Szeretem az ilyen jellegű cikkeket. Ami régen volt oktatási rendszer nem volt jó, mert sok lexikális adatot tartalmazott. Mostani azért nem jó mert nem életszerű. Ezeket az állításokat én kézséggel elfogadom csak azt nem értem, hogy megoldási javaslat miért nem születik soha? Milyen az életszerű tananyag? Milyen a használható tudás? Azt elég nehezen tudom elképzelni, hogy egy mai tizenéves az internet a letöltések és a játékok korában készségszinten sem használja a pc-t. A levél megfogalmazás már húsz évvel ezelőtt is tananyag volt. A nem irodalmi szöveg meg nem értés meg szerintem egyszerűen téves. Épp’, hogy a hétköznapokban kevésbé használt irodalmi szöveget nem értik meg.

Magyar nyelv és irodalmat tanítok. Ezen a blogon is előkerült, de a diákok is sokszor megkérdezik, hogy mi az értelme ennek a tantárgynak, miért hasznos, és egyáltalán hogyan hasznosítható az itt megszerzett tudás. A következőket fontolom meggondolásra:

1: Segít az idegen nyelv elsajátításakor. Magam voltam egy olyan angolórán, ahol azért nem tudta helyesen megoldani a diák a példát, mert nem tudta, hogy melyik mondatrész a tárgy.

2: Fejleszti a szövegértést. Ezen az órán találkoznak a diákok a leghosszabb összefüggő szövegekkel. Ezt fel kell dolgozniuk, meg kell érteniük. Ennek számtalan helyzetben hasznát veszik.

3: Erkölcsi útmutatást ad. Ez ma nem tartozik a „használható tudás” kategóriájába.

4: A Mindentudás Egyetemén az egyik előadáson volt róla szó, hogy a legnagyobb természettudósokat is érdekelték a művészetek, hiszen az érzelmi kötődés fontos szerepet tölt be a tanulás folyamatában, tehát érdemes fejleszteni az érzelmi spektrumot is.

Nyilván sok példát mondhatnék, ahol tetten érhető a tantárgy gyakorlati haszna, de nem ez a lényeg. Nyilván a diák kérdezgeti, hogy ha megtanulok évszámokat, fogalmakat, verseket, az miért lesz hasznos nekem, de ha ezeket nem tanulná meg, akkor mi kérdezgethetnénk, hogy miért lett valaki funkcionális analfabéta, mikor csupa „felesleges” anyagot húztunk ki csak a tankönyvekből. Nyilván senki sem azért jár konditerembe, hogy megtanuljon súlyokat mozgatni. Az itt megszerzett izomzat azonban más szituációkban még igen hasznos lehet. Az agyat is így kell edzeni.

Ha valaki azt kérdezi, hogy honnan veszem ezt a merész hipotézist, annak azt tudom válaszolni: akik iskolámból a legjobb közgazdaságtudományi egyetemekre mentek tovább, és ott helyt álltak, azok irodalomból is a legjobbak között voltak. A kettes/hármas tanulók tartották csak haszontalannak a tanulást, de ők legtöbbször ki is hagyták.

@kukko: "Ha valaki azt kérdezi, hogy honnan veszem ezt a merész hipotézist, annak azt tudom válaszolni: akik iskolámból a legjobb közgazdaságtudományi egyetemekre mentek tovább, és ott helyt álltak, azok irodalomból is a legjobbak között voltak."

Naná! Aki hajlandó beseggelni az anyagot, annak mindegy, hogy mit seggel be.
Irodalomból jónak lenni nem jelenti azt, hogy tud írni egy disztichont, csak annyit, hogy tudja, hogy mi az.
Amikor én tanultam közgazdaságtanit, akkor sokat gondolkozni ahhoz sem kellett.
Ott van az a pár könyv, tanuld meg mi van benne, és átmész a vizsgán. Kb ez volt a feladat.

,,nem képes 14 évesen készség szinten használni a számítógépet" -> muhaha... amelyik nem találkozik addig számítógéppel az nem, de a legtöbben oktatás nélkül, tapasztalati úton megtanulja annyira kezelni a gépet, mint egy átlag rendszergazda...

És egészen addig így lesz ez, amíg azok az "okosok" döntenek a tanítandókról, akik gyereket is ritkán látnak, hát még iskolát belülről!

Én kémiát tanítok középiskolában, és bizony sokszor elgondolkodom rajta, hogy akkor a mai óra anyagát tulajdonképpen mi a csodának is próbálom belegyömöszölni szerencsétlen gyerekek fejébe? Épp nem is olyan régen jártam így, amikor az üveges tekintetű gyerekhadat a benzol halogén-szubsztitúciójának reakciókörülményeivel próbáltam megismertetni. Mert követelmény. Érteniük kell. De minek? Annyira sajnáltam az erre elvesztegetett időt.

Szerintem mindenki, aki tanít, pontosan tudja, hogy mennyi felesleges dolgot kell megkövetelni a gyerekektől.

De nem csak a tananyag összetétele a probléma.
A természettudományok nagyon érdekesek. De az iskolás korú gyerekeket nem az elmélet és a számításos feladatok tömkelege érdekli a néhány tanári bemutató kísérlettel, amire az iskolák mai állapotában lehetőség van. Annyira szeretném, ha eljutnánk abba az állapotba, hogy a természettudományokat csoportbontásban, sok-sok gyakorlattal taníthassuk (lenne mondjuk egy óra a héten, ahol az elméleti alapokat megtanítjuk, aztán a második óra fél-fél osztálynak laborgyakorlat).
De ehhez kellenének jól felszerelt szaktantermek, szertárak, a tanárnak elég idő arra, hogy a kísérleteket összekészítse (vagy esetleg egy laboráns minden iskolába - milyen szép álom!), ... De amikor ilyen ötlettel merünk fordulni az iskolavezetéshez, a fenntartóhoz, a válasz mindig az, hogy vannak komolyabb financiális problémák is, örüljünk neki, hogy krétára még van pénz.

@Ms. Mazsola: +1

Mi az életszerű tananyag? Én szinte minden magamtól tanultam, nem iskolában. Használni is tudom az életben...
Ja hogy nem tudok diplomát mutatni? Hát igen, ez igaz.

Azért kell ezeket megtanítani az iskolában, mert csóró ország vagyunk. Ha az a néhány tehetséges szerencsétlenből, aki meg tudja tanulni, nem maradna itt pár, akkor mindenki alapból hülye lenne, mint Amerikában, vagy egyre inkább Nyugat-Európában is. Agyelszívásra pedig nem lesz tőke ebben az országban. Ezt a tőkét elcseszni a 20% funkcionális analfabéta kedvéért bűn.

@kolbászoszsömle:

Akkor elég gyenge közgázt tanultál... Csak ilyen "B" típusú, kreditnövelő, "na, ez is megvan" típusú cuccos lehetett. Abból ne vonj le messzemenő következtetéseket.

Bocs, "ha abból a néhány tehetséges szerencsétlenből"

Ma olyanokat kell kell nevelni akik tájékozottak a hiteleket tekintve, jól tudnak vásárolni, fogyasztani. Régen erre nem volt szükség ugyebár.

@kukko: visszaemlékezve a régi khm... szép időkre, még most is nehezemre esik megérteni, mi a bánat értelme volt pl. a verselemzéseknek. Akkor sem értettem meg a verseket, azóta sem sikerült mélyebb mondanivalót találnom bennük. Eleve ott kezdődik a dolog, hogy honnan veszi valaki a bátorságot, hogy évtizedek, évszázadok múltával magyarázza meg, mit is akart az alkotó a versével, regényével? Biztos, hogy ő tudja jól?
Pár éve rákaptam a fényképezőgép kattogtatásra. Egy alkalommal megkértem pár neten felszedett ismerőst, hogy szerintük miről is szól egy képem. Érdekes volt látni, hogy van aki talál benne mondanivalót. Pedig... :))

@matyi10: Pont arról szól a cikk - és én egyet is értek vele - hogy a mai oktatás még mindig a régi lexikális oktatás. Persze, papíron volt vagy 1000 reform az elmúlt 20 évben, de a tanárok a lényegen nem változtattak.

@kukko: Az irodalom fontos, ezt éppeszű ember nem vonja kétségbe. De az is biztos, hogy rosszkor rossz könyveket olvastatnak el a diákokkal. 12 évesen az Odüsszeia, persze. Elég elit gimnáziumba jártam, de az volt a jellemző, hogy javarészt *nem* olvastuk el a kötelezőket. És itt kéne a váltás, mert pl. az ifjúsági regényeket faltam, és ha az a kötelező, a többiek is falták volna.

@kukko:

Ezért szoktam hangosan kiröhögni azokat, akik szerint "túl sok" 11-12 éves gyereknek egy Egri csillagok vagy a Kőszívű ember fiai. (De ide írhattam volna bármilyen kötelező olvasmányt) Mert jaj, milyen hosszú, meg jaj: idegen szavak vannak benne. Ha az nem megy, akkor hogy fog menni egy egyetemi tankönyv 6-7 év múlva?

kevesebbet kéne szívni, akkor nem írnál ilyen cikkeket.

Nem kell tudj játszani a hegedűn ahhoz, hogy halld hogy valaki hamisan bazsevál. Ezért tud mindenki kritizálni, és ezért nincs senkinek épkézláb javaslata. Az állampolgárnak, akinek az adójából megy az egész és akinek a gyereke szenvedi meg a hiányosságokat, joga van kritizálni megoldási javaslat nélkül. Ha valaki jogot szeretne az ország vezetésére, akkor jó lenne ha a kritizáláson és a körmös visszaállításán kívül tenne pár épkézláb javaslatot.

Az az igazság, hogy az oktatás szintje egyre rohad. Ma három diplomával nem tudnak annyit, mint mi tudtunk egy érettségivel (1982-ben), és a mi érettségink nem ért annyit, mint 1960-ban nyolc általános; vagy 1930-ban négy elemi. A tömegesedés meg a pedagógusszakma elnőiesedése, az a baj. A legtöbb embernek még érettségire se lenne szüksége, ehhez képest ma minden baromnak egyetemi végzettsége van meg "nyelvvizsgája", vagy legalábbis arra készül; az a tyúk meg, aki kellően ronda és hülye ahhoz, hogy se orvosira, se jogra ne menjen, pedagógus lesz. Na most ilyen körülmények közt ne csodálkozzunk azon, hogy diplomás, 23 éves fiatalnak a nyála csorog és olyan hülye, mint ide Hadháza. Ami tömeggyártásra kerül, az elrohad. Ez alól a tudás, a műveltség se kivétel.

