@BKV reszelő: Nos, a magyar irodalom művészettörténeti értéke messze kevesebb, mint amekkora súlyt képvisel az iskolában. Íróink-költőink munkássága nagyrészt érthetetlen a történeti háttér, sőt az életrajzok ismerete nélkül. Felhívom a figyelmed, hogy ez a műelemzési módszer csak a 20. század elejének orosz irodalmi világában jelent meg, és ma már nálunk fejlettebb kultúrális életű országokban nem tekintik kizárólagosnak. Valamint a nagyrészt politikai, és polgárháborús irodalmunk egy 10 éves gyerek számára érthetetlen, ez pszichológia, nem tanmenet kérdése.

@nsocsi http://bezerédj amália.blog.hu: még egyszer: ha egy gyerek figyel az órán, amivel kapcsolatban az anyag fel van adva, akkor meg kell, hogy tudja csinálni a házit, még ha nem is egy agytröszt. Főleg, hogy a legytöbb szülő sem az. Az enyémek sem atomfizikusok.

@Magyarvagyok_Nemturista: A tokonrugast is mindneki tuleli, az meg nem jelenti azt, hogy ertelmes, kellemes, vagy hasznos.

A hazi feladatot el kell torolni. Semmi ertelme, hogy egy gyerek tobbet dolgozzon, mint a szulei, csak megutaltaljak az osszes tantargyat meg ugy altalaban a tanulast.

@céerem: Igen, ez idegen nekem is a cikkből... Kétszer kérdeztem a szüleimet ált. isk. + gimnázium alatt házi kapcsán. 1. Fizika házi, már a kérdést sem értettem, nem is emlékszem rá; 2. Rajz házi, kétiránypontos perspektívával kellett házat rajzolni, és én kör alapút akartam, de azt nem magyarázták el órán. (Végül egyest kaptam, nem hitte el a tanár, hogy én rajzoltam.)

ennyire gáz posztot...

1. "ami nem fért bele az órába, az bizony házi feladat. Így azonban nem az egyéni gyakorlást segíti"

és ez kinek a hibája? bizony a tanáré, és nem a rendszeré. akkor meg nem tiltakozni kéne, meg nyavajogni, hanem a dolgukat rendesen végezni.

2. "a szülő a munkahelyén olvassa a kötelező könyvet és írja az olvasónaplót"

a gyerek meg plázázik meg nintendózik otthon.

amúgy meg mi is a baj az olvasónaplóval? hasznos, ha megvannak a többszáz oldalas könyvek 20-30 oldalban egy kis füzetben leírva, összefoglalva. de pl. az éretségi szempontjából is hasznos, ha a tanulók megtanulnak tömören, lényegretörően fogalmazni, összefoglalni.

"a kedvenc könyvét mesélhetné el a diák"

Nálunk volt is olyan, mindenkinek kellett beszámolót írnia a kedvenc könyvéről. elárulom, az osztály 90%-a ponyvából, meg Harry Potterből írt. akkor ennyiből kéne hogy álljon az irodalom oktatás?

"az elavult értékrendet súlykoló, nehezen olvasható"
édes Istenem, olvastál te már Jókait? Mikszáthot? Móriczot? Kosztolányit? Illyés Gyulát? Gárdonyit?

Jéééézusom.

Az olvasónapló és a verselemzés egy baromság!Belemagyarázás,egy fajta szabadságkorlátozás! A lusta pedagógus követeli meg az olvasónaplót.

Az olvasónaplónál már csak a kötelező verselemzés a jobb, lényegtelen ,hogy a gyermek miként látja, számára mit jelent... ami a kedves tanerőnek le van írva na az fontos.. Igy sikerült az összes verset, rövid lélegzetű irományokat megutáltatnia a tanárnak...

@nsocsi http://bezerédj amália.blog.hu: Legnagyobb baj tényleg ott van, hogy a tanár a leírt tanmenetéhez szigorúan ragaszkodik. Nem csak az általános iskolában, hanem a középiskolában is komoly probléma, hogy a diákok, ha elakadnak a tananyagban, a tanárt nem érdekli, és annyit néz, hogy tudja az anyagot, vagy nem...Ha tudja, az jó, ha nem, akkor meg jön a már említett büntetés...Pedig nem is biztos, hogy a tanuló hibája, de ezt senki se fogja kérdezni. A lemaradó diák fusztrált, mert lemaradt, a tanár fusztrált, mert nem tud rendesen haladni, a szülő meg tényleg semmit nem tud ezügyben segíteni, csak fusztrált marad a gyerek miatt.
Nemrég még én is iskolába jártam, és bizony volt, hogy osztály szinten kellett volna az extra magyarázás bizonyos tantárgyból, és nem kaptuk meg, lemaradtunk, a tanár meg csodálkozott, hogy miért nem figyelünk, miért beszélgetünk, stb, stb. Hát pont azért, mert amiről magyarázott, nem értettük, és hiába figyeltünk, úgyse értettük volna miről magyaráz. Persze ekkor veszi magát észre a tanár, hogy senki nem figyel rá, és orditozik...de hogy meghallgasson valakit, hogy miért nem figyelünk, az persze sose volt kérdés...
Alapvető gondok vannak az oktatásban. Unalmas órák, már el se hiszem, hogy érdekli a tanárt, amiről magyaráz, szárazon odalöki a tanuló elé, a tanuló meg bealszik olyan unalmas az egész, és csoda, hogy a 4.órában már mindenki a padba veri a fejét, és lefáradnak. De szerencsére vannak normális tanárok, akiket tisztelnek a diákok. Kedves szülők fordulhatnának hozzájuk, hogy szerintük miért kedvelik őket jobban a diákok, mint a többi tanárt:)

SOK a házi vagy kevés?

@herut: Az olvasónaplóval kapcsolatos összefoglalási készséget nem ragozom. Hasznos. Nintendo meg PS meg XBox helyett lehet értelmeset is csinálni.

Verselemzés. Basszus, elemeztél már verset úgy is, hogy megértetted? Nem belemagyarázás. A költő azért költő, mert azt, hogy pl. "szerelmes vagyok", ezerféleképpen tudja leírni. És már ne is haragudj, de a mai fiataloknak, akik msn-en, meg facebookon nőnek fel, igenis ügyelni kell a szókincsükre és a képzelőerejük fejlesztésére. Ezek alapdolgok. Amikor ilyen szavakat használnak: lájkolni, vok, köcike, cupi, stb... Katasztrófa.

90% ban tényleg baromságokat kell tanulni. Történelem, irodalom...Nem attól lesz művelt a diák, ha a Petőfi Sándor verset úgy elemzi, és úgy látja a sorokat, ahogy a tankönyv megírja. Alapból hülyeség a verselemzés. Történelemből is simán kihagyják a lényeget. Csak az okosok ott fent kitalálják, hogy mit tanuljon a diák, és akkor azt kell. Senkit nem érdekel, hogy csak a száraz baromságot nyomják a gyerek fejébe, ami köztudottan senkit se érdekel. Aztán csodálkoznak, hogy elbutul a magyar, és ott tartunk, hogy nemzeti ünnepeken tüntetni járnak, rongálnak, meg fikázzák a Danubiust és a Slágert, és a hallgatóikat amiért szomorúan búcsúznak el egymástól.

@herut:
Ezzel egyet kell, hogy értsek, méghozzá amiatt, mert a "van/nincs rajta sapka" esete.
Ha a gyerek elmondja mit mond neki a vers, akkor azért egyes, mert semmi köze a könyvben leírtakhoz, ha pedig a könyvet mondja fel, akkor azért egyes, mert nincsenek saját gondolatai.
Tehát mire is jó a verselemzés?

@Áddám: Már bocs, de sokkal rosszabbak pl. az Amerikaiak, akik a saját 500 éves történelmükön kívül semmit nem tudnak.

@nsocsi http://bezerédj amália.blog.hu: Sok vagy kevés? A kevés is lehet sok, ha nem érti a tanuló. Mert a tanár feladja házinak, amit órán még nem adott le. Naplójában kipipálja ezzel, hogy leadta az anyagot, másnap meg aki nem értette meg az kap egy 1 est a nem elkészített házira...meg le is maradt az anyagban. A tanárok 95% át meg nem érdekli tovább, halad az anyaggal.

@céerem: De ne hasonlitsuk magunkat amerikához, azok gyökerek...ne amerika legyen a mérce, ha az értelmi szintet nézzük. Bár sajnos lassan magyarországon is olyan agymosás folyik, mint az usa ban...

@Áddám: és a Nyugat-Európaiak, akik keverik a fővárosokat és történelmet, stb...?

Tisztelet mindenkinek!

