38

A képmutatásról, avagy az iskolában mindenki hazudik?

Ellenőrző , 2009.09.25. 08:00

Julien Sorel tollából olvashatunk egy érdekes gondolatmenetet arról, hogy ha egyetértés mutatkozik abban a kérdésben, hogy a nevelés nem csupán az iskola feladata, akkor ebből az is következik, hogy az itt tapasztalható anomáliákért sem az intézményeket terheli a kizárólagos felelősség. Vagy hát legfeljebb annyiban, amennyiben a – társadalmunk megannyi színterén pusztító – képmutatás, érthető módon, nem torpan meg az iskola kapujához érve.

 

Tanárként és – meglehetősen rossz közérzetű - országunk polgáraként szeretnék hozzászólni azokhoz a gondolatébresztő felvetésekhez, amiket az elmúlt napokban olvashattam ezen a blogon a posztokban és a kommentek között. Ám – ahogyan talán a cím is mutatja – némiképp sajátos szempontból közelíteném meg oktatási rendszerünk - vitathatatlanul súlyos – problémáit.

Alighanem igaza van Orwellnek: tényleg minden nemzedék azt képzeli magáról, hogy intelligensebb az előtte járónál, és bölcsebb az utána következőnél. Mégis, nehéz volna komolyan elhinni, hogy alapvetően butábbak lennének a mai gyerekek, mint amennyire buták voltak néhány évtizede, vagy amennyire buták lesznek pár évtized múlva. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy az emberek többsége soha nem volt és soha nem is lesz különösebben kiváló; néhányan emelkednek fölé csupán képességeikkel a mindenkori - nem különösebben elragadó – sokaságnak. Gondolom, éppígy van ez az ellenkező véglettel is: igazán ostoba, gonosz, megátalkodott lényből is kevés akad (szerencsére) – ahogyan a múltban is kevés volt, és ahogyan – alighanem és remélhetőleg – a jövőben is kevés lesz belőlük.

Akkor hát viszont a - mai iskoláskorúak számottevő részét jellemző - viselkedés- és mentalitásbeli problémák magyarázatát alighanem a társadalmi körülményekben kell keresni. És nyilván nem valami romantikus gyerekszeretet, hanem a józan belátás mondatja velem, hogy mindezért magukat a gyerekeket bajosan tehetnénk felelőssé – hiszen nekik volt a legkevesebb szerepük ezen körülmények létrejöttében.

Tehát, amiről írni szeretnék, és amiben felismerni vélem problémáink gyökerét - az a képmutatás. A felnőttek képmutatása, társadalmunk képmutatása.

Persze, számos erkölcsi fogyatékosság létezik, és hát biztosan ízlés, vagy habitus kérdése, hogy ezek közül éppen melyiket találjuk a legvisszataszítóbbnak. Ám gondoljunk bármit is a hipokrízis lényege felől, az az egy biztos, hogy a nevelés terén rendkívül kontraproduktív, és ezért feltétlenül kerülendő eszközről van szó. Hiszen, ha egy gyereket úgy próbálok meggyőzni valamiről, hogy közben viselkedésemmel egészen mást kommunikálok, mint szavaimmal – szóval, ez esetben nemhogy a kívánt eredményre nem jutok, de jó eséllyel éppen az ellenkezőjét fogom elérni annak, mint amit tervbe vettem.

Megpróbálom elmondani kicsit érthetőbben, mire is gondolok.

Gondoljunk például egy iskola igazgatójára, aki rendszeresen panaszkodik amiatt, hogy manapság a szülők milyen keveset foglalkoznak a gyermekükkel, és a nevelés feladatát szinte teljes egészében az iskolára testálják. Ha ez az igazgató ugyanakkor kirúgással fenyegeti azt az alkalmazottját, aki a törvényesen járó anyanapjait szeretné kivenni, akkor nemcsak tisztességtelenül jár el, de szavai és tettei között nehezen feloldható és nyilvánvaló ellentmondás feszül. Alig hihető, hogy mindennek semmi hatása ne volna az általa irányított intézmény működésére és hatékonyságára – hiszen ezen intézmény feladata nem más, mint a nevelés.

