10

Az iskola feladata

Ellenőrző , 2010.04.21. 08:00

A tegnapi posztunkra érkezett több száz komment közül az alábbit -pill írása- adjuk ma közre. Egy nagyon fontos, eddig nem érintett témát tár elénk, az iskola feladatát. Véleménye szerint nincsen jó, vagy rossz iskola, mindig a gyerek érdeklődésének és képességének megfelelőt kell választani, minden oktatási intézmény fő feladata azonban, hogy, hogy egészséges lelkivilágú, magabiztos embereket neveljen, ez pedig sajnos a mai oktatásban nem valósul meg.

 

Nem tudom, hogy jó-e a Waldorf iskola. Egy ismerős tanár ment át az én régi sulimból egy Waldorfba tanítani, mert szerinte az jobb gyereknek-szülőnek-tanárnak ... de saját tapasztalatom nincs.

Én csak annyit szeretnék felvetni, hogy a nagybetűs élet kemény elvárásainak megfelelést nem csak úgy lehet elérni, hogy már az oviban/iskolában is kemény elvárásokkal nyomasztjuk a gyereket. Ha az élet majd megpofozza a kölyköt az-e a megoldás, hogy már előre vered?

Azt gondolom, bármilyen elvárással szemben jobban meg tud felelni egy egészséges lelkivilágú magabiztos ember, aki tudja miben jó és mik a céljai.
A poroszos oktatásból is kikerült sok zseni meg sok lelki sérült. Ma már az általános iskolák amúgy nem igazán poroszosak, de ez más kérdés.

Én például nagyon jól teljesítettem a hagyományos iskolarendszerben, mindjárt le is diplomázom az egyik neves egyetem jó kemény szakán. Biztos lesz majd állásom is előbb utóbb, meg jó fizetésem. De 24 év alatt nem lettem se magabiztos, se sem jöttem rá milyen foglalkozás nyújtana nekem igazán örömet. És persze társadalmi megítélés alapján sikeres vagyok, de közben érthető okból nem érzem magam annak.

Én azt akarnám, hogy a gyerekem boldog legyen és sikeres. Abban legyen sikeres, ami őt érdekli. Ehhez kell lexikális tudás, de kell önismeret, kreativitás, és önbizalom is. Ha a gyerekem olyan teljesítmény-kényszeres lesz, mint amilyen én voltam 6 évesnek is, akkor alternatív iskolába kell íratni ahol a személyiségét erősítik, ha olyan mint az öcsém, aki okos, magabiztos és lusta, akkor olyanba ahol őt motiválni tudják. Ha a gyerekem céltudatos lesz és magabiztos, akkor a tudásanyagra kell koncentrálni. azt kell szem előtt tartani, hogy a sikeres boldog élethez szükséges képességek közül melyiket kéne erősíteni nála. És sikeres az aki olyat csinál amit szeret és meg is él belőle. Nem kell hogy matematika professzor legyen mint a nagyapja, ha színész akar lenni. Ismerje a saját érdeklődését, lehetőségeit és korlátait. Én 14-18 évesen pont az elsőt nem ismertem, és azt gondolom, ha egyszer elnyomják benned, azt a legnehezebb pótolni.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ellenorzo.blog.hu/api/trackback/id/tr21938869

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pillantás · http://www.eloszto.hu/ 2010.04.21. 09:40:24

Nem rég beszéltem egy tanárral és ő szerinte is még poroszos hangulat van, de próbálják az elkerülni.

johevi 2010.04.21. 10:04:14

El kell menni a bemutató órákra. Szar iskolában is kerülhet jó pedagógushoz, aki többet ad, mint egy jó iskola szar pedagógusa. Nem kell sajnálni azt a pár napot, hogy körbejárjuk a környék 2-3 iskoláját, és megnézzük a jövendőbeli nevelőt "munka közben"

Masni_s 2010.04.21. 10:26:38

Sziasztok!

