482

Jó-e a Waldorf?

Ellenőrző , 2010.04.20. 08:00

Elod72 kisebbik lánya iskolaválasztás előtt áll és elgondolkoztak azon, hogy egy Waldorf iskolába íratják. Szimpatikusnak tartják, hogy rögtön két idegennyelvet tanulnak az elsősök és fontosabbak az értékelésnél a tánchoz, vagy képzőművészethez kapcsolódó képességek. Olyanok véleményére kíváncsi, akiknek van közvetlen tapasztalata Waldorf iskolából kikerült fiatallal, sikerült-e beilleszkednie a hagyományos iskolarendszerbe?

 

Idén hat éves lesz a kisebbik lányunk. Arra gondoltunk, hogy egy Waldorf iskolába fogjuk beíratni.
Azért hajlunk erre a döntésre, mert szimpatikus a Waldorf-pedagógia, tetszik, hogy rögtön két idegen nyelvet tanulnak az elsősök, de leginkább az, hogy a hagyományos iskolánál sokkal erősebben honorálja az olyan képességeket, amik a tánchoz vagy a képzőművészetekhez kellenek. És úgy általában, sokkal barátságosabbnak tűnik az egész.
A "kontra" oldalon a következők szerepelnek: óriási osztálylétszám (36+), tandíj, az antropozófiával fennálló kapcsolata (enyhe "szektás" jelleg, zavaros filozófia), a "normál" oktatásba történő esetleges visszatérés nehézkes volta, és leginkább a kétségek afelől, hogy begyűjti-e a gyerek azt a tudást, amit egy hagyományos iskolában begyűjtene. Azzal, hogy nincs bukás ill. osztályzás, együtt tudnánk élni.
Hálás lennék, ha azok, akik már láttak közelről Waldorf iskolát, esetleg onnan kikerülő fiatalt, megírnák véleményüket, legyen az negatív vagy pozitív. Külön köszönet azoknak, akik erős indulatot éreznek a "reformpedagógia" szó olvasásakor, de ezt az indulatot képesek kordában tartani. ;-)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ellenorzo.blog.hu/api/trackback/id/tr261933244

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

botsaska1 2010.04.20. 20:46:01

@bagoly74:
Akinek ezt sikerült összehoznia, annak gőze sincs arról (sajnos)miről szól a Waldorf.

Egyébként meg Én is Keresztyén (nem elírás -reformátusként) emberként hívő csaldból adtam (mertem elengedni) Waldorf iskolába gyermekeim, és egyiket sem fertőzte meg szekta vagy bármilyen fekete/fehér mágia. Egyszerüen boldog, örömteli életet élnek, amelyhez hozzájárult rajtunk kívül az iskola is.

-Dom- 2010.04.20. 20:49:03

@bagoly74: Eddig próbáltam tartóztatni magam, de az ebben a blogban idézett cikk egyszerűen annyira vérlázítóan sötét (értelmileg), hogy nem bírom megállni, hogy ne reagáljak. Igazából még nem tértem magamhoz, annyira döbbenetes az egész jelenség. Igazából, nem is kezdem sorolni mi ebben az elevetemült szövegben a hiba...

Siena 2010.04.20. 20:59:23

Most kaptam egy linket ehhez a fórumhoz, az összes hozzászólást még nem olvastam el, így csak az eredeti kérdésre írom meg a tapasztalataimat. A lányom 3 osztályos, és éppen 3 hete vittem át a Waldorfból egy hagyományos iskolába. Óvodába is alternatívba jártunk (Rogers), és az iskolát is a Rogersben kezdte, majd költözés miatt került a második osztályban a Waldorfba (Gödöllő). Nagy reményekkel és lelkesen kezdtünk, de kezdetben is azt éreztem és ez csak erősödött, hogy egyáltalán nem fogadnak be minket (tény, hogy nem Steinerre fűztük fel az életünket). Hiába vállaltam extra munkákat (nyári osztályfelújítás, Szent Mihály nap stb.), maradtunk kívülállók és idegenek. Ez még rendben lett volna, de a tanárnő a gyereket is így kezelte, és azt hiszem, nem is szerette őt. A legdurvább eset az volt, amikor egy kéztöréses baleset miatt pár nap kihagyás után mentünk újra (én is beültem aznap a tanításra), és még annyit sem mondott a reggeli beszélgetésen a gyereknek, hogy remélem, már jól vagy. Mintha ott sem lettünk volna. Másfél év eltöltésével oda jutottunk, hogy a gyerek már butának és hülyének tartotta magát. Ez volt a döntő érv, úgyhogy váltottunk. Matekból katasztrofális a lemaradása (ebben azért a Rogers is felelős), fogalma sincs arról, hogyan kell házi feladatot csinálni, a többi viszont rendben van. Mondjuk olvasásából mindig is nagyon jó volt (napi egy könyvet olvas magától és lelkesen), úgyhogy ebben semmiképp nincs lemaradva, de a Waldorfban voltak olyan osztálytársai, akik még szótagolva olvastak. Most majd megpusztulunk, hogy vegyük a tempóváltást és pótoljunk matekból, de a gyerek jól érzi magát az új csapatban. Életében nem mesélt ennyit az iskoláról, mint most és teljesen lelkes, hogy minden nap megdicsérik.

üvöltő dervis 2010.04.20. 21:03:10

bagoly74 2010.04.20. 20:36:59
ez ugye nem komoly

Energon 2010.04.20. 21:07:53

Nem olvastam végig a 384 hozzászólást, de furcsának tartom, hogy olyanok nyilatkoznak akik hallottak már olyanról akinek a nagybátyjának a nagynénje.....
Azt sem tartom mérvadónak ha egy magántanár nyilatkozik, ugyanis hozzá nyilvánvalóan a problémásabb egyedek fordulnak.
Én waldorfba jártam oviba, általánosba, gimmibe. Mondanom sem kell nem sokra tartottam (elég kritikus vagyok) amíg ki nem derült számomra, hogy a többi hely rosszabb. Az elit iskolák persze nem, de azok meg finoman szólva nem emberbarátok.
Mellesleg mérnöknek készülök.... (jé ember lesz belőlem!)
Minden csak elhatározás kérdése. A waldorf ad egy nézetet de nem kell túlmisztifikálni az iskolát, normális gyerekek járnak oda, sokkal normálisabbak és szociálisabbak mint az állami iskolákba.
A 13. év arra való, hogy felhozzák a gyerekeket a többiek szintjére, mivel a sok művészeti óra miatt lemaradnak a többi iskolához képest. Hogy kinek mennyire sikerül ez a felzárkózás az saját magán múlik de az érettségi eredmények átlagon felüliek és a bukás is nagyon ritka.
Nincs más mondandóm, jelentkezés előtt fel kell keresni az iskolát, hogy tartsanak egy ismertetőt, hívjanak volt diákot akit lehet faggatni és ha rámenős az ember akkor megteszik (ilyet melyik másik iskolában érhet el az ember?).
Erről van szó kérem...
Teleírták sületlenségekkel az előttem szólók, én meg lehet, hogy érdemben szóltam hozzá a témához, de idáig már nem jut el a kedves post író..
További szép napot!

Energon

üvöltő dervis 2010.04.20. 21:08:30

@Siena: amit írtál, annyit bizonyít, hogy azért, mert waldorf iskola, nem biztos, hogy jó. Vagy megfordítva, biztos, hogy minden gyereknek jó a waldorf? A mi fiunk (most megy elsőbe), szeret énekelni, szeret verselni, szeret alkotni. Mégis úgy érzem, neki nem való a nagyon demokratikus légkör, határozott tanítónéni kell neki. Az óvónénije is az, pedig eléggé erősen alkalmazza a kompetencia alapú nevelést, ami a waldorf intézményekben szintén előtérben van.

Energon 2010.04.20. 21:12:34

@Siena: Ilyesmi bárhol máshol is megesik. Abszolút közösség függő. Öcsém ösztályába is jár egy... (hát nevezzük férges almának) aki annyira rosszindulatú, gyűlölködő aljas kis disznó, hogy megfertőzi a többieket és az egész osztályban tönkremegy emiatt a légkör.
Matek az megint más dolog. Bátyám tanára nagyon jó volt, az enyém nagyon rossz. Tanár függő. Kár általánosítani.

kIára 2010.04.20. 21:15:41

Azt hiszem, hogy egy lényeges dologról megfeledkeztünk, vagy csak alig érintettük.
Az elmúlt évtizedek gyerekjogi szervezeteinek munkássága, a gyerekpszichológiai kutatások, a megváltozott társadalmi szerepek és elvárások, az oktatástudomány fejlődése, eléggé komoly figyelmet kaptak, és előtérbe került a gyerekközpontúság valamint fontos része az oktatáspolitikának.
Ma már nemzetközi és magyarországi szinten is teljesen más szempontok uralkodnak a közoktatásban, mint ezelőtt 15-20 éve.
Sok iskolában ma már úgy tanítanak, olyan módszereket alkalmaznak, amiket sokkal korábban a waldorf-, montessori-, freinet-, summerhill, dewey-iskolákban már alkalmaztak, vagy ott fektették le az adott metodika alapjait.
Ennek egyik érdekes velejárója, hogy pl. nem egy waldorf-suli sokkal konzervatívabb, mint egy mai általános iskola.
Rengeteg helyen olvashatunk a stresszmentes iskolaévekről, a képesség- és készségfejlesztésről, a tőkeként értelmezhető tudásról, a harmonikus iskola-szülő kapcsolatról, az önmegvalósításról, satöbbiről.
Örvendetes módon már itt is lehet választani (igaz nem annyira széles a kínálat), és lehet, hogy egy adott szülő, akinek a gyomra nem veszi be az antropozófiát, talál egy hasonló, számára szimpatikus módszertanra épülő iskolát a gyerekének.

Azt is sokan elfelejtik, hogy az iskolaválasztás szinte kizárólag a szülő hiúságát, vágyait tükrözi és sokkal kevésbé a gyerekét. Biztos, hogy számtalan olyan gyerek van, akinek nem megfelelő a waldorf, de a mamazilla lilaködös világában ez az egyetlen alternatíva.

dyák 2010.04.20. 21:16:17

Tizenhat éve tanítok Waldorf-iskolában, elég sok mindent láttam már mindabból, ami itt olvasható. Látom van olyan, aki távolról is sokkal jobban ismerni és érteni véli mindazt, amit mi gyakorlunk. Sebaj.
Tizenöt évvel ezelőtt, mikor elkezdtük előkészíteni az első hazai Waldorf-középiskolát, az volt az illúziónk, hogy az első sikeresen érettségiző osztály után végre megszűnnek azok az előítéletek, melyek körüllengik a Waldorf-iskolákat. Akkoriban (és még ma is) sokan állították, hogy nem lehet leérettségizni ilyen iskolában. Vagy nem lehet JÓL érettségizni. Az egyetem pedig szóba sem jöhet.
Ez akkoriban nagyon zavart. Aztán kiderült, hogy mindegy mit csinálunk, milyen eredményeket érnek el az élet különböző területein a nálunk végzett diákok, az előítélet előítélet marad. Az tudja lebontani, aki felépítette. És az ő dolga, nem a miénk.
Néha azt gondolom, hogy publikálni kellene az elmúlt évek érettségi elnökeinek záróbeszédeit és értékeléseit. Sokkal jobbnak látják pedagógiai munkánkat, mint mi magunk... De az előítéleteket ez sem bontja le.
A Waldorf-iskolák tele vannak hibákkal. (A miénkről tudom, a többiről csak sejtem.) És nincs semmire garancia. Az állami iskolák tele vannak hibákkal. És nincs semmire garancia.
Óvnék mindenkit attól, hogy a különböző fórumok hozzászólásai alapján döntsön a Waldorf-iskola mellett. Oda kell menni, megnézni, beleszagolni és aztán szép irracionálisan dönteni.
Mert ilyen komoly dolgokban irracionálisan illik dönteni. Ha azt érezzük igen, akkor igen, ha azt érezzük nem, akkor nem. Az okokat meg tartogassuk a nagymamáknak meg a barátoknak, akik előbb-utóbb magyarázatot várnak...

Energon 2010.04.20. 21:19:09

@üvöltő dervis: Ha szereti az ilyen dolgokat akkor neki ilyen helyre kellene mennie. Kár a tanítóra fogni a nevelési kérdéseket, ha otthon meg van nevelve a gyerek akkor bármilyen tanítónő alatt jól tud majd dolgozni. Nem azért rakjuk be az iskolába a gyereket, hogy majd készen, megnevelve kivegyük. Én is tapasztaltam, hogy egyeseknek ez a céljuk egy jó iskolával, de már nem a 19.századi angliában élünk.
Ha hiperaktív a gyerek vagy tényleg nehezen kezelhető akkor is be lehet rakni ilyen iskolába csak ne várjunk tőle csodát.

-Dom- 2010.04.20. 21:19:35

@Siena: Sajnálom, hogy ilyen tanárt fogtatok ki. Sajnos a Waldorf iskolák sem tudják 100%-osan szűrni, hogy milyen embereket is vesznek fel, már csak azért sem mert lassan több iskola lesz mint tanár. Rossz tanárok sajnos mindenhol vannak, és egyet értek; nincs az az iskola ami kompenzálni tudna egy rossz tanárt, vagy megérni úgy is maradni, hogy a közösség ne fogadna be. A gödöllői iskolában egyszer voltam bazározni, sajnos más tapasztalatom nincsen róluk. Remélem azért ez nem igaz az iskola egészére.

safranek 2010.04.20. 21:19:48

@kIára: Sajnos ez így van, ez is az osztálytanítón múlik. Nálunk azegyik már felőbb évfolyamos osztályban azt mondta a gyerekeknek a tanító a matek epoha elején, hogy: ezt én sem, de majd megpróbálom megtanítani nektek. Na ezt tényleg nem kellene.
Viszont nálunk a gimiben volt olyan matektanár, akin mi matekfaktosok sírva röhögtünk, amikor bejött helyettesíteni.

Szóval, megint ott tartunk, hogy a tanítón múlik a dolog. Vannak jó és kevésbé jó Waldorf iskolák. Pont ugyan úgy, ahogy az állami rendszerben is. Vannak reál-abb és humánabb iskolák is mind a két oldalon.

