehová , épp elég trauma érte az iskolában ebben az ügyben . A rendőrségre rékát behívnák és mindenféle számára kínos kérdésekre kellene számot adnia .
Hogy dolgozta fel a lány a történteket ? /arrogáns első emberi megnyilvánulása /
Rég elfelejtette volna , csak a felnőttek nem hagyják -- különben is fordítva ül a hatóság a lovon , hiszen mig a vétlent meghurcolják , addig aki felvette a videót és a netre felrakatta , egy másik személy közreműködésével annak semmi kellemetlensége nincs az ügyből . Közölte emma továbbá , hogy semmiképpen nem viszi el a lányát ebben az ügyben sehová,mert világosan látható , hogy nem a lánya az , akit pszichológushoz meg rendőrségre meg az enszbe bruxelles be kellene citálni holott semmi kifogásolhatót nem tett stb,stb,stb...
tegnap levél jegyzőtől, hogy lesz meghallgatás mégis , gy.védelmis oszt.vez jelenlétében ...
itt tartunk .....
******
hogy kell e apa, férfi családban tanárnak /biztos kell / ..én ezt nem tudom megítélni , de ebben a "játékban" szereplők szinte egytől egyig nők tanárok , köztük magas beosztású kinevezett vezetők és valszeg a legtöbben családanyák is .
****
és ez tényleg csak a summázata a történteknek ..Olyant nem is írtam le ami még elhangzott az iskolai meghallgatáson és azután is , többek között pl..
a meghallgatáson , az ig.helyettestől elhangzott az is , hogy a kinyomtatott képen Réka pupilláit tágaknak látja ,és ő úgy gondolja , hogy v. drog vagy ital befolyásoltsága alatt volt.
Jóval a a történtek után a napokban az iskolai szünetben megszólította Rékát a szünetben, és körülírva megkérdezte tőle ...... aminek a válasza Rékától ez volt : Miért kérdez ilyet tanárnő ? Én a fiukat szeretem ... !
/Réka nem tudta szöveghűen visszamondani a körmönfont kérdést magát, de ráérzett a kérdés mondanivalójára /
.. és mindezt egy 13 éves kislánytól, egyetemet végzett már tapasztalattal a háta mögött bíró vezető beosztású pedagógustól.
időközben az a fiú aki a cuccot a netre felrakta, letöröltette onnan .
Ellenőrző
, 2009.11.05. 08:00 ·
2 trackback
Naponta halljuk a tv-ben, rádióban, hogy egyre bővül az ingyenes H1N1 elleni oltóanyaggal beoltandónk köre, közéjük tartoznak a 14 éven aluli gyerekek és az általános iskolák dolgozói is. Gréti leveléből azonban arról értesülhetünk, hogy bizony a helyzet korántsem ennyire rózsás, a háziorvosok megtagadhatják az oltás beadását, illetve a drágább megoldást javasolják, mivel nekik az jobban megéri.
Sokat tépelődtem szülőként, hogy beadassam-e a gyerekeimnek az újinfluenza elleni védőoltást. Sok minden szól mellette, de legalább ennyi ellene is. Egyikünk sem volt soha influenzás, nem is voltunk beoltva, most sem terveztük, de kaptunk egy levelet hétfőn (11.02.), hogy máig (11.04.) nyilatkozzunk arról, hogy engedélyezzük-e, hogy a gyermekünk az iskolában/óvodában ingyenesen megkapja a védőoltást? Az kerületi Önkormányzat ingyenesen beoltatja a kerület óvodásait és óvodai dolgozóit, valamint a 14 éven aluli gyermekeket és az általános iskolák dolgozóit az intézményi oltás keretein belül. Úgy éreztem rábeszéltek, legyen.
Megkérdeztem ma a gyerekorvosunkat, aki az óvoda orvosa is egyben, hogy mikor lesz az oltás és ő mit gondol? Megtudtam, hogy a kisebbik fiam óvodájában, ahol ő a gyerekorvos, nem lesz oltás, mert ő nem olt be 150 3-6 közötti gyereket. Mikor meglepődtem, gyorsan hozzáfűzte, hogy ő nem vállalhatja a felelősséget az oltás kockázatai miatt. Javasolja inkább a hagyományos influenza elleni oltást, vegyem meg a patikában 900 ft és ő beadja +900 forintért. Nem nagyon tetszett, de mit tudok tenni.
Délután a rádiót hallgatva világosodtam meg:Az ingyenes oltóanyagért csak 200 Ft-ot kérhet el a törvény szerint az államtól, egyébként pedig annyit kérhet az oltásért, amennyibe az oltóanyag kerül. Ha tényleg ez az oka annak, hogy nem vállalják a gyerekek ingyenes oltóanyaggal való beoltását, akkor szégyeljék magukat!
A családom több tagja is beoltatta már magát az új influenza ellen, kivétel nélkül ingyen kapták az oltóanyagot és az oltást is.
