Nem vagyok tanárnak való
Nem egyszerű dolog a tanárság. Egy kivűlállónak szimpatikusnak tűnhet az őszi-téli-tavaszi-nyári szünet és a viszonylag rövid kötött munkaidő. Mirci úgy gondolta, hogy a rengeteg hátulütőjét is vállalni tudja azért, hogy a gyerekeivel több időt tudjon tölteni, de kiderült, hogy nem olyan egyszerű beilleszekedni, mint ahogy az a partvonalról tűnt.
Kedves Ellenőrző!
Önként vállalt 2x3 éves száműzetés után tértem vissza a magyar közoktatásba, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kibekkelem a gyerekeim nagykorúságáig hátralévő 15 évet. A feladat konkrét, a cél adott, tervem megvan a túlélésre, nem parázok. Jó tanárnak tartom magam, érdekelnek a gyerekek, szívesen töltöm velük a szabadidőmet, nagyon jól érzem magam az óráimon, jó a kapcsolatom a diákokkal. Ezzel a részével nincs is semmi gond, de arra jöttem rá, hogy egészen egyszerűen nem vagyok tanárnak való. Halálra idegesítenek a kollégáim, úgy érzem magam a tanáriban, mint egy akváriumban. Nem hiszem, hogy van még egy olyan munkahely, ahol ennyi korlátolt agyhalott dolgozik együtt, illetve egymás ellen. Pletykálnak, hazudoznak, lopnak, buták, mint a föld és ami a legszánalmasabb, kegyetlenek. Minden szívfájdalom nélkül rúgnak bele a legreménytelenebb helyzetben lévő gyerekbe is, csak, hogy saját fölényüket fitogtassák, más területen nem sok lapot osztott legtöbbüknek a jóisten. Gyakran lenne kedvem a vállánál megragadni néhány kolléganőt és megrázni, hogy eszeden vagy, bazd meg?! Mit művelsz?! Ki a faszt érdekel, hogy van-e házija a gyereknek, amikor kékre-zöldre veri az anyja mindennap -feltéve, ha van neki-?! Olyan körülményei vannak, hogy én fel sem kelnék a helyében, de itt van, bennünk bízik, innen vár megerősítést, hogy nem olyan kibaszott szar az élet, mint otthon látja, és van kiút. De csak állok értetlenül, ufóként a tanáriban, abban reménykedve, hogy egy hasonlóan megdöbbent szempár pillant rám valahonnan.
Kern András jut gyakran eszembe és én is a legszívesebben hangosan megkérdezném, hogy itt tényleg mindenki hülye?! A másik variáció, hogy én vagyok az, de erre nem szívesen gondolnék. Rá kellett jönnöm, hogy a 15 év vállalhatatlan.