Ki az úr az iskolában?

Mariann leveléből az újinfluenza járvány megelőzésének egy meglepő módjáról értesülünk. Nehezményezi, hogy a tanár hazaküldte a lányát az iskolából újifluenza gyanúja miatt, az sajnos nem derül ki a levélből, hogy beteg volt-e a gyerek ténylegesen...

Az újinfluenza járvánnyal vagy hisztériával kapcsolatban szeretnék felvetni egy kérdést! Tegnap hazaküldte az osztályfőnök a lányomat az iskolából, mert szerinte influenzás. Minket nem értesített, csak elküldte a gyereket haza, hogy ne is jöjjön, amíg meg nem gyógyul. Nagyon fel vagyok háborodva ezen, milyen jogon küldi haza a gyereket a tanár, honnan tudja ilyen biztosan, hogy a gyerek influenzás -elvégeztek valami gyorstalpaló továbbképzést ezzel kapcsolatban?!-, van-e joga hazaküldeni, ráadásul úgy, hogy a szülőt nem is értesíti róla? Meddig fog ez a bolondéria még tartani? Most már mindenkit hazaküldenek, ha éppen nincs a tanárnőnek kedve olyan sok gyereknek órát tartani?! Ha az igazgató küldi haza, vagy az iskolaorvos, azt még megértettem volna, de azért talán túlzás ekkora hatalmat adni a tanárok kezébe!

Minden diák cigizik?

Érdekes kérdést vet fel Traktoros levelében. Valóban érzékeny pontja az iskoláknak a dohányzás visszaszorítása, a sok jó kezdeményezés ellenére, sajnos egyenlőre a látványos siker elmaradt.

 A blog témájához kapcsolódónak gondolom az iskolai dohányzás témakörét is.
Én magam ugyan már kinőttem az iskolás korból, de emlékszem rá,  hogy annak idején mi is a WC-ben cigiztünk szünetekben és nagyon gyorsan elnyomtuk, ha tanárt láttunk közeledni. Mostanában viszont azt látom, hogy a diákok nyugodtan cigiznek az iskola előtt, sőt néha felnőttek is vannak velük -nem feltételezem, hogy tanárok-, pedig, ha jól tudom 200-300(?) méteren belül nem lehet dohányzni az iskolán kívül sem.
Ennyit enyhült a szigor, vagy ennyire tehetetlenek a tanárok és a kormány a fiatalok dohányzásával szemben?

Nem veszik komolyan az iskolák az újinfluenzát?

Mettétől kaptuk ezt a levelet, amelyben az influenzával kapcsolatban szerzett egészen megdöbbentő tapasztalatait osztja meg velünk. Elmondása szerint az iskolák, nem csak, hogy nem veszik komolyan az újinfluenzát és a "zsebkendőbe köhögj, tüsszents!" bölcsesség jegyében szervezik meg a védekezést, de még arra is kérik a szülőket, hogy gyanús esetben se rohanjanak orvoshoz és kérjenek laborvizsgálatot,  hogy ne "rontsák" ezzel az iskola jó hírnevét.

Sziasztok!

Engem az újinfluenza járvány iskolai megjelenése késztet írásra. Naponta hallunk új adatokat, hányan fertőződtek meg, abból mennyiről derült ki, hogy H1N1-es típusú influenza okozta a megbetegedést. A gyerekem iskolájában szülői értekezletet tartottak felvilágosítás céljából, hogy mosson a gyerek kezet, zsepibe fújja az orrát és oda is tüsszentsen, utána dobja ki. Én úgy gondoltam, hogy ezen már túl vagyunk, de hát általános iskola lévén, nem bántam, hátha másnak ez új információ és esetleg megvédi a gyerekemet a fertőzéstől.
Hátast akkor dobtam, amikor arra tértek ki, hogy ha beteg a gyerek, ne hozzam iskolába, de orvoshoz se feltétlenül szaladjak vele, mert mire kitenyésztenék a vírust, meggyógyul a gyerek és csak az iskolának ártok azzal, hogy elterjed a híre a fertőzésveszélynek. Szóval, nyugi, ne pánikoljunk, a gyerek gyógyuljon, aztán irány vissza, mintha mi sem történt volna. Hmmm....
A tanárokat nem oltják be, illetve egyénileg lehet, de nincs ingyenes oltóanyag a számukra -nem végeznek annyira fontos munkát, mint mondjuk egy minisztériumi alkalmazott, akinek jár-, az már, hogy egy tanár egy nap alatt a 5-6* 30 gyereket fertőzhet meg, nem szempont.

