Te az vagy, akit az én generációm kis hülyének néz.

Örülök, hogy neked is megvan az a a generáció, akiben látod az elkorcsosulást.

És ha meg tudod mondani, hogy miért fontosabb a vaspapucsos faeke Benkő faszharcosnál, ügyes vagy!
Én pl nem tudom megmondani, hogy egy tizenpáréves gyereknek miért kellene fontosabbnak lennie, azon kívül, hogy ezt meg kell tanulni, mert ha nem tanulod meg, akkor nem kapsz jó jegyet, hiszen olyan világban élünk, ahol a segget díjazzák, nem az eszet.

"Te az vagy, akit az én generációm kis hülyének néz." pont ugyanez jutott az eszembe :D minden évfolyam az alatta levőben már azt az "elkorcsosulást" látja.
mindjárt jön a bezzeg az én időmben :)

amúgy azzal egyetértek, hogy rossz tendenciák felé haladunk. butított érettségi, butított könyvek, ugyanakkor önálló gondolkodásra, véleményformálásra nevelés/szoktatás meg nincs.

@kolbászoszsömle:
"És ha meg tudod mondani, hogy miért fontosabb a vaspapucsos faeke Benkő faszharcosnál, ügyes vagy!"
Persze, könnyű azt hajtogatni, hogy a gyereket gondolkodni kell megtanítani, a lexikális tudást meg hagyjuk a fenébe, de ez csak egy hozzá nem értő számára tűnik olyan egyszerűnek...

Egyrészt ahhoz, hogy a gyerek valamilyen problémában el tudjon mélyedni, kutatni, anyagot gyűjteni, azt rendszerezni, következtetéseket levonni legyen képes (végső soron ez az egyik legfontosabb pedagógiai cél), ahhoz kell egy minimális, jól felépített, strukturált lexikális tudás.

Másrészt kell, hogy az oktatásnak legyen egy egységes váza. Keretbe kell foglalni még a kompetenciák fejlesztésére kihegyezett tantervet is. Pl. a gyerek kézügyességét nem lehet tananyagtól elvonatkoztatva fejleszteni, a fejlesztési célokat egységesíteni és "tantárgyiasítani" kell. Többé-kevésbé egységes követelmények alapján rajzot, technikát, stb. tudunk tanítani, nem kézügyességet. Egyébként ez a minőségbiztosítás (a pedagógiai munka mérhetőségének) alapja is.

Ide tartozik az is, hogy valamelyik blogon nemrég vitatkoztam egy elit egyetemen végzett mérnökkel. Néha úgy kellett kihámoznom a mondanivalóját abból a kusza szöveghalmazból, amit odahányt. Az ő részéről ez nyilván (feltételezem) csak hanyagság, de sok diáknál látom, hogy a kifejezésbeli szegényessége komoly gátat jelent abban, hogy megértesse magát. Ebből a szempontból sem mindegy, hogy agyatlan médiageciket bámul a gyerek (és tőlük veszi a mintát), vagy olvas.

@Cartman (ex Cartman): Abban a pillanatban, mihelyst a vaspapucsos faeke nem az árgyílus kismadár vagy az isteni gondviselés kategóriájában van, azonnal fontos lesz.

A gyereknek hiába mutatnának egy vaspapucsos faekét, nem ismerné fel és ez nem feltétlenül az oktatás hibája, ahogy az sem, hogy nem tudja, hogy miben, mennyiben több-szebb-jobb, mint az elődje, azon kívül, hogy jobban túrja a földet. Mert ez a lényeg. Jobban túrja. A norvég nehézeke meg még jobban.
Persze, most kiragadunk egy dolgot, a szerencsétlen ekét, és azt ütjük-szeretgetjük.

Azt, amit ezen keresztül tanítani lehet, azt kb másfél óra alatt megtanítja Cid Meyer: ha jól tudsz agrárkodni, sok embered lesz, a sok ember az meg sok katonát jelent + gyarmatosítást.

De. Mindezek mellett, mindezek ellenére, ha elolvastad volna a kommentemet, és nem csak kiragadtál volna belőle egy mondatot, akkor feltűnt volna, hogy én egy tizenpáréves kamasznak való megmondásról beszéltem.
Hogy annak hogyan kell megmondani, hogy fontosabb az ekécskénk, mint Benkő.
Egy olyan érvet, ami neki is az.

A szerző motiválást emleget.
Arra szeretnék valami ötletet, hogy szerinte a szülő hogyan tudja motiválni a tizennégy éves fiát, hogy tanuljon történelmet és lehetőleg az unalmas részét tanulja, mert azt fogják visszakérdezni.

Ellenőrző és kommentelők!