A tegnapihoz-maihoz: nem is olyan rég jártam az AKG-ba, előtte-utána "hagyományos" ált. iskolába, egyetemre. Nagyon sokat köszönhetek a giminek, az ott tanító tanároknak, az ottani rendszernek. Van összehasonlítási alapom, és én is alternatív suliba fogom íratni (majdan) a gyerekeimet. Mindennek van előnye-hátránya, ennek is, igen. De: nagyon megérte, fantasztikus hat évet töltöttem az iskola falai között, hülyeség a sok sztereotípia, ami kering. Ezeket ált. irigy, sikertelen emberkék írják, nem teljesen ismervén a sulit, az ottani életfelfogást. Ha bármi kérdés van, nagyon szívesen és őszintén válaszolok. Hosszan tudnék értekezni a suliról :)
Viszont első osztálytól, azaz végig nem ajánlanám, akkor tényleg burokban fog felnőni a gyerek. Van pár iskola, ahol hajlanak a kevésbé csőlátású tanításra, mint a "hagyományos" iskolákban, de ebből még nincs sok, keresgélni kell. Nekem hat év után is nehéz volt megszoknom a sokszor csőlátású és maradi, elnyomó és lekezelő rendszert-tanárokat-iskolát. Ha ez az AKG hátránya, ám legyen. Elnézést, hogy értelmes, talán értelmiségi, gondolkodó, művészetpártoló, nyitott, toleráns, véleménnyel rendelkező felnőtt lettem.
Azt is meg kéne nézni, ki hol dolgozik, miután elvégzett egy Waldorf-jellegű iskolát. A paletta színesebb, mint a szivárvány!

A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél · http://www.planetside.blog.hu 2010.04.21. 10:49:45

@Masni_s: Ezt is a tegnapihoz írtam, de itt se rossz:

Színesebb, mint a szivárvány?

Az osztályban hullamosótól kezdve amerikai katona-feleségen át tűzoltóig, jogászig és mentőstisztig és vállalkozóig bezárólag minden van így szűk 20 évvel a végzés után. Ja, van egy EU-parlamenti képviselő személyi titkára is.

Normál iskola... :)

harpagon 2010.04.21. 11:00:56

Azért fontos lehet, hogy egy iskolának van-e és milyen szellemisége, függetlenül a tanártól.
Saját példa: tüneményes, művészlélek leánygyermekemet Waldorfba szántam. Voltak bizonyos fenntartásaim az antropozófiával szemben, de a pedagógiai szemlélet nagyon tetszett. Jelentkeztünk. Csakhogy nem vették fel a kisasszonyt. Valószínűleg nem ő, hanem mi szülők nem voltunk elég szimpatikusak az osztálytanítónak. De az legalább kölcsönös volt:)). Nosza tovább.
Egy közeli iskolában találtunk egy tanítónőt. Kompetencia alapú pedagógia, furulya, sok kézművesség, rajz, sport, stb. Hozzá került a gyerek, és az 1. év szuper volt. A pedagógus kompetens és lelkes volt, jól irányította a gyerekeket, nagyon szerették. Majd első év után elment bürokratának.
Kaptunk helyette egy kezdő tanárnőt, akiről ugyan süt a jóindulat, de nincs meg benne a plusz aktivitás. Van. Megszűntek fokozatosan a külön programok, a gyerekek lelkesedését is jócskán lehűtötték ezzel.

Rabyn 2010.04.21. 11:26:54

A waldorffal az a baj, hogy az alapokat nem rakja le rendesen. Hiába mondják, hogy 4 év alatt ugyanarra a szintre jutnak a gyerekek mint ha átlagos iskolába járnának ez nem igaz. Interjúztam egy wadlorfos tanítóval, mert kellett egy beadandóhoz és ő maga mondta, hogy aki waldorfban kezd az lehetőleg ott is fejezze be, illetve nem szívesen fogadnak nem waldorfost mert többet tud jobban halad mint a waldorfos gyerekek. Ez szerintem mindent elmond.
Ha valaki jobban halad nem segítik, nem nyomják előre, a lassabban haladókat pedig hagyják békén, aztán csodálkoznak ha a gyerekekkel probléma van, mert nem tanult meg a 4 év alatt írni-olvasni.