Ellenőrző
, 2009.11.04. 08:00
Az anya és gyermeke közötti kommunikáció messzebbre mutat a verbális eszközök használatánál, hiszen már a gyerek sírásából is tudja az édesanyja, hogy mit is akar jelezni neki a baba. Nsocsi újabb levelében egy forradalmian új módszerre hívja fel figyelmünket, ami a jelbeszédet ajánlja a két fél közötti kommunikáció eszközéül. Alapigazság, végy valamit, ami jól működik, aztán reformáld meg!
Eddig úgy tünt számomra, hogy az óvodás korosztály még védett állapotban van közoktatásunkban, a bölcsis meg még inkább. Három gyerekem végezte el a bölcsit, ovit, vannak tapasztalataim a gondozónők ,óvónők szaktudásáról, képzettségéről, elhivatotságáról. De mi van azokkal a kicsikkel, akiknek a szülei úgy gondolják, hogy otthon jobb helyük van,és ök majd szerveznek számukra megfelelő programokat? Ugyanis számomra valami megfejthetetlen okból a szülők eldöntötték, hogy a gyerekeknek állandó programokra,kikapcsolódásra van szükségük (a 6 hónapostól 3 éves korig tartó időről beszélek). Van egy ismerősöm, peremkerületi családi házban laknak,telek, játszóhely, patak , tó nyugalom, és minden délután behozzák a városba játszótérre,sétálni. Szegény gyerek otthon nem tölt el egy nyugodt teljes napot az anyukájával,a ki attól fél, hogy ingerszegény lesz a gyereknek a környezet. Eddig azt hittem,ez egyéni túlzás és nem egyformák az elképzeléseink a kisgyerekek neveléséről.
De ma láttam a tévében,hogy tényleg itt a vég. Még beszélni nem tudó babákat és beszélni tudó anyjukat tanítanak jelbeszédre, hogy az anyukák tudjanak kommunikálni a babákkal, addig,míg a kicsik meg nem tanulnak beszélni. Nekem sem volt világos elsőre,de az oktató hölgy magyarázata után sem.Tehát meg kell tanítani jellel,hogy a "még" hogy néz ki, és hülye anyuka utána tudja akar-e még főzeléket a gyerek. Az én kis ostobáim vagy becsukták a szájukat, vagy eltolták a kanalat, vagy a kezemet,de érthető volt, hogy utálják, amit eléjük raktam.Legalább 200 jelet megtanítanak a gyereknek,teljesen értelmetlenül. Amúgy mire megtanul jelezni,beszélni is megtanul.
A gyermekpszichológia alapján a problémák a következők:
-van olyan gyerek,aki akar mutogatni,van,amelyik nem.Az első gyerekem két éves koráig mutogatott,saját,normális jelbeszéddel,aztán két hét alatt elkezdett mondatokban beszélni.A két másik 14 hónapos koruk óta beszél,jeltolmács nélkül.
-minden gyereknek egyéni fejlődési üteme van,ebbben a korban ezt kell maximálisan egyénre szabottan kihasználni,
-minden kisgyerek kialakít anyjával egy olyan gesztus.és nem jel!-nyelvet kezdetben,amit csak ök értenek.Ez a csoda-része a babázásnak.
-teljesn értelmetlen dologra forgácsolják el az időt,pénzt,helyette játszani, mesélni,énekelni kellene a kicsikkel,és otthon,a kedves édesanyjuknak.
A jelenlévő kisfiút megkérték ,hogy mutassa meg hogy autó,-Ő körülnézett és ékes magyar nyelven azt mondta:-autó.
Valaki vegye már a fáradtságot és kezdjen el anyákat és apákat nevelni ebben az országban mert ennek nagyon rossz vége lesz.
Ellenőrző
, 2009.11.03. 08:00
Levélírónk segítségével bepillantást nyerhetünk az alapítványi iskolák fizetési szokásaiba, szomorúan konstatálva, hogy még a közalkalmazottak által is szerénynek gondolt juttatások és illetmények nélkül végeznek gyakran sokkal több munkát, mint a törvényben előírt, sokszor méltatlan körülmények között. Egyáltalán milyen törvény szabályozza az alapítványi iskolákban dolgozó pedagógusok juttatásait?
Kedves Ellenőrző!
A legtöbb pedagógus előtt, ha azt hallja, hogy kollégája alapítványi iskolában dolgozik megjelenik egy elitiskola, sok-sok extrával, válogatott , tovább tanulni vágyó diákokkal,- de elsősorban az áltag közalkalmazotti bérnél lényegesen magasabb fizetésekkel.
A valóság viszont egy kissé másabb…
Az alapítványi iskolák ma nagyrészt azokra az iskolába járásra kötelezett tanulókra összpontosítanak, akik az önkormányzati fenntartású intézményekben valamilyen ok miatt nem állják meg a helyüket, valamilyen magatartási, viselkedési, tanulási képességzavarral küszködnek, az esetek nagy részében egyéni foglalkozást, fejlesztést igényelnek.
