Nekem az előző bejegyzés tetszett. "Feldobta a lasztit". Számos - a tanári pályát leegyszerűsítve ábrázoló - sztereotípiát kezdtél el feszegetni, és úgy tűnt, ezeket majd szépen kibontod. Megismerhetjük a küzdelmeidet, és elmerenghetünk a mégis bekövetkező kudarc okain.

De nem így történt. Egy labdát se csaptál le. Inkább azoknak lett igazuk, akik szerint magamutogatás volt az előző poszt is. "Egy kis vagyon halmozódott fel a bankszámlámon." - 5-6 év alatt? Mégis mit csináltál Te a tanítás mellett? Drogot árultál? És ha ilyen "jól ment az üzlet", miért fáj a vegyészmérnök (egykori) padtársad ötszörös fizetése? Biztos, hogy ő olyan keveset dolgozik Hozzád képest? Én kétlem.

De tele van kétes megnyilvánulásokkal az egész poszt. "Az én irigyelt fizetésem" - ezt iróniának szántad? Ki az, aki irigykedett a tanári fizetésedre? (Milyen mélységekből irigykedik? :) ) Vagy itt nem arról van szó, hanem a másodállás béréről? Ez így sehogy se áll össze. "Nekem a túlterhelésből adódóan számos egészségügyi gondom van." 29 évesen? Akkor ott Veled van a baj, nem a terheléssel. Nekem is van vállakozásom a tanári munkám mellett, plusz szépen gyarapodó családom, de bírom a tempót. Pedig nem is vagyok már 29 éves.

Vannak dolgok, amikhez nehéz hozzátenni.

Amikor az ember annyit dolgozik, hogy nem tudja elkölteni a pénzét, akkor gyorsan elmegy a kedve az egésztől.
Ez tényleg így van. Én másfél év alatt meguntam az ilyen sűrű melót.
Te türelmesebb vagy. Vagy a szünetek segítettek. :)

@Cartman (ex Cartman): A szabadidejét irigyelte, nem a fizetését.
A kollégái irigyelték a fizetését (bevételét).
Neked van családod. A gyerekek elég jól karbantartanak. Már, amikor épp nem betegek.
Szerintem.

Nekem pont az tetszik ebben, hogy saját döntés, hogy abbahagyta. Nem a körülmények összjátéka, meg az így nem lehet csinálni, egyről a kettőre jutni kifogása, hanem a változtatni akarás miatt ment el máshova.

Szerintem nyugodtan hagyd ott a pályát mert a most bekövetkező viktoriánus korszak sem fog alapvető problémákat megoldani.

Majd odaadja a Lehel kürtjét aztán mindenki belefújhat egyet.

Ha ésszerű adórendszer lenne ebben az országban már rég lekoccoltam, volna. De így, hogy főállású vállalkozóként még ha egy forintot sem kerestél akkor is eleve befizetsz 50 rugó illetéket nem is csoda hogy a feketegazdaság 2000 milliárdot tüntet el.

"Az iskolai keresetemről nem szívesen írok"

Akkor miért írtál egyáltalán? Tök ismeretlenül, ha kiírod, hogy megkerestél havi nettó 200-at, akkor ki fog rádismerni? Mellesleg kíváncsi lennék, melyik vegyészmérnök visz haza nettó 1 misit. Legfeljebb felet, annak az ötöde meg csak 100, abból meg nem teszel félre kisebb vagyont. Szóval valami sántít a történetben. Annyi biztos, hogy nem matektanár vagy. :-)

@kolbászoszsömle:
Nézd, egy párszor már vitatkoztunk itt (és más blogokon) egymással. Ezért tudom, hogy ha nem látod a sok önellentmondást, akkor nem akarod látni, mert - liberális gondolkodásmódod ellenére azt kell mondjam - néha már-már szinte intelligens ember benyomását kelted :). Csak a legegyértelműbbet kiemelve: "nem akartam olyan lenni 10 év múlva, mint a rám irigy kolléganők." Mitől lenne olyan? Ha 29 évesen megalapozta az anyagi biztonságát, akkor miért irigykedne bárki kollégára is 10 év múlva?

"A gyerekek elég jól karbantartanak." Nem, ez semmiképp sem igaz. A gyerekek leszívják azt a kis maradék energiát, amit az ember - esetleg - hazavisz. Néha még egy kicsivel többet is... :)

mindig mondom a diákjaimnak, hogy a fogyasztáshoz nem csak jövedelem kell, hanem például szabadidő is.
közgáz. tanár.