Átlagos állami iskolában is lehet a gyerek felszabadult, lehet boldog, ha a légkör olyan.

teknősbéka 2010.04.21. 11:46:16

Nagyon jól le van írva a posztban, mire van szüksége a gyereknek, ezt aláírom.

Én pedagógusként és szülőként azonban mást tapasztalok, és ezeket nem lehet az alapprogramokba adoptált irányzatokhoz kapcsolni.

Ahogy a gyermek személyiségét szülőként is segítjük kibontakoztatni, erősíteni és támogatni (sokszor nem könnyű ám), azt a másik nevelési és oktatási színtértől is elvárnánk.

Több pedagógus ismerősöm is van (ki hinné) és azt tapasztalom, hogy az idősebb generáció tud még közvetíteni a gyermekek számára ismereteket, érdekessé teszi a megtanulni való anyagot és közben nevel is. Figyelembe veszi az adott gyermeket egészben, és ahhoz mérten követel.

Tudom...most felháborodnak sokan, mert mi van, az öreg és belefásult pedagógusba? Olyan is van, de tapasztalom, hogy a gyermekeimet olyan tanár tanítja magyarra, aki utálja Petőfit, nem olvasta az Egri csillagokat, mert idejét múltak és helyettük már mások vannak, akár a középiskolai szöveggyűjteményben is sokkal "trendibbek".

Vagy a fiatal tanárnő belibben órára és épp aktuális hangulatával egyszer lasse fair máskor autokrata...Most ezzel hogyan boldogul egy épp kibontakozni vágyó személyiség? Egyértelműen mindenki a saját befogadóképességéhez és habitusához mérten, máshogy.

És akkor előjönnek az alapprogramokhoz kapcsolódó kérdések.És magyarázzuk, hogy gyermekünknek mi lenne a jó, vagy hogyan lettünk magasabban kvalifikáltak, mint mások...

Mert nem kérdeztek minket, hogy akarjuk-e, de olvasnunk kellett, nem érdekelt senkit az, hogy mozgásosságunkból adódóan más elbánást igényelhettünk volna, csakhogy személyiségünk a mai szemmel mérve mentálisan egészséges legyen.. Az volt a közoktatás politikában rögzítve és kész.

Emberek lettünk? Igen...

Nem volt internet és televíziót sem mindenevőkként faltuk, mert olvastunk-olvastunk és tanítottak minket. Nem csak arra, hogy tudjunk osztani és szorozni, hanem arra, hogy minél többet tanulunk, annál butábbnak érezzük magunkat. Kérdéseink voltak-válaszokat kerestünk.

Én az egész írásommal csak oda szeretnék kilyukadni, hogy a pedagógus személyisége a legfontosabb minden esetben. A másik, hogy a mai közoktatás azt hiszem elég sok olyan gyermeket termel ki, aki nem tud olvasni és a szövegértéssel is bajban vannak(nagyon finoman fogalmaztam).

Igaz, a felelősség a szülőé,de a tanárok már a társadalom szemével mérve sincsenek olyan köztiszteletben tartva, hogy akár egy kisiskolás is tisztelettel tudjon odafordulni hozzájuk.

És a posztban megnevezett "poroszos oktatás" ( amihez azért lenne több szakirodalmam, hogy lássa a kedves szerző, hogy ha a közoktatást tanulmányozza, akkor a legnagyobb hmmm, poroszos időben is megvoltak a kiskapuk arra nézve, hogy alternatív oktatásban részesüljön a gyermek, csak kevés ilyen legálisan működő intézmény volt meghagyva, pláne a két világháború között kezdődő ráhatások miatt és az államosítás korszakában) azért tanított, ha mást nem alapműveltséget, tiszteletet és nem sorolom.

