Bővebben az amerikai egyetemekről
Prinz Dani legújabb levelében alaposabban megismertet minket az amerikai egyetemekkel, megtudhatjuk tőle, hogy a nagy vizen túl sem fenékig tejfel az élet, de egy jobban átgondolt és gördülékenyebben működő rendszerrel ismerkedhetünk meg.
Bővebben az amerikai egyetemekről
Az előző az amerikai oktatással foglalkozó cikkemre több, az amerikai egyetemekről érdeklődő és a brit intézményekkel foglalkozó hozzászólás is érkezett, úgy gondoltam, hogy írok két cikket ezekről is. Nyilván nem tudok mindent róluk, de mivel két évet töltöttem Walesben, és egyet Amerikában, és mind a két helyen keresztülmentem a teljes felvételi eljáráson és láttam valamennyit az egyetemek életéből, pár érdekességet azért ki tudok emelni.
Alapvető szerkezeti elemek
Az egyetemi képzés két részre tagolódik. Az úgynevezett undergraduate oktatás négy évig tart, és egy bachelor fokozat megszerzésével végződik. Magyarországtól eltérően ezzel már dolgozni is lehet, sőt a legtöbb diák nem is tanul tovább. Szintén eltér a hazai gyakorlattól, hogy több szakmát nem lehet undergraduate szinten tanulni, így például a középiskolából kikerülve nem tudsz orvosi vagy jogi tanulmányokat folytatni. Ezeket csak graduate szinten tanítják, a nagy egyetemeken van medical school és/vagy law school. A bachelor fokozat megszerzése után, munkatapasztalattal vagy anélkül tanulhatsz tehát tovább, egy medical school-ban, egy law school-ban vagy egy graduate school-ban, ha mesterfokozatot, majd PhD-t szeretnél. Ezt azért tartom fontosnak leírni, mert otthon elhangzik, hogy az úgynevezett bolognai rendszer hülyeség, és az alapképzéssel nem lehet elhelyezkedni. Szerintem inkább az lehet a probléma, hogy az osztott képzés nem jól működik nálunk, nyilván részben azért, mert új dolog. (Az is probléma, hogy mindenki, aki pár évvel ezelőttig járt egyetemre mesterfokozattal rendelkezik, így persze hogy esélytelen, akinek csak alapdiplomája van. Gyakran látok olyan álláshirdetéseket, amelyeknél nyilvánvalóan nincs szükség mesterfokozatra, de miért ne követelné meg a munkáltató, ha megteheti.) Szóval, az alapképzés itt négy éves, a graduális oktatás pedig szakmától függ, a jogi képzés hároméves, az orvosi négy, az általános PhD-képzésen általában két évig vannak óráid, és utána három év alatt írsz disszertációt.
Az alapképzésről
Mint mondtam, a négyéves alapképzés egy bachelor fokozat megszerzésével végződik. A legfontosabb eltérés az európai egyetemektől, hogy nem csak olyan dolgokat tanulsz, amik a szakodhoz kötődnek, sőt, amikor felvételizel nem is egy bizonyos szakra jelentkezel. Ez egyetemtől is függ, de az amerikai egyetemek célja az általános tudás terjesztése. Ez jól, hangzik, de mit is jelent a gyakorlatban? A legjellemzőbb a négy év – nyolc félév szerkezet (vannak egyetemek, ahol harmad-, illetve negyedévek vannak), és minden félévben négy kurzusod van. Ez összesen ugye 32, aminek mondjuk, hogy a fele kötődik a szakodhoz, a többit pedig többé-kevésbé magad választod. Én például közgazdaságtant szeretnék tanulni, most az öt órámból mégis csak kettő (matematikai mikróökonómia és lineáris algebra) köthető ehhez szorosan. Az előző félévben tanultam franciát és angolt is például. A szakodat a második év után választod ki, amikor már sok mindent kipróbálhattál. Természetesen a szakon belül vannak megkötések, de ezek sem összehasonlíthatóak a magyarországi egyetemi oktatással, például az én egyetememen a közgazdász szakon kötelező tárgy öt van (Bevezetés a közgazdaságtanba, Középszintű mikróökonómia, Középszintű makróökonómia, Ökonometria, Analízis), és ezen kívül még négy-öt közgazdasági tárgyat magadnak kell választanod. Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ez-e a jobb rendszer vagy az európai, csak a különbségekre szeretném felhívni a figyelmet. (Ez válasz azokra a hozzászólásokra, amik azzal vádoltak, hogy buta módon az amerikai oktatást preferálom a hazaival szemben. Szerintem mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai is.)
Melyik egyetemekről beszélünk?
Körülbelül 4300 egyetem van az Egyesült Államokban – ez a szám önmagában is megdöbbentő, de főleg azért fontos, hogy lássuk, nagyon nehéz lenne egy cikkben jellemezni az összes egyetemet. Szerintem ennek értelme sem lenne, mert a legtöbb egyetem nem túl érdekes a magyar olvasónak. Szóval alapvetően az egyetemek két csoportjáról érdemes beszélni: a nagy egyetemekről és a kisebb liberal arts college-nak nevezett, magyarul (szerintem félrevezetően) főiskolának fordított intézményekről. A nagy egyetemek között megkülönböztethetünk állami és magánegyetemeket. A nagy állami egyetemek közül a legjobbak talán a University of California - Berkeley és University of California - Los Angeles, jónak számítanak még például a virginiai, a michigani és a wisconsini állami egyetemek is. A magánegyetemek között olyanokat kell megemlíteni mint a Massachusetts Institute of Technology, a University of Chicago, a Harvard, a Princeton, a Yale vagy például a California Institute of Technology. A kis egyetemek között a legelismertebbek a Williams College és az Amherst College. A legfontosabb különbségek a két típusú egyetem között a diákok száma (a nagy egyetemeken 6-7 ezertől felfelé, a kicsiken mondjuk 3 ezerig) és az, hogy csak a nagy egyetemeken folyik érdemben graduate képzés. Mindkét egyetemtípusnak vannak előnyei és hátrányai is. A nagy egyetemek koncentrálódnak a legjobb kutatók, viszont a kicsiken van a legjobb oktatás. A nagy egyetemeken fogsz Nobel-díjasoktól előadásokat hallgatni, a kicsiken viszont együtt vacsorázhatsz a professzorokkal, akik szintén elég komoly emberek. A továbbtanulás (law school, medical school, graduate school) szempontjából is mind a két típus jó lehet, és sok híres ember került ki a Harvardról és az Amherstről is.
