Beszélni is alig tudó makogó félidiótákat engednek útnak Amerikában?
Az amerikai oktatásról furcsa, egymásnak gyakran ellentmondó sztereotípiák élnek az emberek fejében. Azt gondoljuk róla, hogy semmit sem ér, az amerikaiak tájékozatlanok, alig tudnak írni-olvasni, másrészről pedig a világ első 50 legjobb egyeteme Amerikában található. Prinz Dani amerikai egyetemistaként megosztja velünk tapasztalatait az amerikai oktatási rendszerről, segítségével megtudhatjuk, hogy ez sem fehér, vagy fekete, több szinten is tanulhatnak a diákok, akár iskolán belül is.
,,Beszélni is alig tudó makogó félidiótákat engednek útnak”
Posztom címe egy, az előző cikkemhez írt hozzászólás részlete, amellyel a kommentelő az amerikai oktatási rendszert kívánja jellemezni. Teljes hozzászólása így hangzik:
,,Látszólag valóban sikeresebbek azok a társadalmak, ahol az iskolai oktatásból beszélni is alig tudó makogó félidiótákat engednek útnak (USA), de ne feledjük, hogy emiatt majd minden posztra, ahol érteni is kell valamihez, kénytelenek hagyományos képzést kapott első generációs bevándorlókat alkalmazni.”
Mivel az első cikkemnél valaki megkérdezte, hogy hol élek most, elárulom: az Egyesült Államok keleti partvidékén. Tehát legalább valamilyen képen van arról, hogy hogyan működik itt az oktatás, így most erről szeretnék beszélni egy kicsit. Azonkívül, hogy a hozzászólásnak alaki problémái is vannak (a félidiótákat, ha ez a szó létezik egyáltalán, nem útnak engedik, hanem útjukra engedik; első generációs bevándorlónak általában, nem mindig, azokat nevezik, akiknek a szülei bevándorlók, ami szerintem logikátlan, viszont így van), szerintem nagyon erős véleményt formál az amerikai iskolarendszerről, amely nem feltétlenül empirikusan igazolt. Azt könnyű lenne belátni, hogy nem igaz, hogy majd minden posztra bevándorlókat alkalmaznak, úgyhogy ezzel talán nem is foglalkoznék. Azzal viszont érdemes lenne foglalkozni, hogy miben különbözik az USA oktatási rendszere a magyarországitól, és hogy ennek milyen előnyei és hátrányai vannak. Mielőtt ezt megtenném, szögezzünk le két tényt: 1. az USA rendszere nem tökéletes, a ráfordított pénzösszegekhez képest egyáltalán nem hatékony, 2. ezt az amerikaiak is tudják, nagyon sokat beszélnek arról, hogy hogyan lehetne megreformálni a közoktatást.
Különbségek az oktatási rendszerekben
Az amerikai rendszer alapja, hogy a legtöbb gyerek a körzetéhez tartozó gimnáziumba jár. Tehát a lakhelyed alapvetően meghatározza a számodra ingyen hozzáférhető oktatás színvonalát. Ez egy nagyon fontos tényező, nagyon nagyok az eltérések az egyes területek között, részben a gazdasági, részben a politikai különbségek miatt. Emiatt egyébként nehéz képet alkotni az egész rendszerről. Ez nem olyan meglepő, hiszen Magyarországon kevesebben laknak, mint New Yorkban, tehát nyilván nincsenek akkora különbségek az országon belül, mint az USA két állama között. (Kérem a kedves hozzászólókat, hogy ne írjanak olyanokat, hogy de, nagyon más a budapesti Fazekasba, és a siófoki szakközépbe járni, ezt én is tudom. De ha az átlagiskolákat nézzük, Magyarország mégis egységesebb képet mutat.) Ennek ellenére vannak általános jellemzők, amelyek jelentősen eltérnek a mi rendszerünktől, ezeket szeretném megemlíteni. Az első ilyen tényező, hogy a körzetesítés miatt alaphelyzetben a különböző társadalmi csoportokhoz tartozó gyerekek, de méginkább a különböző képességekkel rendelkező diákok egy iskolába járnak. Ezt jelentősen módosítja két tényező: a különböző társadalmi csoportok lakóhelyének eltérése, ezt talán nem kell magyarázni. A másik tényező, amely viszont Magyarországon nem jellemző a magániskolák jelenléte. Amennyiben egy szülő elégedetlen a helyi iskolakörzet gimnáziumával, lehetősége nyílik, hogy gyerekét, persze sok pénzért, magániskolába járassa. Bár Budapesten is vannak magániskolák, ezek jelenleg nem kínálnak valós alternatívát, a legjobbnak tartott iskoláink (Fazekas, Apáczai, Radnóti, Piaristák, a lista tetszőlegesen folytatható) állami/önkormányzati/egyetemi fenntartásúak, és ingyenesen látogathatóak. (Nem véletlen a ,,legjobbnak tartott” kifejezés, hiszen nem állítom, hogy csak egyetlen módon, pl. az érettségi eredmények alapján, lehet mérni egy iskola teljesítményét, de ezzel most nem akarok foglalkozni.) Érdekes kérdés persze, hogy mi lesz majd a korábbi felvételi rendszer megváltoztatásának és az erősebb körzetesítésnek a hatása, érzésem szerint ez hosszútávon nálunk is a magániskolák megerősödését hozhatja.