Vagy gondoljunk egy tanárra, aki a tudás önmagában vett értékéről próbálja meggyőzni - végső soron - minden egyes óráján tanítványait. Ha ez az ember mindeközben valójában nem hisz abban, hogy létezik pénzre nem váltható érték; ha egzisztenciális nehézségein, szorongásain nem tud úrrá lenni; ha a folyamatos önfejlesztés kényszerét fölösleges teherként éli meg; ha nem nyitott új ismeretek, új technikák megismerésére, vagyis tulajdonképpen a tanulásra – szóval, ebben az esetben szerintem ugyanaz az ordító inkonzisztencia figyelhető meg, mint az előbbi példában -  és ez az inkonzisztencia lehetetlenné teszi az eredményes nevelést.

De gondolhatunk egy szülőre is, aki ráadásul alighanem a legnagyobb hatással van gyermekére valamennyi szereplő közül. Hogyan is nevelhetne megfontoltságra, türelemre, önuralomra, ha közben – mint oly sokan ebben az országban – a legbonyolultabb kérdésekre a legelkapkodottabb feleletekkel válaszol; ha képtelen szenvedélyein uralkodni, (vagy - gyerekes módon - nem is törekszik erre); ha differenciálatlanul megvetéssel sújt minden tekintélyt; ha képtelen higgadtan és előfeltevésektől mentesen megvizsgálni egy kérdést, mielőtt végérvényes ítéletet hozna…?

Hiszen talán pártszimpátiától vagy meggyőződéstől függetlenül is belátható: számos honfitársunkra illik ez a – nem túlságosan hízelgő – leírás.

Megdöbbentően sokan gondolják ugyanakkor, hogy mindenkori – vélt vagy valós – érdekeik érvényesítésének leghatékonyabb és legtisztességesebb eszköze a manipuláció – a hízelgéssel elegy fenyegetés. Pedig hát ezzel szemben sem erkölcsi, hanem intellektuális jellegűek a legfontosabb aggályok. Mert talán igaz, hogy rövid távon, bizonyos helyzetekben lehet eredményeket elérni ilyen módszerekkel is – de ezek az előnyök eltörpülnek azokhoz a hátrányokhoz képest, amik hosszabb távon törvényszerűen jelentkeznek. Ezek a következmények az egyén életében éppúgy megfigyelhetők, mint a társadaloméban: a krónikus bizalomvesztés; a gyanakvás állandósult, fojtogató légköre; a tanulásra, a másik megértésére való képtelenség. Könnyen meglehet, hogy válságunknak oka mindösszesen ennyi: meg kell fizetni a számlát korábbi meggondolatlanságainkért.

 

Bizony, a legtöbb gyerek tényleg nem okvetlen hülye. Talán, ha néha kevésbé néznénk annak őket, sok mindenben előreléphetnénk.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ellenorzo.blog.hu/api/trackback/id/tr921404481

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Remy 2009.09.25. 09:09:24

Legmélyebb egyetértésem.

Cigarettásember 2009.09.25. 09:13:59

Pedig az újabb és újabb generációk átlagban egyértelműen sötétebbek, butábbak.
(Mi akartuk így.)

Tapasz 2009.09.25. 09:20:15

Az előbb nem mentek a kommentek. Most ez látszik?