Ahogy olvasom a hozzászólások az körvonalazódik bennem, hogy bizony mintha nem vettük volna észre mi huszonos-harmincakárhanyas korúak, hogy bizony a mi ált.isk - középsulis éveinkhez képest a világ, a tanítási metódus és úgy egyébként szinte minden megváltozott. A változás nem feltétlen volt jó, de attól még megtörtént. Lehet hogy néha még némi nosztalgikus színe is van az emlékképeknek, da attól még a tény nem változik, miszerint elromlott valami!!! Amíg nekünk még magyaráztak és tanítottak a pedagógusok, addig ma már a legtöbbjük szinte csak feldobja a táblára az okosság kétharmadát, a többi ott van szerinte a könyvben, a gyerek meg küzdjön meg vele ahogy akar, ha nem megy akkor ott a szülő, ha egyik sem tudja a tudást a gyerek fejébe gyűrni hát akkor I.J.! A klasszikus házifeladat értelmezés ma már rég nem áll meg a lábán, azaz nem gyakorlás, hanem hiánypótlás - sajnos. Szükséges volna, muszájos volna megtartani a klasszikus értelemben, de így ahogy most alkalmazzák kicsit elsiklott rossz irányba az egész funkció.

Kötelezők
Nagyon is egyet értek azon kommenttársammal, aki szerint a kötelezőkre szükség van, az olvasónapló pedig ( bár az én időmben nem rémlik hogy lett volna ilyen ) egy szükséges rossz. Persze meg lehet azt úgy is kreálni, hogy a tanár egy kérdéshalmaz segítségével vezérfonalat ad a gyereknek, így aztán tényleg figyelmesen olvassa el az adott részt, nem pedig átrágja magát rajta és gyorsan leírja ami megragadt neki.
Amikor a szülő írja meg a gyerek helyett akkor jön a kérdés a fejemben: feltétlen muszáj így szülőnek lenni? Persze könnyít a "szegény gyerek" sorsán, csak épp azt a tapasztalást nem szerzi meg a gyerek amiről az egész szólna. Szerintem.
Hja és igen, a kötelezők tematikája! Valóban lehetne nem a klasszikusokra építeni az egész rendszert, lehetne modern olvasmány élményeket adni, csak akkor épp az vész el a rendszerből amit titkoltan célul tűzött ki a megalkotója: azaz hogy a gyerek találkozzon azzal az értékkel is, amit egy Mikszáth, egy Arany János, egy Móricz Zsigmond jelent, ne pedig csak J.K. Rowling illetve Erich Kästner legyen az értékadó, csak mert könnyebben olvasható. Hja hogy komplexebb tudást igényel egy magyar klasszikus?! Szerintem egy gyerek bátran kérdezhet akár anyutól-aputól, akár a pedagógustól is. Vagy ez már háborgást okoz a deklarált felnőtteknél?! Akkor másik kérdés: miért vállalta az adott feladatot, miért lett pedagógus illetve miért vállalt gyereket ha maga nem akar értéket közvetíteni, nem akar a gyerek számára adni csak gondozni azt a szerencsétlent???

@SirDexthor: Ez ugyannak a rossz megközelítésnek egy jobb megvalósítása :)
Ez is bűnözőnek kezeli a diákot, akit rá akar kényszeríteni arra amit az nem akar. És furmányos kérdésekkel lebuktatni, ha sumákol.

Tanárszakon a módszertani alapokat oktató úriember (egyiptomi származású) mindig azt mondta, hogy jó dolog a házi feladat, de óvatosan bánjunk vele. Mindenképp javasolta, de CSAK gyakoroltatási céllal, nem büntinek.

Középsuliban elég gyorsan rájöttünk, hogy a kedvenc elektronika oktatónk általában a példatár valamely feladatát dobja be dolgozatokban, némi átdolgozással (amik többségében házinak voltak feladva az adott téma órai feldolgozásakor), szóval készségszinten "verte belénk" a tudást.
Természetesen meg is lett az eredménye, villamosmérnökként diplomáztam, és annyira tetszett a tanári hozáállása, hogy az ő hatására a mérnöktanárit is letettem. Azóta is személyes példaképen az úriember...

Az irodalom megutáltatásának legkiválóbb módszereit rajtam is tesztelték az iskolában, sajnos sikerrel...

De ami a házikat illeti, ott én nem konkrétan az olvasónaplóval látok gondot, sőt konkrétan másfajta feladattal sem. A gond a tanerők mérték(nem)tartásával van. Mert az addig rendben van, hogy a hf a tanultak begyakorlására való, meg hogy ismétlés a tudás (rohadt q*) anyja, na de szerencsétlen gyerek nem tud annyifelé szakadni, ahány tantárgyat tanul!

Nálunk pedig a következő volt az általános tapasztalat:
(1) Minden tanár úgy adott föl házit, mintha a sajátján kívül más tantárgyak nem is léteznének, azaz egyetlen tárgy házija is simán felemésztette a fél délutánt, tárgyból meg ugye tudjuk, mennyi van, még akkor is, ha leszámítjuk a (már ahol) házimentes készségtárgyakat. És akkor még ezek mellett legyen ideje több száz oldalas kötelezőket olvasni.
(2) Az se érdekelte őket, hogy adott osztályban mikor van a következő óra, ha panaszkodtunk, hogy holnap, akkor előbb csodálkoztak, hogy jééé tényleg (mintha direkt nem is akarták volna figyelembe venni, ezért utána se néztek az órarendnek), aztán kijelentették, hogy tetszik nem tetszik, tanulni kell, és feladtak másnapra ugyanannyi házit, mintha egy hét múlva lenne a következő óra.
(3) Az előbb említett helyzet korántsem volt rendkívüli, sőt kifejezetten gyakori volt, mert az órarendszerkesztés mindig, mindenhol kizárólag a tanárok érdekeit (kevesebb lyukasóra, több szabadidő, ne kelljen heti 5 napon befáradnia, stb...) vette figyelembe. Heti 2 órát rendszeresen tettek egymás utáni napokra, sokszor a heti hármat is.
(4) És ehhez már csak hab a tortán, hogy amikor én jártam suliba, akkor volt egy kisebb felfutás a gyerekszámban (ami demográfiai léptékben bolhafing, de az iskolarendszer túlterheléséhez épp elég volt), így váltott műszakban jártunk délelőtt és délután, természetesen a két héten két totálisan különböző órarenddel (ráerősítve az előzőekben írtakra). Na most akkor el lehet képzelni, hogy a gyerek hazaér este 7-re, és akkor álljon neki megcsinálni másnapra a leckét, mert délben ugyebár a t. szülő már nem tudja leellenőrizni iskolába menet előtt, hogy megvan-e minden. Emlékszem olyanra, amikor apa+anya+én, 3 db számológéppel felszerelkezve, együtt robotoltunk a matek meg fizika lecke fölött este 10-kor...

Mindez a 80-as években volt, nem hinném, hogy azóta javult a helyzet valamiben, a 4-es pontot leszámítva.

@Áddám: A ma már egyetemre járó amerikai ismerősöm 14 évesen nem értette a zárójelezést matekban, pedig akkor tanulta. Ez nekem nagyon nagy sokk volt. Hozzáadott a nacionalizmusomhoz egy keveset.

@maxt: VÁÁÁÁÁÁÁÁ!
Miért "sajnos" az, ha a gyerek házimunkát végez?!?!?!
Basszus a munkára nevelés az nem kommunista lózung, hanem fontos feladat! Csodálkoztok, ha egy gyerek nem tanul meg dolgozni, fiatal felnőtt korában csak lébecolni, ügyeskedni meg léhűteni bír? Nem azt mondom, hogy küldjük le a bányába szénért, vagy varrjon cípőt a nyugati uraknak, de mosogatásba, takarításba nem hal bele, sőt megtanulja értékelni a munkát, esetleg megtanul háztartást vezetni esetleg főzni. Hasznos tudás az.

@nsocsi http://bezerédj amália.blog.hu: Ténlyeg tegyük össze, mert zavart érzek az erőben :)
Namost akkor KI gondolja, hogy a gyereknek gyakorlásra van szüksége? MErt egyszer azt mondod, hogy a tanár a szakember, másszok meg azt, hogy te látod, hogy a gyereknek mi megy és mi nem?
Akkor most a tanár csak arra jó, hogy feladatokat adjon, arra nem, hogy megytélje, van-e szükség azokra a feladatokra?

