Tanácsok tanároknak
Monchini a korábbi posztokban fevetett problémák megoldására tesz konkrét javaslatokat nevelési aszisztensként. Sok jó ötlet ad, érdemes elgondolkozni rajta.
Kedves blog, hozzászólók és mindenki más!
A "Tévhitek az oktatásról" című bejegyzés kommentjeit végigolvasva egyre csak azt éreztem, muszáj közbeszólnom. Sok kérdés merült fel, amelyek egy részére próbálok most "tanácsot adni".
Ezek a következők:
- mit csináljon a tanár, ha nem tud fegyelmezni
- hogyan legyen tekintélye az "otthonról neveletlenül bejáró" diákok között
- hogyan kezelhetné a tanár az osztálytermi - mindenki számára- negatív helyzeteket
- megoldást jelenthet-e az oktatás-finanszírozás megváltoztatása, a társadalmi megbecsültség visszaállítására
- stb.
Tekintély
Először is a tekintélyről írnék pár keresetlen mondatot. Elliot Aronson igen neves, USA beli szociálpszichológus, nemrég hazánkban is előadást tartott egyik könyvével kapcsolatban. Ez a könyv, egy nálunk is nemrégiben felbukkant problémával foglalkozik, címe; Columbine után. Gondolom érthető, hogy miért említem.
(Azért tartom fontosnak megjegyezni, hogy az Amerikai Egyesült Államokban élő kutató, mivel az ottani populációra alapozza vizsgálatait is. Közhelynek számít a különböző kultúrák "olvasztó tégelye" kifejezés is az USA-val kapcsolatban. A kulturális különbségekből adódó feszültség, hazánkban csak a rendszerváltás - még inkább az ezredforduló - idején vált nyilvánvalóvá a társadalom számára.)
Aronson, "A társas lény" című könyvében ír arról, hogy hogyan működik a befolyásolás, társas közegben. Ezt itt most kifejteném pár sorban, pusztán azért, hogy érthető legyen a "hogyan fegyelmezzünk" kérdéskör fontossága.
Aronson a társas közegben történő befolyásolás három módját különbözteti meg; behódolás, azonosulás és internalizáció.
A behódolás során viselkedésünket két tényező befolyásolja; a jutalom elnyerése vagy a büntetés elkerülése. Mindaddig fennáll az adott viselkedés, ameddig kilátásban van a jutalom vagy a büntetés.
Az azonosulás során, egy kedvelt személy nézeteit, tulajdonságait, viselkedését stb. próbáljuk bensővé tenni, azonban ennek motivációja pusztán az, hogy hasonlítani kívánunk valamiben az adott személyhez. Az azonosulás némileg hosszabb ideig tarthat, mint a behódolás, azonban ez sem okoz valóban beépülő mintát.
Az internalizációs folyamatban a legtartósabb eredmény érhető el az egyén viselkedésében, mivel maga a cselekvés, belülről jutalmazottá válik. Amennyiben beépül egy minta, úgy függetlenedik forrásától és általános érvényűvé válik cselekedeteink motivációja során, önálló értékrendünk részévé lesz. (Aronson, Elliot: A társas lény, Akadémiai kiadó, 2008. 52-54. p.)
Konfliktuskezelés
Benbe nevű hozzászóló, belinkelt két képet, "így is lehet tanítani a VIII. kerületben" címmel. Ne köntörfalazzunk, aki tudja, az tudja, ne fedje el. Deák Diák Általános Iskola. Az igazgatónő kiváló pedagógus, külföldi tanítási gyakorlattal, olyan konfliktuskezelési módszerekkel, melyeket oktat is, főiskolán. De erről egy kicsit később.
Ebben az iskolában tényleg magas azoknak az aránya, akik valamilyen vallási, etnikai kisebbséghez tartozónak vallják magukat. Sok a problémás család gyereke, rossz szociális háttérrel rendelkező diák, olyan aki sajátos nevelési igényű (SNI), stb. Ha valaki egyszer kigondolja "fent", hogy példát kellene venni akkor javaslom megtekinteni az adott iskola gyakorlatát.
Miskolc, Avas, lakótelep, szintén általános iskola és olyan feszültségek, amelyek a különböző egyéni, kisebbségi, szociális stb. különbségekből adódnak. Megoldották. Hogyan?
Nevelési és oktatási asszisztens
Nem, ez nem egy zabhegyező képzés. A következőkben felhívnám a figyelmet a szakma miben létére, hasznosíthatóságára és arra, hogy mégis akkor miért nincsenek ilyen szakemberek az iskolában.
http://oktatas.origo.hu/20090520/nem_kapnak_allas_
Végezetül szeretném elmondani, hogy ez csupán egy lehetséges alternatíva, amely más országokban és hazánk egyes iskoláiban már bevált. Igen, akkor is, amikor a hozzászólók által vázolt helyzetben például, a gyerek nem veszi ki az mp3-at a füléből vagy magasról tesz a "15 fekvőtámasz"-ra.
Mi, nevelési asszisztensek se vagyunk varázslók. Három éven keresztül azt tanultuk, hogyan oldjunk meg helyzeteket az iskolában, mit kezdhetünk a tanulási zavarral, hogyan hozzuk össze az oktatás-nevelés szereplőit. (iskola-gyerek-szülő-szakszolgálatok-és bárki akire szüksége lehet a gyermeknek az optimális fejlődéshez)
Oktatási asszisztens kollégáink azzal a tudással felvértezve mennének az oktatási intézményekbe, hogy segítsenek tantervet fejleszteni, strukturát átalakítani, rendszerszemléletűvé tenni az oktatást stb.
Ez csupán egy felületes ismertetés volt, abból a szemszögből, amellyel talán még nem találkoztak a pedagógusok, az iskola, a gyerekek szülők és senki más sem. Egy éve végeztek az elsők, most a második "csapat".
Aki változást szeretne, annak gondolnia kellene arra, hogy "drága pénzen taníttatott", a témában szakszerűen képzett segítők várják, hogy beinduljon a szakmában a változás szele. "Teremtődjön" igény arra a munkára, amelyről talán még nem is tudnak, de érzik a szükségét. Felülről pedig támogassák a szakma elhelyezkedését, ha már "kiképeztek" minket.
Üdvözlettel:
Monchini