A Hannibal Lektűr-attitűd · http://hannibal.blog.hu/ 2009.09.25. 09:21:17

@Cigarettásember: a "bezzeg az én időmben" álságos okoskodása nem az újabb generációk butulásáról szól

hanem

2itailor 2009.09.25. 09:25:13

Hiszek a példamutatással való nevelésben, DE nézzük már meg az egész ország - mondhatnám - világ ilyen. A vezetőink, a politika, a törvényhozás milyen példát mutat? Ha mi felnőttek is rájuk akarunk hasonlítani, úgy bánunk a pénzzel, adót csalunk, hazudunk. Az is kettős mérce, ha a gyerekeinktől az ellenkezőjét várjuk. Illetve úszhatunk szembe az árral és magyarázhatjuk nap, mint nap, hogy bár mindenhol a hamisságot látod a világban fiam, de te csak tanulj, dolgozz élj becsülettel. Na ezekkel a problémákkal küzd ma egy átlag szülő :(

Rosa Rugosa · http://tyukudvar.blog.hu/ 2009.09.25. 09:45:03

Azt hiszem az a tanár, akinél csak az a diák ötös németből, aki jár hozzá különórára nem az anyagi javakon felülemelkedő tudást prezentálja.:)

Ugyanakkor megmutatja a gyerekeknek az élet egy másik oldalát: minden munkában meg van a kiegészítő mellékkereset lehetősége...:)

Void Bunkoid 2009.09.25. 09:49:36

@2itailor: tök egyszerű, a politikust nem kell _példaképnek_ tekinteni. Sem felnőttnek, sem gyereknek.

Alapvetően az államvezetők soha nem is voltak azok a 'pórnép' számára, leginkább azért, mert ilyen embernek születni kellett, és marha nehéz volt bekerülni oda (esetleg ha vasvillás parasztkatonaként legyaktad az ellenség főhadvezérét, lehet hogy kaptál egy adag földet meg kisnemesi rangot, de assebiztos, mert lehet hogy miután kinyiffantottad a gonosz burkus királyt, két másodperc múlva lecsapta a fejedet valami saját főúr a saját oldaladról - csak mert nem ő tehette meg a nemes tettet).

Speciel ez MOST is így van, a jelenlegi vezető szerepben levő emberkék is dinasztikus jelleggel, aputól öröklik a dolgot. Ennyi.

Hagyjuk meg nekik a játékaikat, mi meg legyünk becsületesek. Kész. Sokkal egyszerűbb, ha csak 4-5 ezer becstelen hazudozós ember él egy 10 milliós országban, mintha mondjuk 4-5 millió élne.

darkmirjam 2009.09.25. 09:55:47

Véleményem szerint a legtöbb gyerek teljesen el van eresztve. Nem szabadjára, mert felügyelve van rá, hogy ne érje baleset, ne legyen koszos. Szellemi lényként viszont nem tekintenek rá. Szüleivel gyakran merül ki a napi kommunikáció a számonkérésekben, felszólításokben és utasításokban. Elmarad az a fajta beszélgetés, amiben a gyerek is elmesélhet, kifejthet. Romantikus felhangal ez olyasmit jelent, hogy nem nevetünk velük együtt. Persze lehet akár együtt búsulás is. Ha sérelem éri, a szülői és gyakran a tanári reakció is a "Ne sírj!" és kész. Egy ideje tart már a trend, hogy nem avatkozunk a gyerekek dolgába.
A lustulást látom fő oknak. Bárki számára hozzáférhető már elég luxus ahhoz, hogy idegesíteni kezdjék a körülöttük nyuzsgők. Sőt, annyival nagyobb lett a nyüzsgés, hogy a többiektől való függetlenedés üdítő kikapcsolódás. Egy gyerek meg a legidegesítőbb nyüzsgőgép bír lenni. Legyen csendben, aludjon, menjen, élje a saját életét.
Amit az idősebb generációkból lát épp ezért tisztán saját tapasztalat, hangadók véleményét ismétli és hiányzik belőle az oly sokat és oly hülyén követelt tisztelet. Már hogy is lehetne szívből tisztelni valakit, akit leginkább alsógatyában látok dögleni a TV-előtt, vagy tudom róla, hogy órák után padlóra issza majd magát.
Az iskola nem az a szervezet ahol ezen segíteni lehet. Ha egy szülő egy két három gyerekével képtelen ezt megtenni, tegye meg a tanár 20-30 gyerekével? Az úgyis csak szónoklat. Azzal meg elég hamar tele lesz a padlás.
Hm, kissé kusza lett, mindenesetre szülő felelősségét szerettem volna valahogy belendíteni ide.