A mai diákok tanuláshoz való viszonyáról, az iskolai hiányzás kezeléséről éppen elég szó esett a blogban,- és fog is, hiszen az oktatási törvény sok pontban betarthatatlan. Ezt csak annyiban érinteném, hogy a tanárnak komoly belső konfliktust okoz ez a betarthatatlanság. Tisztában van azzal, ha beírja az összes hiányzást,vagy ha nem igazolja az oktatási törvény szerint még elfogadható mértékben az órákat-mennyi 29 órás igazolatlannal találkozhatna az érdeklődő a naplókat lapozgatva!- bizony a polgármesteri hivatalok jegyzői mással sem foglalkoznának, mint a kiskorú szülője elleni eljárással,- viszont lényegileg nem változna semmi.
Nem elhanyagolandóak ezek a kérdések, de most inkább a furcsa státuszú pedagógusok miatt kesergek. Furcsa, ugyanis nem közalkalmazottak. A közalkalmazotti törvény bizonyos részei vonatkoz(ná)nak ugyan rájuk, ám ennek érvényesülését senki nem vizsgálja - a tanár pedig kiszolgáltatott. Nincs érdekképviselet, szakszervezet, nem működik az üzemi tanács, létezése abszolút formális az esetek nagy részében.
Feladat ellátás van, az oktatási-tanítási folyamat megvalósul, minősítenek, nyilvántartanak- de a juttatások, költségtérítések, kedvezmények, támogatások, pótlékok. de akár a kötelező óraszámok is sajátosan értelmezettek. Pótlékok? Maximum az osztályfőnöki –az is az adható minimum. Nyelvi, munkaközösség vezetői, vezetői, minőségi,címpótlék ismeretlenek! Étkezési hozzájárulás, utazási költségtámogatás úgyszintén hiányzik, ezek a Kollektív Szerződés által szabályozandó területek, az pedig ha van is, nem dolgozó centrikus, csak a kötelező elemeket tartalmazza, A 25 éve dolgozó kollégámat, amikor a jubileumi jutalomról érdeklődött, megmosolyogták. És mégis ragaszkodunk az állásunkhoz, a nehezen kezelhető, kevés sikerélménnyel biztató tanulóinkhoz valami megmagyarázhatatlan idealizmus jegyében.
Ellenőrző
, 2009.11.02. 08:00
Meghívót kaptunk a PDSZ-től az Országos Szülői Értekezletre, amit most szeretnénk közzétenni, abban bízva, hogy minél többen elmegyünk majd, megmutatva, hogy nem csak magunk között morgunk, hanem hangot tudunk adni nemtetszésünknek is. Gyakran éri az a vád a pedagógusokat, hogy nem állnak ki az érdekeikért, most itt a lehetőség, fogjunk össze!
A PDSZ és 18 civil szervezet
ORSZÁGOS SZÜLŐI ÉRTEKEZLETRE
HÍV MINDENKIT
november 7-én 11-re
Budapestre, az V. kerületi
Olimpiai Emlékparkba
A GYERMEKEKÉRT, A DOLGOZÓKÉRT
AZ ÓVODÁKÉRT
AZ ISKOLÁKÉRT
A KOLLÉGIUMOKÉRT
A PEDAGÓGIAI SZAKSZOLGÁLATOKÉRT
A GYERMEKVÉDELEMÉRT
A MŰVÉSZETI OKTATÁSÉRT
Valamennyien tudjuk, hogy minden eddiginél súlyosabb megszorításokat tervez a kormány a 2010. évi költségvetésben. A 63 milliárd forintos elvonás drámai következményekkel járna a közoktatás minden területén. Nincs a közoktatásnak olyan szereplője – pedagógus, diák, szülő, fenntartó -, akit ne sújtanának a tervezett intézkedések!
Mondjuk el közösen, hogy ez akaratunk ellenére történik!
Követeljük együtt a közoktatást sújtó intézkedések visszavonását!
Ellenőrző
, 2009.11.01. 08:00
Ezúttal egy nagyon érdekes könyvet ajánl figyelmünkbe kedves levélírónk. Gyakorlati útmutatót, amely alapján könnyebben igazodhatunk el az iskolai mindennapokban, segítséget kapva olyan problémák megoldásában, mint a diákok motivációja, illetve a szülőkkel való gördülékenyebb kommunikáció.
Kedves Ellenőrző!