Címkék: értekezlet betegség szülői újinfluenza

Ha kevés a munka az is baj?!

Patrik levelét is nagyon szívesen adjuk közre, azt gondoljuk, hogy nagyon jól megfogalmazza, hogy miről is szól a pedagógus pálya.

A tegnapi levélen felbúzdulva ragadok tollat én is!
Nincsen 39 órám, de sajnos még 20 sem, mivel nem kurrens tárgyat tanítok, csak történelmet és magyart, az meg ugye kit érdekel. Van szabadidőm, nem szakadok bele a munkába, csak éppen éhenhalok a családommal együtt, mert a feleségem is tanár hasonló szakpárral megáldva, ráadásul az egyik lányom is ezt a pályát választotta, a fiam viszont elment inkább gyógymasszőrnek, igaz sokáig kellett győzködnünk, hogy attól ő még olvashat itthon verset, csak ne nagyon reklámozza a munkahelyén, nehogy kiutálják.
Nem panaszkodom, én választottam -igaz a pályaválasztásom idején még megbecsült szakma volt, imádattal tisztelt magyar tanárom miatt választottam-, most viszont már szégyenkezve suttogom el, ha megkérdezik, hogy mi a foglalkozásom.
Válthatnék, de szeretem.
Szeretem, ha egy tizenéves felismeri egy szerelmes versben a saját érzéseit és segít neki megérteni saját magát, megfogalmazni azt, amit érez, de nem tud kimondani. Szeretem, hogy a bazdmegelésen kívül 9. végére mást is tudnak mondani, esetleg már nem csak tegezve tudnak kommunikálni. Szeretem, hogy járnak könyvtárba és hogy miattam mennek oda, úgy érzem, hogy van értelme a napjaimnak. Annyira szeretem, hogy az sem bánt, hogy összemosolyognak néha a hátam mögött, mert nem tudom, hogy a legújabb ketyeréjüket hogy kell kikapcsolni és a rengeteg gomb mire való. Nem bánt, hogy olyan helyekre járnak nyaralni, amikről én csak olvastam, de örülök, hogy legalább ők eljutottak oda.
De az nagyon bántana, ha olyan felnőttek lennének belőlük, mint akik a tanárokat gyalázó tegnapi hozzászólásokat írták. Akkor nagyon szégyelném magam, és pályát módosítanék.

Multicégnél sem jobb tanítani?

Ha tanárokról hallunk, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy csak azoknak a bére van a béka segge alatt, akik az államtól vagy az önkormányzattól kapják a fizetésüket. Karak viszont éppen ezt a közhiedelmet cáfolja meg a levelében, és kiábrándít mindenkit, aki eddig a multiknál dolgozó trénereket irigyelte. Sok munka, kicsi megbecsülés, alacsony fizetés. Mire vágyhatna még az ember? Hát arra biztosan nem, hogy a tanítványa miatt őt büntessék, és az ő bére csökkenjen, ha a "nebuló" rosszul teljesít. Olvassátok el a levelet, tanulságos:

Sziasztok,

Akkor ugyenenz a másik oldalról: multicégnél dolgozom trénerként. Heti 30 órám van, ami csak a tréningeket jelenti, ez átlagban napi hat óra, egy óra 50 perc, tíz perc szünet közöttük. Számoljunk bele harminc perc ebédszünetet, marad napi két órám bármi másra.

Én nyomtatom, frissítem és publikálom a tréninganyagokat. Folyamatosan képeznem kell magam, és heti három tesztet íratok. Az iparág sajátosságai miatt ami ma helytálló információ, holnap lehet hogy már nem az. Húsz emberrel foglalkozom egyszerre, a napi hat-nyolc óra után tartok konzultációt és felzárkóztató órákat, gyakorlatot.

Emellett kiadványokba írok teszteket, publikációkat, mert elvárás hogy ez így legyen. Dolgozom hetente általában 50-55 órát és a túlórámat nem fizetik ki. Nincs nyári szünetem, sem tavaszi, sem őszi, a rendes szabadságom van és semmi több. Ha van két óra szabadidőm valami miatt, akkor vagy valamilyen projektben veszek részt, vagy végső esetben ügyfélpanaszt kezelhetek, holtidő nincs.

