Tanárnő mikor húz már el a picsába?!
Sokan gondoljuk, hogy jobb alapítványi iskolában tanítani, mint önkormányzatiban, mert több a fizetés és általában jobban a körülmények. Mézes leveléből ennek az ellenkezőjéről győződhetünk meg, egy idős tanárnőt küldött el melegebb éghajlatra egy diák, gondolván, hogy tanár nélkül mégis csak nyugodtabb az iskola.
Egy alapítványi iskolában húztam le egy évet, ott hallottam ezt a nagyon kedves párbeszédet. Az egyik szereplő egy SNI-s fiú -szerintem azért ennél komolyabb volt a gond, de erre járt a legtöbb állami támogatás-, a másik egy a 70-es éveiben járó, nagyon energikus, lendületes tanárnő, aki óraadóként tanította az egyébként is rendkívül népszerű kémiát. Tudni kell még hozzá, hogy kevés tanár bírta a kiképzést -én sem-, így nagyon gyakran váltogatták egymást.
Tehát, a párbeszéd:
-Tanárnő mikor húz már el a picsába?
-Drágám, fél háromig órám van, utána szándékszom hazamenni, ha ezt kérdezed.
Mindezt olyan hihetetlen eleganciával és nyugalommal mondta, hogy a fiú -életében talán először-, meglepődött és inkább eloldalgott. Én azóta is a legmélyebb tisztelettel gondolok rá és erőt merítek belőle, ha éppen elküldenek az origóba.
