A tanárnő bejön nekem
Pettyes leveléből más vetületét ismerhetjük meg azoknak a mindennapi gondnak, amelyekkel a tanároknak szembesülniük kell. Meddig mehet el egy diák rajongása?
Sziasztok!
Ma történt velem, gondoltam megírom. Egy nagy pesti középiskolában tanítok, elég sok a fiú, kevés a férfi tanár, mi próbáljuk rendszabályozni őket is. A fegyelmezéssel nincs is gond, de nagyon zavaró, hogy rendszeresen céltáblái vagyunk a buta megjegyzéseiknek. Amikor elkezdtem tanítani és huszonpár éves voltam, nem lepődtem meg nagyon azon, hogy a 13.-os fiúk kávézni hívtak -akkor sem mentem-, de ez a mai megdöbbentett. Lassan 40 éves vagyok és bár nem én vagyok az Északi boszorkány, nem is vagyok playmate. Nem járok miniszoknyában, kivágott ruhában, semmi feltűnőben.
A történet röviden a következő: Egy férfi kollégám szólt, hogy tetszem az egyik fiúnak (10.-es) és tőle kérdezte, hogy van-e esélye nálam? Nagyon megdöbbentem és felháborodtam, de a legmérgesebb a kollégámra voltam, aki ahelyett, hogy ott a helyszínen helyre tenné egy atyai pofonnal a szemtelen ficsúr agyát, még szól nekem róla, hogy azért én is tudjam. Meg is kérdeztem tőle, hogy kap-e valamilyen jutalékot az ilyen szolgáltatások után?! Szerintem joggal várhatnánk el a kollégáinktól, hogy legalább ők tiszteljenek minket annyira, hogy nem hoznak ilyen kellemetlen helyzetbe. Nekem legalábbis ilyen utópisztikus elképzeléseim vannak a férfiakról.
Nem tanítom a fiút, ha tanítanám, nem merte volna, egyszerűen nem olyan a személyiségem, hogy bármilyen bizalmaskodást megengedne.
Köszönöm, hogy elmondhattam, sziasztok!