Szellemi munka-e a tanítás?
Olvasónk, az Indexen ma megjelent, "Eleget dolgoznak-e a tanárok?" címmel megjelent cikkre reagálva írja le saját tapasztalatait. Sajnos a jelenség nem új, a tanárok túlterheltsége a végtelenségig fokozhatónak tűnik....
Kedves Ellenőrző blog!
A mai Indexen megjelent Eleget dolgoznak-e a tanárok? című cikkre szeretnék reagálni, előre jelezvén, hogy a cikk minden megállapításával egyet kell értenem, csupán kis kiegészítésekkel élnék a saját tapasztalatomból kiindulva.
Több, mint 10 éve tanítok egy középiskolában és azt gondolom, hogy nem elsősorban az órákra való felkészülés, valamint az órák megtartása a tanár feladata, hanem az egyre inkább növekvő adminisztrációs feladatok, valamint a diákok nevelése és a szülőkkel való kapcsolattartás is komoly terhet ró a pedagógusokra. Aki ezt a pályát választja, vagy ide sodródik, azt vállalja, hogy alacsony fizetésért dolgozik sokat, elhivatottságból, vagy kényszerből, kinek, hogy alakul az élete. A mi iskolánkban nagyon sok tanárnak van 28-30 órája, ha ezt beszorozzuk csak ugyanennyivel, ami a készülést jelenti, már bőven a kötelező két heti óraszámot is túllépjük, jön még ehhez a kötelező ügyeleti és fogadó óra, folyosó és udvari ügyelet. Azt gondolom, hogy ezzel bőven kimerítjük a heti 40 órás munkahetet, tehát a cikkben említett társadalmi igazságszolgáltatásnak eleget is tettünk. Másrészről, hol van az előírva, hogy kötelezően, 40 órát kell egy tanárnak dolgoznia?! Nem fizikai munkások vagyunk, akik a gyárban reggel-este blokkolnak -néha azt gondolom, bár úgy lenne-, a szülők általában a leglehetetlenebb időpontokban hívnak és nem mondhatom azt, hogy bocsánat, lejárt a munkaidőm.
Sokszor és sokan elmondták, hogy kiégett, túlterhelt, alulfizetett tanárokkal nem lehet megújítani az oktatást. Egy dolgot lehet -ami most is a cél-, még egy bőrt lehúzni róla.