Bocs az OFF-ért, de ezt látnotok kell! Elképesztő! Íme "Liberális oktatás" hozadéka:

www.youtube.com/watch?v=WiaPvEI3SDU&feature=player_embedded

Szerintem nézzetek gyorsan bele, mielőtt törlik. (De ha már jelezte ezt előttem valaki, akkor tárgytalan)

@Selkath:
Bocs, lemaradt: Zárójelbe jegyezném meg, hogy szerintem egy posztot megérne, mert eléggé döbbenetes a felvétel. A kép elég rossz minőségű, de sajnos nem (csak) az a lényeg...

Köszönjük megkaptuk már levélben, hamarosan megjelenik.

@kolbászoszsömle:
Tudom, hihetetlen (tényleg nagyon sok a blogokon a write-only), de elolvastam a kommentedet. Azért ezt az egy mondatot ragadtam ki, mert ez a gondolat szépen illusztrálja az egész kommentet.

"Azt, amit ezen keresztül tanítani lehet, azt kb másfél óra alatt megtanítja Cid Meyer: ha jól tudsz agrárkodni, sok embered lesz, a sok ember az meg sok katonát jelent + gyarmatosítást."
A Civilization segíthet abban, hogy megtanuljon a diák rendszerben gondolkodni. Észrevegye, hogy minden rendszernek vannak inputjai-outputjai, belső logikája, szerveződési, működési szabályai, stb. Egyébként - természetesen - ezt átlátni is jóval több, mint másfél óra, de az emberi társadalom ennél nyilván sokkal bonyolultabb. Nem sorolom fel (túl hosszú lenne), hogy egy jól tervezett-vezetett tanóra hányféle készséget tud fejleszteni (sőt, - bizonyos tekintetben - egy rossz is), még akkor is, ha - látszólag - érdektelen / értelmetlen témáról szól is.

"Arra szeretnék valami ötletet, hogy szerinte a szülő hogyan tudja motiválni a tizennégy éves fiát, hogy tanuljon történelmet és lehetőleg az unalmas részét tanulja, mert azt fogják visszakérdezni."
A motiváció is rengetegféle lehet. Forrását tekintve lehet belső vagy külső, fakadhat a tárgy iránti érdeklődésből, versenyhelyzetből, kitörési vágyból, külső nyomásból, vagy akár megfelelni akarásból (szülők, kortárs csoport). Egy tizenévesnél már alakulóban van a pályaorientáció is, így motiválhatja akár egy jó érettségi eredmény is. Ez persze nem olyan erős, mint egy belülről fakadó érdeklődés, de ettől függetlenül nem helyes még - ebben a korban - mindent annak alávetni. Alakulhat úgy, hogy pl. egy alapvetően reál érdeklődésű diákból mégis humán szakember válik, vagy fordítva. (Az én bejárt utam ilyen szempontból pl.: humán - reál - humán) A deficitet később pedig sokkal nehezebb behozni. Egyszóval: középiskolás korban még csak nagyon óvatosan szabad a diákokat egy-egy irányba fejleszteni (más rovására), mert lehet, hogy több kárt okozunk vele, mint hasznot.

Fentiekből fakadóan a motiválás is nagyon egyszerű: látod, fiam, azt a kukás bácsit ott? Na, ha tetszik az a narancs egyenruha, hát csak így tovább! :)

Viccen kívül: a diákot az életre kell nevelnünk. Ilyen szempontból egyáltalán nem baj, ha nem minden tanóra egy élmény, és ha néha egyszerűen muszáj megtanulni akár unalmas, érdektelen dolgokat is. A kellemetlen, negatív hatásokra is kondicionálni kell a gyerekeket.

@Cartman (ex Cartman): Én konkrétan ezt a mondatot vetettem be, és láss csodát, tetszett neki a naracs egyenruha, sőt az apja is kukás és nagyon jól keres. Innentől kezdve nincs mit mondani....

@Ellenőrző:
Nézd, a kukás példa nyilván közhely. Lehetett volna más olyan munkakör, ahol nem keresnek jól, és - a gyerek számára - visszataszító a tevékenység. Végzettség nélkül nincs túl nagy választási lehetőség, és itt a lényeg: tudományos fokozattal is lehet valakiből kukás, (ha épp az akar lenni, a feleségem kozmetikusának pl. két diplomája van :) ), de fordítva nem jellemző: kukást ritkán kérnek fel megüresedett egyetemi státuszokra.

Tanulni azért kell, hogy az ember kapjon egy átfogó képet később mihez fog kezdeni.

Ha nem tanul semmit, akkor csak ballaszt lesz a társadalomban egy értéktelen hulladék, egy biológiai koszfelhő.

És nem a gyerekközpontú tanításban kéne már gondolkodni, hanem a tanulásközpontú tanulásban és nem a gyerekek seggét nyalni egész nap, mert abból csak emós kis hülyék lesznek. Honnan tudná egy 16 éves gyerek, hogy mi kell neki amikor sokszor egy huszonéves sem tudja?

