Megéri-e a költségtérítéses képzés?
A ponthatárok mai közzététele teszi aktuálissá posztunkat. Sokan döntenek a költségtérítéses képzés mellett, azt gondolván, hogy megéri anyagi áldozatot is hozni, az áhított szakra való bejutás érdekében. Levélírónk a költségtérítéses képzés árnyoldalát mutatja be nekünk.
Kedves Ellenőrző blog!
Az én történetem 2009. februárjáig nyúlik vissza, amikor is be kellet adni a felvételi jelentkezésem. Már akkor is igyekeztem eltökélt és céltudatos lenni, így csak egy egyetemet írtam be, és abból is csak az úgynevezett slágerszakokat(nem divatból, hanem, mert ez érdekel). Úgy gondoltam, hogy ha oda nem vesznek fel, akkor nem is érdemlem meg, hogy felsőoktatásban tanuljak. Így nem volt mentegetőzés, tanulnom kellett, ha nem akartam leégni, leginkább magam előtt.Júniusra rendben leérettségiztem, pár fájó hibát leszámítva tényleg kihoztam magamból a maximumot és így egy egész korrekt pontszámot sikerült összeszednem a felvételimre. Azonban hiába a magyar viszonylatban sok pont, a ponthirdetésnél kiderült, hogy pár ponttal lecsúsztam az államilag finanszírozott ponthatárról, így pedig mehetek költségtérítésesre. Mivel csak az számított, hogy bekerüljek egy jó közgazdász diplomát adó szakra, nem foglalkoztam igazán azzal, hogy az esetleges pluszteher milyen mértékben fog érinteni. Mivel mindenki nagyban támogatott engem, hogy majd segít finanszírozni az egyetem költségeit, így hát belevágtam a kalandba. Így utólag viszont kétszer meggondolnám, a másfél évvel ezelőtti döntésem. Körülbelül hatszázezer forintomba került ez az év, leginkább a tandíj, és az elmaradt ösztöndíj miatt (mert költségtérítéses diák lehet akármennyire jó tanuló, nem kaphat ösztöndíjat). Maga a tandíj, tanórára lebontva olyan ezer forintos óradíjat jelent, ami összehasonlítva egy nyugati egyetemmel nyilván nem sok, de ha azt nézi az ember, hogy 'ingyen' is tanulhatna, és csak egy paraszthajszál választja el tőle, akkor azért bosszantó lehet. Már csak azért is, mert az utolsó fillérig magamat kell finanszíroznom, gyakorlatilag zsebpénzt se kapok, és a tandíjamat is nekem kell kigazdálkodnom, így pedig azért nehéz(diákhitel nem opció!). Természetesen megpróbálok átkerülni államilag finanszírozott szakra,újrafelvételizéssel, de ez körülbelül kizárt, mivel idén is akkora túljelentkezés volt a szakomra, hogy a pontok aligha mennek lejjebb. Öröm az ürömben, hogy valószínűleg felvesznek egy másik szakra,ami már államilag finanszírozott lesz, így előreláthatóan egyszerre fogok két szakot csinálni, ami mellett, elvileg megint előkéné teremtenem, egy középkategóriás használt kocsi árát. Nem lesz könnyű, de nyáron külföldi munkavállalással talán kivitelezhető.
A felvételi pontszámhirdetés most lesz Július 22-én. Nem izgulok,szinte bárhova felvennének államilag finanszírozott szakra(bölcsésztől-orvosig bármire), csak ahova járok oda nem fognak.Közhellyel élve; az élet nem habos-torta,így legalább szokom. Ja igen, és egy jó tanács is; ne akarjatok mindenáron bekerülni egy olyan egyetemre/fősulira, amiért komoly pénzeket kell fizetni, mert közel nem biztos, hogy az a több-százezer forint megéri az oktatás színvonala vagy a presztízs miatt.
Üdv
CSD