Tandíj és felvételi eljárás
A legtöbb ember az amerikai egyetemekről szerintem a horribilis tandíjakra asszociál. A fentebb említett egyetemek mindegyikén 50 ezer dollár feletti tandíj van, bár az állami egyetemek lényegesen olcsóbbak, ha az adott állam lakója vagy. A magas tandíjat több dolog is magyarázza, főként az, hogy ebben benne van a lakhatás és az étkezés is, nem túl rossz körülmények között. Tehát ha a brit egyetemek kevesebb, mint négyezer fontos tandíjára gondolunk, akkor ehhez adjuk hozzá a megélhetést, és máris sokat csökkent a különbség. A másik fontos tényező, hogy az európai ingyenes vagy olcsó egyetemi oktatás mögött hatalmas állami támogatás áll. Kérdezzük csak meg az Európai Unión kívüli ismerőseinket, mennyiért tanulhatnak az Egyesült Királyságban. Igen, a válasz egy hatalmas szám lesz, sokkal több, mint amennyit mi fizetünk. Szakmától függően, 10 és 20 ezer font közötti összegről beszélünk. Na így már körülbelül ugyanott tartunk.
Fontos dolog az is, hogy az amerikaiak nagy része befektetésként tekint az egyetemre, és bizonyos szempontból igazuk van. Hiszen megéri sokat fizetni, ha utána tényleg magas fizetést kapsz majd. Ami talán még ennél is fontosabb lehet a hazai olvasónak az az ösztöndíjak rendszere. Azok az amerikai egyetemek, amelyeket itt említettem, ha szeretnék hogy odajárjál olyan ösztöndíjat fognak neked adni, hogy megengedhesd magadnak. Én is idejárok, és a megélhetést is beleszámolva nem igazán kerül többe, mint egy budapesti egyetem kerülne, pláne ha Budapesten mondjuk albérletet szeretnék.
Itt most szeretnék egy kis kitérőt tenni az esélyegyenlőségről, amiről majd később hosszabb cikket is szeretnék írni. Senki nem állítja, hogy teljes lenne az esélyegyenlőség, sőt még azt sem, hogy lehetséges. Természetesen mindig meghatározza a lehetőségeidet a családi háttered, hiszen befolyásolja a rendelkezésedre álló információkat, de például azt is, hogy megengedheted-e magadnak, hogy négy évet az egyetemen töltsél munka helyett. Hiszen az oktatás valós költségeihez hozzá kell számolnunk az elveszett keresetet is például. Erről a kérdésről nagyon sokat lehet vitatkozni, és még fogok is róla írni egy másik cikkben, de azt szögezzük le, hogy nem ringatom magamat abba a hitbe (sok más emberrel ellentétben), hogy csak a saját érdemem lenne, hogy itt tanulhatok, és ez független a családi hátteremtől. Nyilván az, hogy milyen értéket képviselt nálunk otthon a tanulás, a külföldön tanulás és az, hogy például nem kell eltartanom a családomat mind hozzájárulnak a lehetőségeimhez. Pusztán arra akarom felhívni a figyelmet, hogy nem kizárólag a nagyon gazdagok kiváltsága, hogy ilyen egyetemeken tanulhatnak.
Szerintem az is sokakat érdekel, hogy hogyan lehet eljutni egy amerikai egyetemre, így írnék egy kicsit a felvételi eljárásról. Az alapvető eltérés a magyarországi rendszerhez képest, hogy nem egy vizsgán (az érettségin) múlik a felvételi eredményed, hanem több tényezőből áll össze. Ezek között pont nem szerepel az érettségi eredmény, hiszen a legtöbb amerikai egyetem ma (április 1.) teszi közé a felvételi eredményeket, én pedig csak májusban érettségiztem, és júliusban tették közzé a felvételi eredményeimet. A felvételi eljárás részei a legtöbb egyetemen az esszék, az interjú, a tanári ajánlások, a középiskolai jegyeid és a standardizált matematikai és angol tesztek. Fontos az is, hogy az óráidon kívül mit csináltál középiskolában. Tehát a felvételi eljárás komplex, és bizonyos értelemben szubjektív, viszont sokkal jobban tudja ellensúlyozni azokat a tényezőket, amiket nem lehet érettségi pontszámokban megjeleníteni (hiába próbálkozik ezzel az Oktatási Minisztérium). Ha a hozzászólókat bővebben is érdekli ez a téma, szívesen írok többet is. Amit le kell szögezni: ez megint nem feltétlenül jobb vagy rosszabb, mint a magyarországi rendszer, hanem más. És nyilvánvalóan nálunk megvalósíthatatlan, mert kevés egyetem van és mindenki ismer mindenkit, így nem lenne fenntartható ez a rendszer.