Aztán a hazánkban nem szelektált pszichológiai irányzatok sem segítették elő azt, ami a céljuk lett volna, pedig nem csak a szovjet mintát tanulmányozhatta, persze aki akarta.

Pofonok...én úgy gondolom, hogy a képletes pofonokra bizony a szülőtől nagyobb szüksége van a gyereknek, mint mástól, mint az élettől.

Én örülök, hogy lassan jó egyetemet végez a poszt írója, és hogy társadalom szemszögéből sikeresnek mondható!

Én meg azt mondom szülőként, hogy visszasírom az igazi pedagógusokat, az osztályzatokat, a megrovókat és mindent, amiből a gyerek tanulhat, amiből a szülő is tanul és okul.

Csinálja azt a gyerekem, amit szeret, mert jót akarok neki, mert a gyerekeknek annyi-annyi joga van, hogy el nem képzeli az, aki nincsen benne!

De hol marad a kötelesség??????

Squazee 2010.04.21. 13:07:25

Tulajdonképen megint oda lyukadunk ki, hogy a tanár személyisége az egyik legfontosabb tényező. Különbözőek vagyunk tanárként és diákként és ezt szem előtt kell tartani és tisztelni is kell. A tanítási módszerek is különböznek, de igazából egyik se sokkal jobb a másiknál.
Akik "hagyományos" iskolákban tanultak, azok se hülyébbek, azok közül se mindenki zseni vagy lelki sérült és ugyanez elmondható a más iskolákról is.
Változott a világ, ma már, aki nem magabiztos az nem jut előrébb az életben, legalábbis így tűnik. Azt hiszem viszont, hogy a gyerekeknek (és a tanároknak) meg kell tanulniuk alkalmazkodni és erre talán nincs is jobb hely, mint egy iskola, ahol mindenféle gyerek van. Van magatartás-zavaros, van lassú, van teperős, van szorgalmas, van lusta, van szabadszájú, van szótlan és vannak szabályok, amikhez mindenféle gyereknek kell alkalmazkodnia. A világ is ilyen. Vannak szabályok. Amik rugalmasak persze.

marczy 2010.11.03. 13:14:42

@Rabyn: "többet tud, jobban halad": ez nagyon erősen függ attól, kit raktak oda be. Ha egy versenyistállóból jött, nyilván többet fog tudni és jobban halad: a jó képességű nyilván nagyobb lexikális tudással fog rendelkezni, mint egy waldorfos, mert még "edzettek" is rá. A gyengébb_nek mondott_(!!!) meg másban lesz sikeres. Mondjuk egy földrajzepochán ha valaki nem tud "seggelni", de rajzolni igen, akkor igenis komoly teret lehet neki adni. És a végére ugyanúgy meg fogja tanulni az anyagot, de ami sokkal fontosabb: praktikusan fogja tudni alkalmazni.
A kémiaepochán előfordul, hogy tüzet gyújtanak, és napokig bűzlik az osztályterem.

Én pl. matekból mindig jó voltam, de rajzból botkezdő, volt abból kettesem is. Nyilván másképp lett volna, ha Waldorfba kerülök, de akkor még nem volt. A lexikális tudás mindenek felett...
Öcsém nagyon nehezen tanult könyvből, amit tudott, azt hallás után, de még inkább praktikus úton sajátította el, tehát neki megváltás lett volna a Waldorf, ami ezt kihasználja - ha akkor van. De nem volt. Most be kell érnie azzal, hogy ott taníthat, ui. osztálytanító :-).

Copyright © 2008 Theme Preview All rights reserved. Theme by Laptop Geek. Blog.hu-ra alkalmazta: a Blog.hu Sablonok a Népkertben.

süti beállítások módosítása