Tehát azt látjuk, hogy a gyerekek viszonylag egy iskolába járnak a képességeiktől függetlenül, vagy legalábbis azt merem állítani, hogy állami iskolákból is el lehet jutni magas társadalmi pozíciókba, például az én egyetemen is azért a többség állami középiskolába járt. Viszont mégis lennie kell valaminek, ami differenciál a gyerekek között (azaz nem kell, hogy legyen ilyen, sok országban nincs, és ezek az országok amennyiben elég gazdagok hozzá elég jól szoktak szerepelni a nemzetközi felmérésekben). Ez a valami pedig a különböző szintű órák jelenléte az iskolákban. Míg nálunk többnyire egyféle matekóráról beszélünk, amikor azt mondjuk, hogy matek, esetleg valamiféle fakultációs rendszerről, közép és emelt szintű érettségiről, addig az amerikai diákok a középiskolában rengeteg különböző szinten tanulnak. A legalacsonyabb szinten lévő első gimnazista gyerek körülbelül a magyarországi általános iskola hatodik osztályának a szintjén van, egyszerű egyenletekről (tetszés szerint helyettesíthető más tantárgyak anyagával) tanul, a legmagasabb szinten lévő pedig részt vesz az úgynevezett Advanced Placement vagy Honors programokban, és többváltozós függvényeket derivál és integrál.
Ezek a különbségek persze kihatnak az egyetemekre is, tudjátok, azokra a híres amerikai egyetemekre. Az egyetemek egyrészt sokkal általánosabb képzést nyújtanak az első években, másrészt itt is megjelennek a különböző szintek. A különböző szintek alatt érthetjük a különböző szintű egyetemeket és az egyetemen belül választható eltérő szintű órákat is. Az amerikai egyetemekről is szeretnék majd írni a jövőben, egyelőre legyen elég ennyi.
Tehát azt már látjuk, hogy nem lehet arra leegyszerűsíteni az amerikai oktatásról alkotott képünket, hogy hülyék tömegeit önti magából. Szögezzük le, az amerikaiak nem hülyék, bármennyire is ezt a képet szeretné erősíteni a tévé. Nyilván sok hibájuk van, viszont képesek voltak kevesebb, mint háromszáz év alatt létrehozni egy nemzetet, amely erősebb (kérlek ne írjatok Kína közelgő dominanciájáról meg hasonlókról a hozzászólásokban, mert Kína nem egy szabad ország, így a kettő nem összehasonlítható), szabadabb és befogadóbb bármelyik másiknál. Lehet nem szeretni az amerikai kultúrát, viszont ignorálni alig. Európa sok szempontból le van maradva, például az oktatás terén, amiről szintén majd máskor írok, de álljon itt egy tény: egyetlen európai egyetem sem ajánlott fel nekem egy forint (eurócent, font) ösztöndíjat sem, így nem tudtam volna magamnak megengedni még az állami támogatással csökkentett tandíjak mellett sem, hogy Európában menjek egyetemre (leszámítva persze Budapestet). Ezzel ellentétben négy amerikai egyetem volt hajlandó a tandíjamat és a megélhetésemet fedezni négy évre.
És akkor még egy dolog a bevándorlásról. Igaz, hogy az amerikai gazdaság és társadalom sokat profitál a bevándorlók szakértelméből (lásd Neumann János és Teller Ede), viszont a másik oldalon hajlandó legalább valamilyen szinten befogadni a kevésbé sikeres bevándorlókat is. Abban az iskolában, ahol hetente kétszer korrepetálok a legtöbb gyerek néhány évvel ezelőtt érkezett a világ különböző részeiről (például Haitiről, Afrikából meg hasonló nem túl gazdag országokból), és ma itt járnak iskolába. Ez szerintem óriási dolog, és szeretném látni, amikor a Magyarországra érkező menekültek budapesti gimnáziumok tanulói lesznek, még ha nem is megy nekik jól a tanulás.