Ha már kötelező olvasmány...arra tényleg szükség van...de rájöhet a tanár is, hogy feladhat akármit, lásd, anno 9.es koromban az Antigoné...Tutira mondom, hogy senki se érti, hogy az miről szól:D Meg, hogy nemsokan olvasták el, az is biztos. Nem ilyen kötelező olvasmányokat kell adni. Értem én, hogy fontos, hogy az ember minél több úgymond "klasszikust" olvasson el, de ha az első alkalommal az tudatosul a gyerekben, hogy a könyv nehezen olvasható, unalmas, nem érdekli, akkor a következő könyvnek esélyt sem ad...Épp ezért kellene az elején a rugalmasság, válasszon egy 20. századi könyvet. Tanár dolga annyi lenne, hogy csinál mondjuk egy 20 könyvből álló gyűjteményt, ami tartalmazza a könyv szerzőjét, címét, és egy pár mondatos leirást a történetről. A kutyaimádó kislány meghallja a skót juhász történetét, és máris a magáénak érzi a könyvet, beleéli magát, és első élménye pozitív. Máris máshogy értékeli a könyvet. Később amikor már nem választhat a könyvek közül biztos nem akkora lelkesedéssel, de elolvassa a könyvet.

Na ez egy izgalmas poszt! Megszállott író és olvasó ember vagyok, olyan szinten, hogy nem is értem azokat, akik nem ilyenek... Most finom ízelítőt kaptam, milyen sokfélék vagyunk. Utáltam az iskolát és a házi feladatot én is, sőt, rettegtem attól, hogy a legnagyobb kedvenceimet tönkretegye a magyar tanár úr, azzal, hogy megmagyarázza. Mondjuk senki és semmi nem tudta volna velem megutáltatni az olvasást és az írást. Igazából nem tudom az ilyen irányú hajlam mitől függ, nyilván családi és egyéb okai is vannak, de az tragikus, hogy a mostani gyerekek többségét tényleg csak a divatos okkult szemetek érdeklik, de azok is inkább filmen. Kortünet lehet, amin nem tudom, lehet e segíteni.

@Magyarvagyok_Nemturista: Hülye vagy te, nem túrista! Ha túrista lennél megérteném, hogy nem látod mi van ebben az országban, de így?
Igen, több generáció felnőtt a hibás oktatási rendszerben, nézd meg a felnőtteket: mutyi, ügyeskedés, butaság. Hasznos munkát végezni kevesen tudnak, mégkevesebben szeretnek. Olvasni utálnak, irodalmat olvasni meg pláne. És mind írt gyerekkorában olvasónaplót!

Akkor szerinted jó ez így, ahogy van és csak felfújják a problémát?

Érdekes, amikor én jártam általános és középiskolába, senki sem sajnált minket. Cipeltük a táskát alsósként - ma már olyan húzós táskával járnak a gyerekek, mint amivel utazik az ember. Jegyeket kaptunk - és nem lettünk emiatt depressziósok. Most pedig már a házi feladatot is meg kéne szüntetni? Szegény, szerencsétlen gyerekek. Kíváncsi vagyok, milyen felnőtt lesz az olyanból, aki úgy kerül majd ki a középiskolákból is, hogy nem hallott még követelményekről, teljesítésről...

Az olvasónapló hülyeség ez tény, a sok kötelező is. Olvassa el, ami tetszik neki, a kötelezők nagyon alkalmasak arra, h megutáltassák az olvasást szerencsére velem se sikerült teljesen, de akkoriban igen. Hatodikban feladni pl. a Kőszívű ember fiait hülyeség. Nekünk is az volt meg is utáltuk. Nem gyereknek való még ez a könyv, hiszen még nem értheti meg, lehet, h nem is tanult még hatodikban a szabadságharcról, hiszen asszem hetedikes töri anyag.

A házi pedig lehet hasznos ha nem viszik túlzásba és tényleg gyakorlásra van. A legjobb tanáraimnál nem volt pl. sok házi max. 1-2 feladat. Pl. a volt osztályfőnököm középsuliban, akire így utólag úgy tudok visszagondolni ,h nagyon jó tanár volt és matekot és fizikát tanított mindig csak egy feladatot adott fel. Ellenőrzés nem volt, büntetés sem ha nem csináltad meg. Néha megkérdezte meg megnézte kinek mi jött ki ,de ha nem csináltad meg akkor sem adott soha büntetést. Ahogy ő mondta nem velem baszol ki ( nem így mondta, hanem finomabban, de ez volt a lényeg) ha nem csinálod meg hanem magaddal, mert a témazáró dolgozatban is hasonlók lesznek, és ha nincs rutinod akkor az alapdolgokon töltöd el az időt mire rájössz és nem marad időd másra. És igen ha megcsinálsz pár hasonló feladatot megérted a logikát és rutinból mennek az alapdolgok, nem azokon fogsz agyalni stb. Viszont sokszor a tankönyvekben is csak bonyolult feladatokat adnak pl. kémiából a feladatba ott az épp aktuális matek anyagból is a cucc, vagyis egy szögfüggvényes, másodfokú, logaritmusos baromság, holott egy egyszerű feladatnál meg lehetne érteni a képletet meg az összefüggést, de ha ehelyett számolgatnod kell egy km hosszú képletet a végére már azt se tudod mit is akartál kiszámolni.

Szerény véleményem szerint a házi feladat igenis hasznos. Csak tudni kell kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. Nem a szülőnek, hanem a tanárnak!
Például nálunk az általános iskola alsó tagozatban erre volt a napközi. Meg persze gyerekmegőrzésre, mert a szülők nagyrésze késő délutánig dolgozott. A napközis tanítónő nagyon jó volt, a délután felé játékkal tölthettük, a másik felében megcsináltuk a házi feladatot. Mindenki a saját tempójában dolgozhatott, és ha megakadtunk, nyugodtan kérhettünk segítséget. Akinek szájbarágásra volt szüksége, annak a tanító néni külön magyarázott, aki kis zsenik meg, ha befejezték, mehettek játszani. Kár, hogy manapság kevés ilyen tanerővel találkozni. Jók is voltak az osztály eredményei!
Felső tagozatban meg középiskolában inkább a gyerek lelkiismeretére bíznám a háziírást. Ha gyakorolnia kell, tegye meg, ha nem kell, akkor minek, úgyis jó jegyet fog kapni. De ha nem gyakorol, és rosszak az eredményei, akkor kőkeményen bevágni neki a fát, a kedves szülő meg nem nyafog, hogy dehát szegény kis csemetéje. 10 éves kor fölött már be kell látni, hogy tanulni kell. Csak ehhez olyan tanárok kellenének...

Az olvasónaplóról meg annyit, hogy valamilyen formában ellenőrízni kell, hogy a gyerek elolvasta-e az adott könyvet. Ugyanez áll a verselemzésre. Mondjuk, szerintem jobb lenne, ha a gyerekek a saját véleményüket mondhatnák el egy-egy mű kapcsán, és nem a tanárt meg a tankönyvet kéne visszaböfögniük. Egyrészt megtanulnának kultúráltan véleményt nyilvánítani, másrészt ki tudja? A végén még olvasni is megszeretnek.
Na meg tényleg fölösleges 13 éves gyerekek fejét Jókaival meg Gárdonyival tömni. A klasszikusok mehetnének gimiben, általánosban meg minőségi ifjúsági irodalom. Nem feltétlenül Harry Potter, de például A legyek ura, vagy Verne regényei.

@Áddám: No azért az első olvasás élmény ugye nem feltételezzük, hogy a gyereket 15 éves korában éri?! Mert akkor én itt és most elköttettem magam, mert ilyen generációba nem szeretnék tevőlegesen részt venni. :)
Nem biztos hogy a felhozott Antigoné példa egy jó példa, hiszen az oktatás talán nem ok nélkül feltételezi, hogy középiskolás korára az a már nagyon is nem szűzi elméjű gyerek megtanult szöveget értelmezni, esetlegesen párbeszédekből helyzetet összerakni. Tényleg nem könnyű kötelező, de egy újfajta, nem elbeszélő jellegű feladat.

Most akkor azt gondoljuk így mi felnőttek, hogy a kötelező olvasmányok rendszerének az olvasás megszerettetése volna a célja? Vagy az IRODALOM mint életterület, mint művészet megismertetése?? Azért nem mindegy hogy gombhoz a kabátot esete forog-e fent vagy valóban helyes irányban ülünk fel arra a bizonyos pacira.

@Dekatlon: Annyira baj, hogy egyenesen megszólnak érte.
Nekem 9 gyerekem van, dolgozom mellettük és bizony be vannak vonva a munkába, mert másként nem megy. Fizikailag lehetetlen, hogy én csináljak meg mindent.