@tompus: 200.000 ft? annyit meg kitől kapna 8 év munkaviszony után? másrészt 100.000+100.000=200.000 no ebből a második 100.000 a másodállásból. Ezzel el is jutott oda, hogy bár a fizetése 90-100 e Ft, az összjövedelme kb 200.000, amiből ha csak a rezsi van, akkor félre lehet tenni egész sok pénzt 8 év alatt.

Kiváncsi voltam az előző poszt alapján, hogy mi kerekedik ki ebből.
Sajnos az égvilágon semmi.

Tbh nem is igen tudom megállapítani, hogy végülis miről szól ez a két beírás. Önfényezés? Magyarázkodás? Vallomás? Tanácskérés?

A poszt egyébként egyben érkezett? Mert ezt a maradék 3 bekezdést felesleges volt külön ablakba tolni.
Ha külön érkezett, akkor valszeg arról van szó, hogy a tisztelt extanárnőnek kurvára elfogyott a türelme leírni azt amit valójában akart.
Így most elvett 10 percet feleslegesen az életemből. QQ.

Miért, mit gondolsz, a versenyszférában mi a pálya? Ha a vegyész barátod ötször annyit keres, mint te, akkor ő sem lógatja a lábát.

Vannak szerencsés munkahelyek, ahol figyelnek a munkavállalókra, de eből van kevesebb. Egy átlagos "8 órás" munkahelyen is 10-12 órát kell nyomni, határidő közeledtével pedig jó eséllyel befigyelnek a hétvégék is.

Ha komolyan az a bajod, hogy nincs időd elkölteni a pénzed, akkor szerintem ne válts, ez semmivel nem lesz jobb. Sőt, még a nyári szünetet is elbukod, annyival mindenképpen kevesebb szabadidőd lesz. (Bár gondolom, hogy akkor is dolgoztál, de azért az mégis más.)

@Cartman (ex Cartman): Nekem három centi vastagodott a karom. Újra felfedeztem, hogy az a két izé, ami a seggemből nőtt ki, nem csak arra való, hogy büdös legyen, meg a gázt tudjam nyomni, hanem akár méterek százait! is meg lehet tenni velük.
És mióta van fiam, rendszeresen élek. Fél háromkor már ágyban vagyok, fél hétkor pedig talpon. Valamint megtanultam eddig vagy tíz olyan könyvet, ami se nem érdekelt se jónak nem találtam, pedig erre még az egyetemen sem voltam hajlandó.
Felelevenítettem Weöres Sándor Magyar etűdjeit, nem dobálom szét a ruháimat, drasztikusan csökkent a cigaretta és a sörfogyasztásom és csak stikában hallgatok Slayert és azt se hangosan.
És ezt mind a fiamnak köszönhetem.

Érdeklődéssel olvasom a kommenteket. Én 33 éves vagyok, a felsőoktatásban dolgozom, bölcsészként. Nyelveket beszélek, doktorit írtam, s adjunktusként százhuszonvalahány nettót kerestem. Magántanítványokból éltünk, ami ledarálja az embert. Én is a pályaelhagyáson gondolkodtam, pedig jó vagyok abban, amit csinálok, meg mindig is tanár akartam lenni. Tavaly torkig lettem, megpályáztam egy németországi ösztöndíjat, s meg is kaptam. Itt a rendszer alján vagyok, de megbecsülnek és 900 ezer forint nettónak megfelelő eurót (döbb!, ugye?) keresek, aminek a harmada megy el megélhetésre: nincs magántanítvány, nincs cigányozás-zsidózás-politikai agymosás. A magyar végzett angol szakos hallgatók kb. fele is külföldön van: nem tudom ki fog így Magyarországon maradni...Tényleg sajnálom, ugyanakkor mérges is vagyok, mert ami megbecsülést kaptam anyagi-erkölcsi értelemben egyaránt, az mint külföldről jött, otthon lesz.rtak, s lesajnálva kérdezte mindenki a doktori címre: "ja, nem orvos?"

Az előző poszt érdekes problémafelvetése után ez is úgy végződött, mint a többi. Tényleg fölösleges volt ezt a három bekezdést külön elküldeni, nem volt olyan hosszú, hogy ne lehetett volna egészben elolvasni, és úgy a "lélektani hatás" is nagyobb lett volna. Annyiban együttérzek a kedves szerzővel, hogy nagyon rossz érzés, mikor az ember kemény munkával összegyűjti a pénzét valamire, és aztán arra sincs ideje, hogy megvegye azt a valamit, mert továbbra is keményen dolgozik.

