Mi jó valójában a gyereknek?
A.B.N. a tegnap megjelent levélhez kapcsolódóan osztja meg velünk gondolatait. Sok minden befolyásolhatja a gyerek szellemi és fizikai fejlődését, több szempontot is figyelembe kell vennünk, ha megszeretnénk határozni azt, hogy mi is jó a gyereknek.
Kedves Ellenőrző!
A "Média tönkreteszi a gyerekeket?" - bejegyzés kapcsán osztanám meg
néhány gondolatom:
Lehet és kell is a "média" gyermeki "fejlődésre" gyakorolt "hatásáról"
gondolkodni, de jó, ha előtte a gyermekeink kívánatos fejlődéséről
alkotott képünket is megvizsgáljuk:
1. Minden gyermek nő és fejlődik - testileg, érzelmileg, szellemileg. Erre
egyrészt _saját, veleszületett programja_ van, másrészt mi, felnőttek
próbálunk neki ebben segíteni.
2. Vajon a mai magyar, európai, nyugati civilizáció felnőttképe vonzó-e?
Értékesebb, tartalmasabb, kiteljesedettebb életet él-e egy átlag magyar
apa, mint óvodás vagy kisiskolás gyermeke? Tud-e az öreg mesélni,
felhőtlenül szórakozni, szépen, vidáman énekelni, stb.? (A kérdésre adott
választól függetlenül a gyerkőc számára mindenképp példakép lesz.)
3. Milyen egyéni és csoportos időtöltéseink maradtak a szocialista
embertípus létrehozására tett sikertelen kísérlet után? Egy normális 1-2-3
éves kisgyermek játékaiban sok a mozgás, ugrálás, ének, mondóka, vers,
tánc, de szeret rajzolni, mintázni is, érdeklik az állatok, a növények, az
emberek, és ezer más dolog. 50-100 évvel ezelőtt, főleg faluhelyt jó
eséllyel úgy nőhetett volna fel, hogy mindezen szükségleteit és készségeit
felnőtt korában is gyakorolhatta. Minden felnőtt élt közösségi életet,
több szinten is, változatos fizikai munkát végzett, énekelni, mesélni,
táncolni mindenki tudott, tárgyaik egy részét gyönyörűen díszítették.
4. Ugye nem felejtettük el, hogy az itt vázolt "paraszti életmód" - bár ma
jóformán elérhetetlen - korábban minimum 30-40.000 éven keresztül az egész
emberiség természetes létformája volt - mondhatnánk "ilyennek vagyunk
teremtve" - avagy "evolúciós szükségszerűség", hogy fejlett képességeinket
folyamatosan használhassuk?
5. Na most mindehhez képest _milyen életformára is neveljük gyermekeinket_?
6. Persze közhely, hogy a (poszt)modern ember túlspecializált,
életképtelen, szorong, ebben semmi újdonság nincs. Gondolom, mindenki
érzékeli azt is, hogy az átlag óvoda-iskola mennyire sokat tesz azért,
hogy ez így legyen, "készségtárgyak" oktatása címén hogyan utáltatják meg
a kicsikkel mindazt a szépséget, amit tök ingyen, saját adottságaik révén
egész életükben élvezhetnének. (És hogyan válik belső önértékelésük vázává
egy csomó tökhülye iskolai szempont.)
7. És végül a médiáról: egyrészt nevezhetnénk az ilyen módon
"kitenyésztett" félig-meddig magatehetetlen ember szellemi rágógumijának
vagy mankójának (mint tette azt egy kommentelő) - ebben az esetben a
tartalomról kár is nagyon gondolkodni. Édes mindegy, hogy a saját
színvonalas és hiteles életem döntései és eseményei átélése helyett
maunika sóval vagy full igényes művészfilmek megtekintésével töltök napi
5-6 órát.
8. Viszont azért Marshall McLuhan munkásságát csak meg kell említeni: ő
amellett érvelt, hogy a média használata, befogadása az antropológiailag
legmélyebben "beágyazott" rendszereket programozza át, olyasformán, mint
mikor autót tanulunk vezetni, vagy az egérmutatót irányítjuk a képernyőn.
Ha ezt végiggondoljuk, sejthető, hogy az, ami tönkretételnek látszik,
egyúttal "az új ember" születése is. Elméletileg idővel megteremtődhetnek
azok az új kulturális szokások is, amelyek az eredetileg gazdag fizikai
tevékenységre, énekre, táncra, mesére, szerelemre, értékteremtő alkotásra
hangolt emberi lélek minden ilyen igényét maradéktalanul kibontakozni
engedik. Ennek jelei egyelőre nem mutatkoznak.
A. B. N.
ps: nagyon jó a blog, sok erőt és jókedvet hozzá!