"...minden lényegesebb szűrőt kivettek az intézmények kezéből..."
A legsúlyosabb gond az, hogy az általános iskolában nincs beépített mérési pont. Horribile dictu az is elképzelhető, hogy a festői Bivajbasznád különösen magas oktatási színvonaláról híres általános iskolájából "elégséges/közepes" érdemjegyekkel érkező tanulóról a középiskolában kiderül, hogy ugyan el tudja olvasni az egymás után gépelt karaktereket, de azok nem állnak össze szavakká, mondatokká...

@Selkath: Szomorú, de ez van. A tanár és az iskola lényegében eszköztelen ezzel szemben.

Nem dobhatja ki az óráról sem. Ha nem akar menni, bent marad.

@Selkath: Hát ez eszméletlen.

@bontottcsirke: "Tanulni azért kell, hogy az ember kapjon egy átfogó képet később mihez fog kezdeni."

Hozzátenném, hogy nemcsak az adott anyagot kell megtanulnia, hanem magát a tanulást, és tágabban a munkát, vagyis azt, hogy az életben bármilyen tartós eredményhez a célirányos erőfeszítésen keresztül vezet az út.

@kolbászoszsömle:
Éppen ezért nem tudok egyetérteni az olyan (szerintem naiv) véleményekkel, hogyaszongya:

"a gyerek tanulja csak azt, ami kifejezetten érdekli, amivel foglalkozni fog" - persze, így képezhetünk ötmillió kommandóst meg ötmillió topmodellt, vagy ha a kamaszoknál kezdjük, tízmillió szakbarbárt, akinek a fele mondjuk életében egy verset sem olvasott az Anyám tyúkja óta, pedig talán nekik és az országnak is jót tenne. (Vagy hogy a mérnökök felé is tegyünk egy gesztust, nem tud becsavarni egy villanykörtét.)

"jól van, akkor tanuljon mindenki mindent, de a tanár felelőssége, hogy elég érdekesen adja elő, ő tehet róla, ha a gyerek nem tanulja a vaspapucsos ekét" - nem egészen. A gyereknek legalább annyira a "munkahelye" az iskola, ha nem jobban. Amíg nem tud dolgozni, addig kutya kötelessége tanulni. Ha jól tanul, az lesz, ami lenni szeretne. Ha nem jól csinálja, akkor meg az lesz, amire alkalmas - semmi gond, megy a kevésbé fizetett állásokba. Még így is megtanul írni-olvasni, hogy aztán netes fórumokon olyanokat írkáljon majd, hogy valójában zseni, csak hátráltatta őt az iskolarendszer. (Természetesen nem a jelenlevőkre gondolok.)

Ez nem "magyarbálint" probléma, hanem társadalmi. Egyre nagyobb a széthúzás, az empátia kihalófélben van, ez nyilván begyűrűzik az iskolákba is. Nincs olyan működőképes oktatási modell, amely minden téren és mindenki számára kielégítő lehetne a jelen körülmények között. És ez nem csak magyar jelenség.
Németországban hetek óra gyűrűzik a botrány az őskonzervatív katolikus iskolákban, szinte már alig van intézmény, amelyik nem érintett: tanárok, szerzetesek, apácák zaklatták szexuálisan a diákokat évtizedeken keresztül...
A YouTube videóról: tehetetlen/alkalmatlan pedagógusok és renitens diákok mindig is voltak. Az én időmben (20-30 éve) erről még nem készült felvétel, de a jelenség ugyanúgy megvolt.

@kolbászoszsömle: értem én, hogy az észt kellene díjazni, és nem a segget. de ha seggen a tanulást értjük, akkor valahogy az okosokat is rá kell vezetni, hogy ne a kereket, a robbanómotort, a szívátültetést, vagy lebesgue integrálhatóságot, a neumann-elvű számítógépet, vagy az alsó-érlelésű sörfőzést találják fel, mert ezek már mind megvannak, a vaspapucsos ekével együtt, így ez mind elpocsékolt erő lenne. mivel ezeket a dolgokat az ember nem feltétlenül tudja születésénél fogva, emiatt meg kell neki tanítani, amihez az illető részéről valószínűleg jóval több seggre, mint észre lesz szüksége.

azért a számítógépes programot meg ne vessük össze egy jó iskolai tananyaggal, könyörgöm. az egy játék, egy szimuláció. megengedem, optimális esetben egy jó példa lehet az oktatási anyag mellé, de semmiképp sem maga tananyag. még akkor is, a sid meier (és nem cid meyer) írta. és ha te komolyan gondolod, hogy a civilization, vagy railroad tycoon helyettesítheti az oktatást, akkor talán mégis lehet valami alapja a következő generáció miatti busongásnak.

Én már 1 másik blogon ezt leírtam, de kapcsolódik ide a véleményem.