2itailor 2009.09.25. 09:56:56

@Void Bunkoid: jogos, csak a nép egyszerű gyermeke mit lát? azt, hogy annak jobb...

Mercer395 · http://www.minerva-szki.hu/szakkepzesek/gazdasagi-informatikus.php 2009.09.25. 09:58:16

@2itailor: nekem volt egy tanárom, aki pont ilyen volt, képes volt szembe menni az árral, mind gondolkodásában, mind tetteiben. Persze nem is vitte sokra az életben, abból a szempontból, amely ma a leglényegesebb: nem lett se gazdag, se híres, se semmi. Még talán megbecsült sem lett, csupán pár diák és pár kollégája szemében. Viszont én sok év távlatából is szívesen emlékszem vissza az óráira, mert a matematika mellett emberséget is tanított. Lehet így is.

Egyáltalán nem muszáj senkit sem példaképnek választani attól, hogy vezető beosztásban van (akár egy főnök, igazgató, tanár, politikus). Az nem jelent (manapság) semmit. Attól lesz valaki jó példakép, hogy értéket közvetít. Persze manapság ez nem "menő".

danaz · http://www.autostat.hu/autos-forum 2009.09.25. 10:03:13

@darkmirjam: én teljesen értem, hogy mire akarsz kilyukadni, és én is mindig ezt vallom, ha felmerül a téma. Nevelni alapvetően nem a tanárnak kellene, hanem a szülőknek. Persze az sem rossz, ha a tanár a tudáson kívül emberi értékeket is közvetít, mint például ahogy Mercer írta feljebb, de ez akkor is a szülők dolga kellene, hogy legyen.

De amíg a gyereknek külön szobája van külön tv-vel, ps-sel és pc-vel, addig nem fog kommunikálni a szüleivel, még akár a testévreivel sem, mert mindegyik elvan egyedül. Minek akkor családban élni, ha mindenki egymaga végez valami tevékenységet, és nem ülnek össze?

Én kiskoromban rengeteget kártyáztam a szüleimmel, nagyszüleimmel, volt, hogy összeült römizni a 3 generáció, vagy sakkoztunk, vagy akármi. De még a tv-t is együtt néztük, ha volt valami érdekes, akkor megbeszéltük (pl én rákérdeztem valamire), s akkor nem az volt, hogy maradjak csendben, hanem válaszoltak. Ez lenne a normális. Erről szól egy család.

Rosa Rugosa · http://tyukudvar.blog.hu/ 2009.09.25. 10:05:16

@Mercer395: Az a legszomorúbb, hogy az ilyen tanárok legnagyobb ellenségei általában a kollégák.:)
Amolyan magányos harcosok.

Rosa Rugosa · http://tyukudvar.blog.hu/ 2009.09.25. 10:07:46

Úgy látom, manapság a szülők tábora 2 részre osztható. Vannak a teljesen reménytelen és érdektelenek, a másik csoport meg a folyamatosan gyerekén lógó, minden dolgozatot kiveséző és utána a tanárnál reklamáló típusok.

Rosa Rugosa · http://tyukudvar.blog.hu/ 2009.09.25. 10:09:57

@darkmirjam: Tv előtt alsógatyában sörrel a kezükben a munkában megfáradt apák is szoktak punnyadni...:) Csak a védelmükben mondom.

