A logika elveszlik a bürokráciában?
Levélírónk egy véletlen folytán került át költségtérítéses képzésbe, levelező tagozatra, ami ugyan azt jelentette, hogy a tandíjon felül elesett a támogatásoktól is, de végeredményben jó döntésnek bizonyult utólag a váltás. A diplomaszerzéskor már 2 1/2 év szakirányú tapasztalattal rendelkezett, így jóval versenyképesebb a munkaerő piacon, mint frissen diplomázott, tapasztalattal nem rendelkező társai.
Kedves Ellenőrző blog!
2007-ben érettségiztem, és egyben felvételiztem is az egyik hazai egyetem nem sláger szakára, amely ugyanakkor hiányszakma is. Céltudatos voltam, tudtam mit tanítanak, mit ad a tudás, mit ér a diploma, stb. Ezt akartam tanulni, ebben a szakmában akartam dolgozni. A felvételim sikerült is, államilag finanszírozott képzésre.
Az első félév vége felé tartottam, amikor a városban, ahol laktam, sok, a leendő szakmámban jártas emberre volt szükség, többre, mint amennyi rendelkezésre állt. Beadtam a pályázatom, és a szakember hiánynak köszönhetően el is nyertem az egyik állást. Értelemszerűen teljes munkaidős állásról van szó, tehát át kellett jelentkezzek levelező tagozatra. Az új állásban a fizetés alacsony volt, nettó 70 körül kaptam havonta, de ez nem bántott, egy befektetének tekintettem a dolgot, ráadásul ez 70 ezerrel többet jelentett a havi költségvetésemben, mint előtte volt. Elfogadtam tehát az állásajánlatot, besétáltam a Tanulmányi Osztályra, elmondtam szépen, hogy szeretnék átjelentkezni levelező tagozatra. Na ekkor jött a hideg zuhany: levelező tagozaton nincs államilag finanaszírozott hely, tehát egy hét múlva várhatom a csekket a következő féléves tandíjról, valamint bérletre, tanulmányi ösztöndíjra, jegyzettámogatásra stb. ezentúl nem leszek jogosult. Elfogadtam, mert ahogy átszámoltam a dolgokat, még így sem jártam rosszul, körübelül havi lebontásban akkora összegtől estem el, amennyit megkerestem (ha mindent összeszámolok), ráadásul már elfogadtam az állást, nem tartottam volna sem korrekt, sem okos dolognak, ha az utolsó utáni pillanatban visszatáncolok.
Nem bántam meg a döntésemet, mert idővel a váltás valóban jó befektetésnek bizonyult. Idén lediplomáztam és a csoporttársaimhoz képest 2 és fél év szakmai tapasztalattal többet tudok felmutatni és ez természetesen előnyt jelent nekem.
Ugyanakkor úgy gondolom, hogy az államilag finanszírozott képzés egy fajta befektetés kellene hogy legyen az állam (illetőleg közvetve az adófizetők pénzéből), így számomra értelmezhetetlen, hogy attól, hogy elmentem korábban dologozni (adót és járulékot fizetni), miért lettem rosszabb befeketetés?
Persze ha tényleg befektetésként lenne kezelve a felsőoktatási finanszírozás, akkor nem képeznének tömegesen állami pénzből olyan szakokon embereket, amely olyan végzettséget ad, amelyből 10 évente egyre van szükség.
Ez nem panasz volt, csak azért írtam le a történetet, mert véleményem szerint ez megint egy olyan dolog, amely bebizonyítja, hogyan tud a logika elveszni a bürokráciában. Valamint szerintem azokon a szakokon, ahol a tudás kevéssé gyakorlatias (ezt úgy értem, hogy pl. nem egy orvosi, vagy mérnöki, ahol a megértéshez szükséges a test, vagy műszer felett állni) ott kötelezni kellene a felsőoktatási intézményeket arra, hogy a levelező tagozat ponthatár szempontjából egységesen legyen kezelve a nappali tagozattal, azaz ugyanazzal a ponthatárral, ugyanolyan finanszírozási formát kelljen nyújtani a tagozattól függetlenül (ez szerintem megszüntetné azt a nevettséges helyzetet is, hogy pl. ugyanazon egyetem ugyanazon szakának levelező tagozatra akár 20-40 ponttal kevesebb pontszámmal is be lehet jutni. A diplomában a tagozat nincs feltüntetve.)
Üdv: egyetlenke
