Mindenből személyes ügyet csinálnak a tanárok?
Levélírónk egy kellemetlen munkahelyi eset kapcsán gondolkodott el azon, hogy az iskolai dolgozók mentalitása megállná-e a helyét, más, profitorientált munkahelyen? Véleménye szerint a tanárok mindenből presztizskérdést csinálnak és személyes ügyként kezelik a munka kapcsán felmerülő véleménykülönbségeket.
Kedves Ellenőrző blog!
Tegnap egy látszólag apró kellemetlenség ért a munkahelyemen -középiskola-, amiből jobb napokon csak 20 fordul elő, de mégsem hagyott nyugodni az eset és elmeséltem este a férjemnek, aki vezető beosztásban dolgozik a versenyszférában és hirtelen más megvilágításban láttam a dolgokat. Maga a történet banális, az egyik naplót másik titkárságon adtam le, mert ott, ahonnan elkértem zárva volt az ajtó, azt gondoltam ebédelnek. Leadtam a naplót, azt mondták, majd feltelefonálnak, hogy megvan a napló, ne keressék. Mentem vissza a tanáriba, útközben találkoztam a titkárnővel és mondtam neki, hogy leadtam a lenti titkárságon, erre vágott egy olyan pofát, hogy ha lett volna valami a kezemben, tutira elejtem. Nem mondott semmit, nem lett belőle vita, csak az arcvágás. Szünet végére el is felejtettem, de itthon azért elmeséltem a férjemnek egy másik ügy kapcsán, hogy nálunk így intézik a dolgokat. Azon lepődtem meg igazán, amit ő mondott. Szerinte cseppet sem egészséges az a mikrovilág, amiben mi dolgozunk, és nem véletlen, hogy ilyen rossz a tanárok megítélése, hiszen munka után is tanárok maradunk, minden vackon megsértődünk, presztizskérdést csinálunk piszlicsáré kis ügyekből is, hasonló mentalitású embereket egy hét után rúgnának ki máshol.Sajnos, igaza van. Egy normálisan működő cégnél azon munkálkodnának a dolgozók, hogy minél jobb munkát végezzenek, jobb legyen a cég megítélése, a végtermék megnyerje a vásárlók tetszését. A tanároknál ez nem így van. Senkit nem érdekel a végtermék, sikerült-e megtanítani a diákot bármire?, ugyan kit érdekel? Bent voltam-e az órán időben, illetve csengetéstől-csengetésig a teremben tartózkodtam-e?, ennyi a kérdés. Ha nem tanítanék semmit, az sem érdekelné a kutyát sem, úgyis hülye a gyerek. Nem a tanításban fáradunk el, hanem a sok pletyka, intrika a fárasztó. Nagyon nehéz olyan környezetben dolgozni, ahol mindenki panaszkodik és adminisztrálja a semmit. Nem hiszem, hogy csak a mi iskolánk ilyen, teljes szemléletváltás kellene ahhoz, hogy javuljon az oktatás színvonala.