Még régebben néhány blogtárs elmélkedett a puskázás helyességérol/helytelenségérol. Akkor szerettem volna néhány gondolatot megosztani Veletek, amit most meg is teszek.
Először is a töredelmes vallomás: én puskázom. És nem kétségbeesésből, utolsó pillanatban megingás okán, ó dehogy. Életvitelszerűen, előre eltervezve, lehetőségeimet, és a technikai alkalmazhatóságot gondosan mérlegelve. Ezt a posztot - persze amennyiben megjelenik - nem azért írom, hogy bárkit csalásra bíztassak, vagy mert igénylem, hogy a kommentekben jó útra térítsenek. Azért ragadtam tollat, hogy az oktatás mint téma iránt érdeklődöket (vagyis ennek a blognak a célközönségét) megismeretessem a felsőoktatás néhány problémájával és egy kényszermegoldással.
Néhány szóban magamról: egy vidéki főiskola másodéves levelező hallgatója vagyok egy olyan szakon, ami részben természettudományi, részben bölcsész képzést folytat. Hivatalosan a inkább "bétéká" kar. A fent említett képzés során száznyolcvan kreditet kell megszerezni három év alatt. Ehhez körülbelül hatvan uszkve hetven tárgyat, pontosabban az ahhoz tartozó kurzust kell elvégeznem, illetve ezekből sikeres vizsgát tennem. Megerőltettem magam, és kiszámoltam: nagyon sok jóindulattal a szakmai tárgyak száma nem éri el a tizenötöt. A többi kurzus érezhetően a képzéshez hozzáköltött sallang, például filozófia, művelődéströténet, kommunikáció (amelynek oktatója következetesen suksüköl, illetve gyakran a "de viszont" fordulattal él), vallástörténet. Hosszasan sorolhatnám még, de teljesen fölösleges: nem is annyira miattam, hanem az oktatók miatt, akik következetesen elmondják az első előadás elején, hogy ez nekünk teljesen fölösleges, ráadásul az óraszám alacsony, így semmit sem tudnak megtanítani nekünk ilyen rövid ido alatt. Ezért - sosem találnátok ki - azt javasolja nekünk, hogy vegyük meg az ő általa írt jegyzetet, 1500-2000 forint környékén. Olyan 30-40 oldalas fénymásolt füzetekről beszélünk, amik nem ritkán többoldalnyi wikipédiából kimásolt szöveget tartalmaznak (igen, szó szerint kimásolt!), vagy oldalak hiányzonak belőlük. Eleinte meglepő furcsaság volt, később rutin, hogy az előadásoknak és ezeknek a jegyzeteknek szó szerint semmi közük nincs egymáshoz. A tanár egyszerűen sztorizgatott, vagy filmeket vetített le, vagy megkért minket, hogy a kamerába nézve olvassunk fel egy időjárásjelentést. Igen, komolyan. A felvételeket sohasem elemeztük ki, a következő órán pedig ZH-t írtunk a nem-organikus kibernetikus kommunikációs rendszerekbol, konktétabban az analóg és digitális nyelvi elrendszerekre kifejtett hatásukról.Emlékeim szerint ekkor estem bűnbe először: a jegyzetet szkenneltem, és feltölöttem egy kis kütyüre. A vizsgán négyest kaptam egyedüliként, lett pár hármas és kettes, a többi - az évfolyam több mint feléről beszélünk (!) - megbukott. Hogy a kép teljes legyen: a jegyzetboltban tíz példány volt ebbol a műből, a többiek a vizsga elott három nappal juthattak hozzá ehhez a - jellemzően a lakóhelyüktol eltérő városban, egyetlen könyvesboltban - árusított füzethez. Az előadáson pedig egy szó sem hangzott el a tananyagból. Miközben sorra szabadultam meg ezektől a nevetséges tárgyaktól, a fontos szakmai kollokviumokon egyre jobban teljesítettem; minden fontos tárgyra legalább háromszor annyi időm volt felkészülni mint annak előtte, a legóvatosabb becsléseim szerint. Évfolyamtársaim kínkservesen megszenvedett kettesei, hármasai hosszú távon nem jártak együtt a tananyag ismeretével. Célirányosan teszteltem az ezirányú tudásukat egy, illetve két héttel a vizsga után, és az eredmény kétségbeejtő volt; ugyanúgy semmit sem tudtak mint én, ellenben ellőttek pár UV lehetoséget, befizettek néhány csekket, és napokat pocsékoltak el az idejükből. Közben a fontos szigorlati tárgyaknak egy-két nappal a vizsga elott kezdtek nekiállni, ebből fakadóan mérsékelt sikereket elérve a számonkérésnél. Tisztában vagy azzal, hogy amit csinálok az csalás. Nem keresek kibúvokat magam elott, úgy, ahogy előttetek sem. De pár kérdést azért feltennék: Az nem csalás, hogy "felsőoktatásosdit" játszva pénzt és időt pocsékolunk a semmire? Nem öncsalás a tanár részérol, hogy négyszer hatvan percben/félév próbája nekünk leadni azt, amit egy másik foiskolán heti négyszer hatvan percben oktat egy éven át? Nem csalás-e az, hogy egy oktató olyan terminológiát használ a jegyzetében, amit az internet bizonysága szerint soha senki más? Nem csalás-e az, hogy valaki megír egy több tíz oldalas jegyzetet, de egy egész napos szeminárium során ebbol egy árva mondat sem jut eszébe, hogy leadja?
Köszönöm, hogy elolvastátok, és remélem senkinek sincs nagyon rossz véleménye rólam.
Őszintén hiszek benne, hogy lelkes és jó szakember lesz belőlem, akit érdekel a munkája, és szívesen segít másoknak is.
Kiváló tisztelettel,
BoNa