Kinek ír be a tanár?
Katalin levele egy olyan problémát tár elénk, ami talán már minden tanár elgondolkozott. Ha gond van a gyerekkel az órán -és úgy gondoljuk, hogy a szülőt is érdekli és érinti-, beírunk az ellenőrzőbe, azt remélve, hogy a szülő értesülve a problémáról, segítségünkre lesz a megoldásában. Katalin, Popper Péter egy ismert idézétén lepődött meg, ami szerint a tanár oldja meg a problémát a tanórán, a szülő nem tud mit tenni, hiszen nincsen ott.
Kedves Ellenőrző blog!
"Amikor az én fiam először hozta haza azt beírásul, hogy: »Tisztelt szülő! A gyerek számtanórán fegyelmezetlen volt.« — Elgondolkodtam. Tessék mondani, ennek mi értelme van? Persze, rögtön aláírtam. De én is beleírtam a könyvecskébe: »Tisztelt tanárnő! A gyerek vacsoránál nem ette meg a tökfőzeléket." A fenti idézetet Ranschburg Jenő, Vekerdy Tamás és Popper Péter egy-egy előadása olvasható a Sorsdöntő találkozások: szülők és gyermekeik című kötetben olvastam, Popper Péter mondta. Őszíntén megmondom, nagy tisztelője voltam mindhármuknak -amíg nem volt gyerekem, azóta vannak fentartásaim-, de ezzel egyáltalán nem tudok egyetérteni. Rengeteg könyvem van a fenti szerzőktől, Ranschburg tanárúr előadásaira is jártam -egyébként az ő írásai állnak mind a mai napig legközelebb hozzám-. Ez a kis anekdota azonban újra arra döbbentett rá, hogy alapvető ellentét van pedagógus-pszichológus-szülő között, sőt inkább a pszichológus-pedagógus között. A pedagógus oktat-nevel, a pszichológus megmagyarázza, hogy miért nem működnek a dolgok, talán így sarkíthatnánk le, természetesen a pedagógus szemszögéből. Egy pszichológus nyilván másképpen látja a dolgokat.
Én pedagógus vagyok, ritkán írok be az ellenőrzőbe, nem szeretem, talán lusta is vagyok. Sajnálom rá az időt, a szülő általában nem is olvassa el, ha egyáltalán eljut hozzá az üzenetem. De az, hogy ne is írjak be semmit, mert nekem az a dolgom, hogy neveljem meg ott helyben a gyereket -mind a 30-at-, azt a gyereket, akit a szülő nem bírt megnevelni 14-16 év alatt, azért az szerintem nonszensz. Köszönő viszonyban sincsen az órai viselkedés és a vacsora elfogyasztása, az Popper Pétert nem érdekli, hogy a gyereke hogyan viselkedik az iskolában, az róla mond el sokat, nem feltétlenül az iskola módszereiben kell a hibát keresni. A tanár nem azért ír be, mert szeret beírni, hanem azt gondolja naívan, hogy a szülőt érdekli a gyereke iskolai viselkedése, szeretne visszajelzést kapni arról, hogy hogyan viselkedik csoportban, idegen környezetbben az a csemete, közös munkának tekinti a nevelést, partnernek tekintve a szülőt. Nem jó érzés az viszontlátni elismert, nagyrabecsült pszichológusok véleményeként azt, az egyébként rossz gyakorlatot, hogy hagyjon engem békén a tanár, oldja meg, az a dolga. Ha Popper Péter így godnolkodik, kitől várhat segítséget a tanár?
Köszönettel:
Vargha Katalin
középiskolai tanár