Nyáron a kezembe került Dr. Linda Metcalf, Megoldásközpontú tanítás című könyve, amely a nagyon ígéretes "Hogyan javítsunk a diákok magatartásán, jegyein, a szülői támogatáson és a tanári kar morálján" alcímet viseli. Minden tanár álma-vágya egy ilyen könyv, hiszen azt ígéri, hogy, ha végigolvasod, megérted és alkalmazod, gyakorlatilag zsebedben tudhatod a Bölcsek Kövét, nincs olyan szituáció az iskolában, amit sikeresen meg ne tudnál oldani. Röviden összefoglalva, nem ígér kevesebbet, mint hogy mindent megtudhatsz a helyesen alkalmazott pedagógia-pszichológiáról, amit a tanárképzéstől vártál volna, de ott még nem olvasták ezt a könyvet.
Olvasmányos, könnyen kezelhető, áttekinthetően tagolt, hasznos kézikönyv. Végigveszi a fentebb felsorolt alapproblémákat, valamint részletesen kitér sok kevésbé hangsúlyos, de fontos kérdésre, hasznos tanácsokkal látva el a pedagógust. Sajnos a tanácsok a gyakorlatban semmit nem érnek önmagukban, hiszen az egész szemléleten kell ahhoz változtatni, hogy ne lógjon ki a sorból egy hirtelen a könyvből kiválasztott ötlet. Alapgondolata, hogy álljunk a diák mellé a megoldandó problémával szemben. Zseniális ötlet lenne, ha a mai magyar iskolában nem veszett volna el a bizalom a tanár-diák viszonyban, nagyon nehezen hiszi el a diák, hogy a tanár nem gúnyolja, amikor ilyen kérdéseket tesz fel neki:
-Ha most otthon lennél és házit csinálnál, mi pedig látnánk téged, mit látnánk?
Pedig nagyon jól segíti a diák probléma felismerését és sokat segíthet neki a helyes tanulási stratégia megválasztásában, a hibák kiszűrésében.
Az első feladat a bizalom visszaállítása. Ennél nehezebb feladattal még nem találkoztam eddig, a könnyebb utat választottam, új 9-es osztályban kezdtem az új módszerekkel tanítani. Az eltelt közel két hónap azt mutatja, hogy, ha az ember sikeresen tartja magát az eredeti elképzeléshez és nem esik vissza az évtizedek alatt berögzült rossz tanárszerepbe, akkor csodálatosan működik a módszer. Fegyelmezni nem kell, tanítani nagyon jól lehet, motiváltak és ami számomra a legfontosabb, egymás felé is nagyon nyitottak ennek az osztálynak a tanulói. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy heti 13 órám van velük, így bőven van időm nyesegetni a vadhajtásokat. Ahogy alkalmazom a módszert, fokozatosan alakul át a tanári eszköztáram és magatartásom is, amivel a felsőbb évfolyamok egyelőre nem tudnak mit kezdeni, az udvariasságot gyengeségnek veszik, az érdeklődést szivatásnak. Az egyik 10-es osztály konkrétan megmondta, hogy jobb volt az előző tanárnő, mert idegbeteg volt és rájuk borította az asztalt, ha nem tetszett neki valami, én meg már annyira nyugodt vagyok, hogy félnek. Talán általános iskolában jobban alkalmazható a módszer, közelebb áll ahhoz, ahogy a szülők nevelik a saját gyerekeiket.
Ellenőrző
, 2009.10.31. 08:00 ·
1 trackback
Ági levelében fia kálváriáját írja le, amit pedagógus szülőként türelmesen, de a negatív élmények hatására először szkeptikusan, majd elkeseredve, de a gyerek érdekét mindig szem előtt tartva élt meg. Sokan meríthetünk erőt kitartásából, illetve a történet pozitív kimeneteléből.
Hadd írjam le néhány tapasztalatomat a tanár-szülő viszonyról, bocsánat, ha hosszú leszek.
Úgy gondolom, elég autentikusan, és remélem elfogulatlanul értékelem a témát, ugyanis hatodik generációs pedagóguscsaládban nevelkedtem, felnőtté válásom után pedig, viszonylag korán, 21 évesen szülővé avanzsáltam. Így tehát, mindkét oldalról van rálátásom a dologra, nem mondom zsigerből azt, hogy a „tanár a hibás”.
Elsőszülöttünk már az óvodában eltöltött évek alatt is „problémásnak” bizonyult, visszahúzódó, zárkózott személyisége miatt. Középső csoportos volt, mikor először látta az óvodai gyermekpszichológus, hogy kiderítse, mi áll a zárkózottság hátterében. Nem sikerült fényt deríteni az okokra, mindenesetre drámaterápiás foglalkozásokra hordtuk Őt, hogy minél több közösségi programja legyen, hátha oldódik. Elvittük pszichopedagógushoz is, aki megmérte Tamás érzelmi- és értelmi intelligenciáját. Mindkettő normálisnak bizonyult, az érték az átlag felső határán mozgott.
Az első negatív élményem pedagógussal szemben akkor volt, mikor a nagycsoportos óvónéni (óvodapedagógus), azt találta mondani egy szülői fogadóóra alkalmával a gyermekemről, hogy visszamaradott. Úgy gondolom, még ha lett volna igazság a dologban, akkor sem biztos, hogy szerencsés szóhasználattal élt. Azóta sem tudom feledni, a virtuális ellenőrzőbe egy nagy egyest írnék.