A számítógépet minden tizenéves készségszinten használja, s ha időben hozzájut, akkor már az iskola sem tudja magutáltatni vele, bár úgy tapasztaltam, hogy nálunk nagyon igyekezett a tanerő. :(
A gyerekeim már óvodás korukban megtanultak olvasni, mert érdekelte őket, ezért nem volt ilyen problémám, de azt nem értettem, hogy miért kell első osztályban karácsonyra olvasni? Sok gyerek gyűlölte meg a sikertelenség miatt az olvasást. Hova a nagy sietség?
Miért kell első osztályban januártól matematikából szöveges példákat megoldani? Hogy a matekból is a kudarcélmény domináljon?
Gimiben miért kell addig rágni az Odüsszeiát, amíg nem hánynak tőle? Jókai jobbat is írt a 'Kőszívűnél', amikor elolvastattam a gyerekeimmel az Ahol a pénz nem istent és a De kár megvénülnit, nem akarták elhinni, hogy ez is Jókai mű.
Lexikális tudás pedig kell, mert az a műveltség alapja, viszont a gondolkodási képességet és a problémamegoldó képességet is fejleszteni kell.
A mai tanárok nem tudnak fegyelmet tartani, komoly oktatás-módszertani hiányosságaik vannak (nem tudják átadni a tudást) és nem tudják tanulásra ösztönözni a diákokat. Nem tudják, hogy csak a jutalom és a sikerélmény ad szárnyakat, a kudarc, a letolás, a szigorú osztályozás nem hat ösztönzően a gyerekekre.

A véleményem szerint tényleg sok felslegeset tanulnak a gyerekek amire a büdös életben nem lesz szükségük, pld kémia nagy része, bemagoltatott versek, helyette a környezettudatos nevelés lenne a fontos. A rajzóráknek csak egy hasznuk van, a sok bunó kedvet kap a grfitihez.

@scsaba1: menjen az ilyen suszterinasnak...

@scsaba1: Megy éppen a 'Kőszívű', csak nem visz el az olvasás szeretetéig. Izzadságszagú feladat lesz, nem pedig az irodalom élvezete. Ez a probléma.
A történelmet sem fogja megszeretni, ha a második világháború összes csatájának pontos évszám szerinti felsorolásából áll a tananyag és nem ad érdekes élményt.

@Fehérszakál: a fizikát, a kémiát is lehet érdekesen tanítani (lásd Öveges professzor), s jó esetben annyira felkelti a gyerek érdeklődését, hogy önszorgalomból veti bele magát. Persze ehhez kísérleteket kellene bemutatni, amit nem nagyon szeretnek a tanárok, mert sokkal több energiát igényel, mint kockás (tudom, hogy négyzethálós!) füzetben megoldatni a feladatokat dögunalmas órán ásítozva.
A rajz a kreatív gondolkodás fejlesztésének fontos eszköze.

@Bona Fides: milyen eszköze van ma egy tanárnak fegyelmet tartani? egy olyan alsótagozatos osztályban, ahol a gyerekek 25% SNI-s? nem tudja átadni a tudást... nem a fenét nem... csak az a gyerek, akire otthon szarnak, az az iskolában sem fog semmit kezdeni magával... a mai szülők egy jelentős része egyszerűen átpasszolja a gyereknevelést az iskolára...

Hogy a fenébe nevelhetne már az iskola az életre? Személyes tapasztalatom szerint a tanárok nagy többsége azért lett tanár, mert nem tudott eligazodni az életben.

Ők akarnak másokat tanítani? Höhöhö.

Szerintem 14 éves koromra többet olvastam, mint a tanáraim 90 % összesen. És nem azért, mert én vagyok nagyon fasza, hanem mert ők voltak sötétek, mint az éjszaka. Budapesten, az 1980-as években.

@Bona Fides:
Nem kell annyira hátramenned időben:
www.szertar.blog.hu

@kukko: Hát igen akinek volt nyelvtanórája az biztos tudja miről van szó , nekem nem volt 12 éves korom óta. Sajna csak szóbeli nyelv vizsgák mennek. Pedig rengeteget olvasok és nem nemzeti sportot :D .

Jómagam egyetemen tanítok és borzalmas diákhadat kapunk a középiskolákból. Gyakorlatilag ott tartunk, hogy 0 évfolyamot kéne bevezetni, mert az egyetemi oktatás egy nem jelentéktelen hányada arra megy el, hogy középiskolai tananyagot magyarázunk. Ez már az a generáció, akik a 2000-es években lettek "felnőttek". Gyakorlatilag a 90%-uk nem olvas, ezért írni sem tud, fogalmazni pláne, stilisztikai érzék 0, most az elvárt tudásról ne is beszéljünk. És ezek is diplomások lesznek. Néha úgy érzem be kéne zárni a "bótot". Egyszerűen nincs értelme.

Valószínűleg egyszerre romlott el minden a családban, az iskolában és a gyerekek fejében is. Az nyilvánvaló, hogy a sok hülyeség helyett alapdolgokat kellene megtanítani, de azokat jól. És valahogy máshogy.

@andzsin: "És ezek is diplomások lesznek. "

Aztán meg miért? Szórjátok ki őket és kész. Ja, hogy akkor nem jön a lóvé?

a PISA felméréstől meg egyszerűen hányingert kapok... minden épelméjű ember tudta a PISA előtt is (már vagy 20 évvel), hogy a rendszer funkcionális analfabétákat termel... (kezdődött anno a képírásosolvasásos 1. osztállyal) a PISA hivatkozva viszont a Magyar "Gyűlölöm a pedagógusokat" Bálint féle vonal (ne legyen kétségetek még mindig az a középkáder társaság van az OKM-ben) "a Tesco-pénztáros és Tesco-igényszintű vásárló termelése a cél" nívójára süllyeszti a teljes magyar közoktatást...
és itt a hangsúly a teljesen van! nem az a kérdés, hogy azzal a 20% analfabétával kezdeni kell valamit (megjegyzem 10 év és lesz az 30% is) - persze hogy kell(ene)!
a kérdés az hogy a valóban magasszintű, tehetséggondozó, ne adj isten elitképző iskolákat miért kell kockára faragni?
esetleg onnan még gondolkodni képes, érett, a poltikusokat is a helyükön kezelő emberek kerülhetnének ki?
gondoljátok, hogy nyugaton is kidobták a régi elitképző iskolákat? csak mi vagyunk ilyen ostobák...
felsőoktatás... bolognai rendszer... miért van, hogy a franciák ebből egy az egyben kivették az összes "grand école-t"? gondoljátok, hogy oxford vagy cambridge is semmire nem jó 3 éves papírral ereszti szélnek a hallgatók 80-85%?

@Ms. Mazsola: Meg ahogy Ms. Móriczka az orgiát elképzeli, muhaha.

Ha vannak is készségszintű ismeretei, azok korántsem "rendszergazdai" ismeretek, hidd el. Még azt is kétlem, hogy egy átlagos 14 éves jól meg tud konfigurálni egy internet hozzáférést, be tud állítani egy levelezőprogramot. Mindez nagyon nem rendszergazdai feladat, bármelyik internetszolgáltató elvárja tetszőleges felhasználótól. És a legegyszerűbb, otthoni használat során felmerülő hibák megoldásáról ne is beszéljünk.

Akik egyáltalán nem értenek hozzá, anzoknak a lázas, véletlenszerű kattogtatás rendszergazdai szintű ismeretnek tűnik, de ez pont olyan, mintha valakit azért neveznénk műveltnek, mert folyamatosan beszél.

1. a diákok nincsenek túlterhelve, ennél többet is elbírnak.
2. a "legjobb közgazdaságtudományi egyetem" nem mérvadó. rendes tudományegyetem, esetleg bme, az mérvadó.

"Magyar nyelv és irodalmat tanítok."
Ez két teljesen különböző tantárgy a szememben.
Nyelvtan = Hasznos, mindennapokban is szükséges tudás. Idegen nyelv tanulásnál is jól jön. Maradjon (bár nem ártana utánanézni hogyan lehetne kevesebb idő alatt, hatékonyabban tanítani, pl. a motiváció növelésével, ugyanis azért tanulnak lassan -hülyéket leszámítva- a gyerekek mert közlik velük hogy kötelező, ahelyett hogy felkeltenék bennük az érdeklődést hogy igen ez ezért meg azért jó ha tudod. Meg azért mert az iskola túl hosszú, ennyi idő alatt elvész a lelkesedés, ha az elején még volt is.)
Irodalom = Felesleges lexikális tudás. Aki nem szereti a verseket, az ettől sem fogja szeretni őket. Aki utál olvasni, ettől még továbbra is utálni fog. Akit nem érdekel az meg mradandóan megutálja, mert erőszakkal akarják lenyomni a torkán. Akit érdekel, és szereti, az enélkül is olvasna. A lexikális része meg felesleges, akinek tényleg szüksége van az adatokra, utána tud nézni (interneten pl bármikor 3 perc alatt bárminek, de akinek az nincs, akkor könytár, lexikon stb). Arról már nem is beszélve hogy a komolyabb irodalmi művek felnőtteknek valók, nem gyerekeknek.
A nagy igazság az hogy a tananyagot kb negyedére le lehetne csökkenteni, és egy-két olyan dologgal kiegésziteni ami tényleg hasznos az életben, csak sajnos ebben az esetben a tanárok jelentős része maradna állás nékül, és ezért ezt senki sem meri kimondani (a diákokon kívül akik a rettenetes tanulmányi eredményükkel ezt eléggé megmutatják, csak ezért divat őket hibáztatni, ahelyett hogy a rendszer hibájára következtetnének. Olyan nincs hogy egy egész korosztály rosszabbul tanul mint az előző, olyan van hogy az oktatás nem igazodik a kor elvárásaihoz. )

@no mail, no problem: Értelemszerűen túloztam. Jó, nem bír rendszergazdai ismeretekkel, de amit én középiskolában megtanultam a számítógépekről, annál milliószor több ragadt rám a gyakorlatban. Ott nem hallottam újat, a neten naponta új tippeket találhatok. Nem itt fogok megtanulni programozni, de nem is készülők olyan területre, hogy szükség legyen rá, de szerintem nem is a középiskola feladata profi gépezővé képezni a gyerekeket. (A rendszergazdai ismeretekkel rendelkező középiskolást pedig nem reprezentatív minta alapján írtam, éppen csak az utcánkban is lakik egy ilyen - egyébként nem kocka, csak érdeklődő - lány.)

@Seravy:
Miért van az az érzésem, hogy aki az irodalmat felesleges lexikális tudásnak tartja, az informatikus, vagy erősáramú technikus?

@Bárzongorista: én érettségire legalább 160 Ady versből tudtam 2 versszaknál többet könyv nélkül. Lássuk, ahogy megmagyarázod, hogy ez 1. nem felesleges. 2. nem lexikális tudás.

Ehhez még jöttek olyan gyalázatos kötelező olvasmányok, mint a kőszivű ember fiai, és utána csodálkoznak, hogy a diákok többsége 3 sort nem hajlandó egyben elolvasni.

www.youtube.com/watch?v=fJuNgBkloFE

Ezek után mindenki súlyosan nézzen magába, hogy példálózzon azzal, hogy amerikában milyen jó az oktatás, és nem is kell azt tudni, hogy Dél-Amerikában milyen országok vannak (ha nem is a fővárosokat sorolja a gyerek hajnali 3kor álmából felébresztve). Innen már csak 1 lépés az amcsik határozott képe például arról, hogy Európa 1 ország... Ezt nem hoznám pozitív példának.
A magyar sem jó, határozottan emlékszem rá, hogy vaktérképen feleltem általános iskolás 5-6.-os koromban arról, hogy németországban hol mit bányásznak, és 2 centis eltéréstől már a kettesért küzdöttél. No comment.

azt hiszem ebben az országban irodalmat egy Esterházy nevű embernek kellene tanítania...hirtelen senkinek semmi baja nem lenne vele.

azért ne mossuk egybe az általános műveltségi tudást az egyéb tudáskészlettel, úgy gondolom, hogy a matek, kémia, fizika tananyag legalább fele az jelenleg felesleges, abszolút. az irodalom, nyelvtan, történelem esetében nem ekkora az arány, de vannak túlkapások. azért jobb társaságban az embert kinézik, ha nem ismer fel egy József A. vagy egy Ady verset, ha valaki nem tud deriválni, legfeljebb elpoénkodnak a dolgon.

