Árnyékra vetődtem
Bukott Rockzenész helyreigazítást írt egy korábban megjelent posztjához, kiderült ugyanis, hogy korántsem annyira rossz a helyzet az iskolában, mint ahogy azt eredetileg a lánya otthon lefestette. Ennek az írásnak is örömmel helyet adunk, mindig jó hír, ha az derül ki, hogy nem oroszlán barlangba küldjük a gyermekünket nap, mint nap.
Néhány poszttal ezelőtt jelent meg felháborodott hangvételű írásom, melynek eredetije a varanus.blog.hu egyik cikkéhez írt kommenthez született. Egy héttel később párommal együtt felkerestük az iskolát, ahol szabadidejük terhére kimerítő beszélgetést folytattunk a gyermek osztályfőnökével és az iskola vezetőivel, akik nagyon humánusan álltak hozzánk, valamint értetlenségüket fejezték ki a kislány állítólagos bántalmazása és kiközösítése hallatán. A több órás eszmecsere során számos egybehangzó forrásból kiderült, hogy lányunk panaszai köszönő viszonyban sincsenek a valósággal - magyarán füllentett, és még enyhén fogalmaztunk... Hogy miért tette ezt, mi volt a motivációja és esetleg miért akarta ezzel manipulálni a környezetét? Erre majd a pszichológus ad választ, akinek az iskolával közösen adtunk megbízást. Szegénynek a válás után annyi minden gomolyog a lelkében, és akkora zavart okozott benne, hogy sikerrel vitte tévútra az igazságosztó hevületben amúgy is túltengő édesanyját és nevelőapját, vagyis engem.
A tanárok helyében én borítottam volna az asztalt a netre írogató hülye szülőnek, aki fenntartások nélkül hitt lánya meséjében.
Mint már írtam, ennek az ellenkezője történt. Kiderült, hogy egy-két infantilis csúfolódást leszámítva senki nem bántja, társai és a tanárok igyekeznek vele kapcsolatot teremteni, de eleve zárkózott természete és az őt az utóbbi időben ért rossz élmények miatt ez nem sok sikerrel járt eddig. Az ominózus mobiltelefonos mellfotózás is idősebb diákok között és egy másik iskolában történt, hogy aztán helyi urban legendként szivárogjon át ide. Sokan ezt a motívumot ragadták ki, hogy rúghassanak egyet az egyházi fenntartású oktatáson, holott már az eredeti cikk hozzászólásaiban jeleztem, hogy egyáltalán nem ez az alapprobléma. Lehet, hogy minimális részigazágok voltak abban, amit leírtam, és bizonyos dolgokat az indulat nagyított fel, de férfiasan be kell ismernem: ENGEM MEGVEZETETT A GYEREKEM!!!
Hibáztam, mert egyoldalú információkra támaszkodva és elhamarkodva írtam meg azt, amit megírtam. Ha levetetném (mert megtehetném, de a Google Cache miatt ez úgyis felesleges erőfeszítés lenne...), azzal gyáván megfutamodnék a saját, korábbi véleményem elől. Inkább helyesbítek és itt követem meg a rossz hírbe hozott iskolát, tanárokat és szülőket (személyesen már néhányuknak megtettem), akik nyugodtan elküldhettek volna a halál nemi szervére.
Legyen ez az eset tanulság minden szülőtársnak: Ne higgyetek kritikátlanul a gyermeketeknek és mindig vizsgáljatok meg minden lehetséges körülményt! Ne féljetek megosztani a gyermeketeket érintő problémákat a pedagógusokkal! Ne ítéljetek elhamarkodottan!
Nincs rá garancia, hogy ilyen esetek máskor és máshol nem történhetnek meg, mivel sajnos a világ egyre kegyetlenebb és ez a gyerekek lelkében is lecsapódik. Ez a történet viszont nem más, mint egy megzavarodott kiskamasz képzeletének a szüleménye, melyet szülei hirtelen felindulásukban a világhálóra katapultáltak.
Mindannyian hibásak vagyunk, szülők és a gyerek egyaránt. Eddig is sok időt töltöttünk a gyerekneveléssel, ezután még jobban oda fogunk figyelni rá.
Bocsánat!