Az estéket vagy a véget nem érő planning meetingeken töltöm, vagy otthon gubbasztok a laptop felett, az új oktatási anyagokat gyártva, esetleg a cég által kötelezően előírt nyelvtanfolyamon vagyok, vagy főiskolai előadáson ülök, ugyanis jutni akarok egyről a kettőre. Mindezért cserébe olyan magas a fizetésem, hogy hónap végén meg kell néznem hogy veszek-e magamnak fél liter kólát napközben, vagy sem.

Ha egy diákom megbukik, csökken a mozgóbérem, ha sokan megbuknak, kirúgnak, mert a helyemre alig huszan jelentkeznének.

Nincs olyan munkahely, vagy munkakör, amire elcserélném ezt még akkor sem, ha most a rengeteg munkáért cserébe annyit kapok, amiből pont kijövök hónap végéig. Ezt csinálom három éve, és eszem ágában sincs panaszkodni, mert azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek, és ami a világ egyik legszebb, és legnemesebb dolga: taníthatok.

Tényleg olyan keveset dolgozik egy tanár?

Huebertől kaptuk ezt az inkább elkeseredett mint felháborodott hangvételű levelet, amelyben a frissen kézhesz kapott órarendjén töpreng, nem értve, hogy is kaphatott ilyen mennyiségű órát a nyakába. Aki szerint a tanárok egész nap csak sakkoznak a lyukas órákon, az olvassa el!

Szia Ellenőrző!

Az aktuális órarendemet kézhez kapva -és már az első szívroham után-, felötlött bennem, hogy megírom nektek a tanárok álláspontját, a kötelező heti 22 óráról. Gyarkran hallom ugyanis, hogy a tanárok csak nyaralnak egész évben, a tanítási idő alatt is hazamehetnek max. 1-kor, mivel 22/5, az napi 4-5 óra. Na ilyen tanárt nem ismerek, de maradok a saját órarendemnél. Összeszámoltam, 39 órát vagyok bent egy héten, és ez csak, ami hivatalosan az órarendemben van, a pluszokat nem is számolom, ebből 6 lyukasórám van, amikor ingyen vagyok bent az iskolában, mert arra nyilván nem fizetnek.
Tanítok 8 osztályban, van ahol heti 12 órát is tartok, mert nyelvi előkészítősök, ami nagyon sok plusz munkát jelent. Ha egy héten csak 2 osztályban íratok, az is nagyon sok javítanivaló, ehhez jön még az otthon készülés. Rendszeresen 4-5 órakor kelek reggel, hogy tudjak haladni a munkámmal, mert a délutánokat (4-1/2 5-től) és az estéket a gyerekeimmel töltöm, hogy ne csak a más gyerekét neveljem. Hétvégén egyetemre járok, szóval marad a vasárnap pihenésre. Ennyit szerettem volna az egész délutáni láblógatós tanári pályával kapcsolatban megírni!
Köszi, sziasztok!

Címkék: munkaidő

Ingyen tankönyv a másodikosoknak!

Nagyon örülünk neki, hogy az első olvasói levél már be is futott, amiért nagy-nagy köszönet a nincsszabaly.blog.hu szerzőjének. Már csak azért is örültünk a levélnek, mert jó hírről számol be, ami bizony a mai viszonyok között ritkább mint egy jó oktatásügyi miniszter. Íme a levél, ami ez első dicséret az önkormányzat ellenőrzőjében:

Tiszteletem!

Pont tegnap voltam évnyitón, ugyanis kis/nagylányom 2. osztályos lett.

Tavaly ingyen kapták az elsősök a könyveket az önkormányzattól
(Újbuda), és bizony idén már be is mondta az igazgató néni, hogy a
különbőző osztályok tankönyvei 4.800 - 14.800 forintig terjednek.
Majd utána elmondta, hogy az elsősök idén is ingyen kapják a könyveket.

És ekkor jött a meglepetés: Idén a másodikosok is ingyen kapják
kerületünkben az alap tankönyveket. Ez nekem nagyon jó hír volt, annak
ellenére is, hogy éppen nem dobott volna hanyatt ha ki kell fizetni,
de így tudom másképp is ezt a pénzt a gyermekre fordítani.

Köszönöm az Önkormányzatnak.

Jól hangzik nem? Mit lehet még ehhez hozzáfűzni? Költözzön mindenki Újbudára!

