4

Tanár vagyok, lúzer vagyok, de én így szeretek élni!

Ellenőrző , 2009.12.01. 08:00

Ha az ember a lúzer szót hallja, általában egy világos farmeres, makkos cipős, lehetőleg szemüveges szerencsétlen jut eszébe, aki nem tud megbírkózni a mindennapok kihívásaival. Levélírónk a lúzerség egy másik lehetséges jelentését írja le nekünk. Ezek szerint az a lúzer, aki függetleníteni tudja magát az anyagias világtól, saját szabályai szerint tud élni és nem nagyon hagyja magát befolyásolni az aktuális elit elvárásaitól. Nekem egy kicsit Woodstock hangulatúnak tűnik, de azért nagyon szimpatikus hozzáállás.

 

Üdv Ellenőrző!

Nem szép dolog idegen tollakkal ékeskedni, én mégis más ötletéből merítettem ihletet a levelemhez. Valamelyik nap volt egy nagyon érdekes komment, ami arról szólt, hogy az illető tanár tudja, hogy lúzernek számít a társadalomban, de ettől nem érzi magát rosszul, mert az csinálja, amit szeret. Én nem vagyok lúzer, gondoltam magamban! Miért lennék az, jó helyen lakom, jó kocsim van, nincsnek anyagi gondjaim -bár nem az én fizetésemből produkálom mindenezt-, tehát a lúzerség rám nem vonatkozik. De aztán kiderült, hogy igenis, hogy vonatkozik. Nem csak az a lúzer, aki nem tud magának párizsis zsömlén kívül mást venni reggelire, ennél sokkal többről van szó.

Lúzer vagyok, mert nem várok anyagi elismerést a munkámért.

Lúzer vagyok, mert a munkám mennyisége és minősége nem függ a bérezéstől.

Lúzer vagyok, mert ingyen is csinálnám.

Lúzer vagyok, mert olyan felesleges dolgokra költök, mint könyv és színház.

Lúzer vagyok, mert a gyerekemet is lúzernek nevelem, színházba viszem, könyvtárba járunk, a felnőttek tiszteletére, munkára nevelem,  és szegénynek még egy fél akkumulátoros autója sincsen. Nem sok esélye van a lúzerség elkerülésére, több tanár is van a családban, halmozottan hátrányos helyzetű az egyetlenem. Egyszóval, lúzer vagyok, de szeretem! Szeretem, hogy független vagyok a pénzhajhász világtól, régimódi elvek alapján élhetek -legalábbis az iskolában-, olyat tudok nyújtani a diákoknak, amit pénzért nem kapnak meg, tudást és odafigyelést. Ki gondolta volna, hogy a lúzer egy pozitív fogalom!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ellenorzo.blog.hu/api/trackback/id/tr321546358

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ms. Mazsola · http://msmazsola.blog.hu/ 2009.12.01. 10:18:12

Ööö, zavarba ejt ezt a poszt, mert nem értem a célját. Veri a mellét, hogy lúzer és ő így boldog. De akkor ő már eleve nem lúzer. Nem az a lúzer, akit annak tekint a környezete az egy főre eső BMW-k vagy plazmatévék száma alapján, hanem az, aki annak érzi magát. Jelen esetben a hivatását szeretettel végző és boldog ember nem az. Azért, mert a társadalom egy részének igen sajátos értékrendje van, még nem feltétlenül kell ahhoz mérni magunkat. Ez az ország nem a 10 millió törtető országa, maximum a média sugallja ezt, hiszen ha szétnézünk az utcán, nem mindenki rohangál manegger-szerkóban, vagy gürizik a minél feljebb jutásért. A legtöbben megelégednének az álmaik valóra váltásával. Ami nem feltétlenül egy Porshe vagy egy luxuslakosztály, lehet, hogy valaki a repülés szerelmese, vagy csak szeretné jó embernek nevelni a gyermekét, vagy szabadidejében képeket festene, esetleg örömét leni az emberekkel való napi találkozásban, vagy abban, ha gyógyultan kerülnek ki a kezei közül a betegek. Nem lúzer a patikusnéni, az ápoló, a tanár, a bolti eladó, a kézműves, ha szereti amit csinál. Szerintem.

Zz_ 2009.12.01. 10:39:49

Mi a teendő akkor ha valaki magát nem tekinti lúzernek, de a környezete annak gondolja?

Ms. Mazsola · http://msmazsola.blog.hu/ 2009.12.01. 10:59:30

@Zz_: Mi a teendő akkor, ha kövér vagy, de remekül érzed magad a bőrödben, a környezeted viszont folyton azt hangoztatja, hogy fogyjál le? Mondhatod azt, hogy nem, te így szereted önmagad, de engedhetsz a külső nyomásnak és megváltozhatsz. Mind a kettő alternatíva, szabad döntésed, hogy mit választasz. Ha lúzernek tekintenek, és nem akarsz annak látszani, változtatsz, de attól nem biztos, hogy boldogabb leszel. Nem feltétlenül kell mindig megfelelni a környezet elvárásainak.

A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél · http://www.planetside.blog.hu 2009.12.01. 16:36:06

Ez most olyan, mint a "kiacigány"? Aki annak vallja magát, vagy akit a környezete annak tart?

Mindenesetre a gyereknek nem lesz könnyű felnőnie bakugangolyók, meg kutyuskabarbik nélkül, mert az iskolában viszont konzumidióták egyengyerekei közé kerül, viszont az ő személyisége nem olyan érett, és nem olyan erős, hogy az állandó különclétet károsodás nélkül viselje. Nem a te hibád, hogy a többi gyerek miben nő fel, de sajnos a te gyerekednek ők jelentik a mindennapi környezetet. Ha nem tud beilleszkedni - tanárként pontosan tudod - mocskosul ki fogják közösíteni. Az meg kinek jó?

Copyright © 2008 Theme Preview All rights reserved. Theme by Laptop Geek. Blog.hu-ra alkalmazta: a Blog.hu Sablonok a Népkertben.

süti beállítások módosítása