Sajnos a hozzászólások közt sok volt aki sztereotípiákból, előitéletekből indult. (a waldorf egy kontrolálatlan, nem normális gyerekcsürhe, akik nem tanulnak semmit) Ezek biztosan nem segítenek a kérdezőnek.

A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél · http://www.planetside.blog.hu 2010.04.20. 21:20:14

@bagoly74: Hát, én nem vagyok Waldorf-párti, de ez éktelen nagy baromság volt. A mögötte lévő kommentek még ijesztőbbek.

safranek 2010.04.20. 21:27:41

@bagoly74: A Waldorf a kereszténységből csak a tanítások értékeit próbálja átadni, nem a vallást!

üvöltő dervis 2010.04.20. 21:30:33

Energon 2010.04.20. 21:19:09
köszi a tanácsot. Sokat agyaltunk, de teljesen egyszerű dolgok döntöttek abban, hogy nem waldorf. Közel van az iskola, sajnos anyagilag nem fér bele, szimpatikus volt a tanárnéni és az igazgató, sok a választható foglalkozás, és művészeti jellegű az osztály (bábozás, furulya, stb)

kIára 2010.04.20. 21:34:00

@Energon:
Én végigolvastam az összes kommentet, a csuklóból fikázók száma 5% alatt van, ami egy fórum esetében több mint meglepő. Örülök, hogy ott végzett diákok, aktív waldorf-szülők, tanárok, iskolát elhagyók és pedagógusok is nyilatkoztak.

@Kökéndy: "Óvnék mindenkit attól, hogy a különböző fórumok hozzászólásai alapján döntsön a Waldorf-iskola mellett. Oda kell menni, megnézni, beleszagolni és aztán szép irracionálisan dönteni." – így van, teljes mértékben egyetértek.
Mindenesetre a blogposzt alapfelvetése egy szorongó szülő kérdései, amire itt próbálunk pro és kontra érveket felhozni, hogy még jobban megzavarjuk ebben az irracionális döntésben :)

bagoly74 2010.04.20. 21:34:20

@álommaki: Hadd mondjam el, hogy ebben az elvetemúlt idézett szövegben mi a hiba. Az, hogy elég egyoldaluan a hibákat sorolja fel és azokat a jeleket, amelyek az antprózófiára utalnak. Nem ejt szót arról, hogy sok waldorf iskolában valóban vannak nagyon jól képzett tanárok, és vannak a későbbiekben is jól teljesítő diákok, és van rengeteg jó ötlet ... Az a cikk egy keresztyén közösségnek íródótt, és az lett kiemelve, hogy milyen vallási háttere van ennek az intézményrendszernek. Ennek ellenére közismert tény, hogy vannak szekulárisabb és vannak az antrozófiát jobban képviselő waldorf iskolák. Ez természetesen a tanárokon múlik. De ne tegyünk úgy, mintha nem látnánk, hogy ez az iskolarendszer igenis képviele egy határozott vallási felfogást az életről.

safranek 2010.04.20. 21:34:43

@Bambano: én meg együtt ittam vele a Tölgyfábán :)

vivace 2010.04.20. 21:35:22

Valaki írta (ha jól emlékszem, Szentendre mellett lakik), hogy átmenetet szeretne a Waldorf és a versenyistálló között. Csatlakozom. Olyan iskolát szeretnék, ahol nagy sok ismeretet szerez a gyerek, de élmény alapon. És legalább alsóban lehetne kevésbé merev a beszámolás. Lányom ma szinte sírt, amiért ötös alá kétszer (...) dologozatot írt matekból. Szidta magát, hogy írhatott csak 91%-ot (azért lett ,csak' aláalá , mert tanítónéne szerint durvát rontott a mértékegység átváltással. Egyébként eddig még soha nem volt gondja az átváltásos feladatokkal - sem, és ezt a tantónéni is tudja, de nem, nincs megbocsátás, hanem ,,tőled nem ezt vártam" van.). Az a szörnyű az egészben, hogy nem ragaszkodom a hibátlan vagy majdnem hibátlan dolgozatokhoz, sőt, mindig mondom, hogy ha hibáztál, nézd át, értsd meg, oldd meg újra, és lépj túl rajta. Aha, de a gyerek erősen belső kontrollos, és hiába próbálom lazítani, még annyit sem sikerült elérni, hogy ne fájjon a hasa. Mert az osztályfőnök egyáltalán nem partner a görcsoldásban, sőt. Üldözi az első hat gyereket versenyről versenyre. Tavaly még nem engedtem mindenre, de az idén muszáj volt, mert a gyerek érezte úgy, hogy akkor lesz ebben az osztályban önazonos, ha bevállalja a kétféle matekot, kétféle németet, népdaléneklésit, nyelvtant, fogalmazást, környezetet meg mit tudom én, már mit - magyarul ebből a szempontból agymosott lett szegénykém, vagy legalábbis jól bement a csőbe. Viszont most már ő is látja, hogy ennek semmi értelme és jelentősége. Meg is tiltottam a versenydömpinget, de egyet is ért velem: a következő tanévtől maximum kétfélére nevezhet, punktum. Azért az klassz, hogy mire egy kicsilány felsős lesz, gyakorlatilag úgy kell kiharcolni a nyugalmasabb életet... Nem azt mondom, hogy pátyolgatás kell alsóban, meg himnuszt írni az ábécé minden egyes betűjéhez. De ez, ami van, sem az igazi, sőt.
Ráadásul az iskolában vannak igazán jó tanítónénik, olyanok, amilyeneket megálmodtam a gyereknek, sőt, a németes és a napközis is ilyen. Mindegy, jövőre új tanárok jönnek, legalább majd nem éri meglepetésként, ha némelyik kissé túllő a célon.
Hogy ,,on" is legyek: a helyi waldorfos suliról nem hallok jókat. Van, aki gyorsabban szeretne haladni elsősként , de nem kap rá lehetőséget, mert bevárnak mindenkit, meg mélyítik meg a megszerzett ismeretet. Másodkézből hallottam, tanárnőtől, de egyebet hozzátenni nem tudok. Azt el tudom képzelni, hogy ez is ugyanúgy pedafüggő , mint önkormányzatiban vagy egyháziban.

safranek 2010.04.20. 21:38:36

@vivace: "Van, aki gyorsabban szeretne haladni elsősként " Ki? A szülő szeretné, vagy a gyerek. Gyakran a szülő türelmetlen.
Ha a gyorsabban haladó gyerek "unatkozik" az megint csak a tanítót minősíti!

kIára 2010.04.20. 21:44:39

@Kökéndy:
Írnál egy pár szót arról, hogy az iskolátokból a diákok hova, merre mentek, mi lett belőlük? Van néhány kiemelkedő sikersztoritok és (ugyanis a dologhoz ez is hozzá tartozik) beszámolnál a kudarcokról is?
Sok szülőnek segítene. Egyetemi felvételi arány, pályaválasztási trendek, társadalmi elhelyezkedés stb.

safranek 2010.04.20. 21:46:35

Ja, még egy: a rendszeres "szülői értekezleten" el lehet mondani, hogy milyen problémát láttok a gyereknél (tanulás, viselkedés, stb) és megbeszélni a tanítóval, hogy hogyan javítja ezeket. Plusz, részletesen be is számol arról, hogy mi történik az osztályban. Legalább is nálunk.

safranek 2010.04.20. 21:49:07

@kIára: Nem a felvételikről kellene beszámolni, hanem arról, hogy a végzett gyerek megtalálta a helyét és boldogan él, míg meg nem...A sikeresség nem egyenlő az egyetemi végzettséggel.

vivace 2010.04.20. 21:49:47

@safranek: nem igaz, nem a szülő. Neked nincs tudásra éhes gyekőcöd? A gyerekek elsőben türelmetlenek, mikor tanulnak már meg írni, olvasni. Persze ez egyénfüggő és hosszú folyamat, de amikor egy ilyen türelmetlenebb - és normál képességű - gyerek azzal szembesül, hogy áprilisban még mindig csak a betűkkel ismerteti a tanítónéni (pedig tudja már mindet szegényke), az nem válik hasznára. A kérdéses kisfiúnak konkrétan ez volt a gondja, erről panaszkodott a tanárnő ismerősömnek.

vivace 2010.04.20. 21:54:50

@safranek: Nem, a sikeresség nem egyenlő az egyetemmel. De elég sok gyerek szeretne állatorvos lenni (más kérdés, sokaknál mi marad ebből az álomból később), ahhoz meg nem árt. Sőt, alapkövetelmény.
Ezt a szemét világot, há' nem? De. Nem?- kérdezte Besenyő Pista bácsi is.

Videofon 2010.04.20. 21:55:29

@vivace:
Most népszerűtlen leszek.
Miféle szabadság az, ahol a gyerek még olvasni sem tanulhat meg "idő előtt", szabad akaratából?

safranek 2010.04.20. 21:57:05

@Videofon: ezt nem mondta senki, ha akar megtanulhat és meg is tanulnak. senki sem fogja vissza őket direkt! ez most nagy hülyeség volt.

safranek 2010.04.20. 22:01:45

@vivace: ha látod, hogy a gyereknek lassú a haladás akkor el kell vinni, de az államiban sem mindíg támogatják a gyorsabb haladást. Akkor meg úgyis magántanárhoz viszed.

Videofon 2010.04.20. 22:03:23

@safranek: Visszaolvasnál pár hozzászólást, mielőtt minősítesz?
Idézem: "Persze ez egyénfüggő és hosszú folyamat, de amikor egy ilyen türelmetlenebb - és normál képességű - gyerek azzal szembesül, hogy áprilisban még mindig csak a betűkkel ismerteti a tanítónéni (pedig tudja már mindet szegényke), az nem válik hasznára."

vivace 2010.04.20. 22:03:46

@safranek: persze, de jól látszik, mire vezet, ha valaki elvakultan ragaszkodik egy módszerhez, esetlegesen félre is értelmezve azt. Egyébként épp emiatt nem irattam be abba az osztályba a lányomat (akkor indult, amikor elsős lett), mert nagy lutrinak tartottam ebből a szempontból. Ezek után nem bántam meg.
Mert rendben van, a gyerek megtanul olvasni valahogy - leginkább otthon-, és még szabad is neki. De az a tanítónő miért nem foglalkozott azokkal külön, akik képesek voltak normál haladásra? Hiszen a Waldorf állítólag éppen attól jó, hogy ott mindenre van idő...

Zsit (nyau és rémizé) · http://ittanyugatihatarszelen.blog.hu 2010.04.20. 22:04:07

Így a végére (a nap végére :D), hadd mondjam Elod72-nek azt, hogy bármit is választ(anak), bízzon abban, hogy jól döntött, és persze sose féljen vállalni azt sem, hogy ha esetleg váltania kell.
Rengeteg a jó iskola, akár hagyományos (bár ez hülyeség, ma Mo-n az alternatív iskolák hegyekben vannak, a többségük állam által fenntartott), akár alapítványi.
Hagyja a gyerekét választani, a kicsik (igen, 6-7 évesen is még) nagyon jól tudják kiválasztani a nekik való tanerőt!

Éééés, személyes tapasztalás!

(mindezt úgy állítom, hogy én magam semmilyen módon nem waldorfozok, ámde közeli ismerős révén elég mélyen megismertem)

Szép estét nektek!

kIára 2010.04.20. 22:06:37

@safranek: @vivace:
Persze hogy nem, de egy iskolát választó szülő számára igenis fontos, hogy Magyarország X waldorf-iskolájának N diákja (összesen Y%-ban) sikeresen elvégzett egy egyetemet. Sőt egy leendő waldorf-diák számára is fontos, ha tudja hogy nem egy mindenki által lefikázott oktatási intézménybe jár.
Az, hogy boldogan él míg meg nem hal valaki, valóban nem diploma függő. Engem sem a diplomáim és a tudásom tesznek boldoggá.

De egy szülőt igenis boldoggá vagy boldogtalanná tehet a gyereke sikere vagy kudarcra. És egy iskola reális adataiból többé-kevésbbé megtippelhetem azt, hogy az ott folyó oktatás hatására a gyerekem mennyire lesz sikeres, „szabad”, boldog, felelős, bla-bla ember.
Há' nem? Há de. Nem?

Videofon 2010.04.20. 22:06:39

@safranek: Hozzáteszem, 6 éves koromban folyamatosan olvastam némán és hangosan is. A hozzám hasonló "genetikai hibás" (túlfejlett részképességű) mai gyerekekkel mit kezd a Waldorf?

safranek 2010.04.20. 22:07:42

@vivace:
De ha nem állatorvos akar lenni, akkor nem is kell egyetemre mennie. (ez ma az egyetemi képzés rákfenéje, hogy mindenki egyetemet akar végezni) De ettől még lehet sikeres ember. Nem azt akartam mondani, hogy az egyetem egyáltalán nem kell, mert valakinek tényleg ez kell a sikerességhez (hogy állatorvos lehessen). De van akinek kevesebb is elég.
Nem csak azok lettek "sikersztorik" akik egyetemet végeztek!

safranek 2010.04.20. 22:09:27

@Videofon: mit kezd velük az állami? (kevés kivételtől eltekintve)

safranek 2010.04.20. 22:13:10

Azt értsétek meg végre, hogy mindkét rendszernek meg vannak a problémái. A Waldorf sem tökéletes, és az állami sem. Mindkét oldalon vannak jó és rossz tanárok; jó és rossz iskolák; kezelhetetlen, pimasz, buta és nagytudású, szorgalmas kölykök; vesznek föl egyetemre és rúgnak is ki diákokat az első félév után mindkét oldalról.

Videofon 2010.04.20. 22:14:29

@safranek:
Engedi nekik végigunatkozni az iskolát. De a Waldorf nem engedi, ha jól látom. Ugyanis elég érdekes műtanulásra kényszeríteni egy 6-7-8 éves gyereket, csak azért, hogy részt vegyen a csoportmunkában.
Kérdéseket teszek fel, mert csak beszámolókból ismerem a Waldorfot, nem dolgoztam ott soha.
De nekem azért hozzátartozna az ott tanítók és az ott végzettek beszámolóihoz, hogy ezeket a kérdéseket tisztázzák.

safranek 2010.04.20. 22:17:15

@Videofon: A Waldorf-ba normális képességű gyerekek járnak.