2itailor 2009.09.25. 10:13:31

@Mercer395: Sok olyasmit mutatok a gyerekeimnek ami nem "menő". Néha látom a nálunk megforduló fiatalokon, hogy furcsállnak dolgokat és ha ott vannak tőlük is elvárom amit a gyerekeimtől, kulturált megnyilvánulást, barátságos viselkedést, a problémák emberi megoldását. Nem könnyű, mert néha kívülről normálisnak látszó családból jövő lányt is hallok úgy megnyilvánulni, hogy miután elment mondtam a sajátomnak, ha meghallom hogy bárkinek vagy bárkiről így nyilatkozik letöröm a derekát:)
Nem vagyok pedagógus, nem is lennék jó tanár szerintem, de, mint szülő hagyományosan gondolkodom, példamutatás és tiszteletelven nevelkedtem. Csak attól félek néha, túl nagy a csábítás a másik irányba. Csak remélhetem, hogy jó alapokat adtam nekik a fontossági sorrendet illetőleg.

SLacc 2009.09.25. 10:20:56

Igen, sajnos a társadalmi feszültség nagyon érződik a gyerekeken is.

2itailor 2009.09.25. 10:24:17

@Mercer395: odalett a szép hosszú kommentem:) Mindegy. A lényeg, hogy nem lennék jó tanár, a szülők valószínűleg utálnának. Én meg azt, hogy olyan gyerekekkel kell alsóban foglalkoznom, akinek nem az ábc-t tanítom, hanem a köszönést, a kézmosást és hasonlók. Alapvető funkciók nem működnek már a kicsiknél sem. Néha megdöbbenek a nálunk megforduló gyerekeken - vannak egy páran, akik meg a nálunk lévő viszonyokon lepődnek meg:) Viszont valamilyen oknál fogva szívesen jönnek és akár hétvégéznek nálunk. Na, amiket ilyenkor tapasztalnak sem "menő" mégis elfogadják. Csak nem nekem kellene ezeket a dolgokat megmutatni nekik.

2itailor 2009.09.25. 10:24:52

mégi meglett az a komment

2009.09.25. 10:25:46

@darkmirjam:
Nagyon egyertértek, mert ugynígy nőttem fel, ahogy leírod.
Aztán hosszas önismereti tanulmányaim világítottak rá az okokra ésa miérekre.

Úgy tudnám leírni, hogy a szüleink is felnőttek nagyjából ugyanilyen környezetben, tehát ide vezehető vissza az egész gondolatmenet.
A "gondoskodó nevelést" egy labdához hasonlítanám, amit a szüleinknek KELLETT VOLNA kapniuk a szüleiktől fentről, és azt kellett volna leadniuk nekünk, gyerekeknek.
Na most, anyukám nyúlt a labdáért mosolyogva a nagyszülökhöz, reménytelin, és nem kapott semmit. Elszomorodott, és ugyanilyen szomorúan nézett le rám, hogy "adnám én kislányom, de én se kaptam", amit még mosolyogva hallgattam (nem tudván a következményeket), aztán lett belőlem ugyanolyan felnőtt, amilyen ő volt/van.
Remélem érthető volt a példám.

Ha nem kezdtem volna el foglalkozni ilyen téren komolyan magammal, akkor nagyjából én is adnám tovább a semmit a gyerekmnek.

Tightend 2009.09.25. 10:28:41

A szülőn múlik minden. Ő az aki egy hülye tanárral is meg tud valamilyen módon birkózni, ha mást nem átviszi másik suliba, stb. Csak hát ugye rengeteg a kretén szülő.

Grenadir11 2009.09.25. 10:29:57

Hát persze, hogy nem hülyék. Csak tanulni és normálisan viselkedni nem akarnak (tisztelet a kivételnek), mert az olyan ciki.

darkmirjam 2009.09.25. 10:30:10

A pedagógusok és a szülők generációja már megtanulta, hogy a dolgok legtöbbször szürkék. Ellenben az az általános vélekedés, hogy a gyerek fekete fehérben szeret gondolkodni. Nekik gonoszok és jók kellenek. Elvileg az "értékközvetítő" csak jó lehet, hiszen a gonoszra eleve oda sem figyelünk. Szóval ott áll a szülő vagy tanár a szürke dolgok között, a legritkább esetben fehéren. Feladata az, hogy fehérnek látszon és fekete fehérben magyarázza el a gyerekeknek a világot. Nem csoda, hogy ez gyakran torkollik képmutatásba. A rafkós gyerek meg észreveszi. Ha szülő bukik le, egész komoly csalódás a vége. Ha tanár, legfeljebb számontart még egy hiteltelen embert az életében. És ehhez elég egy koszos köröm is.