Kb 5 éve érettségiztem, szóval annyira nem rég voltam gimnazista. Nekünk sem magyarázták el soha, hogy miért jó ha nem vagyok segghülye matekból, vagy miért kell megtanulnom 1 rakás Petőfi, József Attila, vagy Arany verset, elolvasni 1 rakás kötelező olvasmányt, vagy tudni, hogy a nitroglicerin miért robban, vagy a szél ritmikus légkeverése hogy dönt le 1 hidat?
Egy tanárunk sem magyarázta el nekünk. Mégis szó nélkül tanultunk,mert ez volt a "dolgunk". Kinek ez volt, kinek az az erőssége, és persze ezt-azt megpróbáltunk elbliccelni, reméltük hogy aznap nem mi felelünk, tehát nem állítom hogy totál eminensek voltunk és mindenki mindent megtanult, de senki nem hallgatott zenét az órán, nem köcsögöztük le a tanárt, ha kiküldtek óráról, az szégyen volt, és ki is mentünk. A szüleinktől mi kaptuk a maflást, nem a tanár, ha vmi probléma volt, legtöbbünknél alap volt, hogy a tanárnak mindig igaza van. Akkor is ha nincs. Erre a szülők rádolgoztak otthon, eleve így voltunk nevelve, hogy az iskolában viselkedni kell. A gyengébb láncszemek, akik nem tudtak viselkedni, jellemzően olyan családokból jöttek, ahol nem tisztelték a tanárokat, és nem volt megtanítva a gyereknek, hogy az iskolában nem otthon van, viselkedni kell. Ez főleg általánosban látszott nagyon, gimnáziumban úgyis mindenki lázad a maga módján- ami nálunk max annyi volt, hogy nem figyeltünk órán...
Általában leveleztünk órán, mert azt nem vette észre a tanár, és az órát sem zavartuk hangos dumálással, ha épp nem akartunk "lázadni".

Rájöttünk magunktól, hogy verset tanulni memóriafejlesztő, ami bármikor jól jöhet, matekból azért jó hogy nem vagyunk segghülyék, mert nem fog a pénztáros megrövidíteni a boltban (amit persze nyiván nem a másodfokú egyenlet megoldóképletével fogsz kiszámolni), és ki tudja ki merre megy tovább, jó tudni, hogyha a nitrót rázogatod, nem sok marad belőled. Ennyi, a tudás sosem vész kárba, esetleg elfelejted, de mi még tudtuk teljesen saját magunktól is, hogy amit csinálunk annak van haszna,mert a tudásnak mindig van haszna. Nem kellett elmagyarázni nekünk. Akkor esetleg nem lehet, hogy mégiscsak a mai gyerekek mások mint mi voltunk? Ami továbbra is sztem a szülők hibája, és nem a gyerekeké. Nem az oktatást kell hibáztatni, hanem a szülőket első sorban, és csak utána az oktatáson gondolkozni, meg hogy valóban nincs elég fegyelmezési lehetőség az iskolákban. A szülő gyerek kapcsolatról meg ott van Csernus ki nevel a végén könyve, ami elég jól leírja, hogy a kapcsolat hol csúszik el manapság.

"De attól még mindegyiket meg kell tanulni, ha már az ember valamilyen szinten műveltnek akarja tartani magát."
Megnyugtatlak, ez már 11 éve sem volt meg a 18 éveseknek.
Én is hülyének számítottam, hogy ezt felfogtam. Nem is vittem semmire :D

"Az utóbbi időben minden lényegesebb szűrőt kivettek az intézmények kezéből. "
Pontosan... Mivel lehetne akár fegyelmet tartani ma... :S

@Cs@tLós:
"Akkor esetleg nem lehet, hogy mégiscsak a mai gyerekek mások mint mi voltunk?"
Nem. Ez elsősorban intézményfüggő. Nekem eddig szerencsém volt. Csak olyan iskolában dolgoztam ezidáig, ahol lehetett rendet tartani. Pedig az egyik a megye leggyengébb iskolái közül való volt.

De! És akkor egy másik felvetésre is reagálnék, mert ezek szorosan összefüggnek.

@Mawhonic:
"tehetetlen/alkalmatlan pedagógusok és renitens diákok mindig is voltak. Az én időmben (20-30 éve) erről még nem készült felvétel, de a jelenség ugyanúgy megvolt."
Az a különbség, hogy 20-30 éve a pedagógusnak sokkal több eszköze volt a rendteremtésre / rendtartásra. Ha nem élt vele, az az ő felelőssége volt...
Ide tartozik az is, hogy pl. én az előző iskolámban (az a bizonyos megye egyik leggyengébb iskolája) bizony volt, hogy kizavartam a diákot a teremből, holott már nem lett volna szabad. Az egyik ilyen alkalommal odajön hozzám az igazgatóhelyettes, és kérdi(!): - Ugye tudod, hogy ezt elvileg nem lenne szabad? - Tudom. És ennyivel el volt intézve...