@Portalgeist: Te azt hiszed a nyári szünet szünet a pedagógusoknak? Eleve nem akkor kezdődik meg végződik, amikor a diákoknak, és hogy meg lehessen élni akkor is jöhetnet a magántanulók. Ráadásuk teljesen szar a fizetés. Ém magam is tanárnak tanultam anno, de mivel szeretem a nagy és gyors autókat, muszáj volt máshol munkát találni.

A 29 éves tanárnéni az évi két hónap szabija alatt sem tudta eldorbézolni a kisebb vagyonát?

@kolbászoszsömle:
"nem dobálom szét a ruháimat" Asszonyt nem tartasz a gyerek mellé, hogy elpakolja? :)

A többi stimmel. Gyermekeimnek hála, végre hasznos tagja lettem a társadalomnak. Az a kis energia, amit meghagynak nekem, épp arra elegendő, hogy előteremtsem azokat az erőforrásokat, amiket felemésztenek.
Fentieken túl egészségesebben is élek, nekik köszönhetően. Se időm, se energiám nem marad az önpusztításra... :)

Kis segédlet annak aki nem érti az írott szöveget:
A posztoló felsőoktatásban tanít, ergó 120-140 ezer nettó. 6 óra naponta elfoglaltság. Plusz utazás 1 óra.
Különórák 2-4 naponta és hétvégék. Mondjuk heti 15-20. 15 x 2000 (alsóhangon) = 30.000, azaz 120.000 per hó.
Összesen olyan 250.000. Nem egetverő, de arra alkalmas, hogy a "kollégáknál" kiverje a biztosítékot, hogy nem kell áruhitelre mosógépet venni.
Elfoglaltság időben: 7 + 4 = 11 óra. Hétvége sem szabad, mert ha kora délután van diákod, akkor el van baszva a nap.

Tehát 250 nettó elég arra, hogy ha nincs időd elkölteni, akkor összeszaladjon a suska.

Tanári vegyészmérnöki fizetésről:
Itt ugye fizetésről beszélt a posztoló. Valszeg bruttó fizuról.
240-250 bruttó fizetésnek az 5szöröse az 1 mill és 250 pénz. Nem egyedülálló!

@Dezsőjóska: vegyészmérnökként huszonkilenc évesen az egymilliókettőötvenes fizetés kb annyira nem egyedülálló, mint egy rózsaszínű Lamborghini...

Konkrétumok nélkül erre nagyon nehéz mit mondani.
Kérdés, ki mikor vagy mitől érzi azt, hogy "nincs ideje elkölteni a pénzét". Akkor kezd el boldogtalan lenni, ha van hétvégén egy darab másfélórás különórája, vagy mondjuk akkor, amikor már a harmadik TELJES hétvégét dolgozza VÉGIG.
1 mill 250 29 évesen eléggé egyedülálló. Azért ne misztifikáljuk a versenyszférát.

@kolbászoszsömle: Jó hasonlat :) De, nálunk a cégnél is van pár szerencsés, aki korán került jó pozícióba és miller körül keres. 30 év körül.

Jó. Igazatok van. Nem általános, de én is ismerek párat.

@Dezsőjóska:
Persze, de ki vállal akkor arra garanciát, hogy 8-10 év múlva, miután elvégeztem a vegyészmérnökit, én is megkapok ha nem is épp millát havonta, de legalább a felét. És ha senki nem meri ezt nekem tutira ígérni, akkor mégis miről beszélünk most?

Mert ebben az esetben kb. erről szól ez a poszt: tanárként mocskos szarul érint, hogy van olyan egykori osztálytársam, aki volt oly' szerencsés, hogy most ötször annyit keres, mint én... Sőt, mi több: egykor padtársam volt ez az alávaló! Ebbe gondoljatok már bele, anno közösen fingtuk tele a középső hármast, most meg akkora merciből vigyorog rám, amit én kipróbálni se tudnék, mert a merci-szalon vállalhatatlan kerülő lenne a munkahely1-munkahely2-munkahely3-szánalmaslyukaholélek tengelyen. Basszus.

@kolbászoszsömle:
Apámnak van egy rózsaszínű zakója. És sajnos az sem egyedülálló... :) Viccen kívül: lehet, hogy sokaknak van rózsaszínű Lambójuk, csak szégyellik. Jól beszívtak, megrendelték, aztán amikor jött a GLS futár nagy mosollyal, még neki is fizethettek a hallgatásért. Van ilyen...

