A szülő dönt a tanár sorsáról?
A szülők pályalkalmassági vizsgálatot szeretnének bevezettetni a gyermekekre veszélyes pedagógusok kiszűrésére, amit Pixie levelében legalábbis véleményesnek gondol. Kit érintene ez a vizsgálat és milyen következménye lenne? Amíg ezek a kérdések tisztázatlanok, addig csak a pedagógusok frusztrációját növeli az ötlet felvetése is.
Kedves Ellenőrző!
Újabb korszakalkotó ötlete született a Szülői Érdekvédő Egyesületnek, amellyel tovább mélyíthetnék a tanárok és szülők közötti egyébként is egyre mélyebb árkot. Pályaalkalmassági engedélyhez kötnék a pedagógusi hivatást, hogy kiszűrjék a gyermekekre veszélyes pedagógusokat.
Nem teljesen világos az elképzelésük, nem tudni egyelőre, hogy kik is az érintettek, csak a tanárok, vagy az oktatási szféra összes szereplője, akivel a gyerek tanulmányai során kapcsolatba kerül, ad absurdum a konyhás néni, hiszen nem mindegy, hogy mennyit szed a gyereknek, illetve elég kedvesen kíván-e neki jó étvágyat!
Az ötlet egyébként nagyon jó, a kivitelezése talán nehézkes, hiszen, nem egyértlemű, hogy mikor kellene ezt a vizsgát letenniük a pedagógusoknak -mellesleg a tanári képesítő vizsga is ezt a célt szolgálja-, már a felsőoktatási intézménybe való jelenkezésnél, a tanulmányaik befejezésekor, vagy már tanítás közben, mondjuk 5 évenként? Mindegyiknek megvan a maga előnye, segíthet kiszűrni a pályára alkalmatlan embereket, bár óhatatlanul áldozatul esnének a pályára maximálisan alkalmas, de éppen például magánéleti válságban szenvedő pedagógusok is.
Ez az ötlet nem sokat segít a tanári önbecsülés helyreállításában, az megtépázott renoménk visszaszerzésében. Talán nem szerencsés a szülőknek ilyen szinten beavatkozni a tanárok szelektálásába, már azzal is csökkentenék a veszélyes pedagógusok számát, ha nem merülnének le a tanárok energiatartalékai aközben, hogy az otthonról hozott problémákat simogatják ki a gyerekből.