Multicégnél sem jobb tanítani?
Ha tanárokról hallunk, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy csak azoknak a bére van a béka segge alatt, akik az államtól vagy az önkormányzattól kapják a fizetésüket. Karak viszont éppen ezt a közhiedelmet cáfolja meg a levelében, és kiábrándít mindenkit, aki eddig a multiknál dolgozó trénereket irigyelte. Sok munka, kicsi megbecsülés, alacsony fizetés. Mire vágyhatna még az ember? Hát arra biztosan nem, hogy a tanítványa miatt őt büntessék, és az ő bére csökkenjen, ha a "nebuló" rosszul teljesít. Olvassátok el a levelet, tanulságos:
Sziasztok,
Akkor ugyenenz a másik oldalról: multicégnél dolgozom trénerként. Heti 30 órám van, ami csak a tréningeket jelenti, ez átlagban napi hat óra, egy óra 50 perc, tíz perc szünet közöttük. Számoljunk bele harminc perc ebédszünetet, marad napi két órám bármi másra.
Én nyomtatom, frissítem és publikálom a tréninganyagokat. Folyamatosan képeznem kell magam, és heti három tesztet íratok. Az iparág sajátosságai miatt ami ma helytálló információ, holnap lehet hogy már nem az. Húsz emberrel foglalkozom egyszerre, a napi hat-nyolc óra után tartok konzultációt és felzárkóztató órákat, gyakorlatot.
Emellett kiadványokba írok teszteket, publikációkat, mert elvárás hogy ez így legyen. Dolgozom hetente általában 50-55 órát és a túlórámat nem fizetik ki. Nincs nyári szünetem, sem tavaszi, sem őszi, a rendes szabadságom van és semmi több. Ha van két óra szabadidőm valami miatt, akkor vagy valamilyen projektben veszek részt, vagy végső esetben ügyfélpanaszt kezelhetek, holtidő nincs.
Az estéket vagy a véget nem érő planning meetingeken töltöm, vagy otthon gubbasztok a laptop felett, az új oktatási anyagokat gyártva, esetleg a cég által kötelezően előírt nyelvtanfolyamon vagyok, vagy főiskolai előadáson ülök, ugyanis jutni akarok egyről a kettőre. Mindezért cserébe olyan magas a fizetésem, hogy hónap végén meg kell néznem hogy veszek-e magamnak fél liter kólát napközben, vagy sem.
Ha egy diákom megbukik, csökken a mozgóbérem, ha sokan megbuknak, kirúgnak, mert a helyemre alig huszan jelentkeznének.
Nincs olyan munkahely, vagy munkakör, amire elcserélném ezt még akkor sem, ha most a rengeteg munkáért cserébe annyit kapok, amiből pont kijövök hónap végéig. Ezt csinálom három éve, és eszem ágában sincs panaszkodni, mert azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek, és ami a világ egyik legszebb, és legnemesebb dolga: taníthatok.