Ha látod, hogy a gyereknek nem jó, akkor el kell vinni onnan. Ez a szülő felelőssége. Nem csak belököm a gyereket az iskolába, aztán nyolcadikban meg számonkérem mi lett belőled fijam,

safranek 2010.04.20. 22:19:50

@Videofon: Az osztálytanító dolga, hogy nem műtanulásra kényszrítse a gyereket. De megint csak azt mondom, hogy ez az államiban sem működik! ott sem tudják kezelni, ha a gyerek már a két osztállyal előbbi anyagnál jár!

safranek 2010.04.20. 22:21:41

Egyébként mi sem a Waldorfban folytatjuk jövőre. Mert látjuk hogy a gyereknek nem jó, de örülünk, hogy eddig odajárt és jólérezte magát. Reméljük, hogy az új helyen is jó lesz neki.

safranek 2010.04.20. 22:22:17

mára ennyi, jó 'ccakát!

-Dom- 2010.04.20. 22:22:19

@Videofon: Mond, mi a jobb? Unatkozni, vagy egy közösség tagjává válni? Sajnos nem emlékszem, hogy mit csináltam az első-harmadik osztályban, azt tudom, hogy olvasni tudtam amikor oda kerültem, és arra is emlékszem, hogy nem unatkoztam. Az álltalános iskola minden perce izgalommal töltött el, annak ellenére, hogy az osztályfőnököm nem a legjobb volt. (de finoman mondtam).
Milyen oktatási intézmény az ami azt monjda, hogyha a gyerek már tudja, akkor hagyjuk békén, már nem kell vele foglalkozni? Mindent a végtelenségig lehet gyakorolni.

kIára 2010.04.20. 22:29:33

@Videofon: @safranek: @vivace:
Amúgy a waldorf-iskolák legnagyobb részében ezt az írás-olvasás dolgot teljesen félreételmezik. Magyarorszáon különösen.
A lassú, hatalmas lapokra, hatalmas betűk zsírkrétás írását nem a betűírás és olvasás miatt tanítják végtelenül lassan, hanem:
1. a 6-7 éves gyerek kéztőcsontja és kézközépcsontjai valamint az inai nincsenek teljesen kifejlődve és ezért mellőzik a ceruza göröcsös, sokszor fájdalmas fogását, szorítását és az apróbetűs gyorsírást
2.. a hatalmas méret a mozgáskoordinációt hivatott csiszolni, erősíteni – vitathatatlanul hatékony.
3. Steiner rájött, hogy ha valamit leírunk, ugyanazt lejárjuk, ugyanarról verset tanulunk, ugyanazt játékosan ismételjük, akkor az a tudás mélyebben rögzül.

Nade. Steiner a tanuláspiszhológiai felfedezését ezzel a betűírással példázta. A Waldorf-iskolák meg készítettek ebből egy _módszertani dogmát_, amihez szinte minden waldorf-iskola és annak elsős osztálytanítója ragaszkodik.
Még valami. Az írás-olvasás tanításnak az ütemezése a ’20-as évek németországi munkásgyerekek életkori sajátosságait vette figyelembe. Szinte minden waldorf-iskola képtelen felfogni, hogy ma már egy 6-7 éves gyerek teljesen más fizikai, szellemi képességekkel rendelkezik.

Különösen viccesnek tartom, amikor egy waldorf-osztályban már minden gyerek az összes betűt ismeri, de a tan’tónéni még csak a K-betű rajzolásánál tart, ahelyett hogy más, izgalmasabb rajzokat gyakoroltatna.
Ez csak egy példa a pedagógiai konzervativizmusra, a dogmatikus jellegre és a rugalmatlanságra, amit az informatika kapcsán már szóba hoztam.

safranek 2010.04.20. 22:35:21

Nos Klára. A "dogma" dolgot én is tapasztaltam. Nálunk felvetődött a könyvböl tanulás kérdése. Erre a dogma azt mondja nem kell. De mi látjuk, hogy a gyereket igenis meg kell tanítani arra, hogy könyvből hogy kell tanulni. Ez működik pl Hollandiában, nálunk nem. Pedig csak össze kellene ülni a konferenciának és kitalálni valamit.
Ugyan ez vonatkozik az informatikára is. Ez nem volt Steiner korában, de ez nem azt jelenti, hogy nem kell rá megtanítani a gyereke, A kérdés, hogy megtudják-e találni erre a waldorfos módszert!

Videofon 2010.04.20. 22:37:00

@safranek:
Olyan, hogy normális képességű gyerek, egyszerűen nincs. A gyerek nem egy deszkadarab, a képességei nincsenek szép egyenletesre legyalulva. Számos részképességgel rendelkezik, ezek közül néhány kiemelkedővel. Éppen azt nem értem a Waldorfban, hogy a szabadságra nevelés miért nem engedi szabadon kibontakoztatni a képességeket. Miért a megfoghatatlant, az értékelhetetlent fejleszti, miközben visszafogja az alapképességek fejlődését?

kov_vacs 2010.04.20. 22:37:09

Kedves Mindenki,

elvileg letezik egy objektiv meres,
ami eldontheti a vitat, hogy eleg jo-e az adott (!) waldorf suli,
ha a szulot az erdekli,
hogy kap-e megfelelo szintu tudast a gyereke vagy sem.

Ez pedig a kompetencia felmeresek.
Itt a link:
ohkir.gov.hu/okmfit/kereso.aspx?t=t

Megmondom oszinten, hogy nem tudok sokat ezekrol a meresekrol,
csak azt, hogy az oszag osszes iskolajaban elvegzik,
es itt ra lehet keresni iskolara,
hogy az adott evfolyamosok (6, 8, 10-ik osztalyosok)
milyen szintet hoznak az orszagos atlaghoz kepest illetve a kategoriajukban.

Sajnos egyeb ertelmezest meg en sem tudok, nem tul regen kaptam meg a linket es meg nem ismerem ki magam a rendszeren teljesen,
de ha a fentebb irt linknel beirjatok a telephely nevehez, hogy waldorf, valoszinuleg a legtobb wakdorf sulit kiadja,
aztan kattintsatok a Jelentesekre.

Meg erdemes megnezni a kozeli allami iskola felmereset is, mihez tartas vegett.

Ezek a tesztek nem merik a gyerekek onbizalmat, boldogsagat, ilyesmit,
de ezek is meroszamok, amelyeket szulokent at fogok ragni es felveszem az irracionalis szempontjaim koze :)

kIára 2010.04.20. 22:39:52

@Videofon: @álommaki: @kIára:
Igen, ezt kifelejtettem, a waldorf-gyerekek ennek ellenére nem unatkoznak, vagy csak nagyon ritkán. Az agyuk simán átáll arra, hogy „Most nagy betűket rajzolunk korszak van, hű, de mókás!”. Én is ismertem gyereket aki már az oviban olvasott, de hihetetlen lelkesedéssel rajzolgatta az óriásbetűket.
Persze más kérdés, hogy akkor lehetne az egészet más tartalommal is megtölteni. Vagy újfajta ismereteket rendelni az első osztályok klasszikus feladataihoz.
De ez már a waldorf-reformpedagógia, reformereire váró feladat :D

kov_vacs 2010.04.20. 22:40:41

Meg annyival kiegeszitenem,

hogy talan a
Telephely osszefoglalo jelentes
a leggyorsabban attekintheto anyag, talan azt erdemes eloszor megnezni.

Martian (törölt) 2010.04.20. 22:46:45

@Mészáros Laci: Maria Montessori arról lett híres, hogy a fogyatékos gyerekekkel jobb eredményeket ért el a saját rendszerével, mint a korabeli közoktatás a normálisakkal.

dyák 2010.04.20. 23:02:57

@kov_vacs: Az országos kompetencia mérés alkalmatlan az iskolák ilyen összehasonlítására, ezt a mérés egyik vezetője mondta el egy konferencián, ahol én is előadó voltam. A szakemberek (akik értenek ahhoz, hogy ez mit mér), örjöngtek, mikor kiderült, hogy mikre akarják használni az így nyert adatokat az oktatáspolitikusok. Sebaj...

kov_vacs 2010.04.20. 23:08:20

@Kökéndy: En ehhez egyaltalan nem ertek,
miert alkalmatlan osszehasonlitasra?

Es akkor mit mer?

Egyszer regen hallottam rola radioban,
hogy azt is meri,
hogy az adott iskola milyen nyersanyaghoz mit ad hozza,
mert az a jo iskola, amelyik a szerenyebb kepessegu gyerekbol tobbet tud javitani, nem az, amelyik csak a zsenit veszi fel aztan fenyezi magat.

A gondom csak az, hogy ezt a "hozzaados" meroszamot meg nem tudtam kibogozni a jelentesekbol.

Mamakata 2010.04.20. 23:27:31

A lányunk most elsős W.suliban vidéken és előtte W.óvodába járt még inkább vidéken. Ő BOLDOG "waldorfos".
Végigfutva a kommenteken, azt kell írjam Nektek, hogy minden igaz és semmi sem igaz. Minden történet pont annyira igaz és életszagú, mint bármely másik, nem W. intézményben lenne. A perec sosem kerek, szokta a mamám mondani.
Mégis azt gondolom, hogy ha kilépünk a felnőttek világából hátrahagyva az örökös furkálódást, személyválogatást, prediktációkat stb. és megpróbáljuk tisztán azt szemlélni, hogy a gyermeknek melyik pedagógiai vonulat és attitüd közelít leginkább a LELKÉHEZ, melyik cseng azzal leginkább össze, akkor nem is keresgélünk tovább.Már akinek fontos a gyermeke Lelke....
És valóban: a mi lányunk is egy hiper feladattudattal és perfekcionalizmussal megáldott kis lény, akit "kár volt Waldorfba adni, mert kitűnő tanuló lett volna belőle a legerősebb iskolában is"(idézet néhány családtagtól), azonban mélyebb/más síkokon gondolkodva pedig szinte biztos,hogy ez a kislány nem ugyanaz a kicsi 7 éves lányka lenne mára már,szeptember óta,a hagyományos iskolában, mint aki most itt.....
A sikeres életvezetés tényleg nem a "kognitív" alapokon nyugvó ismeretfelhalmozás mértékének a függvénye. Ez azért már mindenki által köztudott. Mégis, az iskola, mint olyan, előszeretettel felejti el ezt a tudományosan megalapozott tényt. A W. iskolák viszont NEM! Nekem ez a tapasztalatom.

vivace 2010.04.20. 23:58:44

@kIára: Köszönöm, hogy megértesz, erre gondolok én is. Rugalmasnak kellene lenni, itt helyben sajnos nem voltak azok, ennyi.

kIára 2010.04.21. 00:03:43

@Mamakata:
A gyerekem lelkével hadd foglalkozzam én.
Az iskola célja meg legyen az ismeretátadás és ne a boldogság.
Az iskola ne legyen a pótcsalád.

Ezzel nem azt mondom, hogy a gyerekből hónapok alatt idegroncsot csináló iskolák jók.

A baj, az, hogy néhány waldi valóban átesik a ló túloldalára, aztán marad a tartalom nélküli forma, vagy ami még rosszabb, az ezo-tartalommal feltöltött csikóbőrös műanyagkulacs.

Én azt mondom, hogy waldorfba csak akkor érdemes adni a gyereket, ha az adott iskola jó (a módszertant előtérbe helyező, nat-konform és steiner papát mellőző) és az adott osztálytanító nem egy komplett idióta.
Illetve, de nem utolsó sorban ha szülőként világos fogalmaid vannak a gyereknevelésről és ami még fontosabb: a saját gyerekedről. Az egy dolog, hogy egy iskola mit tud adni a gyerekednek, vagy egy másik iskola mit vesz el a gyerekedtől, az azonban legyen világos és nagyon tudatos döntés: a gyerekednek Te adtad azt az iskolát.

Szándékosan nem akarok iskolákat mondani. Én többször megfordultam a pesthidegkúti, óbudai, kamaraerdei, solymári, gödöllői, miskolci és fóti w-iskolákban (mint írtam, az egyikben tanítottam is) van olyan, ahová nyugodt szívvel küldeném a gyerekem, és van olyan, amelyikbe még akkor sem, ha az lenne az egyetlen lehetőség. De ennek kiválasztása legyen a szülő feladata.

M. Laci · http://palferi.blog.hu 2010.04.21. 09:52:29

@Martian:

ez nagyon jól hangzik, de elég nehezen megfogható, például definiáljuk, mi az, hogy "eredmény"?

M. Laci · http://palferi.blog.hu 2010.04.21. 09:55:12

@kIára:

Az iskola alapfeladata valóban az oktatás, de szerintem kicsit túl szigorú kritériumokat támasztasz. Érdemes észrevenni, hogy iskolaévei alatt a gyerek több időt tölt a suliban, mint veled.

A.Dioszegi 2010.04.21. 09:55:55

@kIára:

EGyet kell értsek Klárával.
Nem mindegy melyik waldorf iskolába íratjuk a gyerekünkket. Én örülök, hogy engem waldorfba irattak annak idején a szüleim. De ha az lenne a kérdés, hogy majd a gyerekemet én is waldorf iskolába adnám, hát gondban lennék. Először is a waldorf iskolák igen gyerekcipőben járnak még Magyarországon. Elvégre a legrégebbi is legfeljebb 20 éves. Még nem nőhették ki a gyerekbetegségeiket. És néha észre veszem, hogy kissé konzervatívak néhányan, és Steiner szavait kézpénznek veszik vagy teljesen máshogyan értelmezik. Nem jellemző ugyan akkor, hogy "steineri zsargonokat" magolnánk az órákon, de néha agybajt kapok, attól, hogy ki hogyan értelmezi Steiner munkáit.(Az hiogy tudok egyet s mást Steinerről saját érdeklődésem nem az iskola "verte" belém). Azóta eltelt már majdnem száz év. Nem lehet biozöldségeken, élni és a világtól elzárni a gyermeket. Azt viszont továbbra is állítom, hogy általános iskolába szívesen adnám waldorfba a gyermekem.

