A tanárnő valószínűleg szívesen dolgozna külföldön, csakhát rossz volt idegen nyelvekből, és most itt kell neki normáltalan életet élnie. Nagyon sajnálom szegényt. De ha véletlenül kimehetett volna külföldre, akkor láthatta volna, hogy ott sem fenékig tejfel az élet, és abban a mítoszban sem hihetne, hogy máshol minde sokkal jobb.

Ha még pár évig úgy mennek itt a dolgok mint most akkor sajnos azt kell mondani realista. Én is feltettem már párszor magamnak a kérdést, h mi a túrót keresek én még itt? De mert sok dolog köt ide még ittmaradtam, de ha nem lenne semmi ami ideköt már nem gondolkodnék. Ha lenne most egy lehetőségem külföldi munkára sztem akkor is igent mondanék rá.

Miféle hozzáállás? Meglepően reális.

Mert milyen karrier elé néz egy gyerek mondjuk egyetemi diplomával?

Lehet belőle az állam szolgája: köztisztviselő, közalkalmazott, katona, rendőr (ez. kb 1 millió ember) - nem fog éhenhalni.
Lehet belőle cégrabszolga - nem fog élni.
Mehet külföldre - ugyebár.
Beállhat valami kis céghez - vagy fizetnek neki, vagy nem...

Ezek közül az állami szférában nem kell a nyelv, cégrabszolgaként, külföldön kell, kis cégnél meg vagy kell, vagy nem, de sehol nem hátrány.

Nem értem, hogy hol itt a baj...

Sok emberben az alakult ki, hogy a magyar határon túl a tejben-mézben folyó Kánaán van, csak minket ver a turáni átok... pedig... Miért lenne egyszerűbb külföldön, a gyökereidtől messze, egy idegen nyelven dolgozni olyanok között, akikkel semmi közös vonásod nincsen? Meg lehet tenni, de nem olyan egyszerű, mint azt sokan gondolják.

Itthon sem olyan rossz a helyzet, mint azt sokan gondolják...

@Alal:

Van ismerősöm, aki kiment és ő mondta azt, h ott sincs kolbászból a kerítés, de legalább nem bűzlik a szartól. Ott hagyják élni az embert, vállalkozhat is, és nem fogják szarrá adóztatni meg minden faszságért megbüntetni százezrekre pl. mert nem ad számlát egy szívességbőli cipzárjavításról ( megtörtént). Ráadásul a minimálbér is majd 2x akkora még utcaseprőként is jobban keresnék mint itthon, igaz valszeg drágább is az élet ott, de akik kimentek nem panaszkodnak, h anyagi gondjaik vannak. Nálunk meg csak adókat emelnek, új adók, minden csak emelkedik, kivéve a béreket. A sokadik bőrt is lehúzzák az emberről. Nemhogy nyugatra már keletre is érdemes menni, Békés megyéből pl. sokan mentek ki Romániába és azt mondják még ott is jobb, pedig az az ország is hogy nézett ki 20 évvel ezelőtt. Most meg rá se lehet ismerni. Bulgária dettó, Horvátország és Szlovákia szintén.

@Adani: Tudom, hogy anyagilag megéri, nem is ezt mondtam. Arra utaltam, hogy teljesen kiszakítva a régi környezetedből egy gyökeresen másik helyre bekerülni, nem a legegyszerűbb. Soha nem leszel ott otthon.

@Alal:

Én értem, sőt ezért nem hagytam még el az országot, túl sok minden köt ide, többek között a régi környezet, meg pont, amikről te is beszélsz. Eleve a munka miatt is költöznöm kellett 200 km-el odébb, és az is nehéz volt, az ismerősök rokonok, barátok pedig maradtak. És az még nem is akkora dolog ,mert vonattal 2-3 óra alatt otthon tudok lenni, de külföldről azért nem ugorhat haza az ember mindig és ilyen rövid idő alatt.