minket- 2 lány- is kizavartak, ráadásul a tanári folyosóra
nem mertünk visszameni se, de a folyosón sétálni se
(jellemzö, hogy egy tanár se sétálgatott a folyosón lyukas órájában)
óra után a tanár megkérdezte:
-miért nem jöttetek vissza?
azt hiszem ,ez költöi kérdés volt,
s a dolog el volt intézve
olvasom, hogy ma nem szabad kizavarni....
akkor-1968- ez a legnagyobb megszégyenítés volt

én nagyon (nagyon :-) régen jártam középiskolába, de ott nem szórakoztak a fegyelmezéssel: akit nem érdekelt és/vagy beszélgetett, nem figyelt, stb. azt kiküldték, pont. soha, senkit nem próbáltak meggyőzni vagy marasztalni, nem keresték, ha nem jött be.
még igazoltatlan órákra se pazarolták az értékes papírt: kifejezetten megkértek minket, hogy akit ez nem érdekel, az ne járjon ide, töltse az idejét valami mással, akár dolgozzon, ha tud (vagy legalább járjon máshova, hasonlóak közé, ahol nem hátráltatja a többieket) végül is "ez itt nem klub, és nem intézet".
működött :-)))

@szumurri: Azért ez a veszély a festői Budapest egyes iskoláiből érkezőket is fenyegetheti. Attól, hogy kis település iskolája, még lehet nagyon jó színvonalú az iskola. Sőt, talán a gyerekek még jobban motiválhatók is.

Mert egyébként nem a vaspapucsos faeke a fontos, hanem a példája, a termelőeszközök hatása a társadalomra és a népességre s annak következményei. :]
Ami a vaspapucsos faeke mellől általában kimaradt.
Kb ezen a szinten : ""ok van, ok más talajt is feltörtek" na és?"
Példák, analógiák jelentősége?

Az meg hogy "de meg kell tanulni pont" nem motivál, épp ellenkezőleg, frusztrál.

A kommentek tekintetében részben én is write-only leszek, de nagyon kikívánkozik belőlem:

1. Egy egyetemi oktatóm USA-ban töltött évének tapasztalatát így foglalta össze: "Az amerikai iskola fantasztikusan kreatív gyerekeket nevel: képesek önállóan, a semmiből, feltalálni a tűzgyújtást vagy a kereket. Az az egyetlen baj, hogy a tárgyi tudásuk olyan, hogy erre rá is vannak kényszerülve."

2. A motiváció felelőssége kettős: a szülőé is és az iskoláé is. Mindkettő tönkreteszi a másik munkáját, ha a magáét nem végzi el. Sajnos az is a "magyarbálinti vívmányok" közé tartozik, hogy mindkét felelős szereplő kezéből lassan az összes eszközt kiveszik. Mérés, értékelés, jutalmazás, büntetés nélkül nincs eredmény.

3. Igen, teljesen már nem reparálhatók az okozott károk, de ez nem ok arra, hogy ne próbáljuk meg és hagyjuk, hogy a következő generációk is elszenvedjék ugyanezeket a károkat.

És akkor mi van, ha a gyermek nem az a kimondottan jó képességű? A család normális, a gyerekekek szépen nevelve, oktatgatva, szorgalmas, rendes, de igazából a fiúnak egy jó szakma lenne megfelelő? Lehetne egy értelmes, jó burkoló pl.? Akkor majd beiratom egy szakmunkás suliba és halálra aggódom magam nap mint nap? És mi lesz a suli végére a normális gyerekemből? Vagy csak azért erőlködjük végig a gimnáziumot és a végén álljon ott szakma nélkül, mert mára a szakmunkásképzők színvonala sehol sincs?
És tudjátok, mi a szörnyű? Hogy már most az oviban panaszkodnak az óvónők, hogy olyan a csoport, hogy nem tudnak haladni? Hogy a gyerekem beszédben szinte visszafejlődött az elmúlt években, hisz a legaktívabb napi 8-9 óráját az oviban tölti, ahol egyre siralmasabb a felhozatal? Hogy 6 évesen még nem tudnak villával enni, sok gyerek kézzel turkálja a kaját? Hogy a szókincsük szinte 0, de káromkodnak, mint a kocsis? Komolyan mondom, előre félek...

"Az amerikai iskola fantasztikusan kreatív gyerekeket nevel: képesek önállóan, a semmiből, feltalálni a tűzgyújtást vagy a kereket. Az az egyetlen baj, hogy a tárgyi tudásuk olyan, hogy erre rá is vannak kényszerülve."