A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél · http://www.planetside.blog.hu 2010.04.21. 10:06:35

@kov_vacs: Ez egy nagyon jó link, akármit is mond a szakma.

Rákerestem régi iskolámra, amit akkor is erősnek tartottak, ma is jónevű iskolaként jegyzik.

@Kökéndy: És az eredményei - azzal együtt, hogy betagoztak hozzá egy művészeti profilú iskolát is - általában az országos, de legtöbb esetben a kategóriájának (megyeszékhelyi nagy iskola) átlaga fölött, vagy attól szignifikánsan nem eltérően szerepelt.

Mivel a teszt igazolta a "közvélekedést", úgy gondolom, hogy nem egy világtól elrugaszkodott dolog. Illetve megfordítva, esetében a közvélekedés sem volt légből kapott. Ezen érdemes elgondolkodni. Ha többen is megnéznék a régi iskolájukat, és összevetnék a mért eredményeket az iskoláról közvélekedés szerint alkotott képpel, és megosztanák a tapasztalatokat talán érdekes (ha nem is valid következtetéseket lehetne levonni.)

@waldorfos szülők, akik versenyistállónak neveznék ezt az iskolát:

Szerettem ide járni. Lusta, elhízott, kézügyetlen, de jófejű és jóbeszédű gyerekként simán teljesítettem 4-es átlag fölött, lett volna jobb is, készségtárgyak nélkül (azért a művészettörténet rajzból, énekből, testnevelésen a kűzdés, technikán az "elméleti" rész ezen is segített valamennyit). Nem voltam stresszes, szerettem odajárni, néhány kiváló és számos jó tanárom volt, meg egy-kettő, aki nem volt a pedagógia Yehudi Menuhinja. Az osztályban hullamosótól kezdve amerikai katona-feleségen át tűzoltóig, jogászig és mentőstisztig és vállalkozóig bezárólag minden van így szűk 20 évvel a végzés után. Ja, van egy EU-parlamenti képviselő személyi titkára is.

A döntés egyesek szerint irracionális, de a bizonytalanság csökkenthető.

Mamakata 2010.04.21. 10:33:55

@kIára: Valóban! Mi szeretnénk foglalkozni a gyermekünk lelkével és erre a W-ovi-suli mellett van is lehetőségünk délután...Más intézmény mellett nem lenne. Iskolaotthonos lett volna a lányunk, ha nem ide megy és az aztán igazán sok(k) lett volna...
Szerény tudásom szerint -bár nyilván Te sokkal többet tudsz erről- pont azt gondolják, hogy a családdal való lét(napi szintű), az együtt töltött délutánok nagyon fontosak és nem akar sem az ovi sem a suli gyermekmegörző funkciót betölteni.Ezért is vannak a W. intézményekben rövidebb napirendek.Bármennyire is nehéz anyagilag a családnak (anyuka nem tud dolgozni menni), én ezt a rövidebb napirendet nagyon de nagyon jónak tartom. Pont azért, mert elsődlegesnek a családban kapott értékeket tartom meghatározónak és nem azért lettek gyermekeim, hogy ne legyenek velem amíg lehet.
Mivel én szeretem rajta tartani a "szárnyam" a gyermekeimen, így nekem pont megfelel ez a stílus.

Az osztálytanítóval mi maximális meg vagyunk elégedve és azt látjuk, hogy komoly munka folyik az osztályban.

A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél · http://www.planetside.blog.hu 2010.04.21. 10:40:00

@Mamakata: "Bármennyire is nehéz anyagilag a családnak (anyuka nem tud dolgozni menni), én ezt a rövidebb napirendet nagyon de nagyon jónak tartom."

Hát, ez valami úri huncutság lesz itt kérem, ez az ország kétkeresős családmodellre épült.

De szeretnék én is eltartott anyuka lenni, és szépeket álmodni a gyermekem lelkéről!

Tjuca 2010.04.21. 10:50:14

érdekes a felmérés. ez eddig átlagosnak gondolt 1.0-ás kisvárosi iskolám mindenből mindkét korosztályban átlagon felülit produkált. a mai tanárok zöme régi motoros, még engem is tanítottak. :-)
míg a menő pest megyei helyi iskolák eredményei, finoman szólva sem fényesek.

Mamakata 2010.04.21. 11:16:53

@A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél:
Nem, ez nem az.Ez döntés és prioritás állítás kérdése.
Van-e nagy házam és tengerparti nyaralásom amiért cserébe este érek haza a jól fizető állásomból és jó, ha a mesét elolvashatom a gyereknek akit a nagymama vagy a bébiszitter gondoz délután, vagy az első években (ovi, első osztály)inkább a gyermekemmel vagyok. Nyilván van köztes megoldás, mint mindenben, de a 4 órás vagy otthonról végezhető munkák sora véges és látom, hogy sok anyának ez nem jön össze, bármennyire is szeretné.

A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél · http://www.planetside.blog.hu 2010.04.21. 11:38:22

@Mamakata: Félreértesz.

A kétkeresős modell nem arra kell, hogy plazmán nézzem a józsibarátot, meg évente tengerpart, meg sielés, meg háromévente új kocsi... vagy akár csak a nagy ház.

Két kereső arra kell, hogy hó végén is cipőt tudj venni a gyereknek, befizesd a számlákat, fél hónapig ne zsíroskenyér legyen a menü.

Egy keresővel a fentiek nem teljesülnek - legalábbis az átlagmagyar átlagcsaládjában.

Senki sem azért dolgozik néhány tízezer forintért, mert nem lenne szívesebben a gyerekével.

pill 2010.04.21. 11:45:16

@Mamakata: Ez sajnos maximum a felső-középosztálytól fölfelé igaz.
Nálunk a két diplomás szülővel esélytelen lett volna csak az apám fizetéséből élni hárman, pláne nem amikor már volt egy öcsém is négyen. Apám testnevelés-matematika-számítástechnika szakos tanár (nyilván a számtech az már másoddiploma volt) kiegészítve egyetemi szintű rendszergazdai képzéssel, ezzel keres kb 110ezer nettót (mostani árakon számolok) egy főre ez 27500Ft, és egy waldorfban mondjuk még hozzájárulást is illene fizetni (tudom, mondjátok, hogy adnak engedményt a szegényeknek, de ha nőne a szegények aránya akkor ez egy idő után nem menne ugye)
Szóval igen, ha az anyának kiesik a keresete 8 évre a gyerek születése utána (és akkor még csak másodikos) akkor a legtöbb család lényegében éhen hal. És igen, a waldorf ilyen körülmények között, egy kétkeresős modellre építő társadalomban mégiscsak úri szórakozás. Örülj neki ha szerinted olyan jó a gyereknek és ha te megteheted, de ne mondd, hogy csak prioritás kérdése mert a napi betevő és a számlák befizetése áll sokszor szemben az anya otthon marad verzióval, nem pedig a tengerparti nyaralás.

Az önmagában nem probléma, ha vannak olyan iskolák amik csak a társadalom egy bizonyos rétege vagy afölötti anyagi helyzetből érhetőek el. Csak ne csináljunk úgy, mintha ez egy közjószág lenne, amihez mindenki egyenlően hozzáfér, ha nem az.

3W 2010.04.21. 12:12:21

Kedves Előd72!

A 3W a 3 Waldorfos gyerekemet jelöli.
Amikor az elsővel voltunk hasonló helyzetben mint most ti, olyan szerencsém volt, hogy éppen hívtak egy Waldorf-iskolába óraadó szaktanárnak. Kifejezetten azért vállaltam el, hogy belülről lássak egy ilyen iskolát és el tudjam dönteni magamban a kérdést. (Ilyen ritka szerencse persze nem mindenkinek adatik meg.)
Az első sokk akkor ért, amikor augusztusban osztálymegbeszélésre mentem, ahol az adott (11.) osztályban tanító tanárok ültek össze, hogy végigbeszéljék egyenként a gyerekeket, hogy ki-hol tart, mi történt vele a nyáron, miben szorul segítségre. Volt két gyerek akik éppen nehéz élethelyzetben voltak, - nem iskolai helyzetben! élethelyzetben! (válás, költözés, betegség). Több mint öt órát ültek együtt az őket tanító tanárok, hogy végiggondolják, kitalálják, hogyan tudnának nekik a legjobban segíteni. Több különböző általános- és középiskolában tanítottam, de sehol sem találkoztam megközelítőleg sem ehhez hasonló odafordulással, felelősségvállalással, vita- illetve problámamegoldó kultúrával, amit ott azóta is nap mint nap tapasztalok.
A tanév végére egyértelműen eldölt bennem, hogy waldorfosok leszünk.
(A gyerekeim azóta Waldorf-oviba-suliba járnak, én közben szültem, ezért csak egy évig maradtam.)

Beleolvasgattam a kommentekbe, érdekesek, Jól tükrözik az általános "waldorf-nem waldorf vitát". Tudd, hogy ha a Waldorf mellett döntötök, gyakran fogod hallani a nem-waldorfosok hasonló, többnyire sztereotípiákon alapuló véleményét, erre fel kell készülni. Ez a vita azért parttalan itt is, mert arról szól, hogy a Waldorf jobb vagy rosszabb-e azokban a mérhető dolgokban (főképpen ismeretátadásban) mint az állami iskola. Márpedig se nem jobb, se nem rosszabb, többnyire pont olyan, abban van csak különbség, hogy más ütemezésben kapják a tárgyi ismereteket. Arról ritkán esik szó, hogy a Waldorf mit ad még ezen kívül, mégpedig azért nem esik szó róla, mert akik ezt a rendszert nem, vagy csak másodkézből ismerik, azoknak erre nincs rálátsa, többnyire elmagyarázni is nehéz nekik, mert azok a fogalmak, amiket erre hétköznapi értelemben használunk, (kreativitás, önálló gondolkodás, közösségi felelősségvállalás, környezettudatosság, szociális érzékenység, tolerancia, saját értékek megtalálása, tehetség kibontakoztatása, művészi befogadásra és alkotásra való képesség kialakítása, életképesség, egészséges test-lélek-szellem egysége, hagyományőrzés, kezdeményező- és újítókészség stbstb) sem fedik le pontosan azt amit ezek a gyerekek (és a családok!) kapnak.

Waldorfosnak lenni életforma. Az ünnepkörökkel, a közös programokkal, az értékrenddel, a SAJÁT iskolánkal való folyamatos törődéssel és felelősségvállalással. Hogy ez nektek megfelel-e (azon túl hogy bírjátok-e az ezzel járó anyagi és közösségi terheket) ezt elsősorban zsigerből lehet eldönteni. Valóban oda kell menni minél többet, nézni, látni, szívni a "waldorfos-levegőt", táplál-e ez titeket, vagy megfojt. Waldorfba nem a gyerek iratkozik be, hanem a család.

Egy-két felvetésre reagálnék még:

"A Waldorf-iskolával az a baj, hogy utána nem Waldorf-élet következik" - írta az egyik kommentelő. Valóban nem. Sajnos. Kérdés, hogy meg vagyunk-e elégedve mai világunkkal, annak haladási irányával, vagy tudnánk-e jobbat elképzelni. Azt gondolom, olyan embereket kell nevelni, akik egyrészt meg tudják állni a helyüket a nem-waldorfos világban, másrészt jobbá, élhetőbbé tudják azt tenni. És teljes meggyőződéssel állítom, hogy a waldorfból döntő többségben ezekre képes emberek kerülnek ki.
Egy sztori: Waldorfos-gyerek vizsgázott első évben a Műegyetemen. Azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a tanult tétel felmondása helyett (vagy talán ahol abban elakadt) helyben rögtönzött, újszerű, kreatív megoldást vezetett elő. A vizsgáztató megkérdezte: "Maga honna jött, a Fazekasból vagy Waldorfból?"

A jó iskola-rossz iskola, jó tanár-rossz tanár témához:

Természetesn itt is vannak gyengébb tanárok, akikhez én sem szívesen járatnám a gyerekem. DE: 1. ezeket a Waldorf-tanári közösség igen hatákonyan gyomlálja ki a soraiból (sokkal hamarabb mint az államiban)
2. a Waldorf-tanárok másfajta képzésben (is) részesülnek, egészen más hozzáállásuk, felfogásuk, pedagógiai módszereik vannak, sokkal-sokkal nagyobb (waldorf) elvárásoknak kell megfelelniük, nagyobb a terhelésük, és általában sokkal több energiát kénytelenek a HIVATÁSUKBA fektetni, mint a legtöbb nem waldorfos pedagógus. Aki Waldorf-pedagógusként a gyakorlatban nem tud megfelelni az elvárásoknak többnyire még bőven "sztártanár" lehet máshol.
3. Minthogy ez egy egészen másfajta filozófiai és pedagógiai alapon működő rendszer, itt azon érdemes gondolkodni elsősorban, hogy ezt a RENDSZERT, ezt az ÉRTÉKRENDET választod-e.

Az antropozófia "zavaros filozófia" témához:

A Waldorf az antropozófia eszmerendszerén alapul, de azt nem kell feltétlenül magadévá tenned. Én sem tudok ebből mindent elfogadni, de még befogadni sem, sőt csendben vallom meg, hogy kezdetben Steiner nevének puszta említésére is a hátamon futkosott a hideg. Az elmélet olyan amilyen, sokhelyen idejétmúlt, és valóban vannak akik dogmatikusan próbálják alkalmazni (csekély sikerrel). De a gyakorlat JÓ, ezt biztosan állíthatom tanárként és szülőként is.
Mint minden eszmerendszer, ez is megszüli idővel a saját irányzatait. Vannak, igen, hardcore antrók, (tanárok között is, de főképp a szülők körében) akikkel nehéz. (Nekem legalább olyan intenzív vitáim vannak a lila, ködös antro-anyákkal, mint a waldorfot kivülről kritizálókkal.) De ez minden eszmerendszer esetében így van, meg lehet találni a számotokra elfogadható, egészséges középutat.