Az iskoláink, ahová a gyerekek járnak kiveszik a tanulásból a gyerekeket portaszolgálatra. Az rendben van. De hogy én igénybevegyem a gyereket, a saját maga ellátására, az nincs, nekem már vágták a fejemhez.

(Nyilván ebben az is benne van, hogy nem illünk bele abba a dobozba, amibe egyesek szerint kellene, az eltartott, az államon élősködő sokgyerekes dobozába)

Ami a házi feladatot illeti szerintem szükséges. Bár ezt én is lazán szoktam venni. Falramászok például a "Kisszámoló" nevezetű munkafüzettől, ami mechanikusan oldat meg feladatokat a gyerekekkel, ha szüksége van rá, ha nincs. Nem differenciálnak vele, hanem fát vágatnak és mi annak idején úgy oldottuk meg, hogy a családból aki arra járt, az megoldott belőle néhány műveletet, csak úgy csuklóból. A kicsiket egészen inspirálta, hogy a nagyobb feladatait végezte el. De ez a nagy család előnye!

@MagyarZizzi:

Sőt pl. alsó tagozatban a Kis Herceg az lehetne. Hiszen az gyerekeknek szól főleg. Mi nem tanultuk soha 21 évesen került szóba egy társaságban és mikor ajánlották ,h az jó és olvastam el megtettem. Elolvastam ,tetszett. Miért ne lehetne alsóban tanítani? Vagy mondjuk a Kincskereső kisködmönt? Azt pl. anno tanultuk, de kötelező nem volt csak érintőlegesen. A is jó könyv. Az Egri Csillagok sem rossz, bár kicsit bő lére van eresztve pár helyen ahogy a Jókai regények is, nem általános iskolásoknak való ( nem is nekik készültek), de alapvetően olvasható és jó könyvek. De nem gyerekként. Mondjuk nekem a Kőszívű ember fiai az felnőttként sem tetszik, de hát ez egyéni vélemény, az Egri Csillagok viszont igen.

Ahol nyűg a házi feladat ott nyűg a tanóra is.

OK. Akkor valaki mondja el nekem, mi a bánatos balhere az az olvasónapló. Emlékeim szerint nekem ilyesmit sohasem kellett csinálnom, vagyis fix, hogy nem csináltam. Lehet, hogy jófej magyartanárunk volt, nem tudom, mindenesetre én szerettem/szeretek olvasni, így elovlastam kb. mindent, max ami nagyon nem tetszett, azt nem.

Én két dolgot utáltam, egyrészt a verstanulást. Mármint kívülről megtanulni verseket. "Walesi bárdok" pl., jó sok versszak, és az ált. iskolai helyettes tanár benyalatta velünk következő órára. Illetve velem nem, szabotáltam, és meg is mondtam, hogy nincs értelme ezt a vackot kívülről tudni. Meg egyáltalán, minek izomból megtanultani kívülről bármit is? El kell magyarázni, mitől szép egy vers (a walesi bárdok spec semmitől), milyen költői bravurok és kifejezések adják el a művet, ha a kölök rájön, hogy "jé, ez tényleg kurva jó", akkor megragad benne.

A másik dolog amit utáltam, Berzsenyi Dániel munkássága. A francnak kellett megtanulni egy vidéki, de állandóan a nagyvárosi forgatagba vágyó, azt részben saját pöcssége miatt el nem érő kisnemes nyavalygásait?

"Itt vagyok a falun, de szar
Fenn Pesten bezzeg jó az élet
Míg itt a meszes falon kapar
a macska, és a bárány béget"

ilyet én is tudok írni

@Attila78Bp:
Kérdés viszont, hogy a nagybetűs Irodalom mint életterület megismertetése, ilyen részletességben, feladata legyen-e az általános iskolának, vagy ott inkább maradni kéne az elemi szövegértés, fogalmazás, helyesírás ALAPOS begyakorltatásánál, az irodalom művészi mélységeit és magasságait meg meghagyni a középiskolára. Ahogy matekból se tanítanak deriválást hetedikben.

Tételezzük fel, hogy a tanár jól végzi a feladatát, legyen mondjuk Matematika tanárról szó, és bizony az osztály döntő többségével megszerettteti a matematikát, az érdekes matematikai problémákat, el tudja érni, hogy ezek megoldása ne nyűg, hanem akár uram bocsáss szórakozás legyen a diák számára. Igen, léteznek ilyen matematika tanárok.

Nos, a kérdés az, hogy ő mennyi házifeladatot adjon fel? Annyit, ami a legkevésbé "tehetséges" diáknak is megoldható, vagy igyekezzen annyit feladni, hogy a legjobb diákok matekra szánt idejét is kitöltse, segítse a fejlődésüket?

Hiszem, hogy az utóbbi a helyes, csak a házi feladatot nem szabad számonkérni.

Többre megy a tanár, aki az oktatott tárgyat megszereti a gyerekkel, mint aki görcsösen próbálja leadni a tananyagot.

A tananyag jelentős része (elsősorban a többi tantárgyból) szemét, hiszen amit csak a dolgozatra tanul meg a diák, utána elfelejti az nem sok hasznot jelent. Ha ehelyett megszereti az adott tatárgyat, érdeklődik, megbeszél problémákat, és a kötelező vizsgafeladatokra van csak felkészítve akkor nyert ügy.

Irodalomból sem működik az, hogy a diák helyett a szülő elolvassa a kötelezőt... Ha a diákkal megszerettetnéd az olvasást, beszélhetne a kapcsolódó élményekről, akkor már csak egy lépés megteremteni az érdeklődést az időtállóbbnak gondolt alkotások iránt.

Megjegyzem, hogy szegény Irodalomtanár tekintélyét igencsak kikezdi, ha megkérdezik, hogy a csupán szórakoztatás céljából megírt Robinson miért is eredendően irodalmabb, mint az ugyanilyen célból más időpontban történt, szintén kalandokat leíró művek, amelyekben szintén olvashatunk találékonyságról, kitartásról, emberi értékekről...

A ma kötelezően oktatott klasszikus regények jelentős részét, ha ma készülnének, szórakoztatás céljából (mint eredetileg), ma sokan szemétnek tartanák.

Az a tanár, aki nem a nem létező lényegi különbséget hangsúlyozza, hanem a hasonlóságot, hamar el tudja érni, hogy a varázslók, az indiánok mellett a hajótörött kalandjai is érdekeljék a diákokat. És adott esetben a diákjai komolyan is veszik.

@fkorbi:

Igen a verstanulás tényleg hülyeség. Nekem szerencsém volt egész jó memóriám volt. Elolvastam párszor a verset és mikor kellett visszaböfögtem, majd másnapra elfelejtettem. Pár nappal a határidő előtt kezdtem el tanulni elolvastam párszor már tudtam. Ha nem tetszett nem is maradt meg pár napnál tovább. pl. a Toldiból az első éneket ami elég hosszú volt 1 nap alatt benyaltam. Másnap hibátlanul visszaböfögtem harmadnapra elfelejtettem. Addig kell csak tudni ameddig mondod.

Na igen a másik meg az ,h tényleg sok költő életrajzában van benne ,h csóró volt és írtak is sokszor róla ,h de szar nincs pénz nincs kaja. De egyiküknek se jutott eszébe pl. elmenni dolgozni versírás helyett. Azt se értem miért jó bemagolni a költők életrajzát meg a szüleik nevét? Hiszen bármikor két perc alatt utána lehet nézni az internet korában ha érdekel, a vers is megtalálható a szöveggyüjteményben érettségin is is ugye ott van. Sőt bőven elég ha korban el tudod helyezni a költőt, akiről beszélni akarsz. Ha ez megvan akkor írsz pár verséről és megvan a négyes érettségid. Nálam ennyi elég volt 2004-ben magyar érettségin.

@teknős:
"De hogy én igénybevegyem a gyereket, a saját maga ellátására, az nincs, nekem már vágták a fejemhez"

Aztán csodálkozunk, hogy ilyen mentalitás mellett kikerülnek úgy a népek a nagybetűs Életbe, hogy önellátásra tökéletesen alkalmatlanok, és 30 éves korukban anyuci főztjén meg apuci pénzén élnek. Lehet vaskalapos konzervatívnak tartani ezért, de én nem tartom normálisnak, hogy egy lány 18 éves korára ne tudjon alapszinten főzni meg varrni, egy fiú meg villanyt és vízvezetéket szerelni.

@fkorbi: Azért kéne minél több dolgot megtanulnod fejből (ált. isk. után is), hogy kisebb eséllyel legyél Alzheimeres.

