Diktatúra a demokráciában
Sok írást olvashattunk arról, hogy miért is nem működik eredeti céljának megfelelően az iskola. Az egyik hozzászólásból kölcsönözöm a kifejezést, "ennek a bogárnak legalább ezer lába van", ezek közül most csak egy párra szeretne Mandrill cipőt adni, hátha más olvasó társunk vállalkozik majd a többire is.
A magyar oktatás lassan teljes káoszba fullad, nem látszik a cél, csak értelmetlen kapkodás, egymásnak ellentmondó rendelkezések halmaza jellemzi az oktatás ügyben döntéshozók áldatlan tevékenyégét. A legfőbb gondnak már régen nem a gyerekanyag -micsoda buta kifejezés- elbutulását, érdektelenségét látom, nem is a tanárok kontraszelekcióját, hanem a vezetés teljes alkalmatlanságát. Itt elsősorban nem a helyi igazgatóságra gondolok -bár hajmeresztő történeteket hallunk az egyes iskolaigazgatók viselkedéséről-, hanem az önkormányzati, minisztériumi, miniszteri vezetés alkalmatlanságáról. Amíg olyan emberek döntenek iskolák, tanárok, diákok sorsáról, akiknek csak nagyon halvány elképzelése van arról, hogy milyen is ma egy iskola, addig nem is várhatunk túl sok jót.
Egy nagyon kedves barátnőm dolgozik az Egészségügyi Minisztériumban, ő mondta egyszer, hogy olyan emberek dolgoznak az egészségügy reformján, akiknek annyi közük van hozzá, hogy kórházban születtek. Sajnos ugyanez a helyzet az oktatással is. Jártak iskolába, értenek hozzá. Igaz, azóta eltelt 20-30-40 év, az akkori iskola köszönő viszonyban nincsen a maival. Nagyjából így néz ki napjainkban egy, az oktatás ügyet érintő döntés. Valaki álmodik valamit miniszteri, mininsztériumi szinten. Volt valahol tanulmányúton, tetszett neki, de jó lenne nálunk is egy ilyen, vagy egyszerűen erre lehet még elkölteni valamennyi úniós pénzt. Készíttet egy hatástanulmányt -sok pénz megy el rá-, kiadja az Önkormányzat oktatási bizottságának, ott tanulmányozzák, és kiküldik az iskolának, ott pedig végre kell hajtani. Az egész mechanizmusban egyszer nem jelenik meg az, hogy kérdezzünk már meg talán egy gyakorló tanárt, működhet-e ez egyáltalán? Egyszerű példa erre: általános iskola alsóban nem adnak jegyet, csak 4. végén, csak szülői beleegyezéssel lehet buktatni.
Miért nem ellenkeznek a tanárok?
Kihez fordulhatnának? Az igazgatójukhoz? Meg van kötve a keze, az iskola jövője nagyban függ az adott Önkormányzat jóindulatától. Gyakorlatilag az iskola jövője függhet attól, hogy mennyire ápol jó kapcsolatot a Fenntartóval -körzetes iskolává nyilvánítás, beiskolázási körzetek alakítása, irrentábilis iskolák alapítványnak való felajánlása-. A tanár függ az igazgatótól -mennyi és milyen órát kap, stb.-, az igazgató az Önkormányzattól, az Önkormányzat függ a Minisztériumtól. Honnan várhatnánk akkor a változást?
