Így tanítunk történelmet a 21. században?
Levélírónk a történelem tanítás nehézségeit írja le nekünk, külön kiemelve a diákok motiválatlanságát, amire a szaktanácsadó szerint megoldás lenne, ha puzzle-t készítene, az egyes tanagyagokhoz kapcsolódóan. Erősen megkérdőjelezhető ennek a hatásossága egy középiskolai osztályban, jobb ötletem azonban nekünk sincsen.
Kedves Ellenőrző!
Sok minden elhangzott már itt a blogon az oktatás nehézségeiről, most egy talán ritkábban említett tárgy, a történelem tanításának nehézségeit szeretném elmesélni röviden. Adva van egy középiskola, nem humán tagozatos, de okos gyerekekkel. Azt gondolná az emberfia, hogy értelmiségi szülők, majdan értelmiségivé váló gyerekeit érdekelhetné is akár a történelem, vagy ha nem is merő szimpátiából tanulja, legalább meg bírja tanulni a feladott menyiséget. Hát, nem ez a helyzet. Sok a betű, tudtam meg egy tanulótól, ő ezért nem tanulta meg a feladott leckét. Csak nem gondolom, hogy 5-6 oldalt elolvas, sőt megtanul?! Ja, hogy órai jegyzet? Azt nem írta le, mert fáradt volt... Mondom neki, hogy én is, mégis elmondtam, sőt megtettem minden tőlem telhetőt, hogy érdekessé tegyem az órát. Nem sikerült, hangik a válasz. Erre nincs mit mondani, ha nem sikerült, hát nem sikerült. Megemlítem az érettségit, csak legyint. Minden hülye leérettségizik, mit izguljon rajta. Majd az egyetemen összeszedi magát, addig pihen, egyébként is egyszer fiatal. Tagadhatatlan.
A legnagyobb döbbenet azonban akkor ért, amikor az egyik lány úgy felelt, hogy csak a vastagbetűsöket tanulta meg a könyvből és egymás után felsorolta. Nagyon csodálkozott, hogy egyes lett, hiszen ő aztán minden fontosat elmondott. Hozzá kell tennem, hogy az óráimon az összefüggések megértésére helyezem a hangsúlyt, külön értékelem, ha valaki önállóan von le következtetéseket. Volt nálam szaktanácsadó is, aki azt az ötletet adta, hogy vágjanak-ragasszanak az órán, készítsek puzzlet a feldolgozandó témakörrel kapcsolatosan, így talán felkeltehető a diákok érdeklődése. Hát, nem tudom, de valahogy nem tudom elképzelni, hogy majd pont ezzel vehetőek rá a tanulásra. A leginkább bosszantó számomra az, hogy folyamatosan mérnek minket, mintha az iskola arra lenne kitalálva, hogy a tanárok tanuljanak, fejlődjenek, a diákok pedig csak eltöltik azt a pár órát, hogy legyen kin gyakorolnia a tanárnak. Így tanítunk történelmet a 21. század iskolájában.