@Cartman (ex Cartman): lambó nincs, de corvette van a városban rózsaszín, és a buzibár előtt szokott parkolni. Most lehet, hogy van aki azt hiszi, ez vicc, de nem, lefotóztam.

@ephudd: csak egy megjegyzés: A világon Németországban a legjobban fizetettek a tanárok. (Egy barátom pár hete mesélte Berlinben, hogy mint oktatáskutató kevesebbet keres (pedig magáncégnél van, jól is keres), kevesebbet kap, mintha a pályán maradt volna...

@ephudd: Lehet, kevesebb angol szakos bölcsészt kellett volna képezni...

@gorillka: Amíg olyan szinten és annyian beszélnek angolul, ahogy Magyarországon, addig igencsak kellene a sok jó angoltanár, csak, sajnos, a jók nem mennek tanárnak, mert.... és itt bezárult a kör... És sajnos már itt nemcsak a tanári pályáról van szó, hanem kis hazánk nem tud SEMMIT kínálni a fiataloknak. Ez pedig szomorú.

@GeeDawg2: Az EU minden országában 6-8 szorosát keresi egy azonos beosztású egyetemi oktató, mint nálunk, s ennek az összehasonlításnak olyan kontextusban van értelme, ha a társadalmi presztízsét nézed: nagyon erős középosztályi életszínvonalat jelent, s nem magyar értelemben. Így lehet minőségi munkát végezni, így meg lehet tartani az oktatásban az embereket. Magyarországon meg mindenki beszáguld megtartani a heti pár óráját, aztán meg megy szakérteni, magántanítványozni, meg ki tudja hová: így pedig nem lehet. Ennyi.

Fogjuk már fel végre, hogy nem lehet mmindenki fizikus, vegyész, matematikus stb.

@eladopatron: mert, ki hitt mást?

Nekem onnan ismerős a posztban leírt történet (aminek várom a folytatását, már ha lesz), hogy az unokatesóm is ugyanilyen cipőben jár. Él-hal a tanításért, gimis kora óta korrepetál, és egyfolytában erre készült. 7 évet bírt ki a pályán. Középiskola, osztályfőnökség, plusz két diploma levelezőn a tanítás mellett. Az egyik lehetőséget ad majd neki arra, hogy egy cégnél középvezetői szinten gazdasági ügyeket intézzen. Már ha talál állást. Mert valamiből el kell tartani a gyereket, és hiába a státusz, hiába a magántanítványok, épphogy elég volt a pénzük hó végéig.
JA, ÉS NYÁRRA NEM KAPOTT FIZETÉST AZ ELSŐ HÁROM ÉVBEN!
Erről nem tudom, volt-e már poszt, de megérne egy misét ez a kis problémakör. Ugyanis számtalan szerencsétlen pályakezdővel megcsinálják, hogy június 30-ig van szerződés, utána augusztus 25-től a következő. Így spórol az igazgató a nyári fizetéssel, és ezt nem csak tőle hallottam.

De igazad van Cartman :) Ennyi. Nem is tudok mit hozzáfűzni :)

Lenne egypár hozzáfűznivalóm a kommentekhez is, de maradjunk egyelőre az eredeti elképzelésnél.a legutolsó mondatban van a legütősebb mondanivaló, azazhogy lehet jó iskolát csinálni, ha jó a vezetés.
A jó iskolavezetés a jó iskola első alapfeltétele. A jó iskolavezetés tudja, hogy mit akar elérni. Világos céljai vannak a tanulókkal és a tanárokkal egyaránt. Mindent megtesz annak érdekében, hogy ezeket a céljait el is érje. Persze a célok nem légből kapottak, hanem megalapozottak, konszenzussal létrejövők,és a tanári kar támogatja őket. Rendszeresen összeveti a célt a valós helyzettel, és megteszi a megfelelő intézkedéseket. Nyomon követi a tanárok munkáját, elismeri az erőfeszítéseket, segít kiküszöbölni a hibákat. Nyomon követi a diákok munkáját és elismeri a teljesítményt. Motivált, érdekli, hogy mi történik az iskolában.
Akarattal azt írtam, hogy milyen és nem azt, hogy milyen nem, de mégis muszáj egy negatív követelményt is megfogalmaznom, mert az iskolavezetésnek SOHASEM szabadna a város/község/kerület politikai vezetőit lesni, őket kiszolgálni, és a politikát a tantestületbe/diákok közé bevinni.