darkmirjam 2009.09.25. 10:33:18

@Rosa Rugosa: Magam is olykor. Egész kifejezéstelenné nyugszik olyankor az arcom. Nincs párja. :)

mobo 2009.09.25. 10:33:38

Nagyon jó írás, kiváló meglátásokkal!
Gratula!
Különösen ez talál be:
"Ha ez az ember mindeközben valójában nem hisz abban, hogy létezik pénzre nem váltható érték"
Nos, ebben manapság tényleg nem sokan hisznek. Így aztán annak az elenyésző kisebbségnek, aki mégis, nagyon nehéz dolga van, és magamagát is hülyének vagy élhetetlennek látja egy idő után. Nehéz a többség értékeivel (értékhiányával) szembe menve élni, de a jobbaknak mindig is ezt kellett tenniük.

Rosa Rugosa · http://tyukudvar.blog.hu/ 2009.09.25. 10:38:09

@darkmirjam:
Este 10 után, -amikor már remélhetőleg egy gyerek sem jön le vizet inni, pisilni, vagy még el sem aludt, de máris rosszat álmodott és kér egy puszit, miközben a tv-t bámulja- na akkor néha én is kipróbálom.
Jó néha az a kis üresség az ember fejében...:)

2itailor 2009.09.25. 10:45:16

@mobo: kár, hogy genetikusan nem öröklődik. Nem fájna a fejem. Érdekes, míg kisebbek voltak nem aggódtam ennyire:)

M. Laci · http://palferi.blog.hu 2009.09.25. 10:50:52

Julien Sorel az nem a Vörös és fekete főhőse?

louise 2009.09.25. 10:58:34

Osztályfőnök vagyok 9-ben. Az első ofő órán elmondtam, hogy látom, hogy szépek, okosak, tudnak viselkedni, maradjon is így. Elvárom tőlük -mert tisztelem őket annyira-, hogy felelősen viselkedjenek, tiszteljék egymást, ennek megfelelően normális hangnemben beszéljenek egymással. Kicsit sok volt nekik, mert azért nem annyira értették még, hogy mit is akarok ezzel, de szerencsére az elmúlt 3 hét azt mutatta meg, hogy ahogy én viselkedem, azt tudja követni. Ha valakihez bután szólok -előfordul, pláne 8. órában-, korrigálom és elnézést kérek. Egyébként nyugodtak, tudják, hogy fordulhatnak hozzám és főleg egymáshoz mindennel. Az egyik fiúnak válnak a szülei, felváltva hívják meg magukhoz, mert utál otthon lenni szegény.
Most így visszaolvasva úgy tűnik, mintha minden reggel kiosztanék egy adag váliumot mindenkinek, és katatón állapotban ülnének végig, de nem ez a helyzet. Szünetben gyerekek, órán diákok. Ha ki tudja zárni az ember a társadalmi feszültséget az órájáról, engedi, hogy kifújja magát a gyerek és ne akarjon valaki, vagy valami nagyon lenni, akkor megkönnyebbül és kezelhetővé válik. Alapvetően nyugalomra vágynak és arra, hogy elismerjék őket saját magukért, illetve az elvégzett munkájukért.

ern0 · http://linkbroker.hu/ 2009.09.25. 11:15:03

"...Ha a folyamatos önfejlesztés kényszerét fölösleges teherként éli meg; ha nem nyitott új ismeretek, új technikák megismerésére, vagyis tulajdonképpen a tanulásra..." - na, ez még vissza fog köszönni párszor: tanító néni és az internet. Most nem akarok róla beszélni.