A mi életünknek az egyik legfontosabb, legbiztosabb és legmegnyugtatóbb alappillére a Waldorf-óvoda és -iskola. Nagyon jól érezzük magunkat benne, szülők és gyerekek egyaránt.

Kívánom nektek, hogy ti is találjátok meg a saját iskolátokat, a saját utatokat!

kIára 2010.04.21. 12:56:15

Elég sok szó esett az iskoláról, a tanítókról, a szülőkről és a gyerekekről.
A posztban feltett „Jó-e_…?” kérdésre néhány konkrétabb válasz a módszer szempontjából

Sarkalatos eleme az epochális oktatás.
Akik nem ismerik röviden annyit erről, hogy általában egy három hetes időszakban valamilyen fő tantárgy képezi a napi tanagyag fő részét. Tehát három hétig mondjuk földrajz az első óra, és az eredeti elképzelésnek megfelelően az összes többi tantárgy (festés, rajzolás, nyelvek, de még az euritmia és a a kézműves foglalkozás is) valamilyen formában kapcsolódik az epochához. Ez sajnos ritkán fordul elő (én pl. mikor waldiban tanítottam akkor nem tudtam rávenni a némettanárnőt, hogy most földrajz-tematikájú szavakat, szövegeket tanítson).
Szerintem az előnye hatalmas, a gyerekek el tudnak mélyülni az adott tantárgyban, sokkal szélesebben megismerhetik az adott területet. Még egy előnye van, amit a modern gyerekpszichológia igazolt. Ez pedig a FELEJTÉS, mint a tanulás szerves és fontos része. Az epocha után hónapokig nem térünk vissza a témához, az ismeretek lesüllyednek a tudatba, és de később, mikor ugyanaz az epocha újra visszatér, érdekes módon sokkal strukturáltabb alapokra építhetjük az újabb ismereteket. Az epochális oktatás ma már nemcsak waldorf-módszer, de itt jelent meg először, és itt van a legjobban kidolgozva.
Nekem egyszer sikerült az egyetemen is alkalmazni (a dékán nem tud róla :) ) (két szemináriumot tartottam így egy féléven keresztül, szerencsére sikerült a hallgatók órarendjét ehhez igazítani). Az eredmények nagyon jók voltak.
Az epochális tanítás másik előnye, hogy oktatóként és diákként végig _jelen vagy_ nem szakítják meg a hétnapos periódusok (mondjuk heti egy földrajzóra esetén), nincs olyan hogy „na, hol is tartottunk?” dilemma.
Egy szervezési hátránya van: ha a gyerek beteg lesz, akkor egy két-háromnapos otthonmaradás komoly hátrányt jelenthet.

A „művészeti” oktatás.
Minden gyereknek van furulyája (alsósoknál pentaton, felsősöknél normál) ezen tudnak is játszani, az osztálytanítónak kötelező. Ezen túl hárfák, dobok, csengők elég komoly választékban. Ezen túl az iskoláknak (már amelyik megteheti két három hangszeres oktatója (zongora, hegedű, gitár stb. is van vagy főállásban, vagy külsősként). Továbbá az iskoláknak van minimum egy zenekara, és több kórusa (vagy magyar-népzenei, vagy világzenei, vagy klasszikus beütéssel)
A zenének, zenés játékoknak fontos szerepe van az epochális oktatás megelőző „ritmukus részben” (de erről később).

Rajzolás. Speciális tenyérbe illő, színes viaszkrétákat használnak különösen az alsó tagozatban, nagy rajzlapokban. Általában ezzel is kezdődik az első osztály, a tanító megtanítja az egyenest „|” és a görbét „C”. Van egy külön rajztípus, az ún. formarajz ami végigkíséri az iskolaéveket, nagyon változatos, és fokozatosan bonyolódó geometriai alakok szabadkezes rajzolása. Az egésznek van egy érdekes antropozófiai háttere, de ezt simán lehet mellőzni, a koordinációs képességet, a térlátást, az arányérzéket komolyan fejleszti. Amúgy a formarajzot terápiás célból is lehet használni, illetve kicsit olyan mint a zen-rajzolás.
Felsőbb osztályokban természetesen van szénrajz, meg rajztechnika.
Festés. Érdekes, fatáblákra kifeszített nedves vízfestés, a három alapszín két-két árnyalatával. Az összes színt festés közben keverik ki, nagy figyelmet igénylő feladat, végigkíséri az oktatást.
Táblarajz. A tanár fontos pedagógiai eszköze. A waldi tantermekben a szárnyas táblák vannak, a kinyitható szárnyon mindig van egy osztálytanító által rajzolt színes krétarajz, ami a legjobba kifejezi az adott epochát, hetet, évszakot stb. Nagyon fontos pedagógiai eszköze, minden reggel ezt látják a gyerekek, amint belépnek az osztályba. A táblarajzot a waldorf-tanárképzésen komolyan oktatják. Nagyon fontos, hogy bármennyire is szépek, vagy zseniálisak ezeket _letörlik_. Ez komoly pedagógiai üzenet. Manapság le szokták fényképezni. (Rövid waldis karrierem során talán a táblarajzaimra vagyok a legbüszkébb).

Euritmia. Annak aki nem ismeri, ez egy mozgásművészet ami hasonlít a baletthoz, a tai-chi-hez, a pantomimhoz van ún. zene- és beszédeuritmia. Nem tekinthető sportnak sem, legalább annyira test- és mozgásközpontú, mint amennyire szellemi diszciplína. Ilyen értelemben még az aikido-hoz is hasonlítható. Amikor a waldorf-gyerekek harmonikus mozgásáról, tartásáról, fellépéséről, testtudatáról beszélnek, akkor általában az euritmia pozitív hatását veszik észre az emberek.
Amúgy szerintem az euritmiát is hajlamosak túlmisztifikálni, és szintén ideje lenne update-elni a ruhákat, mert szerintem meglehetősen giccsesek és nyálasak.
Ettől eltekintve én ajánlom mindenkinek és minden korosztálynak, azt hiszem, hogy ma már van néhány waldorfon kívüli euritmia-csoport Magyarországon. Véleményem szerint a nyugati-kaukázusi ember fiziológiájának sokkal jobban megfelelő testgyakorlat mint a jóga és a tai csi.

Bothmer-gimnasztika. Tudtommal sajnos nincs minden waldorf-iskolában, kicsit ma már retrós ízű, eltér a szokásos tornaóráktól, jellemzője a változatos sporttárgyhasználat (botok, labdák stb.) van néhány kimondottan akrobatikus jellege, sokkal több izmot mozgat meg mint egy átlag tornóra. Legyen ez a waldi soft-kungfuja :)

Tjuca 2010.04.21. 13:15:55

Klára!

írnál pár szót a lila anyákról? (mert azt gondolom, hogy a waldorf család egy kicsit más, mint egy átlagos család, de én csak kívülről tudom megítélni)
meg lenne egy olyan szubjektív kérdésem, hogy hogyan lázad egy waldorfos diák, hogyan éli meg a korra jellemző sorskérdéseket, ebben a közegben?

élvezettel olvasom, amiket írsz. :-)

kIára 2010.04.21. 13:29:43

Folyt.
Ritmikus rész. Időtartama fokozatosan csökken az évek során. Minden nap ezzel kezdődik, van benne éneklés, körjáték, botjáték, labdajáték, együttműködésre építő, és koncentrációt igénylő feladatokkal, momentumokkal. Elsődleges célja, hogy a friss, éjszaka kipihent gyerekek lenyugodjanak, „kitombolják” magukat, hogy majd a főoktatás során tudjanak koncentrálni. Általában addig tart amíg az osztálytanító jónak látja. Nagyon fontos, hogy a ritmikus rész alatt a jó waldorf-tanár már felméri a gyerekeket. Látod, hogy ki figyel, ki fáradtabb, kinek van valami baja stb. A ritmikus rész után összetolják az asztalokat, és általában valami koncentrációt igénylő játékkal (mondjuk fejszámolás, egyenként mehetnek a helyükre [pl. mennyi 42+27–5 ötödik osztályban]) – ezzel elkerülik a padhozrohanási káoszt.
A ritmikus részt egy korábban már leírt rövid kötetlen beszélgetés kezdődik (10-15 perc) a tegnapi napról. Általában 5-6 gyereknek van valami hihetetlenül érdekes, „muszáj elmondanom” sztorija.

Délelőtti uzsonna, általában a főoktatás végén, az osztályteremben, közösen, ugyanaz (mondjuk kifli, tej) Iskolánként változó. Előny, nincs kajaverseny a gyerekek között.

Szaktárgyak oktatása.
Matek, nyelvek stb. Erről nem tudok sokat mondani, ahány iskolát láttam, annyi-féle. Lehetnek teljesen külsős szaktanárok, vagy waldi-tanárképzést is elvégzett oktatók, van, ahol szorosan együttműködnek az osztálytanítóval és később az osztálykísérővel és van ahol kevésbé.
Én azt tapasztaltam, hogy néhány szaktanár kimondottan élvezi a waldiban oktatást, mert sokkal szabadabban oktathat, ha van valami szaktárgyba vágó mániája azt kiélheti.
Nagy hátrány azonban, hogy sok osztályban olyan szoros kapcsolat alakul ki az osztálytanítóval, hogy a gyerekek egyszerűen elutasítják az összes többi tanár autoritását. A tanár képtelen rendet tartani, bármit is a nebulók fejébe tömni. Nem egy olyan osztályt láttam, ahol az osztálytanító ugyanúgy részt vett a kézműves foglalkozásokon, vagy az euritmián, különben a szaktanár sírva ment hagyta volna el a termet.
A nyelvoktatásnak is ez az egyik rákfenéje az elcseszett nyelvoktatási stratégia mellett.

Kézműves foglalkozások. Elég költséges mulatság az iskola számára, egy jól felszerelt sulinak van rézműves, fafaragó és agyagozó műhelye, ezen túl van kosárfonás, kötés, horgolás és szabás varrás. Kimondottan szép munkákat készítenek, az különösen tetszik, hogy minden 7. vagy 8. gyerek képes saját magának inget varrni.
Bizonyos iskolákban, szerintem kissé túlzásba viszik, és az – szigorúan magánvélemény! – egészségtelenül sokat kézműveskednek egyéb tantárgyak rovására.
Azt is hiányolom (persze nem mindenhol), hogy túl nagy hangsúlyt fektetnek a régi, hagyományos kézművességre, és nem foglalkoznak eleget a bonyolultabb vagy modernebb dolgokkal (forrasztás, villanymotor tekercselés, vagy akár műanyag fröccsöntés [pfúj, mondják erre a hardcore waldik :) ] )

elod72 2010.04.21. 13:33:22

Koszonom a sok ertelmes hozzaszolast!

A kisebbik lanyunkat be fogjuk iratni a Waldorfba, felteve, hogy ok is igy akarjak. (Nagyobbik lanyom a 3. osztalyt is hagyomanyos iskolaban fogja kezdeni.) A (tokeletesen irracionalis) dontest nagyban megkonnyitette mindaz, amit itt olvastam. :-)

kIára 2010.04.21. 14:38:48

Érdekességek.
Kedvencem az ötödikesek számára rendezett Olimpiai játékok. Ezt mindig más-más iskola szervezi, nemcsak magyarországi, hanem néha határon túli magyar waldorf-iskolák is részt vesznek. A görögséget annyira komolyan veszik, hogy általában klasszikus „görög” fehér tunikában versenyeznek, az ógörög atlétikai számokban, gerely-, diszkoszvetés, birkózás, futás stb. Szerintem szuper, és egy életre szóló élmény.

Bizonyítványvers.
Naggyon waldorf. Röviden: minden év végén, az osztálytanító ír egy hosszú és részletes értékelést a gyerekről elsősorban a szülőknek, ugyanakkor a szaktanárok is kiegészítik (hol tart, miben jó, miben gyenge, mire kell odafigyelni, de néha még a táplálkozásra is kitérnek).
Az értékelés szerves része a Bizonytványvers, ami egy nagyon megerőltető feladat. A tanító ír egy verset, amit a gyerek inspirál. Figyelembe veszi a gyerek lelkialkatát, gyengéit és erősségét. Gyakorlatilag egy poétikai tükör, vagy arckép. Nagyon-nagyon ritkán egy ismert költő (pl. Kányádi Sándor) versét kapja a gyerek. A verset a gyerek megtanulja, és minden héten a születésnapján (pl. szerdán) a ritmikus rész után kiáll az osztály elé az a 3-4 gyerek és az osztály előtt elszavalja a versét. A szombatiak pénteken, a vasárnapiak hétfőn a többiekkel.
Ennek Steiner egyik gyógypedagógiai tapasztalata az oka, amikor egy szellemi fogyatékos fiatalembert, verseken keresztül fejlesztett. Komoly háttere van, pl. kidolgozta a verslábak és a temperamentumok közötti összefüggést (légből kapom: jambus-kolerikus, anapesztus–szangvinikus), kitér a metafora, hasonlat, a rímek adekvát használatára.
Sok értelmét nem látom, mindenesetre egy bájos rítus, az biztos, hogy a tanár-diák kapcsolatot el tudja mélyíteni (gondoljunk csak a költők szerelmes verseire, pl. Ady Léda-verseire). Hallottam már nagyon gyönyörű bizonyítványverseket és meglehetősen bugyutákat egyartánt.

