Füstbe ment terv

Szomorú hangulatú levelet kaptunk egy levélírónktól, aki az iskolai dohányzás ellenies projekt záróórája után volt kénytelen megtapasztalni, hogy bizony szép szóban és biztatásban nincsen hiány, a jó példában viszont annál inkább. A kollégái, akik végighallgatták a projektzáró órát és nagyon dicsérték a diákok munkáját, az óra végeztével kimentek dohányozni, nyilvánvalóan kétségbe vonva az egész projekt célját és értelmét.

Kedves Ellenőrző!

 A mi iskolánk biztonságos, az épület szépen felújított, az oktatás színvonalas, öröm itt dolgozni. A diákok nem firkálják a falat, nem rongálnak, nincsenek verekedések, de az iskolai dohányzást nem tudjuk visszaszorítani, hiába van tűzjelző a wc-kben, termekben, nem mehetnek ki az iskola elé, az udvaron tanár felügyel, mégis megtalálják a módját annak, hogy valahol rágyújtsanak.

Szülői beleegyezéssel kipakoltattam az egyik osztályfőnöki órán a táskájukat, és bizony a 32 gyerek közül legalább 10-nek volt cigi a táskájában.

Közösen szerettünk volna valamit tenni a dohányzás ellen, ezért egy 1 hónapon keresztül tartó projektet rendeztünk, felvilágosító filmekkel, beszélgetésekkel, plakát készítéssel, önálló kisfilm forgatással, szerintem sikeresen. A dolog csattanója sajnos az, hogy a projektzáró óra után -amin résztvett az igazgatóság részéről, az igazgatónő és a két helyettes, több tanár és felsőbbéves diák-, mindenkit nagyon megdicsértek és miközben mentek ki a teremből már több tanár vette elő a cigijét és ment rágyújtani. Elszomorító a helyzet, hogy sokan bizony bort iszunk és vizet prédikálunk, még a védőnő is rágyújtott én pedig úgy éreztem, hogy lehúzhatom az egész egy hónapnyi munkámat a wc-n. Az októberre tervezett projektbe már bele sem kezdtünk, el sem merem gondolni, hogy egy a drogokkal foglalkozó projektzáró óra után, milyen meglepetések érnének a kollégáim részéről.