A média tönkreteszi a gyerekeket?
Hogy befolyásolják a gyerekek médiafogyasztási szokásai a fejlődésüket? Milyen hatással van az életpályájukra? Mennyit számít az, hogy gyerekkorban milyen útravalóval indítanak el bennünket? Ezekre a kérdésekre keresi a választ egy a médiában dolgozó olvasónk, na meg arra, miért hagyják felügyelet nélkül tévézni a gyereket a szülők, ha amúgy tisztában vannak annak káros hatásaival. Köszönjük.
Szervusztok, Ellenőrző blog!
Egyik iskolámban sem vezettem az ellenőrzőmet rendesen, a blogotokat is "félév előtt", pótlólag, egyben olvastam el. Egy témát azonban nem találtam, és bár a klasszikus kibontása szempontjából ez nem baj, mert már unalmas, a szülők és tanárok részvételének oldaláról azt hiszem, fontos lehet a gonosz média.
Sosem gondoltam, hogy az esélyegyenlőség komolyan működne, mert már ötévesen is nagyon irigyeltem az utcában lakó velemkorú srácokat, hogy egész nyáron bringáznak, engem meg apám múzeumba visz, és órákat magyaráz a képekről. Ami akkor határozott kitolásként ingatta meg a bizalmamat az esélyegyenlőségben, azt ma olyan előnynek érzem, ami a biciklis kollégák szempontjából behozhatatlan.
A szülői felelősség ugyanígy kiterjed a gyerek médiafogyasztására is, az pedig ugyanúgy kihat a gyerek fejlődésére, ahogy az említett múzeum, vagy az esti mese, vagy a két nagy pofon. Nem vagyok pedagógus, szóval javítsatok ki, ha tévedek.
Most viszont olyan statisztikát láttam ezzel kapcsolatban, ami komoly problémákra figyelmeztet. A PPKE pszichológia tanszékén készült felmérés szerint annak ellenére, hogy a szülők több, mint 80%-a rossz hatásúnak gondolja a médiát a saját gyermekére, a megkérdezettek elenyészően kis száma válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy ő maga részt vesz-e gyereke médiafogyasztásában, szabályozza-e azt, magyarázza-e az onnan kapott információit. Erre sem emlékszem pontosan, de az igenek aránya 5% körül mozgott.
Hogy ezt a pár mondatot még aggasztóbbá formáljam, azt kell írjam, hogy a magyar szülőknek azt a nem teljesen agyhalott vagy alul képzett részét, amelyik tudja, mit láthat egy tizenéves a tévében, vagy az interneten, a 75%-át nem érdekli, hogy a saját gyereke milyen mocskot kap az arcába.
Hogy a saját szabályozás ilyen mértékű hiánya minek köszönhető, nem tudom, de azt gondolom, hogy a problémára valamilyen módon a közoktatásnak kell reagálnia. És kérlek ne mondjátok, hogy a Mozgókép- és médiaismeret óra erre alkalmas lenne, volt szerencsém a tárgy kiagyalói egyikének az előadását hallgatni fél éven át. Nem, az nem megoldás. Főleg nem gimnáziumban, amikor a statisztikák szerint már rég megkövesedtek az információfogyasztással kapcsolatos szokások.
Remélem, hogy ha már a szülők ilyen csúfos kudarcot vallottak, nektek, pedagógusoknak lesz még pár jó ötletetek!
P.s.: Akinek a terjengősségből nem derült volna ki, magam is a gonosz médiában dolgozom.