@fkorbi: Az olvasónapló egy fogalmazás, amiben a szerencsétlen gyerek leírja-összefoglalja, hogy mi volt a könyvben, amit olvasott. Szoval, ha az általad idézett vers egy kötelező olvasmány lenne, valahogy így nézne ki az olvasónaplója:
"A költő Pestre szerene menni, mert utál vidéken, továbbá szó van macskákról is." :))

@TheElf:

Írtam már a középiskolai matektanárunkról. Ő egy feladatott adott fel mindig és ha nem is szerettük a matekot, de el tudta magyarázni ,h értsük és ha nem is érdekelt, de megértettük és amit kellett megtanultuk. És igen nem kérte számon, nem büntetett mert nem csináltad meg, saját magadat szívattad meg ha nem gyakoroltál.

@Gergő77: Nyugi, és vaskalapos liberális vagyok, mégis nagyon-nagyon fontosnak tartom a munkára nevelést. (Azért a villanyszerelés lehet tulzás)

ez az, bojtokkáljuk csak az olvasónaplót, a nyelvtanulást és minden mást, mert szegény 'anyupicigyerekének' annyi dolga van. maradjanak hülyék a kölkök, úgyis belepusztulnának, ha el kellene olvasniuk egy könyvet. játsszanak inkább órákig a neten, olvassanak majd felnőtt fejjel blikk-et és hasonlókat.
egy gyereknek 2 dolga van, tanulni és játszani. és igen, az olvasónapló a tanulás része, én is irtam annak idején. nem fog belemenni a fejükbe semmi anélkül, és nincsenek csodaszerek sem, amitől holnaptól folyékonyan beszélnek majd angolul.
egyszerüen nem értem azokat a szülőket, akik a tanulás ellen nevelik a gyereküket...

@Marr: ez nagy hülyeség :) Az alzheimer szervi eredetű

@Gergő77: Abban teljesen egyet is értek veled, hogy az alapos magyar nyelvi ismeretek átadása fontos volna, nem pedig rohamléptekkel átrohanni az egészen. B.nőm lánya például nem hajlandó kézírással írni, csakis nyomtatott betűkkel - ettől én totál falnak megyek. Hogy hagyhatja ezt egy tanár, miért nem oszt ki feladatot a gyereknek? Az alapos írás és olvasás tudásra igenis szükség van, akár tetszik a gyereknek a dolog, akár nem.

Persze az viszont egy másik kérdés, hogy mely korosztálynak mit is tolunk az orra elé?! Az A kisherceg pl minden csak nem alsós téma, felnőtten már bizonyos tudással felvértezve tényleg lehet élvezni és élményt szerezni belőle, de 10 éves gyereknek az egész egy marhaságnak fog hatni. Bár "gyerekkönyv" státusszal dobták meg, valójában nagyon nem az.

Az olvasás szeretetét pedig a gyerek nem az iskolában szedi magára, hanem otthon látottak alapján formálódik benne az igény a könyvekre. Ha pedig ez megvan, akkor nincs az a rossz kötelező olvasmányi rendszer ami ezt elveszi tőle. Szerintem.

@fkorbi: Akkor "később leszel szenilis" vagy bármi. A lényeg, hogy jó a memóriádnak a verstanulás.

@Adani: Miért lenne hülyeség a verstanulás? Könyörgöm, fejleszti a memóriát, megtanulsz egy-két szép gondolatot, miért lennél tőle kevesebb? Sokat idézünk a hétköznapokban is híres költőktől, maximum észre sem vesszük. Szerintem ez egy alapműveltség.
Nekünk kéttannyelvű gimiben óangolt kellett tanulnuk Shakespeare miatt, és utána óangolul be kellett vágnunk három szonettet. Akkor nehéz volt, ma azt mondom, hogy legalább ilyet is tanultam, érdekes volt, nem haltam bele.
Normális helyeken a műveltség nem ciki.

@Dekatlon:
"Azért a villanyszerelés lehet tulzás"

Nyugi, nem egy épülő ház komplett szerelvényezését várom el, csak azt, hogy fel tudjon rakni egy csillárt/vízcsapot vagy ki tudjon cserélni egy széttört vagy meglazult villanykapcsolót/szifont. Főleg, hogy ma már ilyen apróságokért ki se jönnek a mesterek, egyre kevesebben vannak, mert ugye ma már nem ember, akinek nincs diplomája (hogy esetleg büfé-ruhatár szakon, az meg senkit nem érdekel).

@Attila78Bp: Emlékszem, első második félévében mekkora szó volt, ha valki olyan szépen írt, hogy már írhatott tollal...

@Adani: nyiván emberfüggő, de szerintem a magolás is hülyeség, vagyis nem hatékony. Én egy olyan szakot végeztem el később (§), ahol elvileg sokat kellett volna magolni, legalábbis erről híres a dolog. Nem mondom, hogy soha nem csináltam, de az egyetem vége fele egyre inkább rendszerben láttam a dolgot, és inkább annak megértésébe, meg a logikai összefüggésekbe feccoltam energiát, jó, nem voltam színötös, meg általában a ZH-kat buktam mindig, viszont szóbeli vizsgákon általában többre mentem azzal, hogy értem az anyagot, mintha csak "tudtam" volna. A való életről nem is beszélve.

Amúgy teljesen nem ítélném el a magolást. Van, akiben csak így rögzül valami. Csak szerintem irodalmi művek esetében a szépségét öli meg a műnek, ha gépiesen be kell tanulni. (most függetlenül attól, hogy megvan e a neten, meg szöveggyűjteményben, az egy dolog, attól még olvasni kell)

@fkorbi: Ha anno velünk nem magoltatták volna be az egész angol-német könyvet a-tól z-ig, akkor most egyik nyelven sem beszélnék folyákonyan. Sokkal többet ér mint csak nyelvtant és szavakat tanulni.

@Marr: igen, egy mechanikus folyamatot erősít meg, és nem ösztökél a komolyabb összefüggések megértésére. Számos évfolyamtársamon tapasztaltam ezt a jelenséget, érdemes továbbá szétnézni pár vidéki bíróság 40-50 közötti bírái között is...

Az elmédet rengeteg mindennel lehet edzeni, a verstanulás elég kőkorszaki módszer hozzá.

@céerem: ez emberfüggő. valakinek így megy a nyelvtanulás, valakinek nem. Én pl. stabil hármas voltam németből gimiben, mert sosem fordítottam időt a tankönyvre, inkább a beszédre. Aztán lenyelvizsgáztam második évvégén, és kiszálltam a gimis német nyelvoktatásból :) (akkor még a közép c-vel mentesültél az órák alól, és automatice 5-ös végig)

@Gergő77: Okééé, de az ráz! :)
Szoval , ha elbassza a vacsorát, vagy nem tökéletesen takaryt ki, attól még nem fog megszenesedni, de ha kicsit elkúrja a csillárfelrakást, akkor igen. :)

@Attila78Bp:
"nem hajlandó kézírással írni, csakis nyomtatott betűkkel"
Ezzel speciel én is így vagyok, egyetemista koromban magamtól álltam át, egyszerűen mert jobban rááll a kezem és az agyam a külön-külön leírt ("nyomtatott") betűkre, mint a folyóírásra. Ez utóbbiban világéletemben rühelltem, hogy egy szó leírása után kell visszamenni az ékezeteket felrakni, ráadásul engem zavar, hogy totál másképp néznek ki a folyóírt betűk, mint a nyomtatottak (utóbbiakat könnyebben olvashatónak tartom). Most akkor lehet megkövezni, hogy romlásba döntöm az írás kultúráját. :)

@Attila78Bp: Általában azok írnak nyomtatottal, akik otthon/suli előtt tanulták meg az írást.

@fkorbi:

Vannak tárgyak ahol a magolás a jó, pl. verstanulás, ill. ami inkább lexikális tudásról szól.

Amit érteni is kell pl. matek, fizikai stb. ott sokra nem mész a magolással, mert hiába tudod a könyvet oda-vissza, hiába tudod a képletet ha nem érted hogy kell alkalmazni. A matek speciel épp olyan,amit nem lehet magolással tanulni le kell ülni csinálni a példákat és csak úgy érted meg. Attól ,h bemagolod a 3szög befogóinak négyzetösszege egyenlő az átfogó négyzetével akkor az derékszögű sokra nem mész ha nem tudod alkalmazni.

@Dekatlon: és ezt kötelező írni szerencsétlen kölyöknek? Nagy baromság.

@Dekatlon:
Valamit nagyon rosszul látsz, vagy én magyarázok rosszul.
Természetesen nem azokra a gyerekekre gondoltam, akik élnek világba, és rendrakáásért, és segítségért kell könyörögni nekik, hanem azokra, akik leterheltek.
A különórák sok időt és energiát emésztenek fel, házimunka alatt pedig nem a segítséget értettem, hanem azt a szerencsétlenebb helyzetű családoknál megszokott gyakorlatot, hogy a gyerekkel szolgáltatja ki magát a szülő. Különóra életből! Nesze!

