Ezek a mai fiatalok....

Nagy örömmel adjuk közre Melkaart levelét. Tartalmas kommentjeit ismerve, most is egy nagyon érdekes gondolatmenetre számíthatunk!

Elöljáróban: vitaindítónak szánom a posztot, nem gondolom, hogy Mózesként hordom magammal kőtáblán az igazságot. Arra a kérdésre próbálok választ találni, hogy valóban romlik-e a színvonala a mai ifjúságnak, illetve mennyiben más, mint volt ez a megelőző években, évtizedekben. Nem utolsósorban pedig: ha van változás, hogyan kell(ene) változnia az oktatásnak. (gyanús, hogy hosszú lesz)
Magamról annyit, hogy 30 éves vagyok, 5 évet dolgoztam elitgimnáziumban, kettőt általános és szakközépiskolában – ebben a sorrendben. Nem olyan régen még a barikád túloldalán álltam, az idő még nem torzította el az emlékeket annyira.
Gyakran elhangzik, hogy a mai fiatalok butábbak, mint régen. Kezdjük egy gyakran feltett kérdéssel: mi értelme van annak, amit tanulok, mire fogom ezt használni? Nos, a közoktatásban talán a nyelv az egyetlen, amit ilyen értelemben érdemes tanulni, aminek közvetlen haszna van (ne menjünk most bele a nyelvoktatás helyzetébe). Minden más tantárgy képességfejlesztés – jelentkezzen aki valaha használta a középiskolai tantárgyak bármelyikét anyagszerűen az életében (de akár egyetemen is, ki integrált már papíron analízis zhn kívül?) Megoldási sémákat, gondolkodásmódot, egyfajta precizitást, igényességet, és még ezernyi dolgot sajátít el a tanuló az adott tantárgyakon keresztül – nem az a lényeg, hogy tudj ezer évszámot, hanem, hogy képes legyél rendszerben gondolkozni, érvelni, adott esetben nagyobb mennyiségű új információt hatékonyan, gyorsan feldolgozni.  A sokat kárhoztatott lexikális tudásról – az emberi elmétől nem idegen igen nagymennyiségű információ befogadása. Nem öl meg 1000 évszám sem. A Nobel-díjakat halmozó „nagy generáció” egy erősen poroszos, hallatlan lexikális tudást adó és elváró iskolarendszer terméke – a nyolcvanhoz közelítő matektanár gond nélkül beszélget velem az ógörög nyelvről, gond nélkül idéz olyan szövegeket, amiket én szigorlatra se, pengeéles fejszámoló, szellemileg friss ember. Nem egy ilyet ismerek, egy se 65 alatti. Miért?
Ami változott. Ma egy átlagos gyereknek nem, vagy ritkán olvasnak mesét – egészen kiskorától készen kap mindent, színes, szagos, mozog – nincs szüksége vizualizációs képességre, ott van előtte, látja. Ezzel párhuzamosan olyan lyukak tátongnak a szókincsén, ami megnehezíti a dolgát a későbbiekben (idén egy kb. 120 fős mintából senki sem tudta, mi az a Golgota – ünnepélyen került elő – enélkül mit ért a versből?) – egy átlagos tankönyvi szövegben talál leckénként 1-2 új szót (vetés, aratás, cséplés – sose hittem volna, hogy ez 15 évesen ismeretlen szó)
Ezután belép az általános iskolába, ahol, ha a szülei is úgy akarják, négy év alatt elvégez négy osztályt, akkor is, ha nem tud olvasni –így aztán pl. nekem kéne ötödikben megtanítanom írni-olvasni történelem órán. Nem nagyon sikeres – így aztán megóvjuk az évismétlés stresszétől az elsősöket, cserébe viszont vannak 17 éves hatodikosaink, akik csak azt várják, hogy ne legyenek tankötelesek, akik részint nem tudnak olvasni-írni, másrészt 12-13 évesekkel vannak összezárva.
Ehhez járul az a biztos tudás, hogy őket nem lehet kirúgni, bármit megtehetnek. És tényleg. Már mi is kiröhögtük az igazgatói intőt is, most az a reakció, hogy „írjon be még egyet”. Pontosan tudja, hogy 18 éves koráig ő ott van, ha akar – a világon semmi nem motiválja, és a hiányos előképzettsége folytán képtelen is vinni az adott évfolyam követelményszintjét. Ebből van az, hogy inkább puskázzon…akár érettségin is. Ha egyszer lenne egy szigorított érettségi vizsga – ahol a diákok semmilyen formában nem érintkezhetnek a tanáraikkal, nem puskázhatnak – egész meglepő számok jönnének ki. Nem jók. Ott tartunk, hogy 17 évesen nem tudnak kitenni 2 szám közé egy relációjelet helyesen.
Kiveszett a küzdőszellem – legalábbis szakközépben – egyszerűbb azt mondani, hogy nem tudom, és várni, hogy a tanár megmondja a megoldást, mint gondolkozni. Nem írnak házi feladatot, kategorikusan kijelentik, hogy ők nem értik ezt az egészet – nem is tudja megfogalmazni, mit nem ért, így nem könnyű segíteni. Szilárdan hiszik, hogy azzal, hogy bejönnek az órára, ahol beszélgetnek, zenét hallgatnak, sminkelnek, stb., azzal ők megtették a rájuk eső részt. Innentől a tanár hibája, mert nem jól magyaráz, nehéz a dolgozat, és hasonlók. Azt a mondatot, hogy „a bronz réz és ón ötvözete”, úgy, hogy elmondtam, hogy ez lesz a dolgozat beugró kérdése, az osztály 70 százaléka nem bírta papírra vetni.
Közhely, hogy a tanulásnak nincs értéke. Ötödikes gyerektől hallottam, hogy nem érzi elhibázottnak (nem ezzel a szóval) az életét, faterja is 8 általánost végzett, mégis megkeresi a 160 rugót (építőipar…). Motiváld arra, hogy tanuljon.
Összességében azt gondolom, a dolgok igenis változtak. A mai diákok nem hinném, hogy butábbak lennének, mint elődeik, de kevesebbet tudnak. Kevesebb fogalmuk van a világról, amely világ jelentősen kitágult, és gyorsabban változik, mint pár évtizede. Azt gondolom, az iskolának ebben a világban való helytállásra kellene felkészítenie. Divatos érv, hogy az iskolának használható tudást kell adnia – de vajon mi a használható tudás? Még inkább: mi bizonyul használhatónak 20 év múlva? Te meg tudod mondani? Azt hiszem a „használható tudást”, bármi is legyen az, a felsőoktatásnak kell szolgáltatnia (ne essék ehelyt szó arról, milyen hatásfokkal teszi ezt). A közoktatás feladata csak egy általános fejlesztés lehet – nem baj, ha az innét kikerülő emberek írni-olvasni-számolni tudnak, beszélik és értik az anyanyelvüket, valamelyest eligazodnak a világban, tudnak érvelni, kapnak valamilyen értékrendet. Ehhez eszköz csupán a tananyag, egyfajta kályha, amitől el lehet indulni. Valamiről vitázni csakis ismeretek birtokában lehet, próbálj kommentelni úgy, hogy ismereteid mondjuk a kereskedelmi adókból és hollywoodi filmekből szerzed. Egyszerűen nem tudom a mai világot tanítani történelemből az előzmények ismerete, bizonyos alapvető fogalmak ismerete nélkül, kellenek hozzá azok a fránya görögök is.