Szabad vallás.
Nem minden iskolában, és nem is kötelező, a szülő dönthet, hogy az iskola vallástanárának az óráira járhat-e a gyerek. Ez egy meglehetősen ökumenikus keresztény vallásoktatás, fontos szerepe van keresztény legendáknak is, ha jól vettem ki leginkább az evangélikus istenfogalomra épül, az ott tanult imáknak van egy panteisztikus beütése. Én ateista (pontosabban posztteista) vagyok, feleslegesnek tartom, de világnézeti, és vallásszabadság van, elvtársak. Nagyobb iskolákban (főleg külföldön felekezeti vallásórák is vannak, bár ez kissé necces, a keresztény egyházak és az atropozófia közötti antagonizmus miatt. Ne feledjük az atropozófia valójában egy neokeresztény gnosztikus eszmerendszer)

Tévé.
A waldorf-pedagógia határozottan tévé-ellenes, kimondottan a rajzfilmeket és gyerekfilmeket támadja. Röviden azt mondja, hogy sokkal jobb, ha egy gyereknek mesét mondunk, vagy olvasunk és hagyjuk hogy ő maga alakítsa ki magában a képeket, mit hogy odacsesszük az arcába, hogy márpedig így néz ki egy sárkány, vagy XY hercegnő. Másik érv, hogy a jó mesék tele vannak archetípusokkal, és a gyerek amikor sárkányról vagy boszorkáról hall, akkor magával nagyon tapintatos, addig és annyit szorong és fél amennyire épp szüksége van; addig a kész kép (mondjuk a Gyűrük ura orkjai, vagy a Potter szörnyek) akár traumát is okozhat.
A leglényegesebb elem, mégis a »Belső Képalkotás«, a tévé kiöli a gyerek kreatív fantáziáját, és sablonosít.
Bár nem vagyok gyerekpszichológus, ismereteim alátámasztják, és egyet is értek.
Néha azonban túlzásba viszik ezt is. Van olyan waldorf-tanár, aki vehemensen az egész családot eltiltja a tévétől. Nem mintha nem lenn igaza, de azért mégis túlzás ;)
Persze van olyan iskola is, ahol teljesen a szülőkre, családra hagyják a tévé-témát.

Pop-kultúra.
Volt egy iskola, ahol láttam egy nagyon szimpatikus dolgot. Ha a moziban ment egy felkapott film (Star wars, Mátrix, Eragon stb.) akkor a tantestület szinte minden tagja elment és megnézte, utána részletesen megbeszélték, megvitatták és tök tisztában voltak azzal hogy mi az éppen kurrens téma ami a gyerekeket foglalkoztatja. Tudtak erről beszélni a gyerekekkel, szülőkkel. Ugyanez vonatkozik a menő irodalomra (Potter és társai) is, láttam már waldorfos potter-elemző munkacsoportot :)
Sajnos nem minden iskolában létezik ez a gyakorlat, de ha rajtam múlna minden iskolába bevezetném, különösen az államiakba, kiegészítve a tévéműsorokkal.

8. osztályos éves munka
A gyerekek egy éven keresztül foglalkoznak egy szabadon választott témával (ufók, graffiti, aranyhaltenyésztés, házépítés, valaki élete, gyakorlatilag bármi – és erről készítenek egy füzetet (dolgozatot), valami műalkotást, és egy előadás keretében ismertetik. Ugyanez érvényes a felsőbb tagozatra (ez már teljes, több napos iskolai rendezvény, és sokkal komolyabb feladatok, munkák kerülnek bemutatásra), valamint a nappali waldorf-tanárképzés hallgatóira is. Fontos szerepe van az úgynevezett goetheanisztikus megfigyelésnek, a Goethe által leírt fenomenológiának.
Szerintem okés.

Evolúció.
Steiner elsősorban Ernst Haeckel evolúciós eszmerendszerét folytatta. Azt mondja, hogy amiképpen az embrió megismétli az anyaméhben az evolúciót (féregből, kétéltűn át az emlősig) úgy a gyerek megismétli az emberiség kultúrtörténetét.
Ennek értelmében van a gyerekeknek egy egyiptomi-perzsa korszaka, az ötödikes gyerekek olyanok mint a görögök (demokratikusak, nyitottak, harmonikusak), a hetedikes gyerek tudata, világképe a reneszánsz és a földrajzi felfedezések kora (kíváncsiak, mély érzelmekre képesek stb.). Ezekre is épít a pedagógiai célok kommunikációja során, ez még az osztálytermek berendezésében is megnyilvánul, vagy a táblarajzokban. Hajaz a Piaget-féle gyerekfejlődésre is.
Korábban már írtam, hogy amikor megalapult akkor a korabeli gyerekeket vette figyelembe, nem is értek egyet az egész kultúrkorszak-felosztás minden egyes részével, úgyhogy szerintem enyhén rosszul pozicionált.
Mindenesetre el kell ismerni, hogy az egyik olyan pedagógiáról van szó, ami figyelembe veszi, hogy a gyerek nem egy modern mai kicsinyített emberke, és még én is elgondolkodtam azon, hogy (amennyiben elfogadom a megfeleltetéseket) akkor mennyire értem meg jobban az adott gyereket, ha eljátszom a gondolattal hogy jelenleg szellemileg, lelkileg ott tart mint egy görög, vagy római, vagy középkori ember.

kIára 2010.04.21. 14:48:05

@elod72:
Nagyon szívesen. Sok sikert :)
Érdekes módon nekem is sikerült néhány waldorfról alkotott gondolatom rendezni ebben a több mint harminchétezer karakterben. (Úristen, egy nap alatt egy szakdolgozatnyi szöveget nyomtam egy blogba! :D )
Szóval köszönöm a lehetőséget :)

Freinet? Rogers? Montessori? – valaki? Amíg még tart a grafomán korszakom :D

3W 2010.04.21. 14:54:38

@kIára: Minthogy hiteles képet festettél a Waldorfról, szívesen olvasnám további szakdolgozataidat a felsorolt témákban. :)

kIára 2010.04.21. 15:00:03

@Tjuca:
Hát erről elég részletesen és viccesen írt nosferato a modoros blogban :)
Simán megfeleltethető. Jó szórakozást:
modoros.blog.hu/2009/06/03/modoros_notipusok_az_osanya

elod72 2010.04.21. 15:33:35

@A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél: Nem. A Waldorf feszkenek kozvetlen kozeleben...

elod72 2010.04.21. 15:36:09

@kIára: Jenaplan? Waldorf es Montessori mellett itt meg ez van gyakran a palettan.

kIára 2010.04.21. 15:43:47

Mindenesetre álljon itt egy elcseszett, lilaködös waldorf-tanári attitűd.
A szóban forgó tanár(nő), elvégezte a négyéves képzést, egy kis létszámú osztályban tanított, meglehetősen magas arányú problémás gyerekkel.
Az osztály sehogy sem működött, a komolyabb tantárgyak átadásával problémák voltak, a fegyelmezéssel is gondok akadtak, szóval probléma probléma hátán.
A tanárnő magyarázata (nem szó szerinti idézet): „Mivel a legtöbb gyermek Oroszlán, és én is Oroszlán vagyok, és mint ’köztudott’, az oroszlánok nem jönnek ki egymással, nagyon nehéz számomra ebben az osztályban a tanítás”. (!!!)
Tehát nem fogadta el a pedagógiai kudarcot, nem is keresett rá normális megoldást, nem váltott oktatási stratégiát, hanem egy tökbarom lila-érvvel hárított. Sajnos ebben az iskola többi tanára is támogatta, annak ellenére, hogy tudtommal Steiner éppenhogy elvetette a klasszikus asztrológiát (vagy legalábbis teljesen másképpen értelmezte) illetve eléggé eltiltotta ettől a tanárokat és inkább a temperamentumok fontosságát hangsúlyozta.

Hasonló helyzet, amikor az antropozófia felől közelítő tanító úgy tekint a hivatására mint egy „karmikus feladat”-ra, vagy belemélyed a steineri embertanba és mindent a „fizikai test, étertest, asztráltest, én" szentnégyességben fog fel, és az egyszerű vízfestésbe is beviszi ezeket a hülyeségeket. (Közben persze elfelejti, vagy nem is tudja, hogy Steiner ezeket a kifejezéseket ő maga „teozófus tolvajnyelvnek” nevezte és tök más értelmük van, mint egy vulgárezoterikus hablatynak.)

Azt sem szabad elfelejteni, hogy míg az Antropozófiai társaság eléggé elitista és szűkkörű** Magyarországon, addig van egy Bistey Zsuzsa nevű „antropozófus” rip-offer, aki tömegeket vonz és cukormázba mártott antropozófia szurrogátumot kanalaztat emberek százainak, ha nem ezreinek. Sajnos elég sok waldorf-szülő és waldorf-pedagógus az ő köreiből érkezik.
[Tévedés ne essék, semmi bajom az alternatív világértelmezésekkel, de a hülyeséget szűrni kellene, különösen az oktatásban.]
_____
** Gondoljunk az olyan híres atropozófusokra mint Jókai Anna, Török Sándor, Montágh Imre stb.

pinkbull · http://pinkbull.blog.hu 2010.04.21. 15:45:56

@shitgun: Ennyire sérti az ego-dat, hogy egy általad problémásnak kikiáltott gyerek máshol véletlenül jól érzi magát? Az ilyen helyeket tényleg irtani kéne? Remélem az én gyerekem még merő véletlenségből sem akad a kezeid közé. :(

kIára 2010.04.21. 16:02:20

@elod72:
Huh, ezzel megfogtál :)
Jenaplan iskolával nincs közvetlen tapasztalatom, eddig csak egyszer lett volna lehetőségem külföldön egyet meglátogatni. Sajnos kihagytam.
A róla olvasott szakirodalom alapján szintén egy élhető, és hatékony módszer. Mondjuk a cetlizés-fecnizés az idegeimre menne, de a gyerekek állítólag nagyon élvezik.
Amúgy az osztályterem koncepció montessoris betütés, a a Wochenplanunterricht-nek vannak waldorfos vonásai, de a Freinet és a Dalton-planban is megjelenik.
- - -
Amúgy Németország, Svájc? Csak kíváncsiságból kérdezem, és elnézést, ha indiszkrét vagyok.

A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél · http://www.planetside.blog.hu 2010.04.21. 16:09:44

@elod72: Köszönöm.

Mindenestre ez érdekes megvilágításba helyezi az "anyaggyűjtésedet", hisz itt mindenki a magyar waldorfról tudott nyilatkozni.

Ellenben generált 500 körüli kommentet.

elod72 2010.04.21. 16:13:30

@kIára: Nemetorszag (nem titok)

elod72 2010.04.21. 16:30:25

@A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél: Ha rogton benyogom, hogy Nemetorszag, akkor egesz mas iranyba kanyarodnak a kommentek. Komolyan gondolom, hogy igy is (ill. eppen igy) nagy segitsegemre volt ez a blog.

Atneztem a nemet es az angol forumok kozul is joparat. Orszagtol fuggetlenul hasonlo erveket szoktak ellene es mellette is felsorakoztatni.

Magam is azt gondolom, amit sokan le is irtak: a tanar szemelye a donto, nem az, hogy minek hivjak az iskolat. DE a ket valtozo nem fuggetlen egymastol.

zoldborso 2010.04.21. 16:44:24

Klára!

Minden tiszteletem!
Ezt én is tényleg hihetetlenül találónak éreztem eddig, és lenyűgözően részletes összefoglalás volt!
(Bár néhány indifferens részletében pontatlan, pl. nálunk egyik gyerekem osztályában sincsen egyentízórai, és van is néha kajaverseny, de ez tényleg apróság, csak azért jelzem, hogy lássátok, sok apró eltérés lehet waldorf osztály és waldorf osztály között.)

Látom a lila anyukák jellemzésére nem jutott időd... (?)

Megpróbálom összefoglalni: elhanyagolt tyúkanyó benyomását keltik, gyakran szigorú táplálkozási és nevelési elveket vallanak, kevés bennük bármiféle másság (mint pl. miniszoknyát is bevállaló anyatársak, mikróhullámú sütőben melegítők, tévéző családok, szociálisan segélyezendők, homoszexuálisok, pornósztárok, tangabugyit viselők stb.) iránti megértés, elfogadás, viszont sok bennük a keserűség a kevésbé mártír-temperamentummal megáldott, a világ állapotáért kevésbé nyiltan aggódó szülőtársak iránt.
Meg vannak róla győződve, hogy a gyereknek addig jó, amíg velük lehet. Nagyon riasztónak érzik a külvilágot, amitől a gyereket mindenáron meg kell védeni. Nagyon zavarba tudnak jönni, ha a gyerekük kínos kérdéseket tesz fel nekik, részben mert iszonyú prűdek, részben mert nem tudnak jól hazudni, és a rémes igazságot mégsem tudhatja meg a gyerek! (Persze az ő gyerekeik is tudják nagyjából ugyanazt, amit a többi, de igyekeznek anyukájukat megkímélni az ettől való szembesüléstől.)
Szeretik fitogtatni, hogy büfék Steinerben, de legalábbis euritmiára, bothmerre járnak szabadidejükben. Nincsen független karrierjük, az egész életük a család és a waldorf közösség körül forog. Azt hiszik, hogy az önmegvalósító nők vagy szánandók, vagy elítélendők. Általában szeretnek dichotómiákban gondolkodni (harmadik lehetőség nincsen).
Férfi változata is van, habár mégritkább.

Persze ez egy NAGYON sematikus kép. Valószínűleg pontosan senkire nem illik rá. A waldorf-szülők nagyon sokszínűek, sokféle mániával, hobbival, eszmével, előítélettel. A többségük igen szimpatikus, és még sok olyan is akad, akire nagy vonalakban ráillik a lila waldorfos anya séma, és mégis abszolút szeretetreméltó. Az igazán idegesítő típusok nagyon ritkák, de persze azért annyira idegesítők, mert szeretnek szerepelni, vagy legalábbis feláldozzák magukat a szent cél érdekében, hogy terjesszék az igét, és ezért aztán NÉHA az az ember benyomása, mintha mindenütt ott volnának és állandóan ők beszélnének.
(Imádják agyonbonyolítani a dolgokat, és feladatokat kitalálni mások számára.)

A waldorfos szülők sokat kénytelenek együtt dolgozni, és ezalatt nagyon közel tudnak kerülni egymáshoz. Persze mindig vannak olyan kalákák, akik szívesebben dolgoznak együtt, esetleg szomszédok, vagy már az oviból ismerik egymást, és bizalmatlanabbak a stílusban idegenszerűbb más családokkal szemben, de nagyon sok pozitív élményem van arról, hogy milyen jó tud lenni véletlenül éppen együtt dolgozni olyasvalakivel, akivel addig csak méregettétek egymást, és (többnyire) kiderül, hogy tök jó fej.