@andzsin: Ez igaz, csak egy Ady vagy JA verstől nem épül fel egy híd vagy egy lakótelep , plusz ha össze omlik akkor meg végleg nem poénos ha valaki nem tud integrálni :D .

@andzsin:
közege válogatja

@rou: Persze, hogy nem. Nem is viszik túlzásba az irodalomoktatást a szakközépiskolákban. A lakótelep pont jó példa arra, mikor technokraták kigondolnak valamit és nem kérdezik meg a humán szakosokat. Akárcsak fordítva.
És mivel a gimnáziumban még nem lehet tudni, mi lesz a gyerekből, ezért kell neki mindenfélét tanulnia.

Ja,amúgy megoldás kell? Tessék :
-Tanárok 75%-át kirúgni. Az a 25% aki tudja motiválni a diákokat a tanulásra és meg tudja értetni velük hogy miért jó az maradjon. A többi az utcára, azok nem értenek a szakmájuk legfontosabb részéhez.
-Iskolakezdés időpontját 9 vagy 10 órára átteni. Napi tanórák számát 6-ban limitálni. (Ez is segít motiválni a diákokat, jobban mint sokan gondolnák. Korán felkelni sokan nagyon utálnak, és az az egész napra rányomja a bélyegét, a túl hosszú nap végére meg lefáradnak.)
-Tananyag "kötelező" részét 2-3 évenyire leszorítani. Ez sem lenne kötelező, aki akarja leteheti a záróvizsgát iskolába járás nélkül is. Ha sikerül, ugyanaz mintha "normálisan" végezte volna el. Akinek ilyen vizsgája nincs, nem tanulhat tovább és nem alkalmazható semmilyen szellemi foglalkozási munkakörben, valamit nem alapíthat, tulajdonolhat saját vállalkozást, nem alkalmazhat embereket. Szénlapátoláshoz viszont nem feltétlenül kell tudni olvasni vagy számolni. Ezt a 2-3 évet bármikor el lehessen végezni, ne legyen kötelező 6 éves kortól. Van aki csak 9-10 évesen elég érett hozzá, és van aki még akkor sem, de van aki már 5 évesen. Ráadásul minnél idősebb a gyerek annál jobban felfogja amit tanítanak neki. Hiányzás, igazolatlan hiányzás fogalmát eltörölni. Egy iskola nem börtön, akkor hiányzol amikor jól esik. Cserébe le kell tudnod tenni a végén a vizsgát. Ha 2-nél többször évet ismételsz, azért fizetni kell a teljes költséget. Ha nem elég érett a tananyaghoz és azért bukik, lehet bárhány évvel később folytatni cserébe. Ebben a tanárok is tanácsot adnak (Kedves szülő, szerintem a diák nem elég érett, mindenkinek az volna az érdeke hogy csak 1-2-3-X év múlva jöjjön vissza.)

-Ami a kötelezőnek nem része, az önkéntesen tanulható, az adott tárgyat igénylő szakmában való továbbtanuláshoz, vagy elhelyezkedéshez kötelező. Aki nem megy zenésznek azt ne tanítsuk Ének-Zenére adóforintokon, felesleges. Akiből nem lesz fizikai munkás annak meg nem kell testnevelés. A gyerek általában játszik és sportol eleget ha hagyják. Sorolhatnék még tantárgyakat és tantérgyrészeket, Irodalom, Rajz, komolyabb szintű matematika stb...ezeknek válaszhatóaknak kéne lenni.
Aki az alapvizsgáját legalább közepes eredménnyel tette le annak ez az oktatási rész ingyenes.
-Felsőoktatás ingyenes annak aki a szükséges válaszható tantárgyakat jó vagy jeles eredménnyel végezte. Közepes vagy rosszabb esetén vagy fizet vagy tanul mást, amiben jobb volt, esetleg elvégez még egy-két választható tárgyat amíg rá nem talál arra amiben jó, ha nem volt olyan. Ide kéne egy limit hogy mennyi ideig lehet ingyenesen választható tárgyakat tanulni. Ez kiküszöbölné hogy az adóforintokból olyan szakmát tanuljanak az emberek ami nem nekik való.
kb ennyit kéne csinálni. De úgysem fogják, mert ehhez kéne némi bátorság, meg újszerű gondolkodás is, ami odafent senkinek sincs. Na meg kéne rúgni embereket, jó sokat, ami szembemegy a teljes foglalkoztatás politikájával (ami egyébként az egyik legnagyobb tévedés, mert felesleges állások fenntartására ösztönöz, ami senkinek se jó, annak se így kap munkát, mert nem lehet büszke arra amit csinál.)

@rou: Hát a lakótelep-tervezők nem sok verset olvastak, az tuti. Úgy is néznek ki azok a moslék förmedvények.

@Bambano:
14 éves koromban 12 mp körül futottam a százat, mert atletizáltam. Lássuk, hogy ez nem felesleges tudás:

Nem az, mert a mai napig ennek köszönhető, hogy jó a testtudatom, aminek a mostani szakmámban is hasznát veszem.

Nem az, mert ennek köszönhető a monotóniatűrésem, aminek a mostani szakmámban hasznát veszem.

Sorolhatnám de minek?

Az agy fejlődése szempontjából nagyon fontos a memoriterek megtanulása. Értelmes memoriter esetén könnyebb megjegyezni. Később, teljesen másképp veszed hasznát.
De ehhez késő van, majd máskor.

@rou: te félreérted. itt most a "mass"ről beszéltem. nekem, akinek semmi köze a mérnökiparhoz mi a jófenének kellett a sok hülyeséget végigülnöm matek és fizika órán és úgy jutottam el az érettségiig, hogy papíron osztani sem tudtam. aki hidat, meg épületeket tervez meg épít, az ezt a tudást sajátítsa el a BME-n. És egy mérnök ha nem tud egy J.A. verset egy A.E. verstől megkülönböztetni, akkor az nagyon gáz, imho.

@Seravy:
Most már egészen biztos vagyok benne, hogy informatikus vagy. :))

Informatikus talált. De szeretek olvasni, szoktam is ha van rá időm (Amióta van internet ez sajnos ritkább). Viszont kötelezőt szinte egyet sem olvastam és a verseket is utálom. És mivelhogy előbb találkoztam irodalommal mint számítógéppel, nem lehet azt mondani hogy a számítogép tehet róla. Amíg a tárgy neve "Olvasás" volt, én voltam az osztályelső. Csak amikor bejöttek a laxikális dolgok, meg a versek, na onnantól meg épphogy átmentem év végén.
Cserébe voltam informatikai diákolimpián, és a legjobb voltam matekból. Az ember általában csak egy-két dologban/irányban tehetséges, nem mindenben. Azok akik minden tárgyból jól általában csak bemagolják de nem értenek semmit. Ők magolásban tehetségesek. Az is hasznos bizonyos szakmákban. Persze ez alól is vannak kivételek, de olyan aki minden tárgyban jó, nagyon ritka. Erre alapozni egy oktatási rendszert, értelmetlen.

@Seravy:
Látod, erre (is) jó az irodalom, hogy csak a szöveged alapján kitaláltam a foglalkozásod. :)
Én egyedül az Antigonét olvastam el, az izgi volt, viszont k. sok könyvet olvasok a mai napig. És lenézem az irodalomtanáraimat, mert egy kivételével sötét szakbarbár bunkók voltak.
És ezt már akkor is tudtam.

Lehet, hogy informatikusnak jó vagy, de azért az előbbi hsz-edben butaságok tömegét sikerült leírnod. Gondolom, a szakbarbárok mintapéldánya vagy, akinek a saját szakterületén kívül eső világról semmi kézzelfogható ismeretanyaga nincs.
"Általános műveltség", mint fogalom, mond valamit?

@gitáros:
Nagyjából erre céloztam. Felépített egy szép kis rendszert, csak köszönőviszonyban sincs az élettel.
És a gyerekeken nincs reboot

Szerintem is vannak tárgyak, ahol a tananyag mennyisége is túl sok, alapvetően a természettudományos tárgyakra gondolok. Nem hiszem, hogy annyira fontos, hogy a gyerek pontosan tudja a citrát-ciklus minden lépését, a szerves-kémiát és hasonlókat, de szerintem nem ez a lényeg.
Az a baj, hogy amit tanítanak nekik, azt csak öntik beléjük, anélkül, hogy az értelmét megmutatnák, a gyakorlati hasznát, hogy mire jó az a tudás. Vegyész barátom mániája, hogy a kémiaoktatásnak azt (is) kéne tanítania, hogy mitől mos jobban az egyik mosópor mint a másik, hogy mit mivel és miért érdemes tisztítani, hogy miért oldódik jobban a citromos teában a cukor, és a többi és a többi. És sok tantárgyból ismerünk hasonló példákat.
Magyar nyelv és irodalomból is, ezt már mondta más is de egyetértek, másképp és más sorrendben kéne tanítai a műveket. Nem művészettörténeti-időrendi megközelítéssel, hanem a gyerek korának megfelelő művekkel, hogy érdeklődni kezdjen és megszeresse az irodalmat, hogy aztán olvasson magától is, hiszen ez kéne a cél legyen.

De a legsúlyosabb hiba minden tárgyban, hogy értelem nélkül, érvek és gondolkodás nélkül, csak a számonkérésre felkészítve töltik a tudást a fejekbe. Nem gondolkodni tanítják a gyerekeket, nem hagyják, hogy magától jöjjön rá valamire, nem problémamegoldásra készítik fel őket. Nem fordítanak hangsúlyt a közös feladatokra, nem tanítják meg a csapatmunkát, nem akarják, hogy a gyerek képes legyen önálló gondolkodásra vagy munkára.
Annyi a lényeg, hogy a tanárok/tankönyvek megmondják, mi az igazság és azt kell visszaadni. Tipikus példa a verselemzés, ahol megmondják a gyereknek, miről szól a vers és azt kell megtanulni, pedig hát tudjuk, hogy a vers annyiféléről szól ahányan olvassák.
Az ilyen módszerekkel kiöljük a gondolkodási készség utolsó csíráit is. Aztán persze sajnálkozunk, milyen buták ezek a gyerekek.

És hogy csak kritizálunk, de nem kínálunk alternatívát, nem mondjuk meg, hogyan kéne. Olszaft. Ott vannak a példák, az angolszász iskola, a lenézett amerikai oktatás, és számos európai példa. Tessék, ott vannak, működnek, meg lehet nézni. Ennél szájbarágósabban laikusként nem tudom elmondani, de vannak szakemberek, akik évek óta harsogják, tanulmányokat írnak róla, módszertanokat készítenek. Talán tetszenének elolvasni azok, akik a pozitív és konstruktív hozzáállást hiányolják.