Címkék: tanévkezdés

Felvették a gyereket az iskolába?

Idén lesz első osztályos a nagyobbik gyerekünk, úgyhogy bár tanárként az egyik oldalról ismerjük már az iskolát, egészen új élmény lesz majd mindezt a másik oldalról megtapasztalni. Ma délután van az ünnepélyes tanévnyitó, holnap pedig elkezdődik az iskola. Annak ellenére tele vagyunk félelmekkel, hogy ismerjük egy iskola működését, hiszen egészen más az, ha az ember küldi a gyerekét az iskolába, mintha ő várja ott másokét. Nekünk szerencsénk volt a választással, mert szinte probléma nélkül felvették a gyereket a helyileg illetékes általánosba, de rengeteg olyan történetet hallottunk, ahol ez nem így működött.

Volt olyan szülő, aki azt mondta, hogy az ő körzetükben mindenkit megkértek, hogy a gyerekét vigye inkább Pestre, mert a kistlepülésen nem lesz hely a gyerekenek. Ha mégis ide íratják, könnyen előfordulhat, hogy várnia kell egy évet. Egy másik ismerős a területileg illetékes, elég rossz hírű iskola helyett szerette volna máshová vinni a gyerekeét, de szinte kinevették, mondván az oda tartozóknak sem lesz elég hely. Olyan szinten visszafejlesztették, és visszafejlesztik az iskolahálózatot, hogy - főleg a kisebb településeken - teljesen kaotikus viszonyok uralkodnak. Sokkal több a gyerek, mint ahány férőhely van, az osztályokban nem ritka a 30 feletti létszám. És akkor még örülni kell, ha nem zárják be, nem vonják össze az oktatási intézményt. Ha valakinek van ehhez a témához kapcsolódó sztorija, az írja meg nekünk, hogy kitehessük, hadd okuljanak belőle mások is.

Indul az Ellenőrző blog!

Először is dióhéjban arról, miért is indítottuk ezt a blogot. Kezdjük azzal, hogy az iskola egy olyan hely, ami mindenkit érint, mégis alig beszélünk róla. Ki hosszabb, ki rövidebb ideig, de iskolába mindenki járt, vagy épp most koptatja a padokat, és itt egész életre szóló élményeket, benyomásokat szerez. A szülők azért aggódnak, hogy gyerekeik lehetőleg minél jobb oktatást, a diákok azért, hogy minél jobb jegyeket kapjanak, a tanárok meg azért, hogy kijöjjenek a fizetésből, vagy hogy ne törölje őket szájon az egyik nagypofájú apukakedvence.

Mi,a blog szerkesztői több irányból is érintettek vagyok az oktatásban. Másoddiplomás diákként, a gyerekeink révén szülőként és nem utolsó sorban tanárként is, így viszonylag jó rálátásunk van a magyar köz okatás helyzetére és annak problémáira vagy akár visszásságaira. Tudjuk, hogy a diákoknak, a szülőknek és a tanároknak is vannak gondjai, sérelmei, problémái, amelyek nap mint nap megnehezítik, vagy teljesen ellehetlenítik a helyzetüket. Sok esetben nincs kihez fordulni az adott ügyben, nincs kivel megosztani a problémkat, gondokat. Ebben szeretnénk segítséget nyújtani, és egy olyan platformot teremteni, ahol a gondokat, bajokat szülő, diák és tanár egyaránt megoszthatja egymással, és egy értrelmes párbeszédet folytathat a különböző, mindannyiunkat érintő témákról.

Szemtelenek, kezelhetetlenek, motiválhatatlanok a diákok? Pikkel rád a tanár, és olyan dolgokat enged meg magának, amit semmilyen szempontből nem lenne szabad? A gyerekedet hátrányos helyzetbe hozzák az iskolában? Bántják a többiek, de senki nem tesz semmit? Írj be a tanárok, diákok, iskolák vagy akár szülők képzeletbeli ellenőrzőjébe, azaz írj nekünk, és mi közzétesszük a problémádat, hogy mások tanácsokkal segíthessenek a megoldásban, vagy okulhassanak az esetedből. Küldj nekünk a-mailt, és megpróbálunk segíteni. Egy nap múlva elkezdődik az új tanév, de idén ezzel párhuzamosan az Ellenőrző blog is elindul. Ezennel becsengettek!

Címkék: blog tanévnyitó