Időközben Tamás iskolába kezdett járni. Az óvodában kiderült problémák miatt, igyekeztünk olyan tanító nénit találni, aki reményeink szerint majd tudja kezelni fiunk zárkózottságát. Több nyílt napon, és személyes megbeszélésen vettünk részt, majd az ott tapasztaltak alapján választottunk. Természetesen elmondtuk a tanító néninek mindent a gyerek előéletéről. Szerintem itt hibáztunk…Az első évben kiderült, hogy a tanító néni nagyon kedves és megértő, de inkább azon gyerekek menedzselésével foglalkozott szívesebben, akikkel könnyen, gyorsan haladt, nem a mi zárkózott csemeténkkel. Érthető, az ember könnyebb úton is sikert érhet el, miért választaná a nehezebb utat. Értékeljétek Ti ezt a teljesítményt!
Tamás, zárkózottsága miatt rosszul teljesített az iskolában, ezért már az első évfolyamon elkezdtük a fejlesztő terápiát. Hordtuk fejlesztőpedagógushoz és pszichológushoz is. A gyerek az iskolai élményei hatására – szakértői vélemény – önértékelési zavarokkal kezdett küszködni, szorongott az iskolában. A legtöbb felmérőjét üresen adta be, pedig felkészülten ment az iskolába. A fogadóórákon rendre sajnálkozással szembesültem, de egyetlen konkrét tanácsot, segítő javaslatot nem kaptam, hogy hogyan tudnám segíteni a gyereket.
Eldöntöttük, átíratjuk Tamást az ugyan abban az iskolában működő, fejlesztő osztályba. Kérvényeztük az igazgatónál.
A fejlesztő osztály tanító nénije megüzente az igazgatóval - nem is fogadott személyesen - hogy nem veszi át a gyereket, mert véleménye szerint már nem tudna beilleszkedni a kialakult közösségbe. Micsoda közreműködés!! Azóta sem értem.
Végül, egy kisebb létszámú osztályba került át Tamás. A tanulás sokkal jobban ment, a tanító néni, akihez kerültünk, támogatta Őt, segítette, ha valamivel elakadt. Mi minden fogadóórára, szülői értekezletre elmentünk, hogy megbeszéljük, hogy hol tudunk mi, otthon segíteni Tamásnak, és mi az, amit megosztanánk az otthoni tapasztalatokból a tanító nénivel. Teljes őszinteség, és együttműködés jellemezte a tanár-szülő-diák viszonyt. Csillagos ötös!
Tamás felső tagozatba lépett, a tanítónőtől sajnos búcsút kellett vennünk. A felső tagozat új kihívásokat elé állította Tamást, a szorongás ismét felerősödött. Az iskolai gyógypedagógus azt kérte, hogy Tamás járjon az Ő délutáni foglalkozásaira is, heti két alkalommal. Eltelt két hónap, és kiderült, hogy diszlexiásoknak szóló fejlesztő foglalkozásokat tart. Felkerestem megköszöntem a segítő szándékát, és elmondtam, mivel Tamás nem diszlexiás, - már vizsgálták korábban - nem szeretnénk, hogy részt vegyen a jövőben a diszlexiásoknak tartott fejlesztésen. Heti három alkalommal jártunk fejlesztésre a pszichopedagógushoz és a drámaterápiára, már ez is elég pluszfoglalkozás volt a tanulás mellett. A gyógypedagógus ezt személyes támadásnak vélte, és gyakorlatilag feljelentett az iskolaigazgatónál. Az iskolaigazgató hívatott és elmondta, hogy a gyógypedagógus azt állítja, a szülői közreműkö
dés teljes hiánya okozza Tamás tanulási nehézségeit, és szerinte mi nem foglalkozunk eleget a gyerekkel, de célozgatott arra is, hogy esetleg bántalmazzuk Tamást, ezért a szorongás. Beutalót küldött számunkra, hogy vigyük Tamást részképesség-vizsgálatra a Meixner Alapítványhoz.
Elvittük. Valószínű, hogy a gyógypedagógus megdolgozta a terepet érkezésünk előtt, mert ilyen barátságtalan, lekezelő, goromba viselkedéssel addig még sehol nem találkoztam, mint annál az alapítványnál. Az akkor 11 éves gyerekem, reggel 9-től 12 óráig, megszakítások nélkül, teszteket töltött ki. A tesztek tanúsága szerint Tamás IQ-ja igen alacsony, és diszlexiás is. Megnéztem a tesztlapjait, láttam, hogy a kérdések 2/3-ára egyáltalán nem is válaszolt. Megköszöntem a szakvéleményt és elbúcsúztam a barátságtalan személyzettől.