Nagyon jó megfigyelés! Nemrég volt egy ismeretterjesztő film arról, hogy a spanyolok hogyan tudták meghódítani Dél Amerikát. Egyik ok amiért ez sikerült, az az, hogy a spanyolok képesek voltak tárolni és rendszerezni a tudományos felfedezéseket és alkalmazni azokat, a dél amerikai kultúrákban pedig nem alakult ki az írásbeliségnek olyan szintje ami ezt lehetővé tette.

Ha az iskolában a gyerek nem szerez specializált egyedi tudása, de mindenben kompetens az maximum a betanított munkához elég.

@croc: Thumbs up |-). Valahogy így k'éne ma is.

Amikor én jártam, akkor is azzal kezdődött a mese, hogy a gimnázium nem kötelező. Mindenki ehhez tartotta magát.

@drkovax: én is voltam az usában kisvárosi lesajnált középiskolában egy évig, mint diák. tényleg praktikus ismereteket oktattak. pl. ötödikeseknek asszem volt olyan projekt, hogy le kellett dobni tojást magasról és olyan védőszerkezetet kellett eszkábálni hozzá, amiben nem törik össze. szerintem ez tök jó.
a matekórán nem elvont problémákon kellett komplex módon gondolkozni és 5-10 percet szöszölni a feladattal, hanem tanár felszólít három embert, táblához ki, feladat kiad, start, aki a leggyorsabb, az nyert. elsőre megmosolyogtam, aztán csodálkoztam, hogy jé, ezt a tudást használják akkor is, amikor a teljesen átlagos emberkék is pillanatok alatt kiszámítják, hogy adott sebesség mellett ekkora fogyasztással még melyik benzinkúthoz lehet vagy érdemes eljutni...szóval praktikus célra használják a tudást.
a fegyelmezésről: nálunk az volt, hogy aki rossz volt, azt a tanárnak joga volt bent tartani az iskolában ún. detention-re. Ez semmiből nem állt, délután 3-4-ig ülhettél bent egy teremben. Ha ellógod, akkor viszont felfüggesztenek. Szóval senki nem merte kihagyni, viszont iszonyú erős elrettentő ereje volt, mert a délutánját még a legdurvább bűnöző külsejű gyerek sem akarta szétcseszni. Így volt is hatása, az órák azért voltak egy idő után szárazak, mert még a minimális diákcsínyek sem történtek meg, akit nem érdekelt az óra, az inkább csendben aludt, semminthogy megkockáztasson egy detention-t.

Szerintem valami ilyen irányba kellene elmozduni itthon is. Olyan fegyelmező eszközt adni a tanárok kezébe, amely ott hat, ahol a diáknak tényleg fáj.

Ja, és volt még valami, ami nagyon tetszett: ugyebár kisvárosban amerikában nem volt tömegközlekedés, így az iskolát csak autóval vagy iskolabusszal lehet megközelíteni. Namost egy végzős diáknak annál nagyobb szégyen nincs, mint felülni az iskolabuszra.
Viszont parkolni csak az iskola területén volt szabad, a kijelölt helyen. Ha máshol állsz meg, elvontatnak.

És a tanárok hangoztatták is, hogy a parkolás nem jog, hanem privilégium...

na ezt a hozzáállást kellene itthon is bevezetni: a középfokú oktatás nem jog, hanem privilégium...

már megbocsásson mindenki, aki a lexikális tudás fontosságát kérdőjelezi meg, DE
ahogy már írták, az ilyen jellegű tudás jellemzően nem hasznos az életben, viszont a történések logikus összefüggését, a fejlődés fontosságát stb. tanítja a kölöknek, az eke esetében a történelem tantárgyon keresztül. itt jön a tanár képben, hogy ezt elő tudja-e adni értelmesen, úgy, hogy a gyerek ezt a következtetést is levonja/megértse. persze lehet ő megteszi, és a gyerek az, aki leszarja az egészet, de az meg a szülő dolga lenne, hogy ez ne így legyen.
csak ugye a szülőnek el is kell látnia a gyereket/családot, így erre nincs ideje, ezért azt várja az oktatástól, hogy megneveli a gyereket. a tanár viszont erre nem képes, mert napi 6-7 tanórában közel 400 gyereknek nem lehet senki az anyja/apja. ráadásul, ahogy a youtube link is igazolja, nincs a kezében semmilyen eszköz. egyszerűen nem küldheti ki a gyereket az óráról, ha a videón látottakhoz hasonlóan viselkedik, mert a saját állását kockáztatja. nem adhat neki elégtelent órai munkára, mert jön a szülő, és kötekedik (jó esetben csak verbálisan), hogy milyen jogon bünteti az ő egyszem gyermekét..
ki van véve minden fegyelmi lehetőség a tanár kezéből, cserébe nemcsak a oktatnia, nevelnie is kellene a kölyköket.

