Tényleg felesleges tanulni?

Köszönjük a leveleket, amiket küldtetek, és továbbra is bátorítanánk mindenkit, hogy a írja meg nekünk akár a véleményét valamely iskolai dologgal kapcsolatban, avagy osszon meg velünk egy konkrét esetet, ami rávilágít az iskolai problémákra. Ezúttal Endo tisztelt meg bennünket azzal, hogy leírta elkeseredettségét, amit a diákok motiválatlansága, tanácstalansága és cinikussága miatt érez. Nehéz kérdéskört boncolgat, Azt, hogy lehetne a mai diákságot, akik elé a média elérendő célként a pénzt és hírnevet állítja rávenni arra, hogy megértsék, nem csak ezek az értékek vannak a világon, és nemcsak a magamutogatással lehet ezekhez közelebb jutni.

Kedves Ellenörző blog!

Először is szeretném elmondani, hogy kedvelem a blogot, örülök neki, hogy valahol végre az iskolai problémákat is meg lehet beszélni. Én lassan 30 éve vagyok tanár, sok mindent láttam és hallottam már, kevés dolog lep meg -egyesek szerint ez a fásultság jele, szerintem Buddha sem kapta fel a vizet mindenen-, de nagyon elszomorít, ahová a mai fiatalság tart. Össze sem lehet hasonlítani akár az 5 évvel ezelőtt érettségiző osztály tudását, hozzáállását az idei év 12-eseivel. Semmi nem érdekli őket, motiválni szinte lehetetlen, nincsenek célok, illetve egy van: a sok pénz. Az, hogy odáig hogyan lehet eljutni, nem világos számukra, egyet tudnak, tanulással nem. Be kell látnom, igazuk van valamilyen szinten...

Más kérdés, hogy jól jelzi a színvonalat, hogy a "nem csak kenyéren él az ember", náluk úgy fogytatódik, hogy: hanem sörön is. Miért is tanuljon ma egy fiatal?

Általános iskolai végzettséggel elhelyezkedni lehetetlen, ez meg is kérdőjelezi az általános iskola mai formában való létjogosultságát. Egyfajta szűrőként funkcionál, ki, hová menjen továbbtanulni. Gimnáziumba az megy -legalábbis eddig így gondoltam-, aki érettségizni szeretne, onnan továbbtanulni, vagy olyan szakmát választani, ami érettségihez kötött. Ehhez képest, beülnek a padba 9.-ben és 4 évig várják, hogy valaki kitalálja helyettük, hogy mi is legyen, mihez kezdjenek az életükkel. Ahelyett, hogy körülnéznének, hogy mihez értenek, mihez lenne kedvük és tehetségük, negatív példaként tekintenek a tanárokra, hogy ugye-ugye, nem éri meg tanulni! "Tanár úr is mennyit tanult, aztán mire vitte?! Bezzeg a mittudoménmelyik celeb, annak milyen kocsija van, pedig le sem tudja írni a nevét!" Hát, igen. Én le tudom, anyagilag viszont nem tudom felvenni a versenyt egyik B-ketegóriás hírességgel sem. Segítsetek, hogy motiváljam őket?