A szakvéleményt még akkor, melegében elvittem ahhoz a pszichopedagógushoz, aki már 5 éve foglalkozott a gyerekkel. Érdekesség a dologban, hogy az általa – ugyan azzal a módszerrel - végzett intelligenciavizsgálatok egészen más eredményt mutattak. Azt javasolta, hogy vigyük Tamást tanulási képesség vizsgáló bizottsághoz, valamint beutalt a Vadaskert Alapítvány kórházába, mert Tamás szorongása egyre erősebb lett. A bizottság megállapította, hogy Tamásnak semmiféle részképesség zavara nincs. A kórházban egy hétig vizsgálgatták, ahol megállapították, hogy gyermekkori depressziótól szenved, melynek oka valószínűleg az iskolai kudarcokra vezethető vissza. Kipróbáltak nála kétféle gyógyszert is, de nem változtak szignifikánsan az eredményei azok hatására sem.
Ezzel a rengeteg szakvéleménnyel, zárójelentéssel a kezemben tértem vissza az iskolaigazgatóhoz, aki azt tanácsolta legyen Tamás magántanuló, szerinte az lesz a megoldás.
Na ekkor sokalltam be teljesen.
A fentieket olvasva, azt hiszem, megállapíthatjátok, hogy közreműködők voltunk. Annyi helyre hurcoltam a gyereket, hogy még leírni is sok.
Nem lett magántanuló Tamás, mert a kortársaival való kapcsolattól, nagy hiba lett volna megfosztani. Végül Tamás kijárta az általános iskolát, közben folyamatosan járt iskolán kívüli fejlesztésekre. Az utolsó három évben mi már nem mentünk, se fogadóórára, se az iskolai gyógypedagógushoz, mert ott a közreműködés teljes hiányát tapasztaltuk. Igyekeztünk úgy viselkedni, hogy legalább otthon ne érezze többé azt Tamás, hogy Ő problémás gyerek. Bevált a stratégia.
Tamás most 17 éves, középiskolás. A középiskolában nincsenek problémái, iskolai szorongásai megszűntek, az általános iskola elhagyásával együtt. Most sem a társaság középpontja, idegenekkel szemben zárkózott, több idő kell neki az átlagosnál ahhoz, hogy feloldódjon.
Ellenőrző
, 2009.10.30. 08:00
Megszokhattuk már, hogy a kormányzati szervek statisztikáit gyakran kozmetikázzák, ritkán lehet megbízható forrásként kezelni ezeket. Az Oktatási Minisztérium azonban most túltesz az eddigieken is, mert nagyot álmodni és tizedére csökkentette a hivatalos statisztikát. Kérek mindenkit, hogy ha tud konkrét esetekről, mint pl. az esztergomi elbocsátás, akkor írja meg nekünk, adjuk össze!
Kedves Ellenőrző!
168 165 darab pedagógus dolgozik hazánkban az Oktatási Minisztérium nyilvántartása szerint. Erre az érdekes adatra akkor akadtam, amikor egy nagyon hangzatos című cikk olvasásába kezdtem: A pedagógusok számának alakulása a 2009/2010-es tanévben, amely büszkén hírdeti, hogy ebben a tanévben csak 477 főnek szűnt meg a jogviszonya!
Ez tényleg örömteli hír, nem számítva, hogy a statisztika valahol sántít, mivel más források szintén az Oktatási Minisztérium adataira hivatkozva 5903 emberről beszélnek, ami azért több, mint a tízszerese az első adatnak.
www.fisz.hu/ujfisz/index.php
Hol van a többi 5426 fő?
Kinek lehet és kell hinni? Ki hiszi el, hogy a tömeges iskolabezárások, osztálylétszám növelések, osztályösszevonások hallatán, hogy az idén ilyen kevés diplomás, munkaképes embernek szűnt meg a jogviszonya? Nagyon olyannak tűnik ez is, mint a legdurvább kommunizmusból ránk marad örökzöld történet, "hány malac is született?". Ugyanígy lesz a durva valóságból napjainkban is kedvező statisztika.
Ellenőrző
, 2009.10.29. 08:00 ·
1 trackback
Lassan megrendül a birkatürelmű pedagógusokba vetett hitünk, ugyanis nagyon sok levelet kapunk, amelyben a pedagógusok fizikai eszközöket alkalmaznak a diákok fegyelmezésére. Pinty levelében egy elhasználódott idegrendszerű óvónéni a történet főszereplője, akire a levél tartalma szerint bőven ráfért volna a "rekreációs év".
Az én történetem egy óvodás csoportól szól, ahol a két óvónéni közül az egyik sajnos komoly idegi problémákkal kűzdött. Annyira rossz volt a helyzet, hogy nem is maradhatott egyedül a gyerekekkel, a dadus mindig ott volt és inkább rá vigyázott, nem a gyerekekre. Lehetett tudni, hogy néha eljár a keze, de ez inkább csak olyan szájhagyomány útján terjedő legenda volt, konkrét esetről nem tudott senki.