@andzsin: Eszterházy fos. Nem tud írni. Oszt jónapt. De legalább gátlástalanul ollózik "vendégszöveget".
Az én féle jobb társaságomban azon poénkodnak el, hogy hogy a faszba hívták azt az seggarcot, amelyik azt írta, hogy hazátlan árva ateista, akit felakasztanak, és mérgesgomba nől a sírján...

És elég mélyen lenézik azt, aki annyira bölcsész, hogy még a legalapabb bölcsészeti diszciplínához, a matematikához sem ért.

@Seravy: "-Felsőoktatás ingyenes annak aki a szükséges válaszható tantárgyakat jó vagy jeles eredménnyel végezte. Közepes vagy rosszabb esetén vagy fizet vagy tanul mást, amiben jobb volt, esetleg elvégez még egy-két választható tárgyat amíg rá nem talál arra amiben jó, ha nem volt olyan."

Ez szép és jó, de inkább vizsga, és aki a vizsgát meg tudja írni, annak legyen jó, ne annak, aki Kiskuntarcsaalsói gimnáziumból jön.

Persze, ez mind egy buta technokrata szemlélet, mert az okos technokrata tudja, hogy azért kell testnevelést, éneket, történelmet és irodalmat tanítani a gyereknek, mert ezek segítenek neki abban, hogy megtanuljon írni, olvasni, számolni, átlássa a fizika és a kémia alapjait.

@tomcsi71: A gyerekem osztályában egyik tanár (158 cm, pályakezdő, dinamikus kis csaj, aki mellesleg remek magyar tanár) tud rendet tartani, mert tekintélyt parancsoló a személyisége. A német tanár óráján ugyanezek a gyerekek ordítanak. Eszközeik ugyanazok. Az eszköztelenségre nem lehet mindent ráfogni.

Matektanár. Lányaimnak "nem ment" a matek, ami csoda, mert igen jó képességűek nem anyuci szerint, hanem a tanári kar egybehangzó véleménye szerint. Szereztem egy elsőéves műegyetemistát korrepetálásra és három héten belül dőltek az ötösök. A lányok szerint a srác olyan egyszerűen tudja elmondani és azonnal lehet érteni, az órán ugyanezt nem értik. A matektanárnő most boldog, hogy 'naugyehogyugyeőmegmondta', hogy csak figyelni és gyakorolni kell. Na persze! Meg heti két különórára járni. (Normális?) Egyébként nem tudom, hogy a matektanárok tanulnak-e oktatásmódszertant, de már én sem értettem az órai magyarázatokat. Soha. Gépészmérnök apám kéthetente húsz perc alatt elmagyarázta az anyagot, abból éltem.

@kolbászoszsömle: "És elég mélyen lenézik azt, aki annyira bölcsész, hogy még a legalapabb bölcsészeti diszciplínához, a matematikához sem ért."

Lenézni? Nagy fokú intelligencára vall, gratula.

@a petya:
"De a legsúlyosabb hiba minden tárgyban, hogy értelem nélkül, érvek és gondolkodás nélkül, csak a számonkérésre felkészítve töltik a tudást a fejekbe."
Mert akik tanítják, legtöbbje értelem nélküli, érvelni képtelen agyhalott.

@a petya: Bocs, kifelejtettem azt a kitételt, hogy még büszke is arra, hogy neki olyan humán agya van, hogy egyszerűen nem érti a matematikát.
Aki csak szimplán buta, azt nem nézem le, csak azt, aki büszke a butaságára.

@Bárzongorista: is is. A tanári szakma is erősen felhígult, ez tény, de a tankönyvek és a követelményrendszer (beleértve a felvételiket is) is ezt vonzza magával.

@kolbászoszsömle: ok, ezzel javítottál némiképp :) Bár te meg azzal kérkedsz, hogy nem érted Eszterházyt :)))

@a petya: Azt mondtam, hogy egy fos, meg, hogy nem tud írni...

Érteni vélem, csak az irodalmi kvalitásait nem vagyok hajlandó elismerni, mert véleményem szerint azok hiányoznak nekije, ahogy időnként a mondandó és az annak kifejezéséhez szükséges tudás is.

@Bárzongorista: Sajnos ez így van. A legtöbb tanárral a szaktárgyán kívül semmiről nem lehet beszélgetni, beszűkült, korlátolt emberek. Problémamegoldó képességük nulla és mínusz öt között, önálló gondolataik nincsenek. Főként a nőkre jellemző ez.
Persze van kevés kivétel.

@kolbászoszsömle: persze :) Csak én is érteni vélem őt és szerintem jól ír és számomra kifejezi a mondandóját is, sőt még a mondatai is csodásak. Ebből meg számomra az következik, hogy ha valaki nem fedezi fel ezeket az írásaiban, az nem érti őket. Persze én csak viccelek, ízlések és pofonok, mindenki mást szeret, csak jól esett gonoszkodni :)

A levél túlságosan leegyszerűsíti a helyzetet.

@Bárzongorista: és ha hajtott volna a tanárod, hogy 10 alatt fusd a százat, annak mi értelme van?

átlagos magyar iskolában 160 Ady versből nem hogy nem tudnak idézni, ennyinek a címe sem hangzott el összesen soha...

egyébként én először az oktatási minisztériumban takarítanék egy nagyot. onnan büdösödik a hal..

@Seravy: minél fiatalabb vagy, annál könnyebben tanulsz. minél később tanulsz a nap folyamán, annál kevésbé megy. egy gyerek még nem tudja eldönteni mit fog dolgozni 10-15 év múlva, ezért kell egy alap tudás, hogy legyen lehetősége választani. ha nincs motiváltság akkor meg még választani se fog semmit, zéró tudása lesz. és aztán szépen kihalnak a mérnökök akik fenntartják a modern álomvilágot. aztán baszhat megint az erősebbik kutya.
az irodalom nem felesleges, csak sokan rosszul tanítják.
el vagy te tévedve.:(

>Egyrészt nagyon felgyorsult a világ és nem tudják a tankönyvírók követni a változásokat
-? Többnyire még az egyetem végére se jut el a hallgató arra a szintre, hogy naprakész legyen. Ami a fizika-kémia-matematikát illeti, biztosan. Mit kellene akkor a közoktatás tankönyvíróinak követni?

>másrészt van egy elfogadott tudásanyag, amit a NAT szerint minden Magyarországon a közoktatásban résztvevő diáknak el kell sajátítania. Ez a második dolog szorulna korrekcióra sokunk szerint
-KONKRÉTUMOT! Mit kéne kivenni a NAT-ból?
Ami az óraszámcsökkentést illeti, megtörtént. Annakidején a 80-as években nekem másfélszer annyi fizika, kémia, biológia órám volt, mint a mai gimiseknek. (fakt nélkül)

>A '70-es évekre beérett ennek a gyümölcse, mert bár a gyerekek túlterheltek voltak, de nagyon jól szerepeltek a nemzetközi felméréseken és a versenyeken. [...] hogy a magyar gyerekek a világ legjobbjai között vannak a természettudományos tárgyakból, olyan magas színvonalú a magyar oktatás.
-Ez így is volt, a magasabb óraszám hasznos volt mindenütt, ahol a tanárok tudták mit és hogyan, a diákok pedig eredményeket akartak elérni. Akkoriban jóval kisebb szegmens ment gimnáziumba, a problémás, leszakadó alsó negyed pl. nem tanult vagy szakmát tanult.

-A rossz képzési struktúra (túl kevesen tanulnak szakmunkásnak) rendszerhiba, nem az intézmények, tanárok hibája. A nem-kompetencia alapú oktatás is szülői elvárás: mi az hogy a gyerek mindent megtanult (bemagolt), és mégsem kap ötöst ?!
Jó irányba tett lépés volt az érettségi kompetencia-alapúság felé történő elmozdítása: a tanár joggal érvelhet azzal, hogy "nézze, érettségin sem elég emlékezni dolgokra, használni, alkalmazni kell a tudást". Sok tanár persze tényleg nem változtatott a szemléletén, módszerein, de lássátok azt is, hogy a változtatást nem könnyű elfogadtatni a diákokkal, szülőkkel, igazgatóval sem.

A diákok 20%-a funkcionális analfabéta? Ezzel vitatkoznék. Legalább 50%! Ez utóbbi szám szerepelt egy és egy negyed éve egy felmérésben, plusz saját tapasztalat (frissen érettségizett, elsőéves főiskolások kapcsán) is ezt mutatja.

Tény, hogy rengeteg felesleges információval tömik a fejüket, ami még csak meg sem marad. Én mindig jó tanuló voltam, nagyon jó jegyekkel, mégsem emlékszem szinte semmire a lexikális tudásból amit bebifláztattak velem.

Azzal viszont megint csak vitatkoznék, hogy 14 évesen ne tudnák készségszinten használni a számítógépet ;) Msn-en nőnek fel, könyörgöm.

Az a gondom ezzel a "ne tanítsunk fölösleges dolgokat" hozzáállással, hogy mi alapján lehet eldönteni, mi a fölösleges. Van, aki szerint a természettudományok, mások szerint az irodalom stb. A gyerekek egy jelentős része felső tagozatban nem tudja, hogy pontosan mi szeretne lenni. Pl. ha elhanyagolják valamelyik reál tárgyat a középiskolában, akkor ha természettudományos pályára megy, rengeteg dolgot nem fog érteni, mert az alapok hiányoznak. Minden, mindennel összefügg :) (tulajdonképpen a történelem és a reál tárgyak is)
@Seravy: Lehet, hogy egy informatikusnak nincs szüksége semmi másra a munkájához, de már csak azért sem jó szakbarbárnak lenni, mert nehezebb közös témát találni az ellenkező nem tagjaival ;) Egy darabig én is elviselem a kockákat, de ha több napig vagyok velük összezárva, olyankor egy szélesebb érdeklődési körű ember megváltásnak tűnik.
Hogy egy kicsit a témához is hozzászóljak: Világ életemben utáltam a memoritereket, de sajnos valamivel edzeni kell az agyat. A képleteket és évszámokat csak nehezen tudtam megjegyezni, előbbire ott volt a függvénytábla, utóbbit pedig körülbelülre tudtam. Fontosnak tartanám, hogy az iskolában megtanítsák az ifjúságnak, hogy milyen tudást, hol találnak meg, hogy tudják alkalmazni, de e mellett az agyat sem árt tornáztatni és az sem haszontalan, ha érettségire kialakul egy általános kép a világról a fejekben. Szóval nem tudom, hogy mi az üdvözítő megoldás, de ami most megy, az nem tűnik annak.
Az "elitgimnáziumok" megszüntetésének ötletét hülyeségnek tartom. Ha összezárnak egy rossz, egy közepes és egy jó képességű gyereket, akkor nem lehet olyan tempóban haladni, hogy mindhármuknak jó legyen. Nem az az igazságos, ha egyforma sebességgel haladnak, hanem az, ha mindenkinek megteremtik a lehetőséget, hogy a képességeinek leginkább megfelelő gyorsasággal tanulhasson.

@Ms. Mazsola: Nagyon nem igaz. Egy átlag felhasználó nem képes igényei szerint konfigurálni és életben tartani egy gépet. Én programozóként tapasztalatom szerint lényegesen jobb vagyok a témában mint az átlag (Képes vagyok egy pár gépből álló otthoni rendszert létrehozni, és menedzselni). A cégnél lévő rendszergazdák még egy szinttel jobbak nálam.