Azért azt tegyük hozzá, hogy a tanárképzés is küzd kihívásokkal. Bár nem gyakorlom ezt a szakmámat, de egyik végzettségem szerint középiskolai tanár vagyok. Az amúgy erős szakmai képzésem mellett élő gyerekekkel nem nagyon eresztettek, össze, illetve 2 hónapra egy olyan tanárhoz, aki nem volt arra felkészülve, hogy nekem pedagógiát és módszertant tanítson. Előbb értem oda hozzá a feladattal, mint ahogy értesült volna arról, hogy neki ezzel foglalkoznia kell.

Az egyetemen Hoffmann Rózsa személyesen dicsérte nekünk hosszan a bizonyítottan kontraszelektív francia oktatási rendszer előnyeit (vö. Bourdieu - ha a francia oktatási rendszerben szegény munkáscsaládból származol, az is maradsz, ha gazdag elit családból származol, azzá leszel). Hozzávetőleg ebből állt a pedagógia, meg el kellett olvasni egy vaskos könyvet a pedagógia történetéről.

Csak évekkel később találkoztam először tréning módszerekkel, motiváció elméletekkel, felnőttoktatási kérdésekkel (azért a középiskolások esetében már ezek fontosak), csoportdinamikával, konfliktuskezeléssel és hasonlókkal. Az egyetemen még csak nem is hallottunk ezekről a szavakról, nem hogy a mögöttük levő módszerekről és tartalmakról.

Eddig csak az óvodai képzésben találkoztam azzal, hogy ilyesmivel a korcsoportnak megfelelően foglalkoznak, de lassan már ott is kezdik szétverni a szakmai munkát.

Azt nem értem, hogy mind itthon, mind külföldön színvonalas szerzők és szakmai tapasztalatok állnak rendelkezésre (Vekerdy, Winkler, Aronson - ő még az iskolai lövöldözésekkel is foglalkozik és VAN rá kidolgozott megelőzési módszere), akkor miért nem emelik ezeket be a módszertani oktatásba?
Sokat segítene a leendő pedagógusokon és gyerekeken.

@Blue_Angel:
"És tudjátok, mi a szörnyű? Hogy már most az oviban panaszkodnak az óvónők, hogy olyan a csoport, hogy nem tudnak haladni?"
Sajnálom, hogy ilyet kell írnom, de nagyon meg kell válogatni az oktatási intézményt, ahova a gyermekedet járatod. A lányom most óvodás. Jó környéken, jó óvoda, jó óvónőkkel. Az óvónéni el van ájulva a csoportjától (mini), ahova az én gyerekem is jár. Szerinte előrébb járnak, mint a felettük lévők. A képességek megléte csak egy dolog. Legalább ennyit számít a családi háttér és az oktatási intézmény színvonala. Minden szinten és minden típusú iskolából találhatsz jót. Lehet, hogy sokat kell keresgélni és sokat kell majd utazgatnia is oda-vissza a gyerekednek (esetleg kollégiumra is szükség lesz), de megéri.

Persze ha nem tanítjuk megy a gyereket már olvasni-írni sem olyan szinten, hogy az alapvető készségként, erölködés nélkül menjen, akkor nem várhatjuk, hogy képes lesz legyűrni a tankönyvi anyagot, lejegyzetelni az órai információkat...

Ám ez inkább az előző poszthoz tartozik, mert erre a posztra tényleg nem sok reagálnivaló van azon kívül, hogy lám annyit jól megtanult a posztoló, hogy "bezzeg az én időmben".

Ilyen megnyilvánulásoktól fog előremenni a magyar oktatás? Ez a hozzászólás tényleg érdemes volt arra, hogy önálló posztként szerepeljen egy ilyen tárgyú blogon? Siralmas.

Az ejnyemagyarbálintozó lezáró formulát kellett volna talán inkább felvezetni valahogy, érvelni, javaslatokat tenni, vagy ah ilyenre nem futotta, legalább értelmes, konstruktív kritikával előállni. Ez így semmi. Még azt sem tudtuk meg, tkp. miért pont és egyedül Magyar Bálint a bűnbak a mai fiatalok hozzáállásáért?
Félre ne értsetek, tudom én, hogy ezer sebből vérzik...
Na de értekező prózát, esszét, cikket -- nevezzük ahogy akarjuk --így nem ír magára adó ember. Szóval úgy látszik, már hat éve sem sikerült megtanítani a gimnazistákat egy érvelést felépíteni, a mondanivalót megformálni, a konklúziót összefoglalni...

@Elveszett Angyal: szívemből szóltál

Szerintem nem kell megint feltalálni a csövön a lyukat. Régen ez működött. A gyerek vagy tanult vagy megbukott. Vagy viselkedett, vagy kapott egy maflást.
Persze most az idióta szülők többsége azt mondja: "Nehogy már a tanár bántsa az ÉN gyerekemet!" Hát bazdmeg de!