Itt pedig arról, hogyan lehet a gyerekekhez viszonyulni re.blog.hu/2009/09/25/mas_gyereket_nem_nevelem_tovabb

mustang · http://plus-size.hu 2009.09.25. 11:25:48

Midvégig egyetértettem eddig a mondatig : "Könnyen meglehet, hogy válságunknak oka mindösszesen ennyi: meg kell fizetni a számlát korábbi meggondolatlanságainkért." Válság nem létezik. nem is létezett. Ez egy mondvacsinált ürügy bizonyos felsőbb tőkések számára hogy az elbocsájtások révén költséghatékonyabbak lehessenek és egyúttal létbizonytalanságban tarthassák az öntudatukra ébredt, jogokat követelő dolgozókat. Nehogymár magunkat hibáztassuk, mert akkor többet értek el vele, mint amire számítottak. Bocs az off-ért, ezen kívül jó gondolatok, tudok velük azonosulni.

M. Laci · http://palferi.blog.hu 2009.09.25. 11:30:35

a képmutatásról, és általában az erkölcsi nevelésről egy nagyon kiváló cikket találtam az osztályfőnök.hu oldalon:

www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=27

Osztályviták erkölcsi dilemmákról

...

Az alábbi beszélgetés Völgyi Péterné vezetésével zajlott a budapesti Gárdonyi Géza Általános Iskola egyik nyolcadik osztályában.

Az egyik osztálytársad már egy hete nem volt iskolában. Te az előző este láttad az utcán egy elég furcsa társaságban. Köszöntél is neki, de nem ismert fel, meglehetősen zavartan viselkedett. Úgy látszott, mintha kábítószer hatása alatt lett volna. Az osztályfőnököd éppen téged kérdez meg, hogy tudsz-e valamit erről a gyerekről.

Osztályfőnök: Mit tennétek a barát helyében?
Miklós: Megmondanám, hogy láttam, de azt nem, hogy kábszer hatása alatt lehetett.
Jóska: Nem biztos, hogy kábítószerezik.
Szabi: Nem akarta megismerni (az osztálytársát) a társasága miatt, akikkel volt.
Kálmán: A szülőkkel, nem a tanárokkal közölném. Felhívnám a szüleit.
Marci: Frászt kapnak, hol volt a gyerek.
Karcsi: A tanár többet tehet, mint a szülő.
Kriszta: Felhívni a szülőt, hogy a leckét vinné fel (az osztálytárs).
Dóri: Súlyosabb, ha a tanár értesíti a szülőt, mintha az osztálytárs.
Hajni: Sok mindentől függ, milyen a tanár, milyen a szülő. Ha úgy érzem, hogy elmondhatom, elmondom a tanárnak.
Szilvi: Ha tudom, hogy hogyan reagál rá.
Miklós: Odamegyek este hozzá (az osztálytársához, akit az utcán látott) és megkérdezem, miért volt ott. Ha megkér, hogy ne szóljak, nem szólok.

stb
stb

mobo 2009.09.25. 11:36:00

@2itailor: Nekem könnyű, az enyém még pici : )

2itailor 2009.09.25. 12:42:39

@mobo: kitartást nekünk! :)

hanger 2009.09.25. 20:04:37

@Balogh: jaj ugyanmár, már ciceró is ugyanezt mondta a fiatalokra. és minden bizonnyal hatezer év múlva is ezt fogják mondani.

Remy 2009.09.29. 18:14:02

Egyébként meg mindenki hazudik az iskolában. Én is, ha ott vagyok. Nem azt modnom a gyereknek, hogy "hülye vagy, ezt sem érted?! Egész héten ezt vettük?!", hanem, hogy "Ok, eddig jó, de még gyakorolni kell egy kicsit". Mi ezzel a baj?

whale 2009.10.11. 10:11:30

Ez egy terjengős, modoros, szar poszt...

Copyright © 2008 Theme Preview All rights reserved. Theme by Laptop Geek. Blog.hu-ra alkalmazta: a Blog.hu Sablonok a Népkertben.

süti beállítások módosítása