@a petya: Esterházyt én sem szeretem. Remélem, ezért nem tartasz még agyhalottnak :D

Úgy gondolom, hogy vannak alapvető problémák a magyar oktatásban és vannak "következmény-problémák".

Az alapvető problémák közé tartoznak:

1. probléma: a pedagógusként dolgozók hozzá nem értése, alulmotiváltsága, konzervativizmusa és kiszolgáltatottsága. (Hogy ne legyen tévedés, én NEM azt állítom, hogy minden pedagógus ilyen, hanem azt, hogy sok ilyen van, és ez sajnos már alapvető problémaként jelenik meg.)
2. probléma: a közösen elfogadott irány, a "jövőbe vezető út" hiánya: általában nem tudjuk, milyen oktatást szeretnénk, sőt, ha a széles rétegeket vesszük, akkor még azt sem tudjuk, hogy milyen lehetőségeink vannak.
3. probléma: az iskola nevelői szerepének a tisztázatlansága: társadalmunk felismer és elismer egy sor olyan értéket, és normát amit a családokon belül nem nevelnek a gyerekekbe, de a hétköznapi életben azt sem fogadja el, hogy az iskola tegye ezt meg helyette.
4. az oktatás, mint állami intézmény iszonyatos alulfinanszírozottsága.

Az összes többi dolog (köztük sok már a kommentekben megjelent), mint például a funkcionális analfabétaság, a túl sok lexikális tudás, a mindennapi élet követelményeinek való meg nem felelés, a "neveletlenség", a tantárgyak megútálása, a tanulás megutálása, stb. mind-mind csak "következmény-problémák".

Az én megoldási javaslatom a kövektező:

1. Hagyjuk abba a kisérletezgetést, a toldozgatást-foldozgatást és vészvijjogást. Indítsunk oktatásügyi forradalmat! Nem reformokat... forradalmat.
Miből is állna ez?
Ha jelenleg X Ft-ot költünk el évente oktatásra, akkor mostantól kezdve kezdjünk arra törekedni, arra spórolni, arra lelkesedni, hogy a következő tíz évben el kell költenünk 500-szor (ötszázszor) X Ft-ot (!), és az utána következő tíz évben pedig még többet.
Kezdjük az oktatásban dolgozók fizetésével. Természetesen nem kontroll és ész nélkül: szervezzünk tanári kamarát, szakmai besorolási rendszert; szervezzünk minden irányba működő tanár-szülő-diák visszajelzési rendszert és differenciáljuk a fizetéseket; emeljük fel az egy diákra jutó tanárok (segéderők, gyakornokok, stb.) számát, de extrém módon.
Próbáljunk meg tehát első lépésben oda eljutni, hogy az oktatói hivatás mind anyagilag, mind eszközeiben (lehetőségeiben) csábítóvá váljon azon tehetséges emberek számára, akik szívesen tanítanának és nevelnének, de mivel más területen jobban meg tudnak élni, elhagyták, vagy soha nem is választották a tanári pályát.

2. Bízzuk ezekre az emberekre az oktatás átszervezését. Ezek az emberek benne élnek majd a problémákban, jó képességeiknél fogva jó megoldásokat fognak választani és elhivatottak lesznek.

3. Tisztázzuk az iskola szerepét a normák és értékek közvetítésében. Nehéz lesz, de meg kell találnunk azt a határt, amit mindenki elfogadhatónak tart, majd a lehető legszigorúbban tartsuk is be az így született szabályokat. (pl. az iskolában sminkelt, tetovált gyereknek helye nincs/van; vagy: mi számít csúnya beszédnek; vagy eltávolítható-e egy gyerek az iskolából, ha aggresszív, vagy folyamatosan nem teljesít, stb.)

4. Adjunk teret minél több eredeti kezdeményezésnek és BÍZZUNK MEG azokban az emberekben, akik magukra vállalták ezt a nehéz munkát.

5. Legyünk türelmesek és kitartók: egy ilyen változtatás nem fog néhány év alat lezajlani. Napról napra tudatosítsuk, hogy egy iszonyú hosszú folyamatról van szó, és a sikert csak a közös munka és a jó emberanyag biztosíthatja.

Utópia? Álmodozás? :) - az.

Szakbarbár.. érdekes kifejezés.

Elmesélném számomra mit jelent:
Nagytudású, fókuszált szakember.

Persze lehet kicsit elfogult vagyok, hiszen én saját magamat "szakbarbárnak" tekintem és csak megmosolyogni tudom azokat akik ezt a kifejezést kritikaként, amolyan szitokszóként próbálják használni.

Ne menjünk bele milyen fokú korlátoltság kell ahhoz, hogy valaki egy embert lenézzen azért, mert az bizonyos területeken kevesebbet tud nála, főleg hogy más területeken meg minden bizonnyal nagyságrendekkel többet.

Ennyit a szakbarbárságról egy szakbarbár szemével.

Térjünk vissza az oktatás témájára:
Nehéz kérdés, főleg ha igazásgosak akarunk lenni. Tagadhatatlan, hogy vannak dolgok amik első blikkre haszontalannak tűnnek, azonban mivel a tanultak összessége formálja az embert, ezért szinte képtelenség azt megállapítani, hogy mit lehet kihúzni és mit nem anélkül, hogy értelmes emberek helyett agyatlan zombikat nevelnél csupán.

Amit azonban mindenképpen meg lehet változtatni és meg is kéne, az az oktatás mögötti szemlélet. A kötelező dolgok helyett el kéne jutni oda, hogy a diák AKARJON tanulni. Motiváció.. fontos ám sajnálatosan hanyagolt dolog. Nekem például sokat dobott volna az iskolás éveimen, ha tudom mire lehet majd használni azt a tudást amit elsajátítok. Valójában ha ezen elgondolkoznának az oktatásban, akkor egyből egyszerűbb lenne kiszűrni mi az az ismeretanyag ami tényleg általános és mi az ami banálisan specializált és tényleg csak az kéne megtanulja aki az adott területtel foglalkozik.

Tökéletesen egyetértek. Fontos az alapvető műveltség, de olyan információkkal tömjük a gyerekek fejét, amire nagyrészt soha nem lesz szükségük. Alapvető szemléletváltásra van szükség.

@malar: Bizony, a motiváció nagyon fontos LENNE.
Jelenleg azt tapasztalom, hogy a tanárok többsége - a gyerekeimet tanító tanárok több, mint fele!!! - kifejezetten elrettenti a diákokat a tanulástól. Az egyik lányom azért hiányzott sokat, mert egyszerűen annyira utálta az egyik tanárát, hogy nem bírt ránézni, bár négyese volt ebből a tárgyból.
Volt egy tudománytörténet tanárunk, aki köztudottan nem volt százas, formálisan kötekedett a gyerekekkel és kínozta őket. Sosem lehetett tudni, hogy mi a fenét akar, sosem volt jó neki semmi. Elment már, de egy évig kellett tűrnünk áldásos működését.
Sajnálom, hogy a gyerekeim így ki vannak szolgáltatva ilyen kártékony embereknek. És persze vannak jó tanárok is. De az arányok.....

@gitáros: az általános műveltség az, aminek a szakbarbár irodalmárok nevezik a szakterületüket :)

@Bárzongorista: "Miért van az az érzésem, hogy aki az irodalmat felesleges lexikális tudásnak tartja, az informatikus, vagy erősáramú technikus?"

Azért, mert valószínűleg még egyik szakma képviselőit sem láttad még közelről. :)

Én a hatvanas években jártam ált. iskolába, amikor délben végetért az oktatás, és mégsem voltak ismertek azok a fogalmak, hogy diszlexia meg funkcionális analfabétizmus. A nyolcvanas évek elején hányatott sorsom miatt két különböző egyetemen is jártam prog.mat. szakra, vagyis körülbelül 3-400 informatikus hallgatót ismertem. Tanúsíthatom, hogy a kollégiumokban mindenkinek volt egy könyvespolca, a számára legfontosabb 30-40 kötettel, és bőszen csereberéltünk, ha valaki talált valami elolvasásra érdemes könyvet.

Sőt, akkoriban voltak próbálkozások a bölcsész és a műszaki értelmiség szembefordítására, és valakik ennek kapcsán elvégeztek egy komoly műveltségi felmérést BME-s/TTK-s, illetve bölcsész hallgatók között. És az jött ki, hogy a természettudományos/műszaki vonal képviselői a műveltebbek, 100-ból kb. 10 ponttal jobb volt az átlaguk...

Az én korosztályom környékén a gimis osztályokból a java ment természettudományos vonalra, páran közgázra, és akik ezekre alkalmatlanok voltak, azok mentek tanárnak vagy bölcsésznek.

Szerintem az alapvető probléma a tanárok minőségével van. Nem nehéz észrevenni, hogy ez bizony folyamatosan romlott az évek folyamán. Gyakorlatilag az megy ma tanárnak, aki máshova alkalmatlan. Nyílván tanárnak is az, nagyon kevés kivételtől eltekintve.

Másrészről hiányzik vagy rossz a motiváció a diákokban. Emlékszem, hogy a gimis évfolyamban (100 fő?) 2-3-an tudtuk már az elején, hogy mik szeretnénk lenni. A többiek "csak jól akartak keresni". Azt hiszem ez nem életcél, és így csak rosszul lehet választani.

@Bona Fides: "A mai tanárok nem tudnak fegyelmet tartani, ..."

nem a tanarakkal van a baj, hanem az egesz tarsadalommal, ami körulveszi a gyerekeket. azt latjak, hogy viselkedhetnek barhogyan, kis szerencsevel, a haverok segitsegevel es zsivanysaggal majd boldogulnak. a szorgalom, tudas es a becsulet yerekek is hatterbe szorult. hianyzik a moral.

biztosan a tanarak is sarosak egy kicsit, de a gyerekekböl is hianyzik a tisztelet ...

@Ms. Mazsola: Nos, te eléggé ostoba vagy...a rendszergazda nem kezeli a gépet, az az operátor dolga...a rendszergazda átlátja a rendszert, ami - tudod, mi már hálózatos világban élünk veled ellentétben - gépek halmaza sokszor inhomogén hálózati struktúrával, az operációs rendszerek nagyobb választékával...kezelni nem nehéz, azt ma már a hatéves is tudja...készségszinten használni...nos az mást jelent. Azt jelenti, hogy adott feladatot hatékonyan megoldani. Ezt nem tudják a mai gyerekek sem. A készségszintű használat nem a cod4 vagy a kedvenc flash játék futtatása ugyanis. Kár volt írnod, kiderült, hogy a cikk rólad szól.

@Ms. Mazsola: Óriási tévedés! Amikor én voltam tíz-tizenegy éves, mi programoztunk a számítógépen, részben azért is, mert a C64/Plus4-en azt lehetett tanulni (és persze örök hála az iskolánknak is). Most viszont két dologhoz értenek a diákok: játék, Internet. Hála a GUI-nak, nem kell megküzdeniük semmiféle tudásért, és ez látszik is rajtuk... Tisztelet a (nagyon kevés) kivételnek.

Ráadásul meglepően keveseknek jut otthon számítógép, így ezt a kevéske tudást se sajátítják el olyan sokan, mint gondolnád...

