Elfogadható-e a tanár-diák szerelmi viszony?

Levélírónk véletlenül bukkant egy újságban egy fényképre, ami kolléganőjét ábrázolja a családjával. Legnagyobb megdöbbenésére az ifjú férj tavaly érettségizett és az említett kolléganő volt az osztályfőnöke.

Kedves Ellenőrző!

Baráti társasággal kirándultunk a hétvégén és az egyik pihenő közben előkerült egy újság, amiben meglepődve fedeztem fel az egyik iskolánkban tanító fiatal tanárt, amint mosolyogva tol a férjével egy babakocsit. Döbbenetemet nem az okozta, hogy férjhez ment és gyereke született -hiszen erről tud az egész tanári kar-, hanem az nem volt eddig publikus, hogy a férje és gyermekének apja az egyik volt tanítványa. Mondhatnánk most azt, van ilyen, évek múlva találkoznak és hirtelen fellobban köztük a szerelem, de itt most nyilván nem erről van szó, mert a fiú/férj/apa tavaly érettségizett és a fiatal tanárnő volt az osztályfőnöke.

Engem felháborított a dolog, a társaság több tagja -nyilván főleg a hímneműek-, nem ítélték meg ennyire szigorúan a dolgot. Szerintük viszonylag gyakran előfordul a tanár-diák szerelmi viszony, osztálykirándulásokon összemelegednek, a szertárban randizgatnak, iskola után gyakorlatilag együtt élnek. Én szeretném azt hinni, hogy ez csak az ők fantáziájában van így, mert természetesen az említett urak egyike sem élt át ilyet, csak hallott már róla. Tanárként nem tudom elképzelni, hogy ilyen szituációba keveredjek, nem azért, mert két fejem van és három szemem, és a kutya sem kezdene ki velem, hanem mert azt gondolom, hogy egy erkölcsi normát képviselek, amibe nem fér bele a rám bízott diák elcsábítása. A legtöbb fiatal tanárnő átéli azt, hogy udvarolnak neki, kávézni hívják, szerelmes levelket kap, de tudni kell a helyén kezelni a dolgokat, udvariasan le lehet építeni ezeket a próbálkozásokat. Nem tartom helyesnek, ha az iskola szemet huny az ilyen esetek fölött, valamint azt sem, ha az ilyen  hozzáállású tanárok a pályán maradnak.