Iskola=bolondokháza
Ehhez az elkeseredett hangú levélhez nem fűzünk kommentárt, csak közzétesszük, ahogy kaptuk.
Örömmel olvastam az eddig megjelent írásokat, sokukkal egyet is értettem tanárként, vagy szülőként- de a mai nap -ami egy átlagos idióta nap az iskolában- megfogalmazódott bennem az elhatározás, hogy elég volt.
Elég volt a hülye kölykökből, akik még 9.-ben sem tudnak olvasni, elég az idióta, kontraszelektált kollégákból, elég a homokos férfi tanárokból, elég a sok lelki nyomorultból, akik abban lelik örömüket, hogy abba rúgjanak, akinek egy kicsit jobban, vagy könnyebben megy, legalábbis szerintük.
Igen, rossz tanárnak lenni. De jó tanárnak a hülyék között még ennél is rosszabb. Mindenki irigy, mindenki azt lesi, hogy a másiknak hány órája van, milyen az órarendje, van-e lyukasórája, utálják-e a gyerekek, nem hiába a legszebb öröm a káröröm.
És tényleg, minden tanár hülye. Vagy azért, mert hülyének született, vagy azért, mert ott maradt a hülyék között és már belefáradt, belehülyült. Én feladom. Nem akarom idegbeteg, alkoholista, gyógyszerfüggő lelkinyomorékként végezni. Ha maradok, ez vár rám, látom az idősebb kollégáimon. Nem várom meg. Nem várom meg, de a szívem szakad meg, mert teljes szívemből csináltam amíg bírtam.