A cikkhez meg csak annyit, hogy addig olvastam el, ahol azt írja, nincs elsajátítandó minimum, pl. az olvasás és az olvasott szöveg megértése...tovább nem is érdemes olvasni a cikket, mert ez a kulcsmondat. Aki nem tud olvasni, nem érti a szöveget, amit elétesznek, az hiába jár 100 évig iskolába, tökfej marad. A tanulható tudás ugyanis írott formában áll a rendelkezésünkre. Tudom, mindjárt jön valami agyoniskolázott barom az internet interaktivitásával és a többi...de hiszen az interneten is írott formában van minden. Ugye ?

Az informatikusokat (reál irányultságúakat) kicsit megvédem, kicsit leszídom. Mi (már 15 éve, bassza meg) mat tagozatosok voltunk, az iskolánkban a mat tagozatosok hagyományosan erősek voltak irodalomból. Na nem feltétlenül jegyileg, inkább észileg, ugyanis míg a humán tagozatosok ájtatosan benyalták vagy elfogadták a "hivatalos" elemzést, mi visszakérdeztünk, sokszor vitatkoztunk a tanárral, hogy szerintünk itt nem erről volt szó, hanem pl csak arról, hogy az illető lúzer. Ja, és mindez nem "szemtelen" vita volt, hanem tényleg érdemi, az irodalomtanárunk a mai napig emlegeti, hogy élvezte a dolgot, annak ellenére, hogy sokszor ő maga is meg lett győzve pár paradigma ellenkezőjéről :)

Ebből azt akartam kihozni, hogy a reál irányultság nem feltétlenül jelenti a humán tárgyaktól való elzárkózást. Viszont másképp állnak hozzá a reálosok, és a tanárnak is kezelni kell tudni ezt. A mi esetünkben ha ezt nem kezeli jól a tanár, valsz az lett volna a vége, hogy nagyon rossz jegyeket kapunk, és elemgy a kedvünk az egésztől.

A humántárgyakat fikázó tudálékos informatikusoknak meg annyit, hogy az irodalom pont ezért lehet kurva jó. Fejezd ki magad, mondd el, mi miért tetszik, vagy adott esetben miért egy nagy rakás szar. Helyesen okítva ez arra tanít, hogy valamit át tudj gondolni, értékelni több megközelítésből is.

Ja, és mondjuk az oktatás "reformja" lehet az informatika dinamikus bevitele az oktatásba. Itt nem azt értem, hogy legyen kétszer annyi számtech óra, amin sokadjára elmagyarázázzák, hogy müxik a windows, meg az office (a mi időnkben Pascalban programoztunk, hát a netto haszna annak sem volt sok az iskola teljes egészére vetítve), hanem mindez kerüljön be a klasszikus tárgyak közé is. Történelemből a gyerek gyűjtsön sztorikat, képeket egy adott korról a neten. Irodalomból vadásszon le alternatív véleményeket. Majd mindezt adja elő, prezentáljon, stb. Többet ér, mint kikérdezni a szaros évszámokat.

Én az elitképzésben hiszek. Tudom, hogy sokak számára rosszul hangzik, de nem lehet tömegeket magas színvonalon tanítani.

A közoktatásnak három tulajdonsága van, de ezek közül egyszerre csak kettő teljesülhet:

- ingyenes
- magas színvonalú
- tömeges

@Cartman (ex Cartman):

Miért kéne megtanulniuk programozni? Ez olyan hülyeség, mint megkövetelni bárkitől, hogy biflázza be a a szorzótáblát 1x1-től 50x50-ig.

Mi a lóf@sznak? Csak mert harminc évvel ezelőtt basicben kellett mindent a spektrumnak elmagyarázni?

Mindenki zseni a maga módján. Ezért is indult el az első magyar tehetségkutató közösségi portál, hogy mindenki megmutathassa, miben zseni! A tehetség nem csak lexikális, tudásalapú, hanem belülről jövő képességek halmaza, amelyeket felszínre lehet hozni, ápolni, művelni. Ezt az oktatás mellőzi, mindenkinek egyénileg kell magával foglalkoznia. Közösségben könnyebben megy, mert bátorítást, hasznos visszajelzést kap mindenki. Próbáld ki te is!

Most 4. osztályos a lányom egy gyakorló általánosban. Nekik van olyan tárgyuk, heti 1 órában, hogy tanulási stratégiák. Ezen az órán különféle módszereket sajátítanak el, hogy miként a legkönnyebb elválasztani a lényegest a lényegtelentől, hogy tudnak minnél többet tanulni minnél kisebb belefektetett energiával. Ez azért jó, mert a gyerekek különböznek, különféle módszerekkel tudják elérni a jó eredményt. Hallgatók tartják, többen, így minden gyerekkel tudnak külön-külön foglalkozni.
(említette valaki fentebb a vaktérképet, ők angolul vaktérképeznek negyedikben, na ettől kissé dobtam egy hátast...)

Persze, unalmasak a kémia- és fizikaórák. Halál felesleges a sok évszám bebiflázása, hiszen otthon elég csak kinyitni egy lexikont. A verselemzés értelmetlen. A matek túl bonyolult, és úgysem fogunk többé matekozni.

De ezek nélkül első éves egyetemistaként nem fog tudni a gyerek több száz oldalt beseggelni mondjuk a jogon, sok szabályt szó szerint visszamondva. Mert nem készült fel rá. Nem tud egy törvényszöveget elemezni. Nem tudja megtanulni az anatómiát az orvosin, vagy nem érti majd a különböző reakciókat. Nehezebb lesz megtanulnia a közgázon a képleteket. Persze nem lehetetlen, de ha előtte is ráállt az agya, akkor könnyebben boldogul.

Persze, azoknak, akik nem lesznek jogászok, orvosok, közgazdászok, vegyészek, stb, azoknak a fentiek feleslegesek. No de most akkor határozzuk el 6 éves korukban, mi lesz majd belőlük, és ha mondjuk orvost akarunk faragni, akkor mehet a kémiai kísérlet, meg az évszámok, ha meg nem, akkor meg ne járjon arra az órára? Tiszta falanszter.

az oktatás reformját ott kellene kezdeni, hogy az összes, iskolás korú gyermekkel rendelkező szülőt mélyhipnózisba kellene tenni, és beleszuggerálni, hogy töltsön otthon fél órát azzal a kurva kölökkel

Ez mekkora hülye divat lett, hogy a lexikális tudást fikázzuk :(
Az emberi agy épp úgy működik, hogy a sok tény között rendszert talál. Minél több tény áll rendelkezésére, annál inkább.
Én viszonylag tehetséges gyereknek számítottam, és azért nem lettem sikeres, híres, gazdag, mert nem hajtottak elég keményen, és a lustaság győzött. (Most van egy infotanári diplomám, de nem azt csinálom megélhetési okokból.)
Szóval én igenis amellett vagyok, hogy legyen csak napi 7 órája egy gyereknek, kérjenek keményen számon mindent, és próbáljuk a közbeszédet olyan irányba terelni, hogy nem tudni bármit ciki legyen.
Én is hülyét tudok kapni attól, amikor azt mondják, hogy "nem is tudnám megtanulni a matekot" meg "sokat lógtam, mert az cool"
Hát nem cool.
Egy gyerek egyébként nincs abban a helyzetben, hogy ő döntsön felelősséggel a jövőjéről, és ő döntse el, mikor mit, mennyit tanul. Épp a tanítás teszi erre alkalmassá. SOKÁRA.

@Dee_: @dr. Wilbur Swain: mindkettőtőknek igaza van :)

@Ms. Mazsola:

Ne keverd bele a programozást, az egy másik szakma. Aki abban akar dolgozni, az majd "megtanulja", már amennyire azt tanulni lehet. (Nem lehet, csak a hozzá szükséges eszközök használatát lehet megtanulni.)

Abban az értelemeben pedig az iskolának feladata lenne a profi gépkezelés, hogy a diákokat megtanítsák gépírni. Vakon, tíz újjal, mert a géphasználat ezen a ponton kezdődik. De ha nem a középiskolái, hanem kié? Sok helyen van a tanrendben programozás (mérhetetlenül feleslegesen), meg szövegszerkeztő (értsd Word) ismeretek, de gépelni meg nem tudnak. Ugyanakkor egy jobb középiskolás, már gépen készít el házifeladatot, egy egyetemistáról ne is beszéljünk. De mindezek ellenére, alapvető problémáik vannak, a fogalmi káosz teljes, nem igazán tudják, hogy mit, miért, és hogyan kellene csinálni.

Az a nem kocka, hanem csak érdeklődő lány meg biztosan nem rendelkezik rendszergazdai ismeretekkel, hidd el. Rendszergazdai ismeretei annak vannak, aki nem érdeklődik, hanem sok időt és energiát befektetve elsajátit egy nagy mennyiségű tudást, és üzemeltetési tapasztalatot szerez megfelelő környezetben. Ez is olyan szakmai, ahol tudásra, képességre, és tapasztalatra van szükség. Ettől az otthoni saját géppel rendelkezés, plusz pár szomszéd gépére vetett pillantás nagyon, de nagyon messze van. Azt az embert sem tartjuk orvosnak, vagy sebésznek, aki nagy érdeklődéssel és rendszeresen játszott orvososat az óvodában, vagy műtőtte darabokra a környék összes játékmackóját.

@no mail, no problem: ez így van...hatszázféle applikáció hektikus feltelepítése (és az otthoni gép vírussal, phishing cuccal telesz*rása, ami utána ellopja anyu OTP-jelszavától kezdve a 12 éves hugi tegnap webcammal a barátja számára csinált topless fotóitól kezdve MINDENT :P), a havi szinten többszáz gigabájtnyi torrentletöltés, napi 10 óra facebookolás meg wowozás nem "rendszergazda" szintű dolog.

És igen, pont így van, majd ha rendesen be tud konfigolni minden gond nélkül egy smtp/pop3 lakossági internetszolgáltatós mailboxot, akkor TALÁN mintha már értene vmihez :)

sokan lehúzták itt természettudományos képzést, mondván sok felesleges dolgot tanít. Ja. Utána meg vesszük a lugosító löttyöt meg a homepoátiát.

@peetmaster: és neked is igazad van :)

@Nűnű: nade most tanítják még a fotoszintézist is meg a citrát-ciklust is részletesen, lépésről lépésre. Akkor most miért vesszük a lugosító löttyöt meg a bifidusz esszenzuszt? A magas fluorisztát tartalom miatt?

@Void Bunkoid: miért is fontos az, hogy configolni tudjon ilyesmiket?

Szerintem egy fontos dolog van, amit az iskolában meg kell tanulni:
GONDOLKODNI.

És ehhez kell, hogy lexikális tudást is tanítsanak, meg irodalmat és nyelvet is, de lényeges, hogy összefüggésekben, hasznosnak látttatva ezeket a tudásokat, és minduntalan gondolkodásra, érvelésre késztetve tanítsák ezeket. Nem tunya lexikonokra van szükség, hanem gondolkodó emberekre.

@fkorbi:

A prezentációról.
Nyugat Európában ez a divat az iskolákban. Mondok egy példát. P.l. Hollandiában, a történelemórán a gyerekeknek a feketepestisről kellett prezentációt készíteni. Meg voltak adva a szempontok ( tablószerű, a pestis ismérveit felsorolni, kiemelni, hogy hogy hat ez a gyerekekre, stb. ), aminek alapján prezentálni kellett.