"arra tanítjuk, hogy ez a hazánk, itt kell boldogulnunk..."
Ez a ma embere számára csak maszlag... Nagyon sokaknak. Aki teheti, az megy. Látják, mi van itt, és mi van ott. Csodák nincsenek, csak tények.
Én ismerek olyan embert, aki nem akar menni... Barátok, kollégák ide kötik. Van ilyen. De legalább nem kurvult el az illető, nem a pénz az egyetlen istene és ezért szerethető.

Bajorországban élünk. Előtte sokáig otthon voltunk. Ezer szállal kötődünk a hazánkhoz. De jelenleg csak végső kényszer hatására mennénk haza. Ez van...

Nyilván fontos a pénz is, de ennél sokkal fontosabb, hogy a gyerekeimet nem frusztrált tanárok tanítják. A biciklink nincs lezárva a be nem kerített udvaron. Egyik kollégámról/ismerősömről sem tudom, hogy milyen párttal szimpatizál. Gondoljátok meg, proletárok! - így a választások előtt.

Haza kellene csábítani a külföldön élő magyarokból minél többet. Sokan közülük megélték, hogy "lehet ám normálisan is", és ez egy nagy tőke lenne.

Ide? Hazacsábítani? Ugyan... Nézz rá az emberekre, és eMo. jelenlegi helyzetére...
Aki megteheti menekül, és jól is teszi. Alig várom hogy én is így tegyek.

A tanarnő kicsit elvetette a sulykot csak probalt rájátszani az általa vélt közhangulatra hogy szimpatikus legyen. csak kicsit mellényult, előfordul.
Nyelvtanár vagyok és osztalyfőnök, de ilyet hogy külföldön csak jobb lehet biztos nem mondanék. mert nem igaz. Mondjuk Londonban előre köszönnek ha bemész egy boltba vagy éttermebe, normálisan beszélnek veled, tisztaság van általában, egy kultursokk amikor hazajössz és kőbanya- kispesten mocsok, kosz van, 10 percig keresed a kurva ujsagost ahol jegyet vehetsz a metrora mert a jegypénztar zárva, és nézed a londoni jolöltözött nők utan a cicanadrágos-pufidzsekis -agyonsminkelt-cigiző tizenéves prolikurva kinézetű izéket........feltűnik azert a különbség.

hite nincs:) -önbizalma, jövő képe etc.-
nem jövője nincs

Valami probléma van a hölgy fejében. Lehet, hogy csak annyi, hogy nem élt hosszabb távon külföldön.

Az sem pótolja az otthon érzését, hogy láncolatlanul hagyhatod a biciklit, és a munkatársaiddal mind egy célért dolgoztok.

Embere válogatja. Változó. Öcsém másfél évig dekkolt Németországban, aztán hazajött. Megbánta.

Én fél évig voltam angliában, nem bántam meg hogy hazajöttem, de azt sem hogy kint voltam. Kifizettem abból a pénzből amit ott -egyszerű szalagmunkásként kerestem- és folytattam a főiskolát, csak mostmár rendesen tanultam, mert tudtam hogy ilyen meló vár rám, ha nem teszem.
Az igazsághoz persze hozzá tartozik, hogy infó szakra mentem át villanykarról, mert ez előbbi érdekel és szívesen tanulom még a villanykar...

Hogy a tárgyhoz is írjak, tényleg sok esetben csak külföldön tud boldogulni az ember, és nem, ott sem kánaán, pusztán megfizetik a tudásod, megfizetik azt hogy tanultál egyetemen, és megfizetik azt hogy képes vagy új dolgokat megtanulni akár olyat is amit ezelőtt sosem láttál, de van hozzá érthető dokumentáció. Elvileg ezt a célt szolgálja a diploma, megtanít tanulni és átlátni az összefüggéseket.

