9

A szülő is ember

Ellenőrző , 2009.10.22. 08:17

Rövid vitaindító levelet kaptunk Brektől, amelyben a szülő-tanár viszonyt próbálja más oldalról megközelíteni. Nyitni kell mind a két félnek a másik felé, hiszen közös érdekünk lenne, egy következő kiegyensúlyozott, nyitott generáció felnevelése. A kissé irónikus hangnem mögött alapigazságok bújnak meg. 

 

Kedves Tanár Kollégáim és Szülő Társaim!

A blogot végigolvasva, az tűnt fel nekem, hogy a tanár-diák viszonyról már sok írás született, de nagyon kevés éritette a tanár-szülő kapcsolatot. Érintőlegesen annyi hangzott el, hogy a két fél a gyereknevelés terén egymásra mutogat, elhárítva magáról a felelősséget, kizárólag a másikat okolva a gyerek neveletlenségéért. A szülő nem a tanár ellensége, közös célunk, hogy a gyerekből egészséges felnőtt legyen.

Szerintem három alapvető dolog miatt is keresnünk kellene a párbeszédet a szülőkkel:

1, Ha magunkra haragítjuk, feljelenthet.- Cinikusan hangzik, de sok benne az igazság. Nem szereti senki azt hallani, hogy semmit nem ért a munkája, már pedig, ha úgy állítjuk be a gyerekét, mint egy köztörvényes bűnözőt, nagyon könnyen érezheti úgy, hogy kétségbe vonjuk szülői teljesítményét. Ellenben, ha azt tapasztalja, hogy törődünk a gyerekével és a testi és szellemi épülésén munkálkodunk, nagyon segítőkész lesz. Sokszor tapasztaltam, hogy még nagyon felháborodottan beérkező szülő is gyorsan megszelídült, amint megtudta, hogy ténylegesen mi történt az iskolában, én, tanárként, emberként hogyan viselkedtem a gyerekével, hogyan próbáltam neki segíteni.

Szülőként szintén díjazom, ha a gyerekem nem "gyerekanyag", hanem tudja az osztályfőnök,  hogy konkrétan kiről van szó, mi történt vele aznap (általános iskola, alsó tagozat), miért teljesített rosszul, hogyan tudok neki otthon segíteni.

2, Könnyebb megérteni a gyerek viselkedését, ha látjuk a szülőt és tudjunk, hogy milyen mintát kapott otthon a gyerek, milyen közegből jön. Megtudhatjuk, mit próbált már a szülő az adott konfliktus rendezésére, illetve azt is, ha nem próbált semmit. Igényli-e egyáltalán az iskola segítségét?

3, Örök igazság, hogy "Szülő nélkül nincs gyerek, gyerek nélkül nincs iskola".- Szerintem ez a gondolat nem szorul bővebb magyarázatra, mindenki tudja folytatni.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ellenorzo.blog.hu/api/trackback/id/tr521452716

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

louise 2009.10.22. 09:50:38

És iskola nélkül nincs tanár?! :-))

mette 2009.10.22. 10:47:22

@A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél: mindenesetre a tanár a legkönnyebben helyettesíthető szereplője a mai magyar iskolának.

sorstárs 2009.10.22. 21:48:50

@mette:Azért megnézném mit tudnál kezdeni 30 hatévessel reggel negyed nyolctól délután fél egyig, pedagógiai képzettségnél nélkül. Persze nem csak játszani kellene, hanem tanítani nekik az aktuális tananyagot, hogy mind meg is értse. Mindenesetre én minden osztály kirándulásra hívni szoktam a szülőket is és általában 8- 12 szülő el is jön. Még sosem mondták, hogy milyen könnyű dolgom volt. Azt viszont egy- egy kirándulás után több szülő is kinyilvánította, hogy ő bizony semmi pénzért nem lenne tanár . Viszont utálom az általánosításokat. Mert én is mondhatnám, hogy a banki ügyintézők gorombák, a titkárnők egész nap kávéznak, az üzletkötők nem is dolgoznak, csak autóznak, meg beszélgetnek, a színészek csak játszanak és még élvezik is, a festőknek meg nem is értem miért fizetnek a műveikért, mikor saját kedvükre festegetnek és sorolhatnám. Ráadásul a mai magyar iskolák és tanárok között óriási különbségek vannak.

