Mit tanítanak az egyetemen?
Levélírónk a felsőoktatás problémáit vizsgálva, nem elsősorban a gyenge képességű hallgatókat teszi felelőssé az oktatás színvonalának romlásáért, hanem a felsőoktatási intézmények profitorientságát. Az egyetemi oktatók mindent elvállalnak, nem törődve azzal, hogy értenek-e egyáltalán ahhoz, amit éppen tanítanak.
Kedves Ellenőrző!
Nagyon örülök, hogy nálunk futottak össze az Únió oktatási miniszerei, így legalább látták közelről is azt az országot, aminek a felsőoktatását sikerült a sajátjukkal egyenlően szarrá süllyeszteniük. Itt tartunk egyébként, ez a bolognai folyamat eredménye. Nehéz munka volt, nem vitatom, nem egyszerű egy korábban elitképzést a selejtgyártás szintjére zülleszteni, meg is érdemelték, hogy közpénzen mulatozzanak egy kicsit.
Ezen a blogon a tanárképzés hibáit sorolják posztoló társaim, de a felsőoktatás ennél sokkal nagyobb problémáktól szenved, bár való igaz, hogy a legsúlyosabb a tanárképzésé, hiszen közvetlen hatása van a jövőnkre, a gyerekeinket naponta rábízzuk gyakran alkalmatlan emberekre. Hol szorít leginkább a cipő? Min kellene elsősorban változtatni? Szinte mindenkinek a finanszírozás ugrik be először, nyilván nagy gond, de én elsősorban az átgondolatlanságot hibáztatom. Nem tudjuk, mit akarunk. Illetve azt, hogy munkát, kenyeret, azt nagyon jól tudjuk, csak ez sajnos felülírja a magasztosabb elvárásokat. Munkát, kenyeret szeretne az egyetemi oktató, ezért félreteszi szakmai igényességét és megtart olyan szemináriumokat, aminek a témájáról alig tud többet, mint a hallgatói. Munkát, kenyeret szeretne a rektor, ezért engedélyezi olyan szakok akreditációra való felterjesztését, amihez nincsenek meg a személyi feltételek, majd tartja valaki, lényeg, hogy hallgató legyen. Rokon egyetemista -elnézést, MA képzésben résztvevő- meséli a minap, hogy felvett egy tárgyat, ami érdekelte, aztán kiderült, hogy teljesen mást tanít az oktató, csak az nem passzolt a szakhoz, ezért más néven futtatják. A hallgató meg örül, hogy túl van rajta, nem megy panaszra a rektorhoz, hogy elnézést, de mit keresett Kiss Jenőné tárgya az én szakomon, különösen, hogy más címmel ugyanazt tanítja BA-n is?
Először a célt kellene tisztázni, utána pedig végre féltretéve a mutiyzást a cél érdekében értelmes döntéseket hozni. Talán így visszaállíthatnánk a magyar felsőoktatás renoméját.