Természetesen létezik egy normális középút, mint mindenhol, de ismerve ezt a végletes országot ...

@céerem: Nem arról van szó, hogy szépen írjon és főleg nem elsőben. Negyedik évfolyam, szóval 10 éves gyerekek és nem akaródzik írott betűszövős írást alkalmazni. Tudom is az okát: a gyakorlatlanság!! Ugyanis mikor kézírással kell írni, akkor többet hibázik, mert jobban figyel az írásra mint annak tartalmi részére.
Szivacs a köbön, hogy a tanárok egy része ( tisztelet és megbecsülés a kivételeknek ) munkának érzi a tanítást, nem pedig hivatásának.

@fkorbi: németből uezt csináltam :-)

@Adani: jaja. én mat tagozatról mentem anno §-ra, és csodálkoztam is, hogy mindenki magol, nem voltam hozzászokva :)

@Dekatlon:
Pont ezért kell megtanítani. Hogy pl. feszültség alatt soha, meg hogy a lekapcsolt biztosítékra is figyelni kell állandóan, nehogy valaki gondatlanságból felkapcsolja. Meg nyilván azt is, hogy mit hová kell kötni. A villanyszerelő se a szerencséjének vagy a kézügyességének köszönheti az életét, hanem a tudásának!
De én megértem, ha valaki fél tőle, csak kérdem én, honnan fog hivatásos villanyszerelőt találni egy 10 perces munkára.

@Dódi: Igen olvastam, remélem, te is.

@Attila78Bp: ok, ok, ez lemaradt a végéről :-)

@fkorbi: Lehet mással is edzeni. A lényeg, hogy attól, hogy tudsz rendszerben és hálózatokban gondolkodni, a memóriádat se hanyagold.

@Marr: erre így nem tudok érdemben még válaszolni sem, akkor épp még nem voltam része a közösségnek. :) Jelenleg azt látom, hogy ha muszáj megy a folyékony kézírás, de egyébként nem hajlandó.

@Attila78Bp:
De miért is olyan fontos a folyóírás? Gyorsabb? Olvashatóbb? Szebb? Maximum ez utóbbit tudom felhozni mellette, de akkor viszont nem való a mindennapokba.

@maxt: szerintem egy harmadik lesz :)
Nem mondok ellent neked. Külön írtam is, hogy nem a klasszikus kizsámmányolós gyerekmunkára gondolok. A gyerek túlterhelése meg nagy probléma, de lehet, hogy értelmesebb kihagyni vele a balettet, mint kitiltani a konyhából, nehogy megtanuljon főzni.
Balett nélkül meglesz, főzés nélkül nem annyira. (Nem, nem az extra tehetséges balett-zsenikre gondolok, ők járjanak balettre)

@Dekatlon:
Meglesz főzés nélkül is. Azt könyvből is meg lehet tanulni, és folyik a tv-ből a főzőműsor. A különóra szakembert, és szamélyreszabott segítséget kíván. Szerintem nem összehasonlítható, de lehet, hogy én tévedek.

A magolás hülyeség, a magyar irodalom, és történelem tanítás szintén. A reál tárgyakkal kapcsolatos magoltatás még nagyobb baromság, aki nem érti, annak magyarázni, megvilágítatni kell, nem a definíciót bevésni. A humán tanáron kívül, akinek ugye ez az élete, senki sem tudja annyira részletesen az írók, költők, királyok, sehonnai rég halott, érdektelen emberek történetét, ahogy szerencsétlen gyerekekre rákényszerítik. Tizen éve érettségiztem, kb. korban el tudom helyezni a fontosabb személyeket, de fogalmam sincs, hogy melyik csatát ki, mikor, hol nyerte meg, vagy vesztette el, mikor született, vagy halt meg 12. Brunó feleségének az unokaöccse stb, pedig meg kellett tanulni. Ezekre az információkra senkinek nincs szüksége az életben, nagyon kevés olyan munkahely, vagy társaság van, ahol ezt a tudást kamatoztatni lehet, ezért kivétel nélkül mindenki el is felejti. Az a baj, hogy nálunk a tanári pálya kényszer, mert mindenkinek diploma kell, és a bölcsész szakokat akárki elvégzi, aki valahogy be tud jutni. Éppen ezért a humán anyag túlreprezentált a közoktatásban, míg gazdaságot, természettudományokat, mérnöki tudományokat nem tanítanak, mert nincs tanár, aki értene hozzá, aki meg mégis, az rég kiégett. Ezen nem segít se a házi feladat, se az olvasónapló, mert itt a tanárnak-diáknak dolgozni kellene, az agyával, nem beseggelni rigmusokat.

@maxt: meg lehet tanulni tv-ből, meg könyvből, de nem fog, mert nem látta otthon, hogy ez jó és hasznos. A motiváltságban tévedsz. Nem azért fontos, hogy a gyerek kiskorától végezzen házi munkát mert bejárónőnek, mesterszakácsnak vagy gondnoknak akarjuk nevelni, hanem az alapvető szemlélet miatt: dolgozni hasznos.
A másfél éves fiam behozza a lapátot ha sepregetek, illetve segít ki/bepakolni a mosógépbe, és roppantul élvezi. Ha megszokja, hogy ez így megy, nem lesz számára büntetés a munka, hanem valami olyami, ami hasznos, amire büszke lehet.

@Dekatlon:
Nah akkor végülis egy dolgról beszélünk, csak nem éreztem nálad az arányosságot, ha érted miről beszélek.
Egy gyereknél arányos, ha apróságokat bízunk rá, motiváljuk és így tanítjuk. Ez maximálisan rendben is van.
Egy normális napi programba ennek bele kell férnie, és ha nem, akkor nem eröltetni. Az gyerek munkája is munka, az iskola után pedig ő is túlórázik, amihez nem kevég áldozat és szorgalom kell.
Én ezt támogatom.

(A "dolgozni hasznos" elvvel annyiban vitatkoznék, hogy hiába van ez a szépen felépített gondolat a fejében, ha felnő, és többhavi munkáját tolják majd le egy mozdulattal az iratmegsemmisítőn. Ma a világ így működik.)

@maxt: attól még dolgozni hasznos ;)
Abban az értelemben, ahogy
egészségesen élni is hasznos, attól még, hogy naponta mérgeznek minden szarral lokálisan és globálisan.
Meg jó embernek lenni is hasznos, attól még, hogy becsapnak, lenéznek és ellehetetlenítenek.

Én nem adtam házit, mert tudtam, hogy úgyse csinálják meg, akkor minek pörgessük magunkat feleslegesen. Rengeteg óra eleji 4-5 perces röpdolgozatot irattam, ezzel próbáltam szoktatni a folyamatos készülésre őket. A nagyon kevés kötelező olvasmányt, amiket kértem szintén ellenőrző kérdésekkel kértem számon, olyan apró mozzanatokra kérdeztem rá, amik a zanzából, elmesélésből nem derülnek ki. Mondjuk az enyémek túlkoros, tanulási nehézségekkel küzdők voltak. De úgy általában szerintem az a jó módszer, ha van valami jelképes házi feladat, ami csak pár perc, negyedóra alatt abszolválható, hogy érezze, a gyerek, hogy otthon is van dolog, aztán inkább órán pallérozzuk az elméket, ha meg csúsztunk, hát az se baj, mindig van mit kihagyni, átlépni, az érettsi a mai szinten úgyis tiszta debilség, inkább legyen tisztességesen leadva a nagyja, mint kapkodva, rohanva az egész tankönyv.

@shitgun: csak azt nem értem, miért kell "apró mozzanatokra" rákérdezni meg furmánykodni. Nagyon eredményes, nem tagadom, ha az a cél, hogy kiszűrjük a sumákolókat. De miért félelemből olvasson a gyerek? Igy nem lehet az olvasás szeretetére nevelni.