@N3O:
Nekem mindig. Ha meg nem, akkor elég arrogáns vagyok, hogy mégis igazam legyen. Ez fontos tanári készség ám... :)

(A smiley-t csak azért tettem oda, hogy tompítsam a megnyílvánulásom élét. De valójában nem vicc, komolyan mondtam.)

Azért én megkérdezném az egykori padtársat, ma vegyészmérnököt, volt-e már túlterhelve. A "védi a munkahelye" alatt nem tudom, mit ért a posztíró? Védőfelszerelés? Evidens kéne h legyen.
Ötször annyit keres, mint egy tanár? Az bizony lehet, és gondolom, már nem kezdő mérnök (azok ui. egyáltalán nem élnek fényesen, kurvára harcolni kell a béremelésért).
Nem tagadom, hogy a tanárok alulfizetettek, mert gyalázatosan azok, de mielőtt sóhajtozni kezd a posztíró, hogy "az a vegyészmérnök bezzeg", meg "lazább a munkája" azelőtt töltsön már el egy hónapot tetszőleges vegyiüzemben, lehetőleg 3 műszakban (a kezdőket örömest műszakoztatják).

Még egy megjegyzés: a tanárok anyagi gondjait ismerni vélem, anyám (matematika-ábrázoló) 1986-ban váltott át informatikusnak, mert tanárságból nem lehet eltartani egy gyereket. Tehát már 86-ban is ugyanitt tartottunk. Király.

@miriamele: Mélyen egyetértek. A célok megalapozottságát emelném ki különösen.

Hát én pontosan az ellenkezője vagyok a posztírónak: az úgynevezett "pályavisszatérő...". 2007-ben hagytam ott a gimnáziumi tanári pályát a versenyszféra kedvéért. A versenyszférás tevékenységemet 10 évig tartó mellékállásban tanultam ki, és így alkalmassá váltam középvezetői állás(ok) betöltésére a termelő vállalatoknál. Mindenképpen ki akartam próbálni ezt az életet, mert korábban a tanítás+mellékállás miatt napi 12-14 órát dolgoztam.
A bruttó fizetésem két és félszerese lett a gimnáziumi fizetésemnek, ami viszont 2007 előtti viszonyokhoz képest igazi előrelépést nem jelentett, mivel összesen kb. ugyanannyit kerestem azelőtt is. Ráadásul ez nettóban még kétszeres növekedést sem hozott.
Az igazi probléma a versenyszférával viszont az volt, hogy általában nem lehetett napi 8 órában elvégezni a munkát, a túlórákat vezetői szinten viszont egyáltalán nem fizetik ki. A beíért vezetői prémiumok elmaradtak. Ráadásul a gazdasági válság miatt (autóiparban dolgoztam) az én felelősségem volt, hogy eldöntsem, melyik beosztottjaimat rúgjuk ki a leépítések során, ami emberileg nagyon rossz hatással volt rám.
Az egész versenyszférás mentalitás sem tetszett: a "cégnek élő" főnökök (tényleg így volt, nem volt se kutyájuk, se macskájuk és tőlem is azt várták el, hogy a cég legyen az élettársam...), akik fölfelé nyaltak, lefele tapostak, a folyamatos elérhetőség (céges mobiltelefon - nem nagy előny...), stb.
Két év után elegem lett az egészből és megpályáztam egy tanári állást. Nagy szerencsém volt, felvettek, ráadásul ez egy egyetemi oktatói poszt, kevesebb az idegeskedés, az adminisztráció és (a vizsgaidőszakok miatt) a munka is, mint egy gimnáziumban. Nincs szülői értekezlet, osztálykirándulás és a kézzel történő bizonyítvány- és anyakönyv-írás, (ami 2010-ben azért eléggé elképesztő.)
Természetesen a fizetés alacsony, de ezt most magánórákból pótolom, amelyek ugyan fárasztóak, de kevésbé, mint a versenyszférás stressz. Egyetemi oktatóként ráadásul valamivel többet is kapok egy óráért. Beletanultam a nyelvvizsgáztatásba is, ebből is származik némi bevétel és érdekes munka.
Annyit akartam csak mondani az egész hozzászólással, hogy a tanári pálya Magyarországon - feltéve, hogy nem várunk tőle irreálisan sokat - még mindig nem olyan rossz, sőt ki merem jelenteni, hogy a legjobb opció, legalábbis a számomra.