Gyerekkoromban én is ábrándoztam arról, milyen jó lehet külföldön, az álomországom az NSZK volt... gyerekként. Mert mindenki azt hajtogatta, hogy ott minden jó és szép, a kerítés is kolbászból van, mindenki kőgazdag, néztük a Balatonnál a sok német rendszámú BMW-t, Mercedest, azt, hogy nekik semmi nem drága... itt nálunk. Csak azt felejtettük el, hogy aki megengedheti magának, hogy külföldön nyaraljon (még ha az a külföld egy csóró kelet-európai ország is), az eleve nem szegény, még német viszonyok között sem. Ott sem mindenki Mercedessel és BMW-vel jár.
Ennyi erővel a Maldív-szigeteken is hihetnék azt, hogy Magyarország nagyon gazdag, mivel ott még ők sem láttak szegény magyart.

Aztán felnőttem, itthon maradtam, és azt hiszem, itthon is megtaláltam a számításomat, van munkám, van családom, és nem élünk rosszul. Lehet, hogy külföldön egy szobával nagyobb házunk vagy lakásunk lenne, lehet, hogy kétszer annyi spórolt pénzünk lenne, mint itthon, de szerintem nem éreznénk jobban magunkat, még ha ott is lennének barátaink, társaságunk.
És az is lehet, hogy rosszabbul élnénk odakint, mert időközben azért csak kiderült, hogy máshol sincs kolbászból a kerítés, máshol is vannak szegények még a bennszülöttek között is, tehát egy idegennek sincs garantálva, hogy megtalálja a Kánaánt.

Én biztos, hogy jobb anyagi körülmények között sem érezném jobban magam külföldön, mint itthon. Ettől függetlenül, aki úgy gondolja, hogy jobb lesz neki máshol, hadd menjen.
Csak ne úgy álljunk hozzá, hogy itt minden szar, mert ez Magyarország. Nem az ország teszi az embereket olyanná, amilyenek, hanem az emberek az országot olyanná, amilyen.

Vagy valaki úgy gondolja, hogy ez a 93 ezer km2-nyi földterület és víz tette őt vagy mást szerencsétlenné/rosszindulatúvá/iriggyé/tolvajjá?

Az összes külföldön élő barátunk,rokonunk,ismerősünk ott akar maradni,ahol van,nem vágyik haza.Van,aki 50 éve,van,aki20,van,aki két éve él kint.(Anglia,Ausztria,,Fr.o.)Mi a baj azzal.ha a fiatalok elmennek világot látni,tanulni,dolgozni? Hogy nem jönnek vissza?
Akkor tényleg nem lehet itt olyan jó,nem?
Amúgy,régen még az inasok is körülnéztek Európában,mielőtt bezárkóztak a magyar valóságba,és letelepedtek kis falujukban,nem?

Úgy nevelem a gyermekeimet, hogy értsék ami körülöttük zajlik, tisztában legyenek a lehetőségeikkel és a veszélyekkel, meglássák az apróbetűs részeket. Taníttatom és tanítom őket idegen nyelvekre, én is több nyelven jól beszélek. A húgom a fél világot bejárta, most nagyon messze él, és boldog. Mindkét öcsém és én is éltünk, dolgoztunk külföldön, és itthon élünk. Nincs értelme kijelenteni, hogy "magyar ember Magyarországon éljen," (kár, hogy nem voltál ott Trianonban!), vagy hozzuk haza a szürkeállományt. Mindenki ott boldogul, ahol tud. Ismerek ide "diszidált" angol, ír, amerikai, holland, német, orosz, görög családokat, többet is. A posztban szereplő tanárnak lehet, hogy éppen rossz napja volt (meg előtte is, no és utána is, sok-sok rossz napja), de ő ettől még lehet jó ember. Talán az elszalasztott lehetőségeit (Hufnágel Pistit?) siratja.

Itt a legszebb, és járjátok a világot, hogy erről megbizonyosodjatok!

Szerintem csak realista a tanárnő.
Igen, külföldön sincs kolbászból a kerítés, de itt legalább meg lehet élni normálisan. Lehet hogy majd hazaköltözünk valamikor, de nem most, mert per pillanat nem érdemes hazamenni. Ennyi.
Mert hazamenni mindig lehet : de ha valaki sose próbálta ki magát külföldön, akkor lehet hogy egész életében bánni fogja.