Mi forog kockán?-Oktatás és gárdulás
Prinz Dani újabb írásában pontokban összefoglalva fejti ki bővebben az oktatásunk hiányosságait, hibáit és a hibák későbbi következményeit. Nagyon szemléletesen tárja elénk a magyarországi kisebbségek helyzetén keresztül azt, hogy az iskola nem látja el az állampolgári nevelés szerepét.
Üdv Ellenőrző!
Mi forog kockán? – Oktatás és gárdulás
Miután két cikkben általánosabban beszéltem arról, hogy szerintem mik a magyar oktatás legnagyobb problémái, most néhány cikkben részletesebben szeretnék beszélni más kérdésekről, amiket fontosnak tartok. Először is arról, miért olyan fontos, hogy értelmes dolgokat tanuljunk az iskolában, és hogyan érezzük ma mindannyian a bőrünkön, hogy ma nem ez történik.
A magyarországi németség
Amikor én földrajzot tanultam, és Magyarország kisebbségeiről volt szó, a földrajz könyvünk (amely egyébként tanárunk munkája volt) körülbelül három sort szentelt a magyarországi cigányság helyzetének, kevesebbet mint a hazánkban élő németekének. Ez szerintem abszurd, és az ilyen és ehhez hasonló aránytalanságok jó alapot adnak az általános tudatlanságnak, amely aztán kiterjed rasszizmusban manifesztálódik. Nem azt mondom, hogy az emberek azért rasszisták, mert nincsen szó a cigányságról az iskolában, és hogy ha lenne szó, akkor nem lennének azok, csak azt, hogy az ahogyan az oktatási rendszerünk átsiklik a fontos, a mindennapjainkat meghatározó társadalmi problémák és történelmi események felett részben felelős az emberek gondolkodásmódjáért. Először erről a földrajz óráról szeretnék beszélni mint jó példáról, majd az általánosabb helyzetről és további eseményekről. Én úgy gondolom, hogy ma Magyaroszágon egyetlen olyan kisebbség van, amelynek az életében meghatározó a kisebbségi lét, ez pedig a cigányság. Nem tudom, hogy pontosan miben különbözik egy magyaroszági német egy magyarországi nem némettől, biztos néha otthon németül beszél, de valójában a más magyarországi kisebbségekről szóló tények nem túl érdekesek. Annál fontosabbak a cigányokkal kapcsolatos ismereteink, szerintem ugyanis a rasszizmus az egyik, ha nem a legnagyobb társadalmi problémánk. Ennek fényében mindenképpen fontos lenne, hogy szóba kerüljenek a rasszizmussal kapcsolatos kérdések az iskolában. Hogy miért nem beszélünk rólul? Mert ez egy ellentmondásos kérdés, és a magyar oktatási rendszer lehetőség szerint megpróbál nem foglalkozni ilyen kérdésekkel, arra való ugyanis a család. Szerintem ennek látjuk ma a hatását a kiterjedt kisebbség- és idegenellenesség formájában. Lehet azt mondani, hogy az iskolának nem feladata ilyen dolgokkal foglalkozni, csak akkor ne csodálkozzunk, ha a budapesti elitiskolába érkező diák szájából ilyet hallunk: ,,bazmeg, valami buzi cigány ráhamuzott a cipőmre a HÉV-en’’. Szerintem ez nem egy normális dolog, és ennek nem szabadna megtörténnie.
Általánosabban
De úgy egyébként az ahogyan a magyar iskolarendszer elhanyagolja az ellentmondásos kérdések megismertetését a diákokkal nagy mértékben árt a társadalomnak, és hozzájárul a közállapotokhoz. (Persze ne legyenek illúzióink. A rossz közállapotok miatt rossz az oktatás is. A társadalom nem néz szembe a saját múltjával, az elmúlt évszázad eseményeivel, lásd ügynökakták és ügynökügyek, tehát nehéz elvárni, hogy az iskolák viszont megtegyék ezt. Viszont valahol el kell kezdeni, és meg kell törni az ördögi kört.) Hogy mást ne mondjak, Trianon, a Horthy-korszak, a második világháború, a Holokauszt, a sztálinizmus évei, 1956 és a Kádár-korszak alapvetően meghatározzák a jelen kor Magyarországát. Az ezekhez az eseményekhez való viszonyunk nagyon fontos, ezt talán nem kell sokat magyarázni. Ám mégis csak elvétve van róluk szó az iskolában, az érettségi előtt kerülnek szóba röviden. Aztán viszont lehet király törvényeket alkotni, hogy az emberek ne tagadhassák, hogy megtörtént valami, amiről egyébként az iskolában nem merünk beszélni. Ez elég paradox, nem? Najó, merünk beszélni, ezért találtuk ki a Holokauszt Emléknapot meg a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapját. Nekem például a következő élményeim kötődnek hozzájuk: elrohantunk megnézni a Két félidő a pokolbant az egyik évben, megnéztük a Jób lázadását, egy vibráló, szintelen felvételről egy másikban, valamint emlékszem még A napfény ízére (ez nem is a Holokausztról szól, de legalább befogadható) több részletben, valamint a Napló gyermekeimnek fekete-fehérben, izgi volt. Van egyébként egy másik budapesti elitgimnázium, ahol viszont felváltva tartják meg ezeket az emléknapokat, egyik évben az egyiket, másik évben a másikat. Na ez milyen?
Egy egyébként elég jó tanáromat idézném, akinek felvetettem, hogy a társadalmi nevelés fontos dolog lenne: ,,Én az szeretném, ha a gyerekek rendes emberek lennének, családdal és nevelnék a gyerekeiket, nem az a lényeg, hogy milyen állampolgárok.’’ Szerintem ez elég problematikus.
Tehát az látható, hogy az iskolák nem mernek ezekkel a meghatározó dolgokkal foglalkozni, az viszont meglepetést okoz, hogy a gyerekek magukra hagyva rossz válaszokat találnak. És itt még csak általánosságban beszéltem arról, hogy be kéne vinni mindenféle ilyesmit az iskolába, később lehet, hogy arról is blogolok majd, hogy hogyan lehet az iskola az értelmes állampolgári nevelés terepe.