@shitgun: Hogy jobban értsd a problémámat: idézd fel a legkedvesebb könyvélményedet.Most képzeld el, hogy összeállítok neked egy kérdéssort, ilyenekkel, hogy bajuszos volt-e a virágárus a parkban meg hasoló "apró mozzanatok". Hat rád a könyv, szereted, meg minden, én meg jól megbuktatlak, mert lényegtelen dolgokra nem emlékszel pontosan. :)

@Dekatlon: értem a dilemmát, de hozzá kell tennem, ha valaki nem olvasta végül, nem lett belőle semmi. Ez egy speciális osztály volt (nem gyogyósok, deviánsok:), és próbálkozni akkor is kell, ha tudom, hogy a háromnegyedüket teljesen hidegen hagyja a dolog. Meggyőződésem, hogy senkinek nem vettem el tőle a kedvét, nálunk ez egyfajta játékként működött, ők megpróbáltak kicselezni engem, én meg őket. Egyéni értékelés volt, képességekhez mérve, nagyon kevés tudással is átengedtem a delikvenseket, egyetlen végső követelményem volt, hogy lássam rajtuk az akarat szikráját, hogy hajlandóak legyenek legalább egy keveset teljesíteni.
A kötelező olvasmányok kemény behajtása szerintem is csak öli kifelé a kölkökből az olvasás iránti vágyat, ráadásul nem a megfelelőt olvastatják velük sokan, főleg szomorú ez azért, mert van ugyan tanterv, tanmenet, de egy normális vezetésű suliban egy tanár bármit olvastathatna, például nagy sikere lenne szerintem egy szabadon választott Agatha Christie könyvnek.

@shitgun: (off) ilyen speciális osztályt én is tanítottam 2 évig. A tankötelezettség miatt valahova tenni kellett a még épp nem kisegítősöket meg a deviánsokat. Szép kis fele-fele csapat jött össze, igazi kihívás egy pályakezdőnek :)

Ha jól emlékszem középiskola elején nem azért tanultuk az Antigonét, mert az annyira a korosztűlyunknak való ,hanem a történelmi sorrend miatt. Kérdem én, miért is kell ennek így lennie? Mert kell a történelmi háttér és a történelem is sorban van leadva. A kérdés ugyanaz mégis miért? Bár itt még talán jobban érthető, mint az irodalomnál. Nem lenne célravezetőbb felépíteni bennük a különböző műfajok szeretetét? Vagy pl. témakörönként venni, hogy melyik korban hogyan ábrázolják a harcost, a királyt vagy épp a szerelmet... És sem a Pál utcai fiúk, sem a Kincskereső kisködmön, sem pedig az Egri csillagok nem a megfelelő korosztályban mennek le. Az első kettő miatt én hetekig depis voltam. A mai gyerekeknek ugyanis már nem természetes, hogya valaki csak ugy ukmukfuk meghal mellettük. Amikor íródtak, ez még az volt.
A házifeladat pedig tényleg csak gyakorlásra való. De egy kerektől sem várható eé, hogy napi 8-9 óránál tovább üljön a popóján. Aztán csodálkozunk, hogy el vannak hízva... És ez nem mondvacsinált probléma!!!!

@Karbel: "És sem a Pál utcai fiúk, sem a Kincskereső kisködmön, sem pedig az Egri csillagok nem a megfelelő korosztályban mennek le. Az első kettő miatt én hetekig depis voltam. A mai gyerekeknek ugyanis már nem természetes, hogya valaki csak ugy ukmukfuk meghal mellettük."
Mintha csak én írtam volna ezt a gondolatot. Depis ugyan nem voltam tőlük, olvastam már addig is eleget, nem ezekben hallottam először betegségben meghalt gyerekekről, de nem valók a mai piciknek.

@bm613: manapság nem szoktak meghalni a gyerekek? A sok kopasz rákos kiskrapek az óriásplakátokon meg nyilván csak skinhead...
Attól még nem szép a világ, hogy te annak hazudod. És a gyereket se óvod ezzel az álomvilággal, csak nehezebbé teszed számára a rossz dolgok feldolgozását.

@Karbel: ez nagyon pöpec gondolat, lehetne valóban sokkal szabadabban, más témakörök köré felépíteni az irodalmat/irodalom tanítást, de sajnos pont ebben nem liberális az oktatás, más fertelmes dolgokban pedig igen. A Waldorf az egyetlen elfogadott szabadelvű, nem-poroszos hagyományos forma, de az meg olyan szar debilnevelde, hogy én speciel élből betiltanám.

@shitgun: tényleg fura a Waldorf. Érdekes ez, mert nagyon értelmes alapgondolat köré szerveződik. De aztán ráaggattak mindenfélét: már-már vallás filozófiát, divatot, kultuszt, bejött a képbe a Waldorf szülő fogalma (aki vastagon lenézi a "csak waldorfba járó gyereket szülőstül, mert ő igazzzi). Szóval ez a Waldorf jelenség iskolapéldája annak, hogy hogy lehet valami jót rosszul csinálni :)

@Dekatlon: hogy konkrét is legyek: Waldorf gyerek nem néz tévét. De nem ám csak úgy egyszerűen nem néz, hanem dogmatikusan! Cikizik (a tanárok is) aki megtette. Mutogatnak rá, hogy aha, Béluka már megint dezorientált, tuti este tévét nézett!
Aztán ott van az iskola anyagi támogatása, meg a szülők bevonása az iskola életébe. Mind-mind okos gondolat, csak ne lenne ilyen kötelező, nomeg szektás jellege a dolognak...
De lehet hogy ilyesmit csak így, ilyen köntösben lehet eladni/lenyomni az egyszeri magyar szülő torkán?

@Dekatlon: ja, ezt a szektásságot én is hallottam, meg az egyik exdiákom mesélte, aki nagyon bukdácsolt, és a szülei a 12-ik osztályba átrakták Waldorfba, hogy magyarórán például olyan feladatuk volt, hogy táncoljanak el betűket. Tizennyolc évesen!
Tényleg az a baj, hogy a liberalizmus nagyon rossz területeken szivárgott be az oktatásba, az érettségi például egy vicc, egy nulla.

@shitgun: jó dolog lehet ez a betűeltáncolás... nade 18 évesen? 17 évesen József Attilának megjelent az első verseskötete. Ezt csak azért mondom, hogy lássuk be egy 18 éves ember azért ennél többre képes :)
Szerintem valahogy úgy kéne ezt, hogy a gyerek 0 éves korától kezdve (amikor teljesen szabad) szép lassan egyre több és több szabályt és korlátot állítunk fel neki, fokozatosan, ahogy nő.
Ehelyett mi van? Már az 1-2 éves gyerekeket eröltetik minden szarra, aztán amíg bírnak vele szekálják kicsit (merugye nevelni köll a gyereket), aztán amikor már elég nagy visszapofázni/ütni, akkor ráhagyják az akkorra már teljesen elrontott deviáns kamaszra az egészet.

@Adani: A kőszívű ember-t hetedikben kell olvasni, párhuzamosan a történelem tananyaggal. Az már más kérdés, hogy én is inkább csak gimnáziumban olvastatnék Jókait. Ugyanúgy nyolcadikban a Légy jó mindhalálig is korai. De például ötödikben nálunk A Pál utcai fiúk-at szeretik a gyerekek. Ajánlott még a Robinson és A rab ember fiai. Egy egységes kötelező mindenképpen szükséges, mert az alapján tanulják az írói stílusokat és a műfaji sajátosságokat. Szóval nem öncélú. Vagyis, ha a realizmus a tananyag ,akkor nem nagyon lehetséges, hogy Micike a "Halott asszony visszanéz", Béluska a "Rosszcsont Peti kalandjai", Rezsőke meg az "Iliász" című könyvet olvassa el és abból számoljon be. Ráadásul valóban nincs idő arra, hogy egy 30 fős osztályt 30 különböző könyvből feleltessen a tanár. És az sem reális elvárás, hogy egy magyar tanár ismerje az összes magyar nyelven megjelent regényt.

@sorstárs:

A Pál utcai fiúkat én is szerettem az egy jó könyv é igen az gyerekeknek való, hiszen ők szerepelnek benne, róluk szól, és talán eleve nekik is szánta az író. De az is biztos, h Jókai és Gárdonyi nem gyerekeknek szánta az említett két művét sőt nem hiszem, h örülnének neki, h általános iskolában kötelező lett, hiszen ezek felnőtteknek szóló regények és biztosan nem gyerekek ( 14 éven aluliak) voltak a célközönség.

Az olvasónaplóért bármelyik pedagógusnak és statáriális módon kiutalnék egy kézlevágást. (Az ilyen szörnyűségekben Rubovszky Rita az élen jár, aki ugyan egy percet nem dolgozott pedagógusként, de középiskolában számos olvasónaplója használtatik oktatásra.)

Voltak kedvenc köteteim (Pál utcai fiúk, A kis herceg, Az ember tragédiája), de egyeseket akkor és azóta is utálok. Pld. Jókai és Gárdonyi teljes műve. És ilyenekből diákként olvasónaplót kellett írni, amiben sokszor olyan lehetetlen dolgokra kérdeztek rá, amiket tényleg csak az tudott, aki elolvasta. Hetedikesként nem értettem a Jókai-féle terjengős, "szófosó", sokszor lényegtelen dolgokról oldalakat rizsázó szöveget, de mivel akkor ebből ment az olvasónapló, így végül kényszerűen foglalkoznom kellett vele. Ez lett az eredmény.

