Nyelvtanítás: Vak vezet világtalant?
Egy gyakorló nyelvtanár levélírónk posztja az iskolai nyelvoktatás problémáit tárja elénk. A hibákat nem elsősorban a diákok motiválatlanságában, hanem sokkal inkább a nyelvtanárok felkészületlenségében, illetve az alacsony óraszámban látja.
Kedves Ellenőrző Blog,
Gyakorló gimnáziumi nyelvtanárként úgy gondolom, hogy sürgősen változtani kellene a nyelvtanítás területén a magyar közoktatásban. A következők miatt:
1. A középiskolai nyelvtanítás, ahogy látom nem a nyelvet tanítja meg hanem felkészít 1-2 specifikus feladat, főként az érettségi és a nyelvvizsga letételére. Az, hogy ezek megléte mennyire jelent használható nyelvtudást azt hadd ne részletezzem: olyanok kapnak középfokút ma akik két értelemes célnyelvi mondatot nem tudnak elmondani nyelvtani/kiejtési/szóhasználati hiba nélkül. És ne jöjjön senki a „nyelvtannáci” titulusal mert kommunikálni is csak nyelvtanilag helyesen lehet eredményesen, pl egy üzleti levélben a félreírásokat nem fogják díjazni.
2. Nyelvvizsgát legtöbben úgy tesznek, hogy a vizsga előtti időszakban eljárnak tanfolyamokra vagy magántanárhoz. A közoktatásban ma létező óraszámokkal (eltekintve mondjuk a kéttannyelvű képzésektől) nem lehet eredményesen, magas szinten nyelvet megtanítani. És ahogy írtam, a nyelvvizsga megléte se jelent semmit: ugye ismerős a mondat hogy „Megvan a középfokúm de nem tudok semmit”
3. A diákok pontosan tudják hogy a középszintű érettségin l.fasz a követelmény ( 20%-tól kettes, te atyaúristen) ezért nem motiváltak az alapos tanulásra, tudják, hogy át fognak menni a nyelvi érettségin.
Ezért javaslatom:
Az iskolai nyelvórák számának növelését;
Az érettségi követelményszintek emelését: minimum 50% legyen a kettes;
A nyelvvizsgák szintjének emelése is fontos lenne: Ma, amikor sok-sok nyelvvizsgacentrum verseng egymással a nyelvvizsgákból bejövő bevételért, a színvonal lefelé nivellálódik: nálam kicsit könnyebben meglesz a középfokúd, gyere hozzám. A diákok persze ezt tudják, átadják az infót, hol könnyebb a vizsga, így a konkurens nyelvvizsgáztató iskolák/egyetemek/stb. is arra kényszerülhetnek, hogy csökkentsék a nyelvvizsgák nehézségét, hogy magukhoz csábítsák a vizsgázókat.
Kényes téma a nyelvtanárok felkészültsége: Láttam már végzős angol szakos tanárjelöltet aki a gyakorlótanítás órán a „down”-t „dawn”-nak írta le a táblán. Nyilván legtöbbünk megtesz mindent vagy sok mindent, hogy felkészült legyen; teljesen mindegy, nem számít mert sose lesz anyanyelvi vagy közel anyanyelvi kompetenciánk. Márpedig érzésem szerint középszint környéke ill. az után nem elegendő a magyar anyanyelvű tanár, különösen angol nyelv esetén ahol rengeteg kollokáció, idiomatikus kifejezés és phrasal verb jön elő ettől a szinttől nem beszélve a szlengről, kulturális és civiláziós ismeretekről, arról az ezer apróságról amit egy, az adott kultúrkörben nevelkedett tanár tud csak igazán. Ha azt akarjuk, hogy a felnövekvő nemzedék tényleg boldoguljon majd menedzserként, külkereskedőként, nemzetközi jogászként, orvosként külföldön és a külföldiekkel való kapcsolattartásban, akkor legyen státus minden iskolában anyanyelvi nyelvtanár számára aki pl. kifejezetten a szókincshasználatra fektet hangsúlyt. Erre kellene pénzforrásokat áldozni, idehozni sok anyanyelvű, végzett nyelvtanárt akik itt tanítanának évekig. (Ahogy ezt a Távol-Keleten évek óta csinálják: Dél-Koreában egy angol anyanyelvi oktató - nem feltétlenül tanár végzettséggel - 1000 dollár körül keres havonta 1 csoportttal)
Középszint környékére szinte bármely könyvből, gyenge tanárral is el elhet jutni némi szorgamomal. De onnan továbbmenni csak egy nagyon felkészült, lehetőleg anyanyelvi tanárral lehet igazán. Tehát célszerű lenne, ha az 2-3 tanévnyi nyelvtanulás után minden iskolában anyanyelvi tanár venné át a csoportokat, legalább az órák egy részében. Így mire végeznének a diákok, valóban alapos és sokrétű nyelvi kompetenciával rendelkeznének a középszintű érettségin való makogás helyett.
Tisztelettel: Nyelvtanár