Hát nem tudom, ez mennyire jó. Mert ugyan a pestis ismérveit megtanulják, de a történelmi és orvosi kontextus nélkül (XIV. szi túlnépesedés, mint ok pestis következményei, ú.m. munkaerőhiány köetkeztében kialakuló magasabb technológia, polgárság megerősödése, forradalmak, közigazgatás átalakulása, stb, stb). Nem vagyok pszichológus, így nem tudom, hogy a gyerekek absztrakciós szintjének mennyire felelne meg a fenti következmények rendszerszintű ismertetése. (Esetleg az egész történelmet pár ilyen rendkívül könnyen elképzelhető eseményre ráhúzni. Mert azért az mégsem mindennapos és a fantáziát rendkívül megmozgató, hogy fél tartományok teáskanna nagyságú gennyező bubóktól pusztuljanak ki :D)

@Alternatív:
Egyetértek. Szerintem az ú.n. "reálértelmiség" (már az elnevezés is botrányosan hülye) adott esetben sokkal "humánabb" beállítottságú, mint a bölcsészek.
Saját tapasztalatból beszélve tudom, hogy először az ember (fizikus, mérnök lévén) tök fölöslegesnek ítéli az ú.n. humán dolgokkal (irodalom, zene, töri, stb) való foglalkozást. De ahogy a szakmába beássa magát, egyre fontosabbnak tartja ezeket a dolgokat. Mégpedig azért, mert általa az általános kreativitás és magasabb szintű gondolkodás fejlődik. Márpedig ezek nélkül nem lehet valaki a szűkebb szakmájában jó. (P.l ugyan bizonyítaqni nem tudom, de az hogy Josquin zenéjét hallgatom, indirekte segít abban, hogy új és innovatív ötleteim legyenek p.l. egy adott numerikus feladat megoldásában. ).
Vagy például vegyük az ú.n. "verselemzést". Tök feleslegesnek gondoltam. De az ott tanult módszerek igen hasznosak voltak, amikor 7 áv múlva Druon : Finom famíliák c. könyvéről elgondolkodtam.

Általában az elitképzésről. Szerintem ez kellene, hogy az alap legyen. Ez nagyon antiszociális gondolat, de így van. Ugyanis a társadalmat (tetszik, nem tetszik de) a felső 5% mozgatja (politikai, kulturális, tudományos, technikai, stb. vonalon). A többi követő. Namármost az hogy ezt az 5%ot kineveljük, az országnak igen fontos. A többiekkel (mondjuk úgy 7o% ) is kell foglalkozni, de a legnagyobb figyelmet a felső 3o% nak kell szentelni. Az ő kreativitásuktól, hozzáállásuktól és tehetségüktől függ a maradék 7o% sorsa is.

@BKV reszelő: Látom, megint sikerült beletenyerelnem pár informatikához értő lelki világába. Lehet véleményed, azonban az előző Ms. Móriczkázót elfelejtettem megkérni a személyeskedés beszüntetésére. Nem érv, ha fikázzuk a másikat.
NEM értek a számítógépekhez, nem tudom 15 oldalban pontosan körülírni a rendszergazdák tevékenységét, most még azt is megtudtam, hogy a programozás nagyon más, de beismerem, ha tévedtem, nem pedig leostobázom a vitapartneremet.
Lassan ez a kommentcsokor is átmegy az informatikusok vs. bárki más harcba. A végén még le is bölcsészeznek.

@Dee_: A memóriát, a tanulási képességet lehet úgy is fejleszteni, hogy az élmény legyen és ne egy leküzdendő kötelező rossz.

6 éves korban még kicsit erős eldönteni mi akarsz lenni, de arra törekedni kéne, hogy az ált. iskola végére a gyereknek legyen elképzelése róla, miben jó (képességek felmérése), mit szeretne csinálni (érdeklődés felkeltése). Ha a gimnázium specializáltabb, adott irányba felkészítő, amolyan előegyetem lenne, akkor sokkal kevesebb oka lenne az egyetemi oktatóknak panaszkodni a hozzájuk kerülő diákok tudásanyaga kapcsán. Jelenleg megpróbálnak mindent belédsulykolni, hogy bármerre mész, meglegyen az oda szükséges tudásanyag.

Ugye érzed, hogy ez mennyire gazdaságtalan és sok esetben kivitelezhetetlen is?

@peetmaster:
Az erőszak erőszakot szül. Ha egy gyerek nem akar tanulni, akkor ha kényszeríteni próbálod, csak még dacosabban fog ellenállni. Ha tényleg tanár vagy, akkor tudhatnád, hogy tanítani csak azt lehet, aki hajlandó tanulni. Ezért kéne a drasztikus változtatás, hogy a gyerekek igenis élvezzék, érdekesnek találják az iskolát. Ha ezt sikerül elérni, akkor a tanár is jobban fogja érezni magát, mert boldog, érdeklődő tanulókkal lesz körülvéve és ami a legfontosabb, a gyerekek is többet fognak tudni mint ma.

@a petya:
A gondolkodás elsajátitásában segitenek a term. tud tárgyak.
Én két témát tartok igen hasznosnak : az (elemi) geometriát és a mechanikát.

Az elemi geometriában egy bizonyos (euklideszi) axiómarendszerben tételeket mondanak ki. Ezen tételek segitségével, strukturált gondolkodással be kell bizonyítani más állításokat. A logikai szintézisre való képességet nagyban, az absztrakt gondolkodást kicsit kevésbé segíti.

A mechanika szintén. Ott a newtoni axiómarendszerben ki kell számítani bizonyos mozgások időbeli és térbeli lefolyását. Tökéletes eszközrendszer ahhoz, hogy az elemző gondolkodásmódot és az absztrakciót a gyerek megtanulja. Néha az ember rögtön rávágná az intuitiv, de helytelen megoldást. Kicsit utána gondolva azonban maga is rájön, hogy hol és miért sérti meg a newtoni axiómarendszert. Így ez az önkritikus, a validásló gondolkodásmódot is megtanítja a gyereknek.

A gondolatkísérletek meg az absztrakciót, a képzeletet és a logikus gondolkodásmódot segítik.

Sajnos ezeket a készségeket igen sok szenvedés és időbefektetés árán lehet megtanulni ( modulo az a o.1%, aki ezeket by default tudja. Na, ők a zsenik. ).
Én jelenlegi munkakörömben ennek a három témakörnek veszem hasznát, pont azért, mert a fenti készségeket alakitotta ki bennem.

Ha feltételeznénk, hogy az összes kémia-fizika-biosz szakos tanárt egycsapásra át tudnánk képezni, akkor az alábbi javaslatot tenném a természettudományos oktatás fejlesztésére:

1. Óraszámot csökkenteni (sic!), hogy a diákok kevésbé legyenek agyilag zoknik a nap végére.

2. Megszűntetni a biológia, fizika, kémia órákat, és helyükre Természettudomány órát tenni.
Ezeket nem 45 perces órákra szabdalnám, hanem jó nagy blokkokban tartanám (szüneteket az igényekhez igazítva). Mondjuk lenne minden héten egy termtud nap. Vagy esetleg úgy lennének a tanévek kialakítva, hogy lenne beiktatva időnként egy-egy termtud hét.

A célja az óráknak egyrészt a természettudományos gondolkodás felfedezése, elsajátítása lenne. Tanulnának (teljes mértékben a gyakorlatban) kutatásmódszertant, irodalmazást (ennek során óhatatlanul kapcsolatba kerülnének a lexikális anyaggal is - ha idegen nyelvű anyag kerül elő, még a nyelvtanárok is bekapcsolódhatnak a maguk részéről) modellezést, mérést, eredmények feldolgozását, értékelését. És ami még nagyon-nagyon fontos: az eredmények ismertetését, a munka megvédését, mások munkájának az értékelését. (Egy-egy kis "publikáció" megírásakor vagy előadás készítésekor kamatoztathatják mindazt, amit magyar órán megtanultak. Szépen, választékosan, megfelelő érvelésekkel alátámasztva.)

Nincs pénz laborra? Nem (feltétlenül) gond. Nem kell bonyolult kutatásokra gondolni, csak kis középiskolás projektekre. Pl. befolyásol-e a hólapát nyele a munka hatékonyságában? Miért? Miért nem? (bocs, reggeli kaland =) ), vagy - ahogy korábban írta valaki - melyik mosópor mos jobban és miért? Végezhetnének mindenféle biológiai kísérleteket, méréseket, stb.

Projektpárok vagy csoportok dolgoznának együtt. A tanár amolyan témavezető lenne, aki ismerve a diákokat, tudná őket terelgetni. Meg persze gondoskodna arról, hogy a négy év alatt a leghasznosabb dolgokat érintsék...

[Persze, lesz diák, aki közgazdász, jogász, bölcsészmérnökök vagy fuvolaművész lesz utána. De lehet, hogy több hasznát vennék - már csak a járulékos feladatok miatt is - mint annak, hogy bemagolják, hogy mi is az a csillapítatlan harmonikus rezgőmozgás.

Az, hogy a többi tárgyat hogyan lehetne megoldani, nem tudom, ahhoz nincs sok közöm. Matekra, magyarra, nyelvekre, számítástechnikára és tesire nagy szüksége van mindenkinek. A készségtárgyakat mint a rajz vagy ének viszont lehet, hogy szabadon választhatónak tenném be, de felvennék még ugyanerre a listára olyan tárgyakat, amelyek a mindennapi életben közvetlenül használhatók (pl. valami háztartási ismereteket, technikát - barkácsdolgokat -, elsősegélyt, stb). Ezekből mondjuk kötelező lenne minden évben egyet-kettőt választani, de az már a diák érdeklődésére van bízva, hogy melyiket és a négy év alatt mikor.

Bár igaz, ennek az ötletnek a megvalósításához tanárra is szükség lenne. Megfelelő tanárra. Egész a közelmúltig azt hittem, hogy kétféle tanár van: 1. nagyon elhivatott, világ életében tanítani szeretett volna, tehetséges, lelkes, stb (ez a ritka kivétel)
2. sehova máshova nem vették fel, az egyetem után nem talált munkát a bugyiboltban sem, úgyhogy kénytelen volt a pályán maradni

Most azonban találkoztam egy haramdik kategóriával is, és megdöbbentem. Valszeg még a 2.-nél is veszélyesebb:
3. nagyon elhivatott, világ életében tanítani szeretett volna, alig várja, hogy megkapja a diplomáját, és indulhasson a nebulók közé...viszont sötét, mint az éjszaka. =(

---

Más: sokan felvetették a hozzászólásokban, hogy mekkora fölösleges a verselemzés, mert az csak arról szól, hogy a tanár elmondja, és a diáknak gondolkodnia sem kell. Hát úgy tényleg fölösleges. Szerencsére nekem akkor nagyon jó tanárom volt gimiben. =)

@Zsiros László Róbert: ez tök jó, de minek csökkenteni az óraszámot? Mondjuk ha ilyen lenne az oktatás, állhatna csak ebből is :) Nem kéne nem termtud hét.
Csak a mindennapi sport.