Persze van szarkeverés is, mint relatíve zárt közösségekben általában. Vannak teljesen formális kapcsolatok is. Anyatársak, akik mindig udvariasan köszönnek, de a gyerektől hallom, hogy a gyerekekük azt mondta a gyerekemnek, hogy a Te anyád így meg úgy... Rögtön lehet sejteni, hogy nem saját véleménye a gyereknek, különösen amíg még igen kicsik.

A waldorf pedagógusok számára is vicces, időnként groteszk -- szoktak is erről élcelődni -- hogy mivel a gyerekekkel igen bizalmas viszont alakítanak ki, óhatatlanul görbe tükrös betekintést nyernek a családok életének legintimebb részleteibe is.
(Egyik kínos élményem, amikor az általam egyébként nagyon nagyra tartott osztálytanító behívott magához, mert kifogásolta, hogy a 10 év körüli gyerekem az osztálytársaival tárgyalta ki a fogamzásgátlási problémáinkat. Nehezen értettem meg vele, hogy az én gyerekem sem azért tud erről, mintha vele szoknám megbeszélni ilyetén problémáimat, hanem vis maior történt...)
Persze nyilván másutt is kibeszélik a szüleiket a gyerekek, de más iskolában ezek a sztorik ritkán jutnak el tanárok fülébe.
Ugyanígy, azok a szülők is sok érdekes részletet tudnak meg mások családi életéről, akik a saját gyerekeikkel bizalmi kapcsolatban vannak. Amennyire látom, a legtöbb waldorfos családban bizalmas légkör van szülők és gyerekek között.
Szóval ez időnként majdnem olyan, mint egy kis faluban, ahol mindenki belelát a másik fazekába, ennek minden örömével és bosszúságával együtt.

Ilyen körülmények között talán érthetővé válik, hogyan válhatnak még távolabbról riasztónak tűnő emberek is nagyjából szeretetreméltó, de legalábbis elfogadható ismerősökké. Még a lila anyukák többsége is.
Azaz, nem kell félni a lila anyukáktól. Ők is csak emberek, akik ugyan belekapaszkodnak egy külsőségbe, feltűnő módon azonosítják magukat egy számukra biztonságot jelentő vakcsoporttal, de divatidegen, zsákszerű ruháikban ők is csak ugyanolyan emberek, mint bárki más. Ráadásul többnyire teljesen jószándékúak, és gyakran nagyon segítőkészek is. Mivel számukra a család és a waldorf teszi ki a teljes világot, oroszlánrészt vállalnak az iskola körüli feladatokból. Nélkülük a waldorf-közösségek nem működnének. Nélkülük (akár kénytelenségből akár hivatástudatból) "önmegvalósító" típusúvá vált anyák nem adhatnának a gyereküket waldorf-iskolába, mert nem volna waldorf iskola.
A többé-kevésbé lila anyukák szoktak beugrani, amikor senki más nem ér rá, zömében ők vállalják a plusz kísérő vagy a szállítószemélyzet szerepét, ha iskolán kívüli programhoz ilyen igény merül fel. Izibe' kitakarítanak, ha kiderül, hogy a menedzser anyuka elfelejtette, hogy ő a soros, és nem utolsósorban isteni sütiket sütnek szülői estekre, és más iskolai programokra. Lila anyukák szokták észrevenni azt is, ha valami súlyos probléma van valamelyik családban, hiszen ők töltik benn a legtöbb időt, és akár önkéntes gyüjtésbe is kezdenek, hogy segítsenek. A lila anyukák tehát valójában nélkülözhetetlenek.

Minden éremnek két oldala van.

Videofon 2010.04.21. 16:45:48

@elod72:
Éppen ez az egyik legnagyobb kockázati tényezője a Waldorfnak. A jó módszertanok a tanárfüggőséget csökkentik. A Waldorf-módszer ebben nem jeleskedik. A módszertanok éppen azért születnek, hogy a tanári teljesítményt egy eredménytartományon belülre kényszerítsék. A Waldorfban ez a tartomány nagyon tágnak tűnik. (Hozzáteszem, a hagyományos oktatásban még tágabb, ellenben ott a tanulóközönség is jóval heterogénebb társadalmi közegből kerül ki.)

A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél · http://www.planetside.blog.hu 2010.04.21. 20:03:38

@zoldborso: Ijesztő. Komolyan.

Mondjuk valószínűleg én nem vagyok waldorf-kompatibilis, és az első szülőfelvételi beszélgeté után kitiltanának az iskola 50 m-es körzetéből, de azt hiszem mindenkinek jobb is így.

Ami pedig ezekről a "jószándékú" waldorfszauruszokról szólt, egyenesen taszítóvá tette az egészet.

Pedig Klára kommentjei után az egész sokkal kézzelfoghatóbbá és elfogadhatóbbá vált.

"Lila anyukák szokták észrevenni, ha valami súlyos probléma van valamelyik családban..." Az agyukban, ott van a súlyos probléma. Nekem biztos nem kéne a környezetembe egy ilyen sem!

"Ilyen rusnya teremtés még a kálendáriumban sincsen!" - hogy klasszikust idézzek! :)

kIára 2010.04.21. 20:59:55

@A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél:
Azért nem eszik annyira forrón a waldorf-salátát, vannak hummeres, trendkövető, szolidmenedzser waldorf-anyukák is. Számuk valóban elenyésző.
Azt se felejtsük el, hogy a nők szülés után hajlamosak az ősanyaságra, a mamazillaságra; a waldorf-közeg meg kiváló táptalaj ennek kiéléséhez.

Szóval kellő humorérzékkel, távolságtartással szülőként megtalálhatod az egyensúlyt, és ha jól kommunikálod, nem is vetnek ki magukból.

Amúgy az iskolákban is lehet találni szép számmal sallang- és walforffaxni-mentes tanárokat. Meglehetősen jó fejek.
Én például – ha lenne elég pénzem, és megfelelő kapcsolataim – szívesen indítanék egy olyan iskolát ami sok waldorf-elemet és egyéb módszert integrál. Mert erről is volt már szó, de talán nem eléggé: a waldorf-pedagógia jó kezekben igenis hatékony módszer. Rossz közegben, felkészületlen tanerővel természetesen csőd.

Videofon 2010.04.21. 22:40:25

@kIára:
Én nem az újabb reformpedagógiák, reformiskolák születésében látom az oktatás megújulásának lehetőségét, hanem a tanulás kapcsolódási pontjainak megerősítésében.
Nincsenek a gyerekek lakóközösségeiben fotóklubok, kirándulócsoportok, bemutatókertek, felfedező-klubok, tematikus parkok, csillagvizsgálók, stb. A rendszerváltással megszűntek a gyermekek kiemelkedő készségeinek, tehetségeinek közösségi kibontakoztatási terei. A művelődési házak, a gyermekintézmények a népművelők államilag finanszírozott önmegvalósításának terepévé váltak. A hobbi-klubokat kisajátították a felnőttek. Kitalálták mindezek pótlására a kreatív hobbinak csúfolt üzleti vállalkozást, amely valójában a kézügyességet és a lilaköd-látásmódot fejleszti. Ezen felül még az állatkertek és a közparkok szolgálhatnák a mindennapi felfedezési igényt. De ezek már évi néhány alkalmat jelenthetnek egy átlag családnak, a legjobb esetben is.
Ha a magyar pedagógia meg akar újulni, vissza kell foglalnia a közösségi tereket és tevékenységeket, biztosítani kell a gyermekek számára azokat a szabadon megválasztható és művelhető időtöltéseket, amelyek a tanulás során biztosítják számukra az ismeretek kapcsolódási pontjait, a jártasság, a biztonságos megismerés érzését. Az iskolarendszer valójában önmagában csak ámokfutásra képes, ahogy ezt a funkcionális analfabétizmus hatalmas aránya és az iskola társadalmi státuszának csökkenése is bizonyítja. Akkor szolgálja a nemzetet az iskola, ha megtalálja kapcsolódási pontjait a közösségekhez, a társadalomhoz, a gyermek iskolán túli lényéhez és lelkéhez.

kIára 2010.04.21. 23:28:23

@Videofon:
Szinte minden szavaddal egyetértek.
De van egy – nevezzük így – geokulturális kontextus ami megteremtette a mai iskolarendszert és itt ebben a posztban néhányan úgy jellemezték, hogy poroszos. Hozzá tenném, hogy porosz-szovjet. Szerintem sokan nem tudunk elszakadni attól az iskolaképtől és modelltől amiben mi is részt vettünk 12 éveken keresztül. Sokszor úgy gondolunk az iskolára, hogy AZ Iskola, így nagybetűvel – amit egységesnek, általánosnak képzelünk. Elfelejtjük, hogy például a romániai iskolarendszer bár nagyon hasonlít a magyarra, mégis vannak jelentős eltérések, de az onnan kikerülő gyerekekből nem lesznek gyengébb, rosszabb, felkészületlenebb felnőttek.
Számomra teljesen elfogadható a Dán modell, ahol tényleg szabad iskolaválasztás van, számtalan iskolatípus és módszer létezik, ennek ellenére van kulturális és tudományos élet, és annak szereplői a legváltozatosabb alapképzésben részesültek. Mindemellet van egy fontos dolog, ami nem más mint a verseny (az ilyen országokban az iskolák piaci tényezők).
Én egyáltalán nem hiszek az ideális Iskolában. A waldorfnak például az egyik legnagyobb előnye, hogy világosan definiált emberképe van, és nagyon pontosan megfogalmazott pedagógiai céljai. Egyikkel sem kell egyetérteni, de ha az adott szülőnek ez elfogadható, sőt mi több tetszik, akkor igenis éljen ezzel az iskolatípussal. Ha Rogers, akkor legyen rogers-suli, ha vallásos, legyen az egyik egyházi iskola.
Szerintem nincs egy egységesen elvárható tudtáshorizont, vagy ismerethalmaz, a végcélt (pl. amit a NAT megfogalmaz) számtalan úton-módon el lehet sajátítani. Én még abban sem hiszek, hogy szükség van „kötelező” tananyagra. (Tudom, ezzel tüzes kemencébe nyúltam.)
Azt gondolom, hogy szüleinkből és belőlünk az iskola – többek közt – a „szovjet embert” akarta létrehozni. Évtizedes pedagógiai program volt. Aztán mégis emberek lettünk.

Amit én elvárnék az iskolától (legyen az bármilyen), az pusztán csak annyi lenne, hogy a gyereknek igenis joga van a gyerekkorhoz. Illetve a gyerekeinknek adja meg a lehető legszélesebb választási lehetőséget, ha felnő. Valamint a gyereket próbálja úgy nevelni, hogy szomjazza a tudást és az ismereteket, és ne legyen elutasító egyetlen tantárggyal sem (hiszen mindegyik önmagában egy világtöredék).
Ha csak ennyit teljesít akármelyik iskola (módszertől függetlenül), akkor már nem volt hiába.

Before · http://azbeszt.blog.hu 2010.04.22. 18:38:04

Napok óta olvasgatom ezt a postot, borzasztó sok mindent megtudtam, köszönöm mindenkinek (még a legelviselhetetlenebb arrogáns, mindent tudó személyeskedőknek is, érdekes ellenpontot adtak a vitába).
Sokszor felmerült, hogy jó és kevésbé jó (rossz) Waldorf. No, de csak úgy nagy vonalakban lehetne egy mankót kapni, melyik számít jónak és melyiket kell mindenképp elkerülni?
A lányom jövőre megy iskolába, nagyon nehezen tudunk dűlőre jutni, hova is irassuk be. Felmerült a Waldorf is, aztán háttérbe szorult pár ok miatt, amikből most néhány azért kicsit más megvilágításba került. Elérhetőségi szempontból számunkra az óbudai lenne az optimális, így elsősorban erről szeretnék többet tudni, ha valakinek vannak információi.
Előre is köszönöm! Utólag pedig még egyszer mindenkinek, aki (akár pro, akár kontra) normális hangnemben részt vett a vitában. Különösen Klárának, aki beleölt egy kisebb szakdogányit a topicba, zöldborsónak, videofonnak, aki bár hullámzó stílusban, de hatékonyan és kitartóan képviselt egy ellenvéleményt. Szeretném még álommakit kiemelni, aki számomra is kissé kérdéses státuszban van, mert az írásmódja, a vitastílusa és sok egyéb minden alapján nem egy éppen 20 éves ember képét mutatja, hanem egy sokkal érettebb személyiségét. Őszintén szólva, szeretném minden szavát elhinni és a gyerekemet 15 év múlva ilyen normális, kulturált embernek tudni.

szászgabi 2010.04.23. 09:39:01

Üdv,
Ha ajánlhatom a blogomat, itt esetleg találni néhány választ a kérdésekre.
waldorfdiak.blog.hu

Török Péter 2010.04.23. 11:05:00

Mi is hasonló cipőben járunk, bár még csak jövőre lesz iskolás a nagyobbik gyerek, de már elkezdtük feltérképezni a lehetőségeket. Jártunk a fóti Waldorfban és nagyon pozitív élményt kaptunk. Bár ráérünk még dönteni, de ezt mindenképp egy olyan iskolának érezzük, ahová szívesen adnánk a gyerekünket. Persze meg kell még néznünk magunknak a jövő évi osztálytanárt :-)

Beszélgettünk a tanárok mellett 3 jelenlegi és 2 végzett diákkal is. Ugyanaz volt a benyomásunk róluk, amit itt többen megjegyeztek @álommakiról: biológiai korukhoz (illetve a nagy átlaghoz :-( ) képest szokatlanul érett, felnőtt személyiségek, akik árnyaltan, sok szempontból képesek a világról és benne önmagukról gondolkodni.

Török Péter 2010.04.23. 11:09:40

@kIára
Engem nagyon érdekelnének a tapasztalataid a Montessoriról - ez a másik lehetőség, ami még közel is esik hozzánk.
Meg az is érdekelne, hogy mi a véleményed konkrétan a fóti, illetve a kispesti Waldorfról.

Freinet iskola van egyáltalán Magyarországon?

Sárgakiskacsa 2010.05.18. 14:07:44

Nagyjából végigolvastam, és már csak egy valami érdekelne. Átlagosan mennyibe kerül egy Waldorf iskola, könyvek, tandíj, stb.? Lehet, hogy valaki írta esetleg, nem tudom, bocs, de nem volt túl sok időm, tényleg csak átfutottam.

