Egy ideje olvasom a blogon a leveleket és a hozzászólásokat. Legszívesebben azonnal írtam volna, de megpróbáltam megvárni, amíg lecsillapodom. Főleg a magyarországi felsőoktatásról szeretnék írni, mint érintett.
Magamról
29 éves, 2004-ben diplomázott, 2003-tól tanító tanár vagyok. Budapest egyik normális gimnáziumában tanítottam a múlt tanév végéig. Szakmai múltam nem túl tekintélyes. 1997 óta voltak rendszeresen magántanulóim. 2001-ben már hetente 4 órát tartottam (nem pénzért, hanem csak "gyakorlásból") a közoktatásban, főleg korrepetáló órákat, 2003-ban pedig egyből fel is vettek a szerzett diplomámnak megfelelően tanárnak, egy hozzám közeli gimnáziumba. Nekem akkoriban nem tűnt furcsának, hogy 20 hónapot dolgozom ingyen azért, hogy egy nem túl jól fizető állásra felvegyenek.
Miért mentem tanárnak? A gimnáziumban végig 5-ös voltam, minden tantárgyból ötösre érettségiztem. A gimnáziumomra nem akarom azt mondani milyen szuper volt, de minden szempontból a jobbak közé tartozott, nem ingyen vagy szociális okokra hivatkozva adták a jeleseket. Úgy gondoltam (17-18 évesen), hogy olyan munkát akarok majd végezni, amivel segítek normálisabbá tenni az országot (írom: 17-18 éves voltam). Ezért mentem tanárnak, de szinte bárhova bejutottam volna. Kissé furcsa volt, hogy amikor érettségi után találkoztam egykori igazgatómmal, akkor miért mondta sajnálkozón, hogy "pedig ember is lehetett volna magából". Mindenesetre rosszul esett és amíg mások az egykori gimijükbe mentek vissza dolgozni és nagy ívben elkerültem.
Tanári munka
Itt sokat kritizálják a tanárokat. Nekem is voltak rossz tanáraim, meg olyan kollégáim, akik szerintem nem alkalmasak a pályára. Engem a volt gyenge tanáraim példája nagyon ösztönzött arra, hogy jól tanítsak, jól neveljek.
Budapesten, belvárosi, "nem túl elit" intézményben dolgoztam 2001-től 2009-ig. Mellette mindig volt legalább 3-4 magántanulóm és az utolsó 4 évben pedig esti-levelezőn is tanítottam.
Fiatal nőként SOHA nem volt gondom a fegyelemmel. Normálisan öltözködtem, komolyan vettem az általam tanított tantárgyakat, mindig időre javítottam a dolgozatokat, érthető és lendületes órákat tartottam. A nappalin ez nem volt gyakori, mindig mondták a kollégáim, hogy ki fogok égni, meg nem érdemes ennyi energiát fektetni az egészbe.
A diákok viszont figyeltek, együttműködtek. Még az a diák is, aki nagy általánosságban csak akkor tudott viselkedni, amikor veszélyben érezte magát, nálam normális volt. Igaz, hogy az órák rendje érdekében néha négyszemközt kellett beszélgetnem egy-egy antiszociális diákkal a folyosón, de ezt természetesnek gondoltam. Az esti-levelezőn viszont számos olyan kolléga volt (és van most is), akik mondhatni kedvtelésből mentek be tanítani. Ők hozzám hasonló mentalitással rendelkeztek, ott nem voltam fehér holló. Életem eddigi legjobb négy éve volt. Hozzáteszem, sokkal egyszerűbb volt a 20-25 éves felnőttekkel, mivel nekik voltak iskolai kudarcaik, képesek voltak értékelni azt, hogy a tanári kar normális, érthető órákat tart nekik.
A fegyelemtartásnak nálunk volt intézményi háttere és szerintem ez sok helyen hiányzik. A nappalin nem lehet kirakni valakit úgy, mint az estiből, ezért alapjában véve nagyon szigorú rendszer működött. Minden fegyelemsértésért szankció járt. Ha a fegyelemsértés valamilyen jogszabályt sértett, akkor abból eljárás lett. Ennek az volt a lényege, hogy az iskola elkötelezte magát, hogy akármilyen kicsinek látszó ügyben is rendőrségi feljelentést tesz, mivel az iskola nem tolerálhat ilyet hallgatással. Ide az apróbb lopásoktól kezdve a garázdaságon át a testi sértésig minden belefért. Az első két eset után megtörtént a radikális változás, a legreménytelenebbnek látszó diák is érdekes módon megváltozott.
Itt nem akarom leírni, de volt egy házon belüli szankció. Ha bármely diák órai fegyelmezetlensége (amiért ugye nem lehet feljelenteni) gondot okozott, akkor az iskolai előírás nagyon egyszerű rendelkezést tartalmazott erre az esetre. Bár annyira nem szerettem a nappalis vezetőséget, de egyszer sem kentek el ügyeket, mindig érvényesítették a leírtakat és gondolom ez is közre tudott abban játszani, hogy a diákok rendkívül fegyelmezettek voltak.
Soha nem volt gondom abból, hogy fiatal nő vagyok, legalábbis a diákokkal ebből nem volt probléma. Normálisan öltöztem, nem kihívóan, emberileg is kedveltem a diákokat, segítőkész voltam. A 40-50 közötti (amúgy házas) férfikollégáim néha erőszakos udvarlása és pár kolléganőm irigykedése több gondot okozott, mint az órai fegyelem. Soha nem kezdtek ki velem a diákok, bár iwiwes regisztrációmra meg iskolában megadott emailemre rengeteg névtelen szerelmes levelet kaptam.
Az eredményeim - amennyiben az enyéim - elég jók voltak. Azok az osztályok amelyek nálam végeztek, meglehetősen erős érettségit raktak le. Az Oktatási Hivatal által közzétett statisztikák szerint a nappalis osztályaim mindig az országos érték felett vizsgáztak (középszinten és emelten is), az esti-levelezőn pedig az országos nappali átlagot mindig megugrották, ami szerintem valamit elárul. Nem ezek alapján akarom magam minősíteni, de azt hiszem kijelenthetem, hogy nem vagyok rossz tanár.
folyt. köv.