Na mindegy, az én fiaimat a régi szellemben nevelem, egyházi iskolába járnak, és amikor majd kialakul az igazi versenyhelyzet, a munka világában, akkor a sok kis köcsögöt úgy állva hagyják, hogy porzik.

@zoldborso: :-)
Ennek őszintén örülök.
Sok panaszt olvas itt az ember - persze nekem is sok van - de vajon mit lehetne tenni, hogy a színvonalas szakmai anyagokat beemeljék az oktatásba, illetve a jogalkotásba?
Ezt komolyan kérdezem.
Itt van ez a lövöldözős eset Pécsen. A jogalkotó azonnal nekiesett a fegyvertartási engedélynek, míg az oktatási módszertan vizsgálata szóba sem került. Pedig a személyiséget és életpályát az oktatásban lehet befolyásolni (vö. Aronson: Columbine után).
Szóval dolgozzunk ki ötleteket, hogyan lehetne az oktatás módszertanát és az erre vonatkozó szakmai anyagot minőségibbé tenni.
Ha nem is mostani gyerekeken segít, de legalább a következőkön.

@Elveszett Angyal: Kedves Angyal!
Te tévesen abból indulsz ki, hogy a parlamentben olyan emberek ülnek, akik ilyen horderejű dolgokat fel tudnak fogni.

@Dezsőjóska: Osztom a pesszimizmusodat, de nem mondhatjuk valamire, hogy nem lehetséges, míg minden erőnkkel meg nem próbáltuk elérni és mégsem sikerült. És még ekkor is csak azt mondhatjuk, hogy nekünk nem sikerült.
Ha a gyerekeinknek nem lesz jobb, legyen jobb az unokáinknak.

@Dezsőjóska: ez nem csak és nem is elsősorban a parlamenten múlik

ismerünk egy csomó pedagógiai módszert, szépen le van írva, milyen komoly előnyeik vannak, és SEMMI NEM TILTJA, hogy a pedagógusok alkalmazzák ezeket a módszereket -- azon a néhány kisérleti iskolán kívül is, ahol valóban alkalmazzák őket

persze a pedagógusok túl vannak terhelve, meg minden (értsd: a munkafeltételek nem ösztönzőek, nem ideálisak)

de be kéne látni végre, hogy ez így nem mehet tovább, és ha magunk nem változtatunk, senki nem fog helyettünk

amúgy sem tartom túl konstruktív hozzáállásnak mindent a politikusoktól várni

azt is be kéne látni végre, hogy tőlük szinte semmit nem várhatunk

össze-vissza szabályozgatják az egészet -- nézetem szerint ez az egyik legnagyobb baj ebben az országban: a kiszámíthatatlan, követhetetlen szabályozás és az ezzel járó iszonyatos adminisztrációs terhelés minden átáláskor

ez vonatkozik az oktatásra is

az a benyomásom, hogy a rendszerváltás óta még soha nem sikerült eljutni egyetlen refommal sem odáig, hogy túlestünk volna az átáláson, az átképzésen, az újraadminisztráláson -- a valódi tesztüzemig sem jutottunk el semmivel

közben az iskolák tele vannak kiégett, rezignált pedagógusokkal, akik azt csinálhatnának, amit akarnak, hiszen valójában érdemi minőségellenőrzés nincsen -- de már nem akarnak semmit, mert kifogytak abból a kevés eszközből, amit innen-onnan magukra szedtek

ugyanis ahogy az előttem szóló is elmondta: nem tanítanak nekünk semmit az egyetemen arról, hogyan kéne tanítani, motiválni, konfliktuskezelni, fegyelmezni

SEMMMMMMMMMMMMIT

a pedagógus-továbbképzések meg nagyrészt a továbbképzés tényének leadminisztrálásából állnak

@Dezsőjóska: tiszta szívemből, őszintén kívánom, hogy így legyen

sajnos én már nem látok olyan egyházi iskolákat, amelyek az általad elérni óhajtott célok elérésére alkalmasak lennének

úgy látom, többnyire semmivel sem jobbak, mint az állami iskolák, egy jelentős részük még rosszabb is az átlagnál...

ugyanis nem lehet nem szembenézni azzal, hogy a mai gyerekek valóban kissé mások, mint mi voltunk: más a környezet, mások az elvárások, mások az igények -- és minél erősebben nyomjuk vissza a dugót a palackba, annál nagyobbat fog szólni, mikor kijön

a hiteles keresztény nevelés persze örökké hatékony marad, de a hiteltelenből nem sül ki semmi jó, csak annál renitensebb nagykamaszok, akik mindent dafke is ellenkezőleg fognak csinálni, mint amire puszta ostoba tekintélyi alapon próbálták rákényszeríteni őket

azokról nem is beszélek, akik belebetegednek az elnyomásba, stresszbe, öncélú keménykedésbe

szóval jól nézd meg azt az egyházi iskolát, mert nem minden a cimke