A jövő nemzedéke
Kata levele a jövő lehetséges problémáira hívja fel figyelmünket. Levelét olvasva az lehet az érzésünk, hogy az igazán nehéz korszak csak ezután következik.
Kedves Ellenőrző!
Nemrég találtam rá a blogra, érdekes témákat boncolgat, méghozzá releváns emberek tollából írt levelekkel tűzdelve. Azonban a jövő tanári nemzedékéről nem esik szó. Végzős magyar szakos hallgatóként azt mondhatom, jól döntöttem, hogy nem a tanári hivatást választottam a szakosodásnál. Bár a szakma csodálatos, de rendkívül kevés oktatóban vannak meg azok a készségek, amelyeknek meg kellene lenni, nem csoda, hogy romlik az oktatás minősége, hogy a gyerekek magatartása már-már javíthatatlan vagy nem tudnak olvasni.
Végignézve azokon a szaktársaimon, akik a pedagógiára szakosodtak a sírás kerülget. Az, aki az alapvető higiéniájával sem törődik - értem ezalatt azt, hogy minden nap kétméteres körzetben bűzfelhőt hord maga körül -, attól, hogyan várhatjuk el, hogy néhány év múlva példamutatóan fog viselkedni, és megtanítja a gyerekeket bármire is?
Egy nő, aki pearcinggekkel van teletűzdelve, miért várja el, hogy az iskolában majd a gyerekek nem fognak ujjal mutogatni rá? Hogyan gondolhatja valaki, hogy majd képes lesz minőségileg oktatni a nyelvtant és az irodalmat, ha a vizsgákon puskákból él, és az egyetemi előkövetelményeket eltörtlik, ha esetleg megbukna, hogy szegénynek, nehogy csúsznia kelljen az évek számával.
Ezek után pedig egyszerre kapjuk majd kézhez ugyanolyan értékű diplománkat. Bár én jelen körülmények között nem szeretnék tanár lenni, más szakirány lesz a diplomámban, de mégis ilyenek lesznek a jövő tanárai?
üdvözlettel,
Kata