Érdekes, harmadik általánosban(!) az ofő. megkérdezte, mit szeretnénk kötelezően olvasni és mi kiválasztottuk. Voltunk ennyire értelmesek. Jó, nagy valószínűséggel felsőbb évfolyamon ez már így nem mehet (nem véletlen kötelező a neve), de akkor legalább annyit meg lehetne tenni, hogy nem "csakazértis" alapon szétszívatjuk az osztályt, és olyan kérdést teszünk föl, ami a 267. oldalon szerepel egy elejtett mondatban. Ha valakit nem érdekel Antigoné sorsa, akkor meg kellene elégedni annyival, hogy el tudja helyezni időben, tudja kik a szereplők, mi a cselekmény. Ha valaki meg a jambikus sorok buzija, akkor uccu, hadd szóljon. Bár nem hinném, hogy bármelyik tábor is bármely élethelyzetben arra csattan föl, hogy "jé, ezt Szophoklész is így írta meg".

@céerem: Azért irigylem az amerikaiakat. Lehet, hogy csak 500 éves történelmük van, de mégis hol tartanak?! Mert ők azonnal keresik, hogy a megszerzett tudást hol tudják hasznosítani. És mi? Most már 12 évig képezzük elméletileg a gyereket, beleverünk 6000 év történelmet, 2500 év irodalmat, matematikát, kémiát, fizikát, számtalan készségtantárgyat. És hány Nobel-díjas van itthon? Hányan mondták azt, hogy igenis, a magyar oktatási rendszerben akarnak kibontakozni? Aki tehette, elmenekült ebből a vaskalapos rendszerből.

(Lásd pl. Csupó Gábor esetét, őt kiröhögték itthon a "Fecsegő tipegők" ötletével, most meg drága pénzért vásároljuk külföldről a tekercseket.)

@Alapvető élelmiszer:

Való igaz nálunk túlságosan sok lexikális tudást oktatnak, ami nem jó, és felesleges is, de azért a ló túlsó oldalára sem kell átesni, az amcsik szintjére, akik kb. azt se tudják milyen országban élnek és a külvilág hol van. Ugye az emlékezetes videó, h még U betűvel kezdődő országot sem tudnak mondani, meg nem tudják kicsoda Fidel Castro ( pop singer? mondja az egyik?) meg, h hány oldala van a 3szögnek.

Valahol középúton van a jó megoldás kevesebb lexikális és több használható alkalmazható tudást kell tanítani. Pl. lehetne könyvtárhasználatot sőt modern kor ugye internetes keresést tanítani, lexikonok enciklopédiák ( akár online) használatát, így ha kíváncsi valamire tudja hol nézhet utána.

Sok tárgynál is érdemes lenne újragondolni és megszűrni a tananyagot, h csak az alapvető és fontos dolgokat tanulják meg, a mélyebb dolgokat pl. tagozaton vagy fakton vagy más módszerrel. Pl. a matek épp ilyen tanítanak pl. koordináta geometriát vektoralgebrát meg szögfüggvényeket meg km hosszú másodfokú egyenleteket meg hasonlókat, amik már nehéz dolgok és túlmutatnak az alapvető dolgokon csak annak van rá szüksége, aki később ezzel akar foglalkozni, egy zenész, szakács, történész, szobafeső stb. pl. az életben nem fog ilyennel foglalkozni. Lehetne más tárgyakat is felhozni pl. földrajzból sincs értelme bemagoltatni az összes ország gazdasági mutatóit, hiszen értelmetlen utáltam is mindig a gazdasági földrajzot, a természetföldrajzot még szerettem is néha, mert érdekesnek tartottam. Viszont lehetne pl. földrajzórán térképhasználatot oktatni annak lenne is értelme és hasznos is volna, vagy pl. GPS-t használatot hiszen már modernek vagyunk.

Régebben volt olyan tárgy, h állampolgári ismeretek, ez is hasznos volna, itt lehetne oktatni hogyan kell különböző hivatalos papírokat kitölteni pl. cégalapítás, adóbevallás, vagy pl. egy borítékot feladni a postán vagy ügyet intézni egy hivatalban stb. Sok ember ugyanis ezt nem tudja. Pedig ez tényleg hozzátartozik a mindennapi élethez. Lehet, h vki 6 egyetemet elvégzett meg benyalta a városi könyvtárat oda vissza és sokdiplomás bőőőcsééész, de ha mindennapi élethez olyan hülye mint 6 pár rendőrcsizma akkor sokra megy vele. Elnézést a bölcsészektől, de pont rájuk jellemző, h nagyon okosnak hiszik magukat közben pl. egy villanykörtét nem tudnak kicserélni, vagy egy automata biztosítékot visszakapcsolni a villanyóra szekrényben, esetleg megfőzni egy tojást, beállítani egy karórát, vagy mondjuk behangolni egy TV-t.

Egyszer megkerdeztem a spanyoltanarnomet hogy szerinte napi atlag mennyit kene a spanyollal foglalkozni suli után. A válasz 1 órát. Mondom és akkor a töri magyar matek mint alaptargyak? "Azokkal valamivel tobbet" Szoval csak ez a negy tantargy +5 ora suli utan, bent meg eltoltok 6-7 orat. Es hat vannak meg a kemia biosz stb... Mondtam a tanarnonek, hogy akkor ezek szerint kb 12-14 orat kellene egy nap tanulassal toltenem. Ot is meglepte az eredmeny de szerinte igen. Hat baszki persze mikor egy atlag felnot napi 8 orat dolgozik akkor elvarjak egy 15 evestol, hogy napi 14 orat tanuljon? Elvarjak...

@Hemploid:

Erre mondtuk mi mindig középsuliban ,h aki mindig minden leckét megcsinál és még szorgalmit is meg mindig mindenből felkészül és mindig ötös mindenből annak tuti van vmilyen időlassító szerkezete, amivel 28-30 órára ki tud nyújtani egy napot.

@Gergő77: Azóta volt egy jelentős óraszám csökkentés! Felemás eredménnyel.

@Adani: Khmm van könyvtárhasználati óra. Minden évfolyamon több és különböző tantárgyakhoz kötve. Internetes keresés macerásabb. A technikai feltételek miatt. Nálunk (középisk.)a számtech terem befogadó képessége 20-22 fő. Anyagi felelőssége az info tanároknak van. Tehát meg kell győznöm, hogy én oda bevihessek osztályt, ja és a terem beüzemelése. Hú, azok meg 30-40-n vannak. Akkor nem tudok elég széket szerezni, és fizikailag nem tudnak leülni. Tehát akkor csak akkor működik, ha valamiért kisebb csoportban vannak. Tehát nem lehetetlen, de azért nem oly egyszerű.

A nem olvasás mindig mulatságos eseteket tud szülni az érettségin. Megtudhattuk többek közt: Édes Anna megfázott, ezért ment orvoshoz; Antigoné férfi volt.
Mindig mindenkor az adott szintet, mélységet kell megtalálni.

B@Adani: Szerintem régen járhattál középiskolába. Most a lónak azon az oldalán vagyunk, amikor csak folyamatokat, jelenségeket tanítunk. A hol, milyen iparág természetesen hülyeség, illetve csak nem piacgazdaság esetén van értelme megtanítani. Egyébként adottságokat és összefüggéseket érdemes tanítani földrajzból: mediterrán éghajlat-zöldség- és gyümölcstermesztés-szőlő-és bor-turizmus, mondjuk az egyszerűbbek közül. Ha sikerül... sok esetben én azt érzem, hogy szavakat tanítok, rétegnyelvet tanítok, mert ilyen szóhasználattal, fogalmazással még nem találkozott. Itt nem a szakszavakra gondolok, hanem hogyan tudom elmondani, hogy valami milyen részekből áll, mi jellemző rá, egész mondatban fogalmazzak.

@xtlight: Amen. Tessék tudomásul venni, hogy a könyvek is elavulnak. Ami 100-150 éve jó volt, ma nem feltétlenül.

@fragolka:

2000-2004 között jártam ki a középsulit. Annyira azért nem volt olyan régen ez.

@Adani: tényleg nem:-)
Akkor viszont tényleg nem értem milyen magolásról beszélsz. Ismerem a tk kínálatot, régen nem ilyeneket tanítottak. Khm én még anno úgy tanultam, hogy Dec. 4. Drótművek -Ózd s a többit jótékony homály fedi.