Nekem tandíjat kell fizetnem, nem is keveset. Sokan ettől várják, hogy a magyar felsőoktatás helyzete jobbra fordul. Hát akkor jelentem: hiába fizetek, semmilyen minőség iránti elvárásom nem tudom érvényesíteni. Pedig próbáltam!
Azért TTK-ra mentem, mert ott látok olyan szakterületet, ahol normális összegű fizetéshez juthatok. Nem mellékesen tanárként is természettudományi tárgyakat tanítottam (nem ugyanazt, amit most tanulok, de rokonterületek).
Szeretnék írni arról, hogy milyen egy ilyen patinás egyetemen tanulni. Sajnos ez már nem az, ahova anno én jártam! Olyan gyenge oktatóink vannak (őszinte tisztelet a kevés kivételnek), hogy érzékeltetni is nehéz. Értem, pedagógiai, andragógia, didaktika meg hasonló nem fért bele a képzésükbe, ezért nem tudnak logikus, érthető, összefüggő előadást tartani. A gyakorlatokon olyan helyzeteket nem tudtak megoldani, ami a legrosszabb tanárnak tartott exkollégámnak is gond nélkül ment volna. Ha úgy vezettem volna órát, ahogy itt a legtöbb oktató, akkor nagyon hamar utcára kerültem volna egy középiskolából.
Nem hiszem, hogy a diákok gyenge mivolta teszi ilyenné a légkört. Én olyan hallgatókat látok magam körül, akikkel öröm lenne foglalkozni. Hiába aránylag alacsony a felvételi ponthatár, a felvettek pontátlaga relatíve magas. A hallgatók nagyobb részének van nyelvvizsgája, van emelt szintű érettségije, de akinek nincs, annak is olyan alapos tudása van, hogy néha csak ámulok. Némelyik még olvasni sem tanult, amikor én már gimnáziumi diákként foglalkoztam például azzal a területtel ahova együtt járunk. Ezek a hallgatók meg egyből tudják a válaszokat, a beszélgetések során egyre inkább csak csendben maradok. Egy-egy kivételével mind olvasott a szakirodalmat tekintve, mindegyik tud viselkedni, mindegyik szorgalmas, öröm lenne nekik órát tartani.
Mégis, vannak tárgyak, ahol hihetetlen nagy a bukásarány. Egy sokak által ismert, a felsőoktatás (nála ez =hallgatók) minőségére panaszkodó oktatónál volt egy gyakorlati kurzusom. 24-en voltunk a csoportjában, 6-an mentünk át! Ketten ötössel, négyen kettessel. Következmény? Semmi. Hülyék a hallgatók – mondta. Ott voltam minden órán és amit művelt az nem tanítás. Nálam pár évvel fiatalabb, a szülei mosnak rá (én 19 éves korom óta egyedül élek), de azt gondolta 18-20 éves vagyok és amikor panaszkodtam arra, hogy nem értek valamit, kioktatott, hogy tanulni kell. Mondta, hogy osszam be jobban az időmet, amúgy is meg kell tanulni, ha egyszer érett felnőtt akarok lenni. Empatikusan közölte, hogy a hirtelen rámszakadt nagy szabadsággal kell tudni bánni. Az eltelt pár hónap alatt azonban minden órát rutinból tartott (egy sok órát tartó tanár kiszúrja ezt), nem válaszolt SOHA a hallgatók kérdéseire.
Ahogy jeleztem is, ez sok oktatóra jellemző.
A tömegképzés teszi?
Aligha. A gimnáziumi oktatásra is rátört a tömegképzés, mégis megoldottuk. Sokkal nagyobb óraszámmal, sokkal nagyobb terheléssel, sokkal kevesebb pénzből megtettük. Ám a legválságosabb időkben sem okozott gondot senkinek normálisan megtartani az órát, válaszolni a diákok kérdéseire, segíteni mindenkinek fejlődni.
Ha mi, túlnyomórészt doktorival nem rendelkező tanárok erre képesek voltunk, akkor ezek a fokozatot szerzett nagyon okos emberek erre miért nem képesek? Hogyan lehet az, hogy a saját tudományterületükhöz tartozó kurzusokat olyan zavarosan, értelmetlenül vezetik? Nem tudnak előadást tartani? Órát vezetni?
Ha e miatt veszít el sok hallgató egy-egy államilag támogatott félévet, akkor vajon miért nem kérhet a hallgató kárpótlást?
Ne legyen félreértés, látom, hogy a tömegképzés szükséges velejárója, hogy oda nem valók is bejuthatnak. OK, rendben, van ilyen. Most viszont nem az ilyenekről van szó. Soha nem tudom elképzelni, hogy egyszer azt mondjam, hogy olyan gyengék a diákjaim, hogy nem tudok nekik előadást tartani vagy órát levezetni, de itt normális diákokról van szó.
Úgy érzem, hogy a TTK BSc hallgatói kísérleti nyulak. Az oktatók és a vezetők is látják, hogy valami nem jó, mégsem tesznek semmit. Mellékesen: annyi tárgyat kell felvenni, hogy igazi elmélyülésre (mindegyikből) nem marad idő. Persze hülye vagyok, mert bejárok az előadásokra, pedig többségük időpazarlás. Nincs értelme, mert nem tartja meg rendesen az oktató (nem is képes rá). Bejárok gyakorlatokra, de semmit nem segítenek fejlődni. Otthon hajnalba nyúlóan tanulok, olvasom a különböző könyveket, jegyzeteket, mert az egyetemen alig kapok segítséget alapdolgok megértéséhez.
Vannak persze kivételek. A kivételek közt 50 feletti egyetemi tanár és huszonéves tanársegéd is van és tényleg hálás vagyok nekik. Érdekes, ők tudnak előadásokat tartani, készségesek, tudnak válaszolni. A rossz példa is nagyon vegyes korosztály, tehát nem igaz, hogy az 55 éves docensnél jobb felvenni a tantárgyat, mert a vele egy Tanszéken tanító 24 éves doktorandusz mérföldekkel lehagyja. Ezt a doktoranduszt láttam amúgy didaktikai könyvet olvasni a villamoson, talán ez is számít valamennyit.
Rövidre zárva: fizetős hallgató vagyok, próbáltam érvényre juttatni a minőség iránti igényem, de ugyanazt a soha nem működő selejtes vackot kapom, mint az államilag támogatott hallgatók.
Be kellene vezetni, hogy akár fizetős, akár államilag támogatott valaki, valamilyen körülmények esetén lehessen „visszaigényelni” a félévet, ha alkalmatlan oktatók miatt veszít az ember. Nem hiszek abban, hogy rá kellene kenni a nagy hallgatói létszámra vagy a reformokra az alacsony színvonalat. Sokkal egyszerűbb megoldásom van: aki nem tud előadást tartani, aki nem tud csoportokat tanítani, aki nem ért a tantárgyhoz, az ne kerülhessen olyan szerepbe, hogy mégis ilyet kelljen cselekednie.