Mit is lehetne/kellene tenni?
Szerintem az oktatásnak nem szabadna kötelezőnek lenni. Nincs szükség ennyi érettségizett emberre, pláne diplomásra – nem kellene teljesítmény nélkül papírt adni boldog-boldogtalannak. Akár differenciáltabb követelményszintekkel, de mindenki csak olyan papírt kapjon, amennyi a tudásának megfelel. Nem baj, ha valaki annyira képes, hogy írjon-olvasson, és ne írjon alá semmit, amíg nem olvasta el. De ne kapjon úgy érettségit, hogy a tanára diktálja le a feladatok megoldását. Ne kelljen 18 éves korig bent lennie a közoktatásban annak, aki nem akar. Akár kössünk az iskolába járáshoz bizonyos kedvezményeket – családi pótlék, egyebek – legyen érdekelt a diák, és a család abban, hogy iskolába jár, de ha dolgozni szeretne 14 évesen, ám tegye, lássa milyen a munkaerőpiacon. Legyen felnőttképzés, ha mégis szeretne papírt szerezni. Legyen szakmunkásképzés újra. Legyen szegregáltabb az oktatás. Legyen jobb a tanárképzés. Címszavakban kb. ennyi jutott eszembe hirtelen – lehetne, és talán érdemes lenne vitatkozni, részletesen kidolgozni ezeket.