Gladiátorképző iskolák- Mire szocializál az iskola?

Levélírónk a magyar oktatási rendszer visszásságait veszi sorra levelében. Mit tehet a szülő, ha az osztályfőnök a gyerek nevét sem tudja? Fejleszti, vagy sorvasztja az iskola a gyerekek személyiségét? Elláthatja-e az az intézmény a funkcióját, amely az általa vállalt fejlesztést annyival oldja meg, hogy a diszkalkuliás gyereket nem kell osztályozni matekból?!

Kedves Blog!

Abban a helyzetben vagyok, hogy remekül látom mindkét oldalt.
22 éve vagyok pedagógus. Ugyan nem TANÁR, "csak" óvónő, de ettől a gyerek még gyerek, a szülő még szülő. Látom a szocializációs folyamatot, látom, hogy az iskolák merevsége, és egyes tanítók módszertani kultúrájának szegényessége miként nyomorítja meg a bontakozó személyiséget. A aktív beszédkedvű, jól és folyamatosan kommunikáló gyerek az iskolapadba beülve mást sem hall: "Csend legyen! Hallgass! Figyelj! Fogd be a szád, akkor beszélj, ha kérdezlek!"
És idővel elhallgat. Szépen, fokozatosan "diákká" válik, elveszti az érdeklődését és motiválatlan lesz.
De szülő is vagyok. Az egyik gyermekem most tudta meg, hogy felesleges volt tanulnia. Nem vették fel az egyetemre, mert hitt abban, hogy elég "csak" tanulni és jól teljesíteni. 17 pont hiányzott.... Ha nem fiú és időben pl. teherbe esik (+50 pont), csont nélkül felveszik. Így csak a térítéses szakra lett volna jó. Nem tudom megfizetni. Érettségivel keres munkát..... Elég reménytelennek látszik a misszió. A másik gyermekem még gimnazista. Most végez. A osztályfőnöke a ma napig nem azonosít engem szülőjeként. Megyek tovább, a gyermek nevével sincs tisztában. Néha beírja, hogy hiányzott, holott jelen volt, néha nem érti, hogy a betegségéről miért visz igazolást. Észre sem vette, hogy nem volt iskolában. Amikor ezt szóvá tettem, jelezte, ez bizony az én hibám. Menjek többet fogadó órára. Hm. Két osztály osztályfőnöke, sok osztályban tanít. Ha keresem, 1 óra várakozás után tudok vele 3 percet kommunikálni. Ebből 2 elmegy arra, hogy azonosítson engem és rájöjjön, ki a gyermekem. Kértem külön fogadó órát, a válasz: neki erre nincs kapacitása. Értem a tanárok fáradtságát, látom a fásultságot, de a csudába is! Könnyű mutogatni, hogy ez a szülő vagy az iskola hibája. De hiszek abban, hogy nincs kizárólagosság. EGYÜTT kellene haladnunk. 4 év alatt soha még csak jelét sem adta annak, hogy tényleges érdekli a gyermekem vagy az esetleges problémái.A közösségi oldalon az írja magáról, hogy ő jó fej. Hát legyen.
A másik ami szerintem régóta keseríti tanár és szülő életét egyaránt, az a közoktatás összetákolt rendszere. Lassan senki nem tudja, hogy mi a dolga, mi a feladata, mi a kötelessége. A jogokat sem mindig ismerjük, gyakran nem is érvényesítjük. Az "ombudsman" szitokszót eddig csak szülő szájából hallottam. Miért nem keresi meg soha egyetlen pedagógus sem avval, hogy: "kérem, engem X és Y az oktatásban-nevelésben folyamatosan akadályoz, hátráltat, sérti a tanításhoz és munkához való jogomat!"?
Ezer dolog megoldatlan. Hol van a közoktatásban a "másságos" gyermek helye? Rengeteg szakvéleményt láttam, melyekben a kis létszámú osztályt javasolták. Hol van olyan? Alapítványoknál, tíz és százezrekért. Azok az intézmények akik felvállalják, nem egyszer "gladiátor-képzőkké" válnak. Miért? Eszköztelenség, szakértelem hiánya, forráshiány? Sok ok lehet.
Egy egyszerű példa. A lányom diszkalkuliás. Az iskolája alapító okiratában deklarálja, hogy ellátja az ilyen gyermeket is. Ellátta..... Tanácsokkal, arra nézve, ha az ÁSZ ellenőriz az iskolában azt kell mondania, fejlesztő foglalkozásban részesül. Heti x órában, XY tanárral. Mi a valóság? Semmi. Nem osztályozzák matekból. És evvel megoldották a gondot.
Később az életben iszonyú nehéz dolga lesz, mert ez a képességzavar akadályozza abban, hogy egy nagyobb bevásárlást biztonsággal lebonyolítson. Teszem amit tehetek. Aztán újra és újra megállapítom, a pedagógus szülő számára sem vajas a kenyér. Sőt. Minél többet látok-tudok, annál elkeserítőbbnek látom az egészet.
Kell-e, szabad-e tanulni? Most nagyon cinikusan azt mondom: minek? Miféle előny származik belőle? Nyilván a személyiségfejlődés szempontjából nem mindegy. De az intellektus nem konvertibilis fizetőeszköz a boltban. Ezt be kell látnom.