Ugyandehogy (törölt) 2010.06.06. 12:29:09

Nem tudom olvasod-e még:
az egyik fiamat waldorf iskolába írattam, majd december még mindig "az egyenes meg a görbe, elindultak körbe-körbe" mondókára rajzolták a köröket, ami nagyon nem kötötte le, és minden áldott nap azt kérdezgette, mikor tanul már meg betűket. így gyorsan átírattam egy hagyományos iskolába, és minden rendbe jött.

a családban is járt oda egy kislány, neki bejött, végig is járta, de ő lassabb ritmusú volt.

törökmonika 2013.05.15. 13:22:49

hát én sem fogom elolvasni az előttem írók összes kommentjét. de elkezdtem! ez a mentségem. megjegyzéseim: az osztálytanító nem alsó tagozatban van, hanem mindvégig. ha összejön neki... általában nem, de vannak kellemes ellenpéldák. a waldorf nem liberális iskola, hiába kapálgatunk vagy ültetgetünk, kötögetünk együtt, attól még nem az. se a szülő, se a gyerek nem szólhat bele, mit és hogyan és mikor. lehet dalolászva teljesíteni, amit az - olykor még képzetlen vagy képzés alatt álló - osztálytanító mond. A tanmenet közel száz éves. valaki egyszer megálmodta, nem is túl rosszul, csak a gyengébb képességű követői persze nem is értik a lényegét. kétségtelen, hogy vannak olyan waldorf-sulik, ahol jobb a helyzet. és van, ahol katasztrofális.
és igen, szerintem is botrányos, hogy a jobban teljesítő/tudó gyerekeket egyszerűen vissza akarják dugni az anyjukba (már elnézést).
mi a rossebért kell egy ötödikesnek hetekig hullámvonalat rajzolgatnia?
mi a rossebért nem számítógépezhet, holott esetleg kiváló programozó már most?
és tapasztalat: nem, nem átjárható az iskolarendszer. aki waldorfos, az az is marad - olyan hátrányai vannak szociálisan és ismeretileg is (amit fölényesen megugranak amúgy a legvacakabb kültelki iskolások is), ami behozhatatlan.
steiner követői - nem steiner és nem vekerdy, mert ők nem hülyék, sőt - még a kamaszodást is betiltják, mert nincs még itt az ideje.
hanem?!
nyomjam össze a gyereket?
vetessem el, mert nekik nem tetszik?
sok waldorf-párti azzal érvel, hogy jobban odafigyelnek itt a gyerekre.
biztos ez?
vagy csak a hülye sztereotipiák jönnek elő?
miért lenne rosszabb egy önkormi vagy bármilyen iskola tanítója? az talán arra esküdött, hogy direkte rongálni fogja a gyereket?
nyomorult, agyongyalázott magyar bálint óta minden iskola saját magának csinálja a tanrendjét, tantervét.
nem tiltja meg senki, hogy jókat is csináljanak.
csinálnak is.
szóval nekem senki ne jöjjön a "poroszos iskola" pfjuj-pfujjal.
egyik ilyen, másik olyan.
tudom, ha katolikus iskolába adom a gyerekem, annyi a vasárnapnak, mert megyünk misére meg gyónni.
tudom, ha református iskolába adom a gyerekem, az ördögtől való minden léhaság.
tudom, ha zsidó iskolába adom a gyerekem, akkor davenolhatunk péntekenként, pedig akkor vannak a legjobb tévéműsorok.
tudom, ha waldorf-iskolába adom a gyerekem, akkor egy héten legalább egy teljes napom el lesz cseszve, mert nagyon meg kell beszélnünk, de végeérhetetlenül valami irtó fontosat, plusz kifesthetem a pénzemért a termet, mert az úgy jó, a gyerek meg még ötödikben sem tud olvasni, hiszen ráér, hova sietünk. mindegy, hogy a gyerek egyébként már kétméteres, nem olvassa, hanem már írja a könyveket.
tudom, ha alapítványi iskolába adom a gyerekem, rohadt sokat fizethetek (nem mintha a waldorfban nem...)
tudom, ha önkormányzati iskolába adom a gyerekem, ott lesz szegény is meg gazdag is, roma is meg zsidó is, katolikus is meg mohamedán is, kínai és féllábú is.
utóbbi esetben kicsit hamarabb, kíméletes körülmények között megismerkedik azzal, amit úgy hívnak, hogy környezet és társadalom.
igen, van, hogy elviselhetetlen a matektanárnő. van, hogy ordít a tesitanár.
kérdésem: máshol nem? vagy az égre emelt szemünkkel csak épp nem látjuk?!
ugyanolyan emberek tanítanak a waldorfokban is, mint másutt.
csak másutt nem gondolják, hogy tökéletesek.

törökmonika 2013.05.15. 13:41:44

na jó, elmesélem. fiamat waldorfba vittük, bár nem szokásosba, mert akkor indult, felmenő rendszerben. ötödikesként lettek kezdők. hülye kiscsávók, mit csinálnak szünetben, felgyújtják a műhelyt. hatalmas patália, jogosan. hihetetlenül sápadt szülők, hogy úristen. mondom erre én, steineri alapon, hogy talán ideje volna a gyúlékony anyagokról órákat tartani, de persze a gyerek fülét megtépem.
néztek rám hülyén, hogy ezt így most hogy.
mondom, hogy ha probléma van, akkor azt a felmerülése helyén kell megoldani. ez meg úgy helyretenné a dolgokat.
nem is értették.
hülyegyerekem bevitt egy playboyt a suliba (ötödikesekről beszélünk, nem akkora gáz, mit vigyen be, plüssmackót?!)
óriási felháborodás.
szülői kör, gyertyagyújtás, csöndes fohászkodás.
a rövid, flashmob-szerű szülői körön (három és fél óra...) kiderült, milyen erkölcstelen már az is, hogy a hipermarketekben a pénztárnál árulják az óvszert, jajajajajjj.
és milyen szöööööörnyűűűűű, hogy ezek a kamaszok ilyen hamar kamaszodnak.
az osztálytanító, aki égnek emelt szemmel nyilatkoztatta ki, hogy az egész életét arra tette fel, hogy érettségiig elviszi az osztályát, hiszen vannak nemes célok, egy fél év múlva távozott (még nem fejezte be a főiskolát), utódja se bírta sokáig (ő el se kezdte a főiskolát), de az fontos, hogy a waldorf támaszt nyújtson.
aha.
kösz.
én nem kérek a waldorfból ennyi pénzért.

Forrás 2014.02.05. 00:57:25

I. rész

Igazából Bagoly alábbi írására szeretnék reagálni.
"bagoly74 2010.04.20. 20:36:59
fiukahajoban.blogspot.com/2009/02/ovd-meg-gyermekedet-1-waldorf.html"

Ha elolvassátok, alatta vannak a hozzászólások és a blog (egy másik és nem ez) gazdájának bejegyzései. Valószínűsítem, hogy ott nem fogja engedni Eszti a blogger, hogy megjelenjen a szövegem, így ide (is) felteszem. Ez nekik szól (Eszti, Névtelen és Bagoly), de az itteni Waldorfos témához kötődik, hiszen ide tették fel.

-----------------------------------------------------
Névtelen írta:
"Ha elolvassa az Ószövetséget, számos helyen figyelmezteti Isten a népet, hogy ne vigyék at gyermekeiket a tűzön, mert ezzel egy pogány istensegnek áldoznak "

Eszti írta:
"A Biblia szerint kizárólag Jézus Krisztuson keresztül közeledhet egy ember Istenhez és Ő annak jelenti ki magát, aki bűnbánattal megalázza magát Őelőtte és segítségül hívja az Ő nevét."

Az a baj, hogy Önök is olyan keresztények, akik nem igazán értik saját hitük alapjait.

Névtelen, mint Jézusban hívő keresztény, az Ószövetségre hivatkozik, ami nem más mint a zsidó nép eredet és hitbéli szent irata, a Tóra. Ők máig nem ismerik el Jézust mint Messiást. Az Ószövetség úgy végződik, hogy Jehova a sokadik szövetségkötés után kijelenti, hogy többé nem köt újra szövetséget kiválasztott népével. Viszont pontosan megjelöli, hogy mikor, milyen világ helyzetben, honnan jőve és mit mondva jön el a Messiás, aki ismét
közvetlenül fog a néppel beszélni az Ő nevében.

Kedves Névtelen, Ön mint Jézusban hívő keresztény olyan szent iratra hivatkozik, mely egyáltalán nem keresztény, így az Ön hite szerint pogány. Ez a pogány irat idézi Jehova szavait a tűzugrásról tűzönjárásról, mint neki nem tetsző, idegen, pogány vallású népek rítusát.
Sajnos megint kiütközik a vallások láncszerű kirekesztő (pogány mondja pogányra, hogy pogány) jellege. És ezt ön is tovább viszi. Ráadásul észre sem veszi, hogy ezzel nem a békességet és a megértést, szeretet képviseli (Jézusi alapeszmék), hanem haragot, megvetést és gyűlölséget kelt.

Eszter: "A Biblia szerint kizárólag Jézus Krisztuson keresztül közeledhet egy ember Istenhez...stb"
A Biblia melyik részéről beszél? Ó vagy az Újtestamentum?
Az Ótestamentumról nem beszélhet, mert ott egyetlen isten szerepel Jehova, és Jézus nem létezik.
Tehát az állítása már ebben a formában sem igaz.

Ha az Újszövetségre gondol, az már elfogadható, mert az szól Istenről és egyszülött fiáról Jézusról.
Viszont Jézus saját szavai és gondolatai élesen kiviláglanak és elválnak a mások által neki tulajdonítottaktól.
Jézus a szeretetet, a békességet, az elfogadást a nyitottságot hirdette. "Miért szomorkodtok, amikor itt van a vőlegény?" Jézus az életörömöt hirdette. "Engedjétek hozzám a kisdedeket!" Ő tárt karokkal és szívvel várta és fogadta be a gyerekeket (pedagógus végzettség nélkül). Az embereket. Az eltévedt bárányokat. Nem szelektált és nem üldözött, hanem életörömtől átitatva mindenki
előtt nyitva állónak hirdette és életével ezt igazolva tanúsította is, Isten országát, azaz a hitet.
Nem beszélt vezeklésről, magunkat sanyargató bűnökkel terhelt életről. Pontosan ellenkezőleg: Higyj Bennem, a jóban. Örömmel élj a szívedben, mosolyogj másokra.
Nem mondott olyat, hogy csak úgy lehet Őt szeretni és hinni benne, hogy a férfiak és nők ne éljék át a
szerelem tiszta érzését, hogy aztán abból gyermekek szülessenek. Épp azt mondta: "Sokasodjatok! Szeressetek!"
Egyetlen nőtől sem kívánta meg, hogy apácaként önsanyargatásban élje le az életét. Őt a sokasodással, a boldog gyermekekkel és boldog szülőkel lehet szolgálni és nem férfiak egymásközti és nők egymásközti elzárt komor életével.
Szent Ferenc megértette Jézus szavait.

Forrás 2014.02.05. 00:58:08

II. rész
Önök itt most felszínes információk alapján középkori boszorkány üldözést csinálnak.
Eszter: amikor pontokba szedve válaszolt Andreának, eszébe sem jutott megkövetni a kezdeti sok hamis állítás miatt. Mert Andrea egyenesen, őszintén, igazán nemes emberi módon leírta azok cáfolatát. Önök lepogányozták a Waldorf-iskolákat, majd amikor csupa keresztény szentek neveit említve beszámolt az ünnepekről, meg sem fordult Önben, hogy "bocsánat tévedtem, ezek
valóban nem pogány figurák". Ellenkezőleg, inkább azonnal megkérdőjelezte az ünnepet, hogy "megállják a helyüket lelki-szellemi szempontból."
De milyen alapon?
Csupa ellenségeskedés, vádaskodás, csupa emberi negatív gesztus ömlik ki magukból. Egyáltalán semmi Jézusi szeretet nincs jelen magukban. Kirekesztenek.
Fogalmuk nincs mit hirdetett Jézus. Mint az a tömeg sem tudta, ami "Barabást" kiáltott Jézus helyett. Mert nekik is elég volt a felszínes információ, és máris képesek voltak ölni, pusztítani.

Nem messze tőlünk a Waldorf-iskolában tanít népzenét a Muzsikás együttes egyik tagja. A másik zenetanár az ország egyik leghíresebb avantgard, underground és jazz gitárosa. Igazán
jó emberek, akik csodaszép dolgokat tanítanak és ültetnek el a gyermekek lelkében.
A mostani politikai érában a középiskolákba bevezetett szociális érzékenységet fejlesztő foglalakozás rend is a Waldorfból lett kikanyarítva.
És még sorolhatnám az életből vett IGAZ példákat, de felesleges.
Akik csak "cuzammen" a Bibliát idézik oda nem illő módokon, azoknak sajnos előbb való az ellenségeskedés és a pusztítás mint a jó és a szeretet mellé állás, és saját vallásuk, hitük megértése. Mintha Jézust fegyverként, büntetőeszközként használnák válogatás nélkül mindenre, ami egy kicsit is más.
Elfelejtik, hogy hitük szerint mindent Isten teremtett. Ő a mindenható. Még Steinert is a Waldorffal együtt Ő teremtette.
Csak az a baj, hogy Önök még ezt is felülírják.

Katalin1964 2014.12.27. 20:47:24

Nincs osztályzás. A gyerekek maguk csinálják a 'tankönyvet' , általánosan sokan jutnak át gimbe, egyetemre. Ovodájuk NAGYON JÓ, gyerekem is oda járt :) Mindenkinek ajánlom, most iratkozunk be az isibe, minden esetre 100 kérdést kell megválaszolni nálunk (lásd: waldorf-csillagosveny.hu/ ) de nagyon jónak tűnik :D

Copyright © 2008 Theme Preview All rights reserved. Theme by Laptop Geek. Blog.hu-ra alkalmazta: a Blog.hu Sablonok a Népkertben.

süti beállítások módosítása