Bárki lehet tanár?!
Balláb a napokban közzétett levélre reflektál, közelbről is megvizsgálva a kérdést, hogy lehet- e bárki tanár?
A pszichiátriai beutalásról szóló levéllel kapcsolatban gondolkodtam el azon, hogy ténylegesen bárki lehet-e tanár? A felvételikor egy 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványra van szükség, de a munkavállalásnál már nem kérik -tőlem legalábbis nem kérték-. Körülbelül ennyi kizáró ok van. A felvételin van valamilyen szakmai alkalmassági rész is, de azt, hogy bírja-e majd a felvételiző a tanársággal járó napi stresszt, senki nem vizsgálja. Az is igaz, hogy a felvételiztetőknek fogalma sincsen, hogy milyen stressznek van kitéve egy iskolában tanító tanár.
Azt kérdezték tőlem a tanári képesítő vizsgán, hogy mit csinálnék, ha a szivacs alá egy tampont tennének és észrevenném. Mivel akkor már egy éve tanítottam szakmukikat, nem ért meglepetésként a kérdés, illetve a szitu, mondtam, hogy kidobnám és tartanám tovább az órát. Na, ezen meglepődtek, pedig ennyi a megoldás. Ignorálni és nem engedni , hogy megzavarják az órát. Lenne értelme pszichológiai, pszichiátriai szűrést tartani a felvételi alkalmával, vagy a tanári képesítő vizsga előtt, mert amennyi idegbeteg, hatalommániás, gyógyszerfüggő tanár van, az már kétségbe ejtő. Nyilván ők sem így kezdték, de a mindennapok szélmalom harca rágja az ember idegeit rendesen. Legyen akkor 5 évente egy ilyen szűrés, és aki alkalmatlan az menjen el pihenni. Gondolom, nem sokan szeretnének elmenni egy év fizetésnélkülire, de biztosan lenne valami megoldás, nem kellene feltétlenül a süllyesztőbe kerülnie a krízis helyzetbe került tanárnak. Sajnos a realitás más. Nem érünk többet a társadalom szemében az egyszerhasználatos borotvánál, ha nem bírjuk jön más helyettünk. Ilyenkor szokott jönni az a mondat, amitől kinyílik a bicska a zsebemben:nincsenek már tanáregyéniségek, ezért vagyunk helyettesíthetőek bárkivel, bármikor.