Ellenőrző
, 2010.03.22. 08:00
Mindenki előtt ismeretes, hogy a nyelvvizsga hiánya komoly akadály a diplomázni vágyó végzősök előtt. Sokan csak az államvizsga után 1-2 évvel vehetik át a diplomájukat, addigra tudják letenni a nyelvvizsgát, habár a kreditrendszer bevezetése előtt sok felsőoktatási intézményben órarendbe igazítva szerepelt a nyelvoktatás, mára már csak térítés ellenében tanulhatnak a hallgatók nyelvet. Erről a sajátságos problémáról szól a következő levél.
Kedves Ellenőrző!
Városomban egy nagy főiskola kihelyezett tagozata működik, párszáz hallgatóval, igen családias hangulatban. A diplomához a hallgatóknak középfokú nyelvvizsgára volt szükségük két nyelvből, ezért komoly nyelvoktatás is volt, heti tíz órával, négy szemeszterben az egyik, majd két szemeszteren keresztül a másik nyelvből. Mit ad az úristen, a hallgatók elég nagy számban tudták teljesíteni a kimeneti követelményt, és boldogan vették át a diplomájukat.
Ez az idill addig tartott, amíg a kreditrendszer be nem jött, és ki nem derült, hogy a nyelvórákhoz valahogyan elfelejtődött a kredit hozzárendelése. (Nem tudom Magyar Bálint mit gondolt, bár nem hiszem, hogy meg tudná mondani)
Kredit nincs, óra sincs. Hiába írtuk meg gyönyörűen a a nyelvtanítás összes dokumentumát, új kormány jött, új miniszter, Pokorni Zoltán, új koncepció, tanuljon szaknyelvet az ifjúság. Minden addig elkészült anyagot félreraktunk, és nekiálltunk megtanulni az adott szakma nyelvét. Messze állt tőlem, de aztán annyira belejöttünk a kollegáimmal, hogy később könyvet is írtunk belőle.
De a tanárok fizetése biztosan nagyon megterhelte a rendszert, mert az anyaintézménytől sokakat elbocsátottak. Mi a végeken még maradtunk, de iszonyú sok munkát jelentett az új szaknyelvtanítás tematikáját kidolgozni. Közben persze tanítottunk, már ha volt kit. Az első időben, amíg még emlékeztek a hallgatók a nyelvóralátogatás és a nyelvvizsga összefüggéseire, még nem maradoztak el, hiába nem járt érte kredit, és a tíz órából is csak hat maradt. Majd a csoportlétszámokat növelték meg, sőt, nem egy szintbe tartozó diákokat raktak egy csoportba. Nem vált be az újítás, a diákok el-elmaradoztak, mert nem kaptak az óralátogatásért kreditet. Abban az évben már nagyon sok olyan hallgató lett, akik nyelvvizsga hiányában nem tudták átvenni a diplomájukat.
Rettenetesen letoltak bennünket, pedig a családiasság miatt, a "végeken" jobban kézben tudtuk tartani a hallgatóinkat. (jártak is órákra, horribile dictu, még nyelvvizsgájuk is volt). Azt mondták, hogy meg kell mutatnunk, hogy érdemesek vagyunk arra, hogy maradhassunk, és a mi hibánk, hogy nem vizsgáznak le a hallgatók. Új tanszékvezetőt kaptunk, aki az addigi tantárgyainkat átnevezte, (újra kellett csinálni az egész tematikát és dokumentációt) és új tantárgyak is keletkeztek idegen nyelven. Kredit? Továbbra sem. Csoportlétszámok? Még 10%-kal feljebb. Óraszám? Heti kétszer kettő, azaz négy óra, először négy, majd két szemeszteren át, csak az egyik nyelvből. Kimeneti feltétel? Két szakmai nyelvvizsga. Eredmény? Még kevesebb diploma-átadás.
A következő évben (a történet kezdete óta a hetedikben) már csak az első éves hallgatóknak járt a nyelvoktatás, majd az egészet (szerintem) politikai okokból kiszervezték egy nyelviskolának. A tapasztalt tanári gárdát elbocsátották, a hallgatóknak fizetős nyelvtanfolyamokat szerveztek, amelyekre nem jelentkezett senki, vagy ha jelentkezett , nem indult be a csoport. Az oktatásban már korábban bent lévő hallgatóknak rengeteg nyelvórája egyszerűen elveszett, fogalmam sincs, hogy tűrhették birka módjára. Fel sem fogták, mi történik velük, körülöttük, stb.
Közben a bolognai rendszer szerint a két nyelvvizsgát három év alatt kell teljesíteniük úgy, hogy semmilyen nyelvórát nem kapnak. Szerintetek, most többen tudják teljesíteni?
Egy nyelvtanár