gyuzsu 2009.10.22. 22:52:04

de azt is megnézném, hogy 35 fő 16 évessel mit tudna kezdeni, aki olyan könnyen helyettesíthetőnek találja a tanárokat. És nem tesiórán, hanem mondjuk magyaron vagy matekon.
Szóval kérem, lássuk már be, hogy a tanítás az egy szakma, a (nemlétező) autómat sem szerelem magam, de a gázkazánhoz is szakit hívok. A gyerekoktatáshoz meg jó bárki? Anyám borogass...

mette 2009.10.23. 07:41:29

@sorstárs: Teljesen egyetértek, :-(( maradt le a hozzászólásom végéről. A helyettesíthetőség alatt annyit értettem, hogy nem ha az igazgatónak választania kell, hogy egy konfliktus kapcsán kinek a javára döntsön, ritkán dönt a tanár javára, a tanár úgyis marad -hová is menne-.

marczy 2009.11.04. 19:02:32

Ez a probléma sajnos messzire vezet. Az, hogy milyen mintát hoz otthonról a gyerek, nagyon sok mindent eldönt, mert az otthoni minta mindig erősebb. Most voltam Déván, Csaba testvérnél. Ezek a gyerekek sem feltétlenül árvák, többeknek van szülője (félárva, ill. Csaba testvér kinyomoztatta, kik a szülők stb. stb.), vannak rokonai, előfordul az is, hogy a család életének rendeződése után a gyerek visszakerül a szülőkhöz. Vagy előfordul az is, hogy az apukának-anyukának olyan a munkája (a gyerek ilyenkor tipikusan félárva, vagy lelépett a másik szülő), hogy nem tud a gyerekkel lenni, pl. vasutas apuka stb..

Ezzel együtt az van, hogy akik hazajárnak, azok sem mindig normális körülmények közé kerülnek vissza. Főleg a családon belüli erőszakot értem ez alatt, már nagyon durva telefonokat is kaptak a dévaiak pont az ilyen szülőktől. És még ezeknél a gyerekeknél is erősebb az otthoni minta, sajnos, mert volt gyerek, akiből, dévai lelkület ide vagy oda, záporoztak a trágárságok, főleg akkor, amikor visszaérkezett Dévára! Miért? Mert otthon ez a norma!

De Déván kívül is nem egy olyan esetről hallottam, hogy a gyerek minden nap sírva ment haza az iskolából... Vajon miért? Én biztos, hogy tovább mennék az ilyen esetekben, mint sok tanár, apám tanár, öcsém tanár, de szülőségből SAJNOS nem kell vizsgázni, mégis ők adják át a legerősebb mintát a gyereknek. Ha ez a minta nem normális, akkor senki ne csodálkozzon azon, ha a gyerekkel probléma van az iskolában - rendszerint azért, mert a gyerek úgy viselkedik, ami az adott iskolában nem elfogadható. Az ilyen szülővel ráadásul gyakorta nem lehet vitázni, mert csak egy nyelven kommunikál, és az az erőszak nyelve - mert már az ő anyja-apja is ilyen volt. Ha a gyerek félelemben nő fel, később sem lesz képes kiállni magáért vagy jó esetben felnőtt fejjel kénytelen elsajátítani ezt. Ahogy tanárnak, szülőnek sem mindenki alkalmas. Vagy még rosszabb: "Tedd, ahogy mondom, és ne úgy, ahogy teszem!" Ezzel még a hazudozás rejtelmeibe is bevezetjük a gyereket, tudtunk nélkül. A jó megközelítés: "Tedd, ahogy én teszem!" Akit ebben a szellemben nevelnek, ritkán kezd el hazudozni.

marczy 2009.11.04. 19:11:19

Ja és persze volt gyerek, akivel egyénileg foglalkoztam, vagy azért, mert versenyzett, vagy ellenkezőleg, éppen azért, mert komoly lemaradása volt a tanulásban. Ezeket jobban is megismertem egy kissé, de alapvetően itt is 8-12 gyerek van egy szociális családban, ami még mindig sok. Még mindig jobb persze, mint egy román állami árvaház, ahol 15 gyerekre jut egy gondozó... Meg itt mégiscsak valamiféle értelemben pozitív mintát kapnak a gyerekek (a nevelőotthonos voltukból adódó hátrányok ellenére is), és ez a minta igazából akkor fog majd visszaköszönni, amikor felnőttekké válnak.

Copyright © 2008 Theme Preview All rights reserved. Theme by Laptop Geek. Blog.hu-ra alkalmazta: a Blog.hu Sablonok a Népkertben.

süti beállítások módosítása