Oktatás: pofon jobbra-pofon balra

Egy korábbi posztra -A buktatáson áll vagy bukik a jövő oktatása?- érkezett posztméretű hozzászólást teszünk ma közzé.

Kedves Ellenőrző blog!

Eredetileg a "A buktatáson áll vagy bukik a jövő oktatása?" című íráshoz kívántam hozzászólni, de mire leírtam, a mondandóm kinőtte egy sima hozzászólás méretét. Ezért elküldöm, s ha gondolják akár önálló reagálásként tegyék közzé. Nincsenek kétségeim, hogy az általam írottak esetleg nem mindenkinek fognak tetszeni, de ha már az oktatás irányítói nem vitatkoznak érdemben a témáról, akkor tegyük meg mi. Hátha egyszer végre elindul valami.

Szeretném a témát egy kicsit árnyalni, és a buktatás egy itt fel nem vetett céljára? nem inkább eredményére és hasznára rávilágítani. Ja és én is kiosztanék két pofont, egyet balra, egyet jobbra.

A bukás nem büntetés, hanem értékelés, illetve egy értékelés eredménye. Semmi több. Az, hogy a buktatott ebből mit profitál, az egy soktényezős dolog. Függ az egyéni képességektől, az érettség szintjétől (lehet, hogy ha egy évvel később kezd, akkor semmi gond nem lett volna), a szülőktől (nevelés, ösztönzés, számonkérés, fegyelem, motiváció, stb.) s persze a pedagógustól. Ez utóbbi azért valamelyest redukálható, hiszen ha 30-ból 28-nál működött a módszer, akkor azért olyan nagy gond nem lehet. Illetve lehet, de az nem azon a pedagóguson múlik. Lehet, hogy más módszer kellett volna annak a kettőnek, de ez az, amit a mai magyar oktatási rendszer nem képes kezelni. Nincsenek lehetőségek, pénz, s megfelelő elszántság sem az ilyen esetek kezelésére. Persze van egy-két alternatív műhely, de országos szintű kezelés nincs.

De visszatérve a bukáshoz, nem esett szó arról, hogy a buktatás nem csak az egyén, hanem a közösség érdekeit is szolgálja. Az az idióta rendszer, amit még annál is idiótábbak vezettek be (pofon balra), hogy a szülőre bízza a bukásról való döntést, egész osztályok 4 évi munkáját tette tönkre. 4 évig cipelték magukkal (a törvényalkotóknál is idiótább szülő miatt) az osztályok azt a gyereket, aki már az első osztályban elvesztette a fonalat. A növekvő követelmények, az egyre önállóbb munkavégzést igénylő tanulási módszerek miatt a felzárkózás esélye egyre távolabb került. A gyerek nem tudja követni az anyagot, jó esetben "csak" unatkozik, rosszabb esetben rosszalkodik is. Az osztályt visszahúzza, egyéni bánásmódot igényel, ami szintén nem tesz jót az osztály morálnak. Még sokáig lehetne sorolni. És mindenki szenvedett, rosszul járt. A bukott, a nem bukottak, a tanár, sőt az egész iskola. Hiszen a
következő negyedik osztály is megkapta az elsős szinten elvérzett diákot. S cipeli magával az iskola, amíg ki nem nő a tanköteles korból. Gratulálok.

Tehát a bukás visszaállítása nem varázsszer, nem oldja meg az oktatás gondjait, de legalább visszavesz egy pluszban rárakott terhet. Én már elsőben buktatnék, illetve sokkal komolyabban venném, hogy ki mehet elsőbe. Az óvodák sok szülőt megvezetnek, sokszor nemhogy eltagadva a tankötelesség törvényi szabályait, hanem kimondottan meghamisítva azt. Tehetik, hiszen sokakba beivódott a 6 éves a gyerek, iskolába megy reflex. Értem én az óvodák gondjait, de akkor sem szabadna így kilökni a gyerekeket.
Talán a jó megoldás egy 0-dik, iskola előkészítő évfolyam bevezetése lenne. Aki nem lenne elég érett az iskolára, de kinőtte az óvodát az ide kerülhetne. De az is átkerülhetne ide, akiről hamar kiderülne, hogy mégsem bírja az első osztályt. Ennek sokszor nem is a képességek hiánya, vagy az értelmi szint az oka, hanem egyéb, problémák. Ezeket pedig szakemberek segítségével egy év alatt jól lehetne kezelni, logopédus, fejlesztő pedagógus bevonásával. Persze ez ismét pénzt igényel. Csak hát olyan csoda módszer nem létezik, hogy kevesebb pedagógus, magasabb osztálylétszám mellett még növekedjen is a színvonal.
Lám lám, a megnövelt testnevelés órák hatására sem lett edzettebb az ifjúság. Ja, hogy arról már megfeledkeztek, hogy több testnevelés órához több tornaterem is kéne. (Vagy legalább egy, mert van ahol még ez a gond.) Nevetséges tornaszobáknak csúfolt lyukakban zajlik a testnevelés órák egy része.

Talán kisebbet kéne álmodni, de olyat, amit meg is tudunk valósítani. (pofon jobbra)

Ja és végül kilátásba helyeznék egy harmadik pofont is, remélem nem lesz rá szükség: a kötelező hittan oktatás sem fogja megoldani a magyar oktatás problémáját!