Tavasszal nyílt nap volt az óvodában, be lehetett menni délelőtt, levideózni a gyerekek egy napját, megnézni az uszodát, vagy a délelőtti foglalkozásokat. Az említett óvónéni sógyurmázott a gyerekekkel, nagyon izgult -egyszer a szék mellé is ült-, remegett keze-lába. Már a nehezén túl volt -készültek a kiflik, perecek-, amikor berohant egy kisfiú a folyosóról és becsapta az ajtót. Erre az óvónéni 10 szülő szeme láttára reflexből pofon vágta a kisfiút. Az általános döbbenetet látva így szólt: Elnézést, de annyira megijedtem!
A következő héten elvittem onnan a kislányomat, az óvónő még mindig ott van.
Ellenőrző
, 2009.10.28. 08:00
Nagyon úgy tűnik, hogy hazánkban is gyarapszik a Bolognai rendszert ellenzők tábora, erről ír következő levelünk szerzője is. A 9 éve szerzett tanári diplomája nem egyenértékű a bolognai rendszerben megszerezhető tanári képesítéssel, újra el kell végeznie a tanár szakot a képesítő vizsgával együtt.
Kedves Ellenőrző!
Első dühömben írom ezt a levelet, abban is reménykedve, hogy vannak nálam talpraesettebb sorstársaim, akik már kitalálták, hogy hogyan lehet kiutat találni a csodálatos Bolognai rendszer útvesztőiből!
Nyelvszakon végeztem 2000-ben, a Szegedi Egyetemen, bölcsész tanárszakkal kiegészítve. Időközben az eredeti nyelvszakom elértéktelenedett, kénytelen voltam nekivágni az angolnak, sajnos már a csodálatos Bolognai rendszerben. 3 év alatt el is végeztem a BA-t, felvételiztem utána MA-ra -már azt sem értettem, hogy 5-ös diplomával, miért kell újra felvételizni ugyanarra a szakra?!-, max. pontszámmal fel is vettek. Az eredetileg 4 féléves képzést, 2 félévre csökkentették tanárszakosok számára, ráadásul a szemeszter elején megtartott tájékoztatón az is elhangzott, hogy ha egyetemi végzettsége van valakinek, akkor nem kell felvenni a ped-pszich. tárgyakat, elfogadják -de rendesek!- a tanári képesítő vizsgát. Örültem, nyugodt voltam, leadtam a felmentési kérelmeket. Mivel nem érkezett rájuk válasz, rákérdeztem és dobtam egy hátast a választól!
Akkor kapok felmentést, ha egy korábbi MA képzés tárgyait és vizsgáit számíttatom be, az egyetemi végzettség azonban nem számít MA végzettségnek, hiszen egy másik rendszerben csináltam meg. Kinek is szól akkor az a tájékoztatás, hogy nem kell felvenni a tárgyakat és elfogadják a tanári képesítőt?! 4 éve vezették be ezt az idióta rendszert, nem tudtál korábban MA-t végezni, mert értelemszerűen ez az első évfolyam. Felrobbanok, vagy inkább indulok Bécsbe, hátha tart még a tiltakozás!
Ellenőrző
, 2009.10.27. 08:02 ·
1 trackback
Tanárként és egykori egyetemistaként is sokat tapasztaltunk, de a legfissebb levélben leírt állapotok bizony még bennünket is megleptek. Az, hogy a diákok egyre eszetlenebbül, és egyre kényszeresebben nyúlnak az alkoholhoz (és örülhetünk, ha csak ahhoz), számunkra sem újdonság, de azt az össznépi lerészegedést, amit levélírónk tapasztalt az idei iskolai gólyabálon, még mi is csak nehezen tudjuk elképzelni. A gyakorlatilag spontán detoxikálóvá alakult iskolai buli után mi sem csodálkozunk azon, ha jövőre már elmarad ez az "ünnep". Persze nem ez a jó megoldás, de mit lehet ilyenkor csinálni? A komplett elsős csoportot csak nem rúghatja ki az iskola.
Tisztelt Ellenőrző!
Évről-évre gondot okoz iskolánban -de szerintem sajnos általános a probléma-, hogy megrendezzük-e egyáltalán a Gólyabált, vagy bármilyen iskolai rendezvényt, ugyanis egyre kevésbé tarthatóak kordában a diákok. 10 évvel ezelőtt rendszeresen voltak bulik az iskola tornatermében, aztán szépen abbamaradtak, mert egyre gyakrabban és egyre nagyobb számban részegedtek le a diákok az ilyen bulik alkalmával. Most már egy jó ideje nincsen farsang sem, egyszerűen nem tudjuk biztosítani, hogy ne tudjanak alkoholt behozni a felsőbb évesek a rendezvényekre. A Gólyabál is délutánra került, általában már 7-8 óra között vége is van, de az eddigi mélypont az idei Gólyabál volt.
3 órakor kezdődött és fél 6-ra annyira részeg volt néhány gyerek, hogy a testnevelő tanárok felváltva hánytatták őket, leginkább azért, hogy a vödörbe ne essenek, mert tartani sem bírták magunkat. Odahívták a szülőket, volt, aki annyival elintézte a kérdést, hogy ugyan már, mit pattogunk, péntek este van a gyereknek is jár a szórakozás, de olyan is akadt köztük, aki azonnal kórházba vitte a gyerekét.
Ezek után valószínüleg jövőre már Gólyabál sem lesz, egyedül még a Szalagavató esélyes arra, hogy évek múlva is megrendezésre kerül, főleg azért, mert elég alacsony számban képviseltetik magukat kilencedikesek, a nagyok pedig már tudnak magukra vigyázni.
Ellenőrző
, 2009.10.26. 08:08 ·
1 trackback
Az Index nyitóoldalán foglalkozik egy cikk a magyarok siralmas nyelvtudásával, illetve behatóbban annak egy furcsa aspektusával, jelesül, hogy miért nincsenek feliratos idegen nyelvű csatornák, illetve adások, holott a digitális tv adás már lehetővé tenné ezt.
Én személy szerint nem gondolom, hogy ettől majd hirtelen mindenki kedvet kap a nyelvtanuláshoz - legnagyobb gond a motiváció hiánya, nem a hozzáférés szűkössége-, de tényleg sokat segíthetne, ha eredeti nyelven lehetne nézni legalább filmeket, akár úgy, hogy választani lehetne a magyar és az idegen nyelvű felirat között. A kereskedelmi csatornáktól hiába is várjuk ennek a megoldását, a célközönségük nem feltétlenül az olvasni tudók és szeretők közül kerül ki, nem céljuk és feladatuk a népművelése, bár ah haldokló TV2 nézettségének feltétlenül használna. Felmerül tehát a kérdés, hogy miért nem vállajla fel ezt a feladatot a közszolgálati tv. A válasz erre kérdésre is a pénzhiányban keresendő, bár ha milliókat lehet költeni értelmetlen celeb műsorokra, ki nem használt Tv székházra, 1,9 milliós Szulák Andrea fizetésre és az MTV eddig is megoldotta egyes adásainak felirattal való ellátását -Ecranus nostru, Unser Bildschirm-, talán ez a legkevésbé valószínű magyarázat.
Felmerül még lehetőségként drága nagyapám véleménye, miszerint szándékosan butítják a népet, pedig a magyar egy olyan okos nép, hogy ha lehetősége lenne egy nem agymosott, lebutított oktatásban részesülni, 10 éven belül világhatalom lennénk szellemi téren. Valjuk be őszíntén, hogy ez sem a legvalószínűbb variáció.
Konspriációs elméletnek ott van a Gesztesi-Rékasi-Kautzky kartel lehetősége, hiszen színészként jelentéktelenek, de szinte az összes akció hősnek, hősszerelmesnek, sőt rajzfilmfigurának ők szolgáltatják a magyar hangot. Nehezen tudom elképzelni, hogy miből is tengetnék napjaikat kis birtokjaikon és néznének le ránk pórnépre olyan pökhendien. Tehát, még ez egy életképes elképzelés, hogy Gesztesi-Rékasi-Kautzky áll a magyarok tömeges okosodása útjába, valamilyen módon sakkban tartva az ez ügyben döntéshozókat.
Talán még a blogunkban korábban helyet kapó, ősmagyar hozzáállás is teret kaphat, miszerint a magyarok csak beszéljenek szépen magyarul, aki meg akar tőlünk valamit, tanuljon meg magyarul. Bugyutának tűnik ez a hozzáállás, de nagyon sok lelkes támogatója van, sajnos.
Az örök kifogást utóljára hagytam: Nincs rá igény. Ez a végső tromf, a non plus ultra, a "csak" és a "húzzál már el a vérbe" keveréke, erre aztán már nincsen mit mondani. Ilyenkor azt gondolom, hogy csak kellene egy felmérést, közvélemény kutatást csinálni, vajon akkor is elkapcsolna-e minden épeszű ember az M1-ről, ha nem "Az Önök kérték", vagy a nagyon ütősnek beharangozott új Szulák műsor kezdődik, hanem mondjuk egy Agatha Christie, vagy más esetleg néha még nézhető film kerülne elő az archívumból feliratozva.
Az igény kedves döntéshozók megvan, néha nem ártana azon is gondolkozni, hogy a közszolgálatiság nem csak a tömény unalomban merül ki, nem annyit jelent, hogy szívesen fizetjük a tehetségtelen idióták milliós havi fizetését, hanem tenni is kellene valamit, értünk, a közért.
Így tudunk örülni egy feliratos filmnek:
filmkatalogus.hu/forum-25227