@peetmaster: mert termtudon kívüli tárgyak is kellenek. óraszámot meg azért csökkentenék, mert egyrész sok a redundancia az anyagban (pl. biológiából és kémiából is kell ugyanazt tanítani), másrészt sok a fölösleges, lexikális anyag elsajátítására fordítandó idő. ha ezekből valamennyit lenyírbálunk, a diáknak több ideje és figyelme jut más tárgyakra is. (na meg szabadidőre.)
természetesen nem arra gondoltam, hogy a mai óraszám 90%-át vegyük el. de egy jól felépített tantervvel és hatékony módszerekkel sok időt lehetne spórolni úgy, hogy ez nem menne a minőség rovására (sőt...)

persze én is tudom, hogy ez egy utópia... ideális gyerekeket tudnának így ideális tanárok tanítani, egy ideális élet ideális kihívásaira felkészítve őket... sajnos "nem newtoni" körülmények közt nem működik. =)

@Zsiros László Róbert: Szerintem nem az óraszámot kellene csökkenteni, hanem beiktatni még egy kísérletet a két szélső közé.

A cukron a kénsavat pl. nem lehet elégszer megnézni.

@Zsiros László Róbert:

Imho, sokszor a szamonkeres modja hatarozza meg a tananyagot es azt ahogyan tanitjak. Ha valamint nem lehet egyszeruen szamonkerni/kikerdezni/osztalyozni, azt inkabb nem tanitjak. A szodolgozat szerintem a vilag legnagyobb hulyesege, viszont csak pipalgani kell meg hianyjelezni. Pedig idegennyelvu szavakat ugy tanul az ember hogy sokszor talalkozik vele es hasznalja, nem ugy hogy feladnak belole holnapra 50-et. A tortenelmi evszamok szamonkerese ugyanez a kategoria, a nyelvtani teszt szinten (a nyelvoktatasnal a nyelvant eleve tulzasba viszik, valoszinuleg azert mert arra konnyu tesztet kitalalni).
Az altalad vazolt utopisztikus rendszernel is gond lehet hogy egy nagyon freestyle kiserletezo nap utan hogyan fognak jegyet szerezni a diakok. Szval szerintem ezt a szamonkeres kozpontu oktatast is ujra kene gondolni, mert sokszor pont ez gatolja a hasznos ismeretek tanitasat.

@Scaramella va alla guerra: a gondolkodás elsajátításában a verselemzés is nagyon sokat segít, ha azt jól csinálják. Jó műveket jókor jól kell elemezni és elgondolkodtatni a gyereket rajta.

De ezzel nem a természettudományos oktatás ellen beszélek persze, az nagyon fontos, és nagyon tetszik a fentebb vázolt Természettudomány óra, és a taglalt módszerek is tökéletesen megfelelnének az ízlésemnek. Ilyesmire gondoltam én is, csak laikusként nem tudtam ilyen jól kidolgozni és leírni.

@Zsiros László Róbert:
"[Persze, lesz diák, aki közgazdász, jogász, bölcsészmérnökök vagy fuvolaművész lesz utána. De lehet, hogy több hasznát vennék - már csak a járulékos feladatok miatt is - mint annak, hogy bemagolják, hogy mi is az a csillapítatlan harmonikus rezgőmozgás.
"

Nem értek egyet.
A természettudomány jó részt individuális tevékenység (a kísérletes része nem az, de a kísérletekhez az elméletet kell először jól tudni, hogy meg tudjuk tervezni a kísérletet.)
Ilyen is kellHET, amit írsz, de ha mindenkit ezzel a módszrrel akarsz tanítani, az sehova sem vezet.
Szerintem p.l. fizikából a lejtős példák igen jól fejlesztik a képzelőerőt és a logikus gondolkodásmódot. És a lejtős példákat egyedül lehet megoldani, nem csoportban.

@a petya: A verselemzéshez empátia és élettapasztalat kell, amit 8 , 18 éves emberek még nem szereztek meg.

@Scaramella va alla guerra: szerintem félreérted ezt a kisérletezős dolgot. Én úgy értelmezem, nem az elméletet igazolandó kéne sokat kisérletezni az órákon (amikor fontos, hogy értsük az elméletet és jól tervezzük meg a kisérletet), hanem pont a kérdések felismerésére és lehetséges magyarázatok keresésére, a tanulságok levonására és elgondolkodtatásra valók. Hogy a gyerek lássa a való világ történéseit, hogy rájöjjön, a kérdéseire miként találhat választ, és hogy megtanuljon következtetéseket levonni az eredményekből.
A csoportmunka meg azért fontos, mert kevés kivételtől eltekintve manapság mindenhol szükség van rá, a Rambók kora lejárt, csapatmunka van, már a számítógépek is együttmúködnek, nemhogy az emberek. És ez tanulandó, a hatékony munkamegosztás, kommunikáció, kifejezőkészség, minden.

És bár adottság és nyilván nem is nélkülözhető módszertan a specializáció, de alapvetően az iskolában nem az a lényeg, hogy tanuljunk irodalmat, meg kémiát, meg nyelvtant, meg fizikát, hanem az, hogy felkészüljünk az élet kihívásaira, megszerezzük az alapvető tudást amivel később élhetünk, hivatást választhatunk, amivel megoldhatjuk az elénk kerülő problémákat (beleértve az egyetemi vizsgaidőszaki kihívásokat is).
Szóval nem baj, ha a természettudományok tanulása közben felhasználjuk a magyarórán tanultakat is és fordítva, ha egy mű elemzésekor analitikusan is gondolkodunk kicsit.

Önmagában a verselemzéshez pedig szerintem nem kell élettapasztalat, legalábbis a megfelelő vers elemzéséhez 8 éves korban nem kell több, mit egy 8 évesnek van. Az én 7 éves kislányommal csodálatosan el lehet beszélgetni arról, hogy miről szól a Charlie és a csokigyár, melyik gyerekkel iért is történik az ami, és ő maga is ki tud találni olyan mesét, aminek tanulsága van. Az empátia pedig tanulható és tanulandó, többek között úgy, hogy olyan helyzetbe hozzuk a gyerekeket, hogy ezt gyakorolják, például elgondolkodtatjuk őket, ki mit miért tehetett, mire gondolhatott a mese (vers) írója.
Az meg egyenesen horror lenne, ha egy 18 évestől ne lehetne elvárni szite bármilyen mű értelmes elemzését.

@radiris: Miért? Ezt írtam? Nem ez volt a lényeg! Olvasd el újra, mit és miért (mire válaszul) írtam, aztán beszélgessünk. Ha akarsz...

@kolbászoszsömle: akkor viszont előállna az, hogy megmaradna a jelenlegi anyagmennyiség és PLUSZBAN hozzájönnének még a kísérletek. Se tanár, se diák nem bírná.
@zerohu: na hát igen. én mondtam, hogy utópia. és nyilván nem csak ezt a részét kéne változtatni. de hát szerencsére nem én vagyok az okosok helyében, akik a rendszert kitalálják és foltozgatják, ahol már lyukas. =)
@Scaramella va alla guerra: igazad van. én csak felvillantottam pár elemet. természetesen a négy évre ki lenne dolgozva, hogy milyen elméleti hátteret kell ismernie a diákoknak. és hogy ezeket megfelelően elsajátítsák, az a témavezető tanárnak lenne a feladata. a feladatokon pedig mindig az adott projektnek megfelelően dolgoznának egyedül vagy csapatban. azzal viszont nem értek egyet, hogy csak úgy működhet, hogy előbb lerakjuk az elméletet, aztán jöhet a gyakrolat. szerintem ezt a kettőt célszerű lenne párhuzamosan csinálni. gyakorlat közben megszerezni az elméleti tudást. és ehhez gondoltam azt, hogy mondjuk az első néhány termtud nap arról szólna, hogy játékosan megtanulnak természettudományosan gondolkodni. és itt a hangsúly a játékosságon van. bármilyen életből vett (akár társadalmi) jelenségen keresztül is lehet őket terelgetni. ha ez megvan, jöhetnek a konkrét projektek biológiai, fizikai kémiai témákban (meg persze "interdiszciplinárisan")

@Bona Fides: "A mai tanárok nem tudnak fegyelmet tartani, komoly oktatás-módszertani hiányosságaik vannak (nem tudják átadni a tudást) és nem tudják tanulásra ösztönözni a diákokat. "

A fegyelem hiánya nem csak a pedagógus hibája. Aki tanított már életében, az tudja, hogy miről beszélek. A tudást pedig átadná a szerencsétlen, ha hagynák neki. Nyilván van olyan is köztük, aki a saját alkalmatlansága miatt nem tud tanítani, fegyelmezni, de sok kiválló pedagógus készül elhagyni a pályát, mert nem tud úgy dolgozni, mint pár évvel ezelőtt.
www.iskolarendszer.blog.hu

A tanulásba még senki sem halt bele.
Nehéz de megéri.
Nem nyavajogni kell!

@Zsiros László Róbert: Ez az egész termtud nap csak akkor működne, ha valaki tényleg kidolgozná az anyagot, sorrendiséggel, elmélettel, hozzá való kisérletekkel együtt. Az szerintem több év és komoly kreativitást, rálátást igénylő feladat. Ma nem sok tanár van, aki mindhárom tárgyhoz ért, tehát gyakorlatilag mindenkinek harmadik szakot is el kell végezni. Az órarendet gyakorlatban képtelenség ilyen tömbösítetten megcsinálni, az órarendfelelősök már most is vért pisilek nálunk, hogy az összes nyelvi bontás, miegyéb működjön, és még terme is legyen mindenkinek.
És az összes kisérletet elő kell készíeni, az sem megy két perc alatt, viszont előtte vagy nincs lyukasórám, vagy ha van, biztos helyettesítenem kell. A szertárban meg nincs egy talpalatnyi hely sem, ahová egy osztálynyi előkészített kisérletet le lehetne tenni mondjuk előző nap.
Szóval sok buktatója is van. Ha meg lehetne csinálni... az akár jó is lehetne.

(a blogod amúgy király, már a kémia faktosaimnak is mutattam, a természettudományos napon meg akarják csinálni a sörösüveges kisérletet :))

Aszusz, miért kémiafakton csinálnátok sörösüveges kísérletet,miért nem kémia órán?

@Aszusz: Feltaláltátok a melegvizet.

Időről időre születnek ilyen jó tankönyvek, csak az a baj, hogy a tankönyveket pártízévenként újra kell írni, és elő is kell adni.

Tökéletes tankönyv nincs. Még az ilyen jól megírt könyvbe is belekötnének. Ezért a világon mindenütt, ahol tényleges oktatást végeznek, két vagy három könyvet olvastatnak el a gyerekekkel. Persze csak az eminensekkel, versenyzőkkel. A tanároknak elvileg ugyanezt kellene elvégezniük, tehát két-három könyvből összeollózniuk a legjobb részeket, és azt leadni, ha már a diákokkal nem lehet megvásároltatni három könyvet. Persze ezt a tanárok csak akkor csinálják így, ha még fiatalok és lelkesek.

@Aszusz: "És az összes kisérletet elő kell készíeni, az sem megy két perc alatt, viszont előtte vagy nincs lyukasórám, vagy ha van, biztos helyettesítenem kell. A szertárban meg nincs egy talpalatnyi hely sem, ahová egy osztálynyi előkészített kisérletet le lehetne tenni mondjuk előző nap."

Boldogabb helyeken ez egy asszisztens dolga. "Normál" óraterhelés mellett igencsak szükség lenne a munkájára.

@ppppalika: